Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-14 / 72. szám
1999. március 14. Arckép UH \ I /í/i l VITRAY TAMÁS: „... az bizony fájna. Nagyon sokáig fájna.” Az utolsó mohikán VR: - Úgy érzi magát, mint Ady muszáj-Herkulese? VITRAY TAMÁS: - Nem csak most, egész életemre nézve aktuálisak Ady sorai. Sem társadalmi, sem családi hátterem nem volt ahhoz, hogy televíziós legyek. Annál is inkább, mert gyermekkoromban ez az intézmény még nem is létezett. Egyetlen művészethez, művészekhez köthető örökségem, hogy a nagyapám 4 évtizedig dolgozott a Vígszínházban. Őt - hozzám hasonlóan - 40 esztendő után löktek tovább addigi munkahelyéről. VR: - Akár színész is lehetett volna... VITRAY: - Arra már elég korán rájöttem, hogy alkatomnál fogva a színpad nem az én világom. így a rendezői pályára készültem gőzerővel. Az már csak a véletlenek összjátékának köszönhető, hogy megtalált az akkoriban formálódó magyar televízió. VR: - A pályaválasztásában tehát a nagypapa játszott döntő szerepet. A nagymama viszont az otthont jelenthette önnek, mivel ő nevelte fel. 11 Miután mindent tőle tudok, amit eddig elsajátítottam a szakmából, szinte ki- választottnak érzem magam, hogy hetente találkozhatom vele. Még ma is minden döntésem előtt kikérem a véleményét. A legkisebb dolgokra is odafigyel, ő szoktatott le például a körömrágásról. — Máté Krisztina (tv2) ^ VITRAY: - Nem kívánt gyermek voltam. Édesanyám, miután magasabb társadalmi körökből származó szerelmétől elszakították, bosszúból került kapcsolatba az édesapámmal. Ám mire világra jöttem, az anyám visszaköltözött a szüleihez, így én a nagyszülői házban születtem. Amikor aztán 9 évvel később a szerelmesek mégiscsak összeházasodtak, anyámnak egy olyan házassági szerződést kellett aláírnia, amely egyrészt kizárt engem az örökségből, másrészt megtiltotta, hogy velük lakjak. *** VR: - Ausztrália köztudottan az egyik kedvenc földrésze, ahol jövőre olimpiát rendeznek. Nem vérzik a szíve, hogy nem lesz tagja a televíziós stábnak? VITRAY: - Még nem jelenteném ki, hogy nem leszek ott Sydneyben - feltéve ha Knézy Jenő továbbra is számít majd rám -, mert olyan szerződést kötöttem Gyárfás Tamással, amely szerint én bármikor egyoldalúan felmondhatom azt, míg a másik félnek, azaz a Nap- TV-nek nincs meg ez a jogosítványa. Gyárfásnak ez kivételes gesztusa volt. Nem fog meggátolni abban, hogy ott legyek a 2000-es olimpián. Ugyanakkor Horváth Lóránttól, az MTV ügyvezető alelnökétől kaptam egy levelet, amelyben kijelenti, akkor térek vissza hozzájuk, amikor gondolom. VR: - Milyen érzés azzal kelni és feküdni, hogy önnél jóval szerényebb képességű emberek írták ki az MTV osztálykönyvéből? VITRAY: - Vallom, hogyha valakit kiírnak az osztálykönyvből, az a tanár bukását is jelenti. Egyébként nincs itt szó |, Nagyon szerencsés embernek tartja magát. Három unokája (két fiú és egy K kislány) mindig képes mosolyt csalni az arcára. äQ - Nem sokat játszom velük, ám ha tehetem, legszívesebben csak ülök és gyönyörködöm bennük. ■Hk Legkisebb unokájára. Benedekre valami titokzatos oknál fog- va igencsak jó hatással van a nagyszülői ház. Itt fordult meg, itt ült fel és itt kúszott előre először.- Ebben nekem kevesebb a szerepem, a fő érdem legin- ■k > ább az unokájáért élő-haló feleségemé, Kállay Borié. VITRAY: - A képernyős kollégák közül, akikkel együtt kezdtem valamikor, valóban én voltam az utolsó. VR: - Talán a múlt idő nem helyén való, hiszen Horváth Lóránt visszahívja önt a levelében. Tényleg visszatérne mindazok ellenére, amik önnel történtek? VITRAY: - Igen, feltéve, ha valamilyen értelmes felkérést kapnék. Azért nem fogok visz- szamenni, hogy egy szobában ücsörögjek és semmit ne csináljak. 11 Elég volt figyelni, abból is rengeteget lehetett tanulni. Érzésem szerint ő a szakma csúcsa, senki sem lesz képes arra, amit ő tud a képernyőn. Bárdos András (RTL Klub) Mindenkit megdöbbentett a hír: Vitray Tamás 40 év után távozott a Magyar Televízióból. Az okok megismerése után viszont már senki sem csodálkozik. A magyar televíziózás egyik, ha nem a legnagyobb alakja nem maradt sokáig facér. Régi kollégája, Gyárfás Tamás azonnal visszahívta őt a Napkelte műsorába. Tegnap ismét debütált a képernyőn, ám milyen furcsa leírni vele kapcsolatban: egy kereskedelmi csatorna, a TV3 képernyőjén. A Vasárnap Reggel munkatársának eddig titokban tartott dolgokról is fellebbentette a fátylat. Az elmúlt negyven év polgárosodásának jelképe. Á képernyőre csempészte az öltönyt és az eleganciát. Fricskát mutatott a szocialista termelési interjúknak, valamint a mik- rofonállvány-riportereknek. 11 Havas Henrik (MTV) képességekről, hiszen nem ugyanazt műveltük intézményen belül. Inkább az évek óta húzódó végveszély az, amely az MTV-t fenyegeti, és ez váltott ki bizonyos reakciókat bizonyos emberekből. Megszűntek az emberi kapcsolatok, ismeretlen fogalommá vált a másikkal való törődés. Néha bizony elgondolkodom, mit is jelent az MTV örökös tagjának lenni. Egy biztos, azt nem, hogy tisztességes választ kaphassak azoktól, akikhez a kérdéseimmel fordultam. Talán megérdemelném, hogy úgy kezeljenek, mint a nagy elődök, úttörők egyikét. Itt van a kutya elásva, ezért mondtam azt, hogy ez nem kvali tás kérdése. Nem is elsősorban rólam van szó. Hangozzék bármilyen szerénytelenül, példaértékűnek szánom másoknak az esetemet. Ugyanez bárkivel, bármikor megtörténhet. VR: - Végül is mi történt? Egy napilapban megjelent, hogy a televízió gazdasági elnökhelyettese szerint már kifizették Vitray Tamást. Ön viszont az Aktákban kijelentette, pénzének csupán a töredékét, mindössze nyolc százalékát kapta meg. Sikerült-e Such úrral tisztáznia a félreértést? VITRAY: - Such urat én még életemben nem láttam, egyszer sem találkoztunk. Vele együtt immár öt elnökhelyettese van az MTV-nek, akik közül az egy szem Suchot kivéve, mindenkivel jóban vagyok. Bármelyikük válaszolhatott volna a leveleimre, ehelyett az „igazít helyre” újságon keresztül, akinek az egészhez a legkevesebb köze van. Ismerve azonban az MTV-ben uralkodó állapotokat, inkább Such rosszul informáltságáról lehet szó, mint szándékos félrevezetésről. A gazdasági főigazgató is úgy fogalmazott minap küldött levelében, hogy a lejárt számláimat kiegyenlítették. Hát ez az! Mit jelent az ő megfogalmazásukban a lejárt számla? Ráadásul csak azokat tekintik az enyémnek, ahol csak munkavállalóként vagyok érdekelt - Kincsestár, közvetítések -, azokról, a nagy tételeket tartalmazó számlákról pedig tudni sem akarnak, amelyeknél a teljes produkciót kellene kifizetniük, mint az Ötszemközt esetében. VR: - így vagy úgy, a lényeg: az MTV-ből eltávozott a nagy generáció utolsó mohikánja. VR: - 1997-ben nyugdíjazták. 1998-ban hatvan percet akartak adni a Vitray-élet- mű bemutatására. 1999-ben pedig itt van ez a számlaügy. Nem érzi, hogy - mindenféle ígéret és szófordulat ellenére - ön már nem kell az MTV-nek? VITRAY: - Jól látja, én is észrevettem ezekből a jelekből, hogy az MTV mostani vezetésének nincs rám szüksége. Nem a munkaképességemmel van bajuk, hiszen akkor sem a temetésekre - Lady Diana és Tolnay Klári sem pedig a sportközvetítésekre nem vettek volna elő. Tehát valaminek lennie kellett, bár azt soha nem mondták a szemembe, hogy te szegény öreg, elmúlt feletted az idő, már nem kellesz. Rájöttem, ha egy ember őszintén beszél magáról, az már nem szenzáció. Magam mondtam, hogy vége, nem folytatom. Ekkor ajánlottam fel, hogy az archívumban található több száz órányi művemből - amely semmibe sem került volna a pénzügyi gondokkal küszködő tévének szívesen összeállítom életműsorozatomat. Erre jött az az ostoba válasz, hogy oké, kapok rá ösz- szesen hatvan perc műsoridőt. Ha méltatnám valamire azt az embert, aki ezt mondta, nagyon helyre tenném. De ilyet csak egy nagyon buta ember mondhat. Azt is jelként kellett volna értelmeznem, amikor a Külügy-, és a Hadügyminisztérium közösen akart velem egy televíziós vetélkedőt a NATO- ról, amelynek az összes költségét átvállalták volna. Az, aki rám 60 percet áldozott volna, azt válaszolta, sajnálja, de erre nincs fedezete az MTV-nek. Ebből is látszik, el sem olvasták a levelet. *** VR: - Régebbi munkatársaitól hallottam, hogy aki tehetségesnek bizonyult valamiben, annak mindig lehetőséget biztosított, nem egyszer a saját maga rovására. VITRAY: - Engem nagyon elkényeztetett a televízió, mindent megpróbálhattam, amihez elég erőt és kedvet éreztem. Ezt azért mondom, mert az esetek többségében szó sem volt em- berszeretetről. Nekem mindig megvoltak a lehetőségeim, ezért nem kellett féltenem egyik sportágamat vagy műsoromat sem. Valamit leadtam, jött helyette más. így került a képernyőre Gyulay István, Knézy Jenő vagy Vágó István, hogy ne csak sportriportereket említsek. VR: - Ha már Vágó Istvánnál tartunk. Mi igaz abból, hogy évek óta rossz viszonyban vannak egymással? VITRAY: - Nincs semmi bajom vele, ő mondta egyszer, hogy úgy érzi, elengedtem a kezét. Kezdetben valóban többet segítettem neki, mint másnak. Am egyszer csak úgy láttam, már megáll a saját lábán is. Lám, igazam lett, mára mindenki láthatja, mire vitte az egykori vegyészmérnök. VR: - Nem érzi úgy, hogy az utóbbi időben sokan elfordultak Vitray Tamástól? Hogy sokan megtagadták? VITRAY: - Ezt nem tapasztalom, mármint szemtől szembe nem. Az könnyen lehet, hogy a hátam mögött megjegyzéseket tesznek, de ezek a dolgok igazából nem érdekelnek. Én soha senkitől nem kértem hűségesküt. Egyáltalán nem érzem magam szerencsétlen, magára hagyott öregembernek. De azt be kell vallanom, ha valaha ilyet tapasztalnék vagy hallanék, az bizony fájna. Nagyon sokáig fájna. Hibátlan, amit a képernyőn csinál. Az emberek viszont feszengenék a társaságában, túlzottan sértődé- kenynek tartom. Vágó István (tv2) VR: - Sokan hívták fel az MTV-vel történt szakítása óta? VITRAY: - Pályatársaim és régi kollégáim közül senki. Néhány fiatalabb munkatársam, akit én vezettem be a szakma rejtelmeibe, megkeresett és érdeklődött felőlem. De ennyi, semmi több. VR: - Többször elmondta, hogy most a nyugdíjából és a tanári fizetéséből él. Azért a kiegyenlítetlen számlái ellenére sincsenek anyagi gondjai, ugye? VITRAY: - Ott még, hála istennek nem tartok. Különben én nem a pénz miatt szakítottam, hanem a velem szembeni eljárás miatt. Anyagi gondjaim nincsenek, de ha megszorulnék, bátran fordulhatnék a gyerekeimhez. VR: - Egykori és jelenlegi tanítványai kényeztetik a Tanár Urat! VITRAY: - Anélkül, hogy ezen most különösebben elér- zékenyülnék, be kell látnom, nekem mára már csak ez maradt, amiben még teljes az örömöm. Volt idő, amikor úgy éreztem, ki fogom kérni magamnak, ha „letanáruraz” valaki. Rájöttem azonban, hogy ez a kedves, tisztelettudó megszólítás az én tábornoki csillagom. És ez az, amit őszinte szívvel adnak! B. Molnár László CSALÁDRÓL SZAKÍTÁSRÓL PÁLYATÁRSAKRÓL TANÍTVÁNYOKRÓL
