Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1999-03-19 / 77. szám

1999. március 19., péntek Háttér - Riport Dunántúli Napló 11 Sztárpletykák Mindent egy lapra. Faye Dunaway mindent egy lapra tett fel. A színésznő eladta Beverly Hills-i álomvilláját és Los Angeles egyik sze­rény negyedébe költözött. Egész vagyonát egy forga­tókönyvre költötte és abban reménykedik, hogy Maria Callasként állhat ismét a kamerák elé. Az 57 éves sztár megvásárolta a Master Class című darab megfilme­sítési jogát. A darab az öre­gedő operaénekesnőról szól, aki tanítványokat fogad és az órák közben felidézi sa­ját, tragikus életét. Terrence McNally darabja több szín­házi díjat is elnyert és igazi szenzációt keltett a Broad- wayn. „Faye számára talán az utolsó lehetőség egy dia­dalmas visszatérésre - ál­lítja a barátja. - Mindent megtenne azért, hogy ő játszhassa el Cööallast. Ab­ban a korban van, amikor az ember könnyű szívvel le­mond a régiségekről.” Plágiumper Luc Besson ellen. Napjaink legsikere­sebb francia rendezőjét, Luc Bessont immáron másod­szor éri az a vád, hogy filmje ötletét lopta valakitől. A Leon, A profi után - me­lyet Franck Gerardi forga­tókönyve alapján, de annak engedélye nélkül forgatott -, most Gerard Darde állítja, hogy a Taxi című, legújabb Besson-siker az ő tolla nyomán született. „1994- ben írtam egy forgatóköny­vet, amely pontosan meg­egyezik a Taxi című film tartalmával. A kéziratot le­tétbe helyeztem a forgató­könyvírók szövetségénél. Besson 21 jelenetet emelt át az én forgatókönyvemből" - nyilatkozta Darde. A forga­tókönyvíró többször is írt a rendezőnek, de az válaszra sem méltatta. így most a bí­róság előtt kell felelnie a plágium vádjára. Két-háromszáz ősember Úgy 140 ezer évvel ezelőtt a kenyai Turkana-tó partján élő homo sapiens-csoport úgy érezte, túl kevés ott az élettér. Ebben a földi para­dicsomban ugyanis annyira elszaporodtak, hogy akár félmilliónyian is élhettek a szavannán. Innen indult Észak felé két-háromszáz ősember, aki aztán benépe­sítette gyakorlatilag az egész világot: Európát, Ázsiát, Amerikát, Ausztrá­liát, sőt Óceániát is. Mindezeket az adatokat a tudomány nem a feltárt ős­embercsontok, kőszerszám- maradványok, hanem az ember génjeinek kutatása alapján állítja. A kutatók módszere arra épül, hogy a géneknek csak töredéke vesz részt az em­ber „felépítésében”, a túl­nyomó többség csak amo­lyan töltelékanyag. Ez a génállomány is lemásolódik a szaporodás során, de a kópiákon hellyel-közzel „másolási hibák” fordulnak elő. Ezek generációról generációra ismétlődnek és szaporodnak, és végső soron egy statisztikailag leírható valószínűséget adnak. Marx Stoneking, a pennsylvaniai egyetem tu­dósa öt földrész 34 népcso­portjának tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy valamennyiünk közös őse mintegy 137 ezer évvel ezelőtt élhetett. Ferenczy Europress A régiók és az angyalok neme A közelmúltban már hagyományosnak is mondhatóan rendez­ték meg Baranyában az Európába megy a megye országos tu­dományos konferenciát. Sokat mond a tanácskozás címének évenkénti változása. Először kérdőjel volt a mondat mögött, most már elhagyták a rendezők. Hangsúlyt kapott viszont, hogy a megyék nélkül a regionális szerveződés elképzelhetet­len. Eközben még mindig nehéz választ adni a kérdésre: mi a régió? lesztésre van szükség? A kon­ferencia az utóbbit látta járha­tóbb, gyorsabb eredményt hozó megoldásnak. Ehhez azonban a politika és a közigazgatás vi­szonyában a szakmai ismér­veknek kell elsődlegességet kapniuk. A politika ugyanis gyakorta A Duna-Dráva Nemzeti Park kapocs a megyék között A konferencián az Európai Ré­giók Gyűlése elnökének képvi­seletében részt vevő Hans De Beider úr is csak türelmes mo­soly kíséretében válaszol a kér­désre.