Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-10 / 68. szám
10 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. március 10., szerda PÁRTHÍREK Március 5-én megyei tisztújító küldöttértekezletet tartott az MSZP. A szervezet megyei elnökének továbbra is dr. Szili Katalint, alelnökeinek Kékes Ferencet, Puch Lászlót, Czigler Jánost és Bimbó Istvánt, a választmány elnökének Kocsi Lászlót választották meg. Dr. Hargitai János az 5. számú egyéni választókerület országgyűlési képviselője fogadóórát tart március 10-én, szerdán Újmohácson 13.30 órakor a művelődési házban, Kölkeden 16 órakor a Polgári Olvasókör klubhelyiségében. Kékkői Zoltán a 6. vk. egyéni országgyűlési képviselője fogadóórát tart március 10-én, szerdán Magyarbólyban a művelődési házban 17 órai kezdettel, március 12-én, pénteken Siklóson a Polgármesteri Hivatalban 14 órai kezdettel. Minden érdeklődőt várnak, különös tekintettel az 1999. évi agrár- támogatási pályázatok leadási határidejének közeledtére. MDF-vitanap. Az MDF megyei, pécsi választmánya és a Haza és Haladás Alapítvány vitanapot rendez március 16-án 15.30-tól Pécsett a megyei irodában (Apáca 16.). Meghívott előadó Herényi Károly ország- gyűlési képviselő, az MDF al- elnöke. A helyi szervezet meghívására Villányban tartotta március 5-i ülését a Fidesz-MPP Baranya Megyei Választmánya. A tanácskozás napirendjén a párt május 8-9-én, Budapesten megrendezésre kerülő XI. kongresszusára történő előkészületek megbeszélése szerepelt. Papp Gábor, a 17. sz. választókerület önkormányzati képviselője lakossági fórumot tart az Istenkúti művelődési központ (Pécs, Fábián B. u. 7.) nagytermében március 11-én, csütörtökön 17 órai kezdettel, amelyre meghívást kapott dr. Toller László, Pécs polgármestere és dr. Szili Katalin ország- gyűlési képviselő. Téma: A Mecsek-oldal közműberuházása III.-VII. ütemének leállítása. A Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Magyar Út Körök Mozgalom március 15- én 15 órai kezdettel Budapesten, a Hősök terén nagy szabású emlékgyűlést szerveznek, melyre az ország minden részéből várják az érdeklődőket. A pécsi szervezet 1848 hőseire emlékezve a tisztelet és a megemlékezés virágait délelőtt 9 órakor helyezi el a Kossuth- szobomál. Vállaljuk a döntést! A nyugati Mecsek-oldal közműfejlesztése A nyugati Mecsek-oldal közműfejlesztési problematikáját a tények alapján próbálom kifejteni. A nyugati Mecsek-oldal - városszerkezeti egységére nézve volt hegyi kertségi terület - részben üdülő-, majd üdülő-lakó, végül lakóterületté történő átminősítése és e fejlesztések során az Országos Építésügyi Szabályzat mint az építési engedélyek kiadását, mind a létesítmények használatba vételét közműellátottság szempontjából korlátozta. így a telekterületen „közcsatorna hiányában a szennyvizet zárt szennyvíztárolóban kell gyűjteni, ivóvízvezeték hiányában a vízellátást a telken ivóvíz minőséget szolgáltató kútból, vagy a telektől maximum 150 m-es távolságon belül ivóvizet szolgáltató közkútból is lehet biztosítani”. Mivel minden építtető a fentiekről tudomással bírt, tudomásul vette azt, hogy az ivóvíz és szennyvíz közműcsatornák megépítéséig önmagára milyen kötelezettség fog hárulni, vissza kell utasítani azt a feltételezést, hogy bárki az lakókat büntetné, hiszen saját döntésük alapján választották életvitelüknek a kialakult állapotot. A 60/1994. Önkormányzati Rendelet alapján készítették el a Helyi Építési Szabályzatot Pécs-nyugati Mecsek-oldal városrész közterületeire, amelyet a Közgyűlés a 8/1999. (03. 01.). sz. önkormányzati rendelettel fogadott el a költségvetési vitát követő napirendi pontban 26 igen, 0 nem, 2 tartózkodás szavazati arányokkal. A fenti határozat szerint a terület közművesítésének előfeltétele a közterületek jogi rendezése és kialakítása. Csak ezt követheti a terület közművesítése. A határozathozatalból világos, hogy a koalíción kívüli politikai erő többsége számára a nyugati Mecsek-oldal közműfejlesztésének megoldásában csak a szakmaiság demagóg hangoztatása egyéni túlvállalt és nem betartható képviselői ígéretek tárháza, hiszen a közgyűlési jegyzőkönyv alapján csak a várost vezető koalíció (MSZP-SZDSZ-Ci- vil Koalíció-Munkáspárt) jelen volt 25 és 1 koalíción kívüli képviselő támogatta a közműfejlesztés lehetőségének jogi megkezdését. A Közlekedési és Kommunális Bizottság 1999. február 2-i ülésén a közmű kivitelező előminősítése során bizonyságot nyert, hogy a területnek nincs érvényes vízjogi engedélye. A közműtervező január 31-én adta le az önkormányzat beruházási csoportjához tervének korszerűségi felülvizsgálatát, de nem történt meg a fejlesztés komplex szakmai felülvizsgálata a megrendelő, mint önkormányzat részéről. Kísérlet volt a tervezői hatáskörű szakmai döntések áthárítására annak anyagi konzekvenciáival az önkormányzatra. Nincs összhangban az előkészített közterület szabályozási terv rendelkezéseivel a létesítés. Nem ismertek e terv alapján végzendő közterületalakítás, csapadékvíz-elvezetés, terep- támfalrendezés és útrekonstrukció járulékos költségei, ami a közműfejlesztés költségének is többszöröse lehet. Szakmailag tehát a beruházás nincs megfelelően előkészítve. Ha a felsoroltak nem elégségesek szakmai döntésként a közműfejlesztés elutasítására - a jogi, műszaki, pénzügyi problémák rendezésének idejéig -, akkor lehet akár politikai döntésnek is tekinteni. Vállalom döntésünket, hogy nem támogattuk a nyugati Mecsek-oldal jelenlegi közműfejlesztését, mert az előké- szítetlenségből kiinduló járulékos költségspirál a város költségvetésének több évi tartalékát is magába szippantaná. Sík László Lajos MSZP Ki beszél itt mellé? — Tesszük fel a kérdést Me- ixner Andrásnak, az MSZP városi elnökének, a költségvetés ellenzéki véleményeire tett reagálásával kapcsolatban. A Dunántúli Naplóban e tárgyban megjelent ellenzéki állásfoglalások ugyanis lényegüket tekintve a következőket tartalmazzák: Senkinek - a városvezető koalícióval szemben állóknak - sem érdeke a város csődbe jutása. Az MSZP-SZDSZ-Civil Koalíció-Munkáspárt által elfogadott költségvetés nem reális alapokon nyugszik. A bevételi oldal elvárásai túlzottak, ugyanakkor visszafordíthatatlan vagyonfelélést presszionálnak. A kiadási oldalon kellően át nem gondolt kiadások is megjelennek. Emellett teljesen hiányzik a civil szférával, a választópolgárral történő előzetes egyeztetés, felmérés alapvetően fontos fejlesztések késleltetett megvalósítása vagy elhagyása tekintetében. Helyette kapkodás és bizonytalanság érzékelhető. (Minderre iskolapélda a Mecsek-oldali közművesítés elfