Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-11 / 69. szám
8 Dunántúli Napló Gyerekekről - Felnőtteknek Is 1999. március 11., csütörtök Sziporkák Nem igazság! Este sírás hallatszott az ikrek szobájából. Édesanyjuk rémülten nyitott be, és azt látta, hogy Dani zokog, Dávid pedig vigyorog. - Mi történt? - Semmi - mondta Dávid. - Csak a nagyi Danit kétszer fürösztötte meg, engem meg egyszer sem. (K. Dávid, Dani, Pécs) Rendelésre. Öt hónapos terhes volt velem édesanyám, mikor édesapámmal elmentek egy étterembe vacsorázni. A pincémő megkérdezte anyut, mikor jön a baba, és anyu megmondta. - És tudja már mi lesz? - kérdezte a pincérnő. - Ó, igen!- felelte anyu nagy lelkesen.- Egy bécsi szelet. (P. Mária, Pécs) Menedék. Egy munkahelyi buli után jóval éjfél után keveredtem haza. Hogy megússzam feleségem szemrehányásait, beosontam a gyerekszobába, és el kezdtem ringatni a bölcsőt. Egyszer csak belépett a szobába a feleségem. Szám elé tartottam az ujjam és suttogtam: - Elaludt végre! - A babánkra gondolsz? - kérdezett fagyosan a feleségem. - Három órája az ágyamban szuszog. (F. Tamás, Pécs) Jószívűség. Miért sírsz? - kérdezte meg az idegen kisfiút Palika a játszótéren. - Lenyeltem egy követ - zokogta a gyerek. - Ne sírjál - nyugtatta meg Pali. - Adok egy másikat. (D. Pali, Komló) Érdeklődő. Tibiké behunyt szemmel áll a tükör előtt. Édesanyja megkérdezte: - Mit csinálsz? - Azt szeretném megtudni, milyennek látszom, amikor alszom. (M. Tibiké, Pécs) Jó megfigyelő. A nagyapa ebéd után lefeküdt aludni. Nemsokára horkolás hallatszott az ágya felől. Kristóf odasettenkedett, és elkezdte forgatni a gombot a papája pizsamáján. Anyukája rászólt: - Nem szabad, kisfiam! Mit csinálsz? - Másik állomást keresek, mert ezt szörnyen zavarják. (S. Kristóf, Pécs) Óvodás program a családszeminárium hátterében FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Játszóház - és amire szükség van A Kolping Gyermeknevelési Alapítványt mutatjuk be ezúttal oldalunkon. Az alapítvány célja, hogy megteremtse azokat a lehetőségeket, amelyek a gyermekek neveléséhez intézményesen hiányoznak. PÉCS Mint civil, társadalmi szervezetnek az a feladata, hogy érzékelje: mi az, amire szükség van a gyerekneveléssel kapcsolatosan és erre reagáljon - hangsúlyozta Dr. Uzsalyné Pécsi Rita (kis képünkön). Ennek következményeként működik Pécsett, a József utcában egy játszóház az óvodáskorú gyermekek számára. Ez hétfőtől péntekig délelőttönként változatos programokkal foglalkoztatja a gyerekeket. Ennek fontos része az aktuális ünnepekre való felkészülés, így magának az ünnepnek valamint a hozzá kapcsolódó szokásoknak, hagyományoknak a megismerése (pl. adventi- koszorú készítés). Szintén a József utcába járhatnak most már évek óta zeneoviba a gyerekek. A Szent Mór Családszeminárium előadásaira - ami elsősorban a szülők programja - a résztvevők gyermekeiket is magukkal hozhatják, hiszen az alapítvány nemcsak a gyerekek felügyeletéről gondoskodik, hanem elfoglaltságukról is. Amíg az anyukák, apukák „okosodnak” , addig a kicsik a friss levegőn kirándulnak, zenélnek vagy éppen kézműves technikákat tanulnak. Az alapítvány nagyon fontosnak tartja - és ezt meg is valósítja -, hogy a gyermekprogramok hátterét a szülőknek szóló programok adják. A szülőket ezeken keresztül lehet hozzásegíteni azokhoz a tartalmakhoz, amelyek a házasságeszményt és a családeszményt közvetítik. Ilyen megfontolásból, és nem utolsósorban azért is, hogy a szülőknek legyen értékes szórakozási lehetőségük, működik táncház, mamaklub és szerveződik klubdélután, lelkigyakorlat. A jövőre tekintve az alapítvány szeretné, hogy az óvodáskorú gyerekek rendszeres játszóháza hivatalos formában óvodává is válhasson. Nevelési tanácsok a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársától Nincs olyan felnőtt, vagy gyerek, aki ne élt volna már át olyan helyzetet, amelyben félelem töltötte el. Ez a konkrét félelem szükséges ahhoz, hogy megtanuljuk elkerülni a veszélyes helyzeteket. De olyan helyzetet is átélt bizonyára mindenki, amelyben egyedül érezte magát, úgy érezte, hogy magára hagyták, és nem tudja konkrétan megmondani, hogy mitől fél, de mégis negatív érzelmek uralkodnak el rajta: szorong. Gyermekeink félelmei „bizalmatlanságukkal”, a „biztonság- érzetük hiányával” vannak ösz- szefüggésben. Az életfontosságú biztonságérzetet a szülők szeretetteljes bánásmódja adja a gyereknek. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik hiányt szenvednek ilyen gyengéd bánásmódban, megbetegednek. A gyereknek minden életkorban szüksége van arra, hogy megbizonyodhasson szüleinek feltétel nélküli szerete- téről. A tudat és érzés, hogy a szülők jóindulatúak vele, szeretik őt, lehetővé teszi a gyerek számára azt, hogy fokozatosan önálló, autonóm személyiséggé fejlődjön, és végül a szülőktől független életet legyen képes élni. . Ez a folyamat semmi esetre sem történik zökkenőmentesen. Ön is megtapasztalhatta már, hogy a gyerek ragaszkodási korszakát hirtelen az ellenállás, az elkülönülés, elhatárolódás fázisa váltja fel. Ez érthető, hisz a fejlődésben végbemenő lelki változások bizonytalanná teszik a gyereket. Ezért a gyerek életének minden szakaszában szüksége van a szülőkkel való szoros kapcsolatra. Ha ez a folyamat zavartan megy végbe, erre a gyerek szorongási állapottal reagál. Szorongás általában olyan gyerekeknél jelentkezik, akik nincsenek állandó, meghitt kapcsolatban a szülőkkel, illetve a szülők egymással. Az önzetlen szeretet Lehet-e irigy vagy önző a szeretet? A lelkendező szeretet minden bizonnyal igen. Évikém, én úgy szeretlek, hogy még a saját gyermekünket sem tudnám elképzelni kettőnk között - mondta egy Adám a feleségének. Valóban csak egymásnak éltek évekig, és ebbe a fojtogató éroszba fulladt bele a házasságuk. A szeretet vállalja a gyér-. meket. Ne irigyeljük tőle se magunkat, se a társunkat, még akkor se, ha jól tudjuk: „ahol megjelenik a gyümölcs, ott lehull a virág”. Lehet ez a virág asszonyunk alakja, vagy éppen saját karrierünk. Ugyanis a férfiaknak is be kell segíteniük a „második műszakba” . Szeretetünk önzetlen vonása dönti el, vállalunk-e több gyermeket, és azok esetleges helyzetét helyesen mérjük-e fel? Első helyen említjük azt, akinek nincs testvére. Ő az egyke. Sokszor rejtett irigység és önzés, ha nem adunk testvért neki. Anélkül a világ egyik legárvább teremtése. Ez az önzetlenség.álcázott önzés (neki jobb legyen, mint nekünk volt) többféleképpen üthet vissza. Rá, egyedül csak rá ömlesztett rajongásunk ellágyíthatja, önállótlanná teheti. Vagy éppen önhitté, beképzelté teszi, mert nincs kivel összehasonlítania magát. Ha kikerül az életbe, túlzott érzékenység zsibbasztja majd, mert nem volt senki, akivel gyermekkorában osztoznia, küzdenie, ha kellett „birkóznia” lehetett volna. Otthon csak neki voltak sikerei. Mivel megszokta, hogy minden akadályt elhárítanak az útjából (Jegyen neki könnyebb, mint nekünk volt”), az első komolyabb próba alatt eltörik, vagy rosszul kompenzál, de mindenképpen szerencsétlennek érzi magát. Az önzés válhat jelleme alaphangjává. Vagyis ugyanolyan lesz majd, mint a szülei voltak, amikor az ő „érdekében” nem vállaltak több gyermeket. Miért szeretnek a gyerekek mesét hallgatni? Minden gyerek rajong a mesékért. Nem csoda. Hisz a mesén keresztül ismerkedik meg a világgal, és építi fel a maga kis színes világát. íme 10 pont arról, miért is szeretik hallgatni, olvasni a kicsik a meséket. i A gyermeknek is szép, színes mesevilága van. Az élet realitásai még nem érintették meg. fit Még a nagyobb gyerekek többsége is jobban szeret olvasni, mint a tv képernyője előtt időzni. így maga képzeli el az olvasott mesevilágot. Ha anya vagy apa felolvas, közös élményhez jutnak. ♦ A jó mese szeretetet és bizalmat közvetít számukra. A jól elmondott mese megmozgatja a gyermek fantáziáját. A sok szép mese révén tanulságos történetekkel gazdagodhatnak. II A mese fejleszti az emlékezőtehetséget. A mesék szórakoztató, okos gondolatokat ébresztenek. # Egy kedves mese a kicsiket nyugodt álomba ringatja. A mese lehet szép, jó, tanulságos, érzelemgazdag. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy a kisgyerek ott érzi a mamát vagy a papát az ágya mellett, és ez mindennél többet ér. Papa mesél FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Apák és fiúk: legalább öt perc naponta Az apa-fiú viszony alakulása életre szólóan meghatározhatja a gyermek jövőjét. Azok a fiúk, akikre apjuk időt szentel - ha csak öt percet is naponta - egészen más szemlélettel nőnek fel, mint azok, akik magukra maradnak gondjaikkal. Ezeknek a fiúknak az önbecsülésük erősebb, és olyan útrava- lót kapnak az élethez, amely boldogabbá, optimistábbá teszi őket. Ez derül ki az Oxfordi Egyetem „A jövő gyermekei” kutatási programjának eredményeiből. A szakemberek másfél ezer 13-19 év közötti ifjút kérdeztek meg arról, hogy szoktak-e otthon az apjukkal beszélgetni? Kiderült, a fiúk szeretik megosztani napi gondjaikat a szülővel, legyen az egy házi feladat, egyéb iskolai probléma vagy akár a világról alkotott véleményük. Azok a fiúk, akiknek alkalmuk van apjukkal rendszeresen beszélgetni, kiegyensúlyozott felnőtté válnak. Az apa-fiú beszélgetések időtartamára nincs általános recept. Van, aki megelégszik pár perccel is, és van aki több időt igényel, hogy napi feszültségei oldódjanak. A lényeg, a gyermeknek mindenkor éreznie kell hogy figyelnek rá, és van kivel megosztani a problémáit, gondjait. A félelemről