- A régió definícióját leg­alább olyan nehéz megmon­dani, mint az angyalok nemét. Lényegében olyan politikai közhatóság, amely közvetlenül a kormány alatt működik. Gaz­daságilag önálló, bár függ a többi régiótól. Végül egy-egy régiónak saját struktúrája, tör­ténete, nyelvi kultúrája van, bár utóbbi nem feltétel, mert nem a regionalizmus megnyilvánu­lása. Ehhez teszi hozzá De Beider úr, hogy az Európai Unió köz­vetlenül a régiókkal tárgyal. Amit értelmezhetünk úgy, hogy a közösség munkájában való részvételnek feltétele a régiók megszervezése. Ez - véli a poli­tikus - nem tesz feleslegessé más szervezeteket, mert végül is az európai irányításnak négy szintje van: az európai szerve­zetek, az egyes országok, a re­gionális, illetve a helyi szerve­zetek.- Annyit hozzá kell tegyek - mondja Hans De Beider -, hogy a regionalizmus fonto­sabb mint a pénz. Utóbbinál ha­tékonyabban segíti a nemzeti kormányzást, illetve a lakosság felkészítését a globalizációra. Nálunk azonban mélyen él még a „vármegyei gyökér”. Olyannyira, hogy - mondja dr. Bércesi Fe­renc (első-kis képünkön), a Baranya Me­gyei Köz- igazgatási Hivatal el­nöke - az Eu­rópába megy a megye kon­ferencia kapcsán is kénytelenek voltak ezzel szembesülni.- Gyakorta kérdezték tőlem, hogy ez a rendezvény rekviem- e a megye fölött? Ugyanakkor a konferenciának egyértelmű üzenete volt, hogy a megyék és a régiók együttműködése nél­kül elképzelhetetlen az előrelé­pés. Vagyis a folyamatban fon­tos szerepe van a megyének is. így hát ha meg is tudjuk adni a kérdésre a választ, azt azonban nem mondhatjuk, hogy az út máris járható. A konferencia közigazgatási szekciójában például komoly szakmai vita bontakozott ki a régió fogalmá­nak értelmezése körül.- Végül is Ön hogyan hatá­rozná meg?- Én sem tudok végérvényes definíciót adni. Két megközelí­tése lehetséges, a földrajzi, il­letve a politikai-hatalmi. Szá­momra a legelfogadhatóbbnak a területi szervezés eredménye­ként megjelenő hatalmi szint meghatározás tűnik. A mai Magyarországon azonban az európai régiós ön- kormányzatok chartájának a je­lenlegi megyéink felelnek meg. Azt azonban látják a szakembe­rek - és ezt a véleményt képvi­seli Pál né dr. Kovács Ilona (második kis képünkön), az MTA RKK Dunántúli Tudo­mányos Intézete igazgatónője is, aki a régióépítés stratégiájá­ról tartott nagy sikerű előadást a konferencián, hogy ez a kiin­dulópont.- A jelenlegi helyzet hosszú távú regionális fejlesztést prog­nosztizál - de már most el kell kezdeni. Ennek érdekében a te­rületfejlesztési törvényt is mó­dosítani kell, arra figyelemmel, hogy a régiók létrehozása nem a megyéknél, hanem a tárcák­nál lévő forrásokat, kompeten­ciákat kell, hogy csökkentse.- A jelenleg is érvényes jogi szabályozásra tekintettel már most több hatáskört lehetne a megyékbe telepíteni - egészíti ki dr. Bércesi. Valójában azon­ban még nincs eldöntve a kér­dés: reformra, vagy továbbfej­kap dominanciát. Gondoljunk például a jelenlegi választási rendszerre, amelynek eredmé­nyeként a területi érdekképvise­let háttérbe szorult.- Késésben vagyunk - mondja dr. Hrubi László, az MTA Pécsi Regionális Kutatá­sok Köz­pontja fő­munkatársa. - Tudjuk, hol tartunk, tud­juk, mire va­gyunk képe­sek - ehhez viszonyítva erős a lema­radásunk a régiók szervezésé­ben. Ma még például azzal kell számolnunk, hogy a területfej­lesztés mozgásterét a politikai akarat határozza meg, s nem a társadalmi folyamatok, ame­lyek szinte automatikusan a re- gionalitás felé haladnak. Erre az átalakulásban szerepet kapó szervezeteknek szakmailag, szellemileg fel kell készülniük, ez pedig időigényes. Hozzáte­szem: régiók nélkül ma nem látszik a központi irányítás de­centralizálásának lehetősége. A sikeres régiónak pedig két felté­tele van, az eszköz- és forrás- rendszer megléte, illetve a ré­gión belüli együttműködés. Mindezt persze az EU-csat- lakozásra való felkészülés szemüvegén át kell nézni. De Beider úr nem véletlenül fo­galmaz nyomatékosan:- A regionalitás az EU-poli- tika második legfontosabb fel­adatköre. Mészáros Attila Dunai Imre jegyzete Nyakig virágban A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója a magyar adórendőrség létrehozásáról nemrég ezt írta: „Csak a ta­pasztalat fogja megmutatni, hogy valóban hatékony eszköz íesz-e az új testület a korrup­ció elleni harcban, és katali­zátorként hozzájárul-e egy társadalmi változáshoz, vagy pedig - ami valószínű - az át­lagosnál jobban fizetett adó­rendőrök között is éppúgy vi­rágzik majd az üzérkedés, mint mindenütt az ország­ban”. Roppant szomorú megálla­pítás. Ha egy kívülállónak is feltűnt a jelenség, akkor már nem lehet úgy venni, hogy csak a mi pesszimista nemzeti tudatunk vetíti elénk ijesztő délibábként. Másrészt negatív reklám. Nem lehet a külföldi tőke újabban megcsappant érdeklődése bűnbakjául csak a világgazdasági jelenségeket állítani. Az is figyelmeztető, hogy a hozzánk érkező turis­ták száma 3 millióval, közel 10 százalékkal csökkent, Eu­rópában a legnagyobb mér­tékben. Ha valaki Koszovó közelségét és hatását hozza fel okként, azt akár körbe is kacaghatjuk. Ilyen alapon Horvátországnak, de még in­kább Görögországnak kellene a vesztesek listáját vezetni. Vagyis komplexebb magya­rázat kell. Ugyanakkor re­kordmélységbe szállt a szüle­tések és a házasságkötések száma, ami a honfiúi-honleá- nyi kedvetlenségre utal, bár­mit is állítanak a közvéle­mény-kutatások. Sajnos, az üzérkedés gyűj­tőfogalmába nemcsak a szű­kén vett anyagi javakkal való seftelést érthette bele a tudó­sító. Az illegális befolyás- szerzés és kínálat szintén vi­rágzó magyar valóság. Jel­lemzője, hogy a baglyok em­legetik fel benne a verebek kalapméretét. Fantomcégek ügyei teszik kényelmetlenné a legfőbb adóellenőr székét. Zsiványokból lesznek a pan­dúrok, és vica versa. Politiku­sokat megfigyelő kirúgott hír­szerzők az újabb érában ál­lammal üzletelő cégeknél mil­liókat kereső biztonságtech­nikai szakemberekként rein­karnálódnak. Ezek hatására egy nemzetközi szélhámos végrendeletének leleplezései sem csak a fafejekbe ütnek szöget: „Vajon melyik mor­zsák igazak belőle?” Inkább kocsmára költs! Fáj a fejem, szédelgek. Ke­mény ötszáz forintért két hete beadattam magamnak az influ­enza elleni védőoltást, mégis elkapott valami nyavalya. Re­mélem, nem a vírus. Az orrom folyik. Hőemelkedésem, enyhe lázam is van. Olyan köhögési rohamok vesznek elő, akár egy kehes lovat. Szúr a hátam kö­zepe. Kedvenc háziorvosom - rendes, jó humorú és nagyon jó doki - biztonsági okokból még röntgenre is elküld. Elégedet­ten nyugtázza a leletet: nega­tív. Aggódik értem. Másfél órán át vártam a soromat, hogy bejussak hozzá, feszültségemet oldandó, elsütöm az ilyenkor szokásos süket szövegemet: mondd csak meg nyugodtan, volt egy beteged, aki ilyen tü­netekkel egy hétig is elélt. „Ne félj, te ezt is túléled” - nyugtat meg mosolyogva. Amikor táp­pénzre vesz és felírja a külön­féle gyógyszereket, tudom, a javamat, a mielőbbi gyógyulá­somat akarja. Elszédelgek a patikába, beadom a már aláírt receptjeimet. Közlik, a fizetni­valóm majd’ kétezeregyszáz forint. Meny­nyi? Egy pil­lanatra elsö­tétül előttem a világ. Te jó ég! Ezért a pénzért mennyi rozé kisfröccsöt ihatnék a kedvenc helyemen, ahová már csak egyre ritkábban jutok el. Kedves barátom aranyigaz­sága jut eszembe vigasztalás­képpen: „Ha választási lehető­séged van a gyógyszertár és a kocsma között, inkább kocs­mára költs!” Rendben, öreg, ha ezen az egészen túlleszek, iszunk rá egyet. Az egészsé­günkre. Piramisjáték? A lapok, a rádió és a tévé hír­adásaiban téma, hogy a máso­dik világháború előtt a külön­féle biztosítótársaságoknál kö­tött életbiztosítások után némi pénz üti, ütheti a biztosított vagy az örököseinek markát. Feleségem - örökösként - vad nyomozásba kezdett. Az egyik, az ügyben eljáró cég ajánlata: fizessen be ötezer fo­rintot, a közjegyző előtt hitele­síttesse az aláírását (vajon, az hány ezer forint?), és ha sike­rül valami pénzhez jutnia, an­nak 23 százaléka sikerdíj cí­mén az övék. Ehhez képest a Tocsik 10 százaléka piskóta, mégis mekkora vihart kavart. A másik ajánlat: mivel még nincs érdemi döntés az ügy­ben, nyilvántartásba vették az igényét, és ha számára bármi előnyös változás, intézkedés törté­nik, értesítik. Maradunk a második ajánlat mellett, még ha egy megveszekedett fillért sem kapunk soha. Póló-sors Legifjabb lányom az egyik tévé vetélkedőjén pólót nyert. Másnaptól leste a postást, ám a díjként beígért küldemény csak nem jött. Vigasztaltuk, ne féljen, ha ország-világ előtt közzé tették, hogy nyert, csak beváltják az adott szavukat. Egyik nap vidékről megér­kezve, az ebédemet kezdem melegíteni a mikrobán, amikor csörög a telefon. Egy kedves, fiatal női hang kérdezi: ott la- kik-e a címzett és sorolja a ne­vet, a pontos címet. Amikor megnyugtatom, hogy minden stimmel, kedves hangja meg­változik. „Nem értem, most kaptuk vissza a címzett isme­retlen jelzéssel a csomagot, amin a lánya neve és a most tisztázott cím áll - közli két­ségbe esve. Megnyugtatom, hogy jó volt a címzés, és a lá­nyom már nagyon várja a kül­deményt. Erre ő elnézést kér és megígéri, azonnal ismét pos­tázza a kis csomagot. Két napra rá lánykám végre megkapta a nyeremény pólót. Látták volna, mennyire örült! B. Murányi László Szálkák Kényszerpihenőn fotó-, wéber tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents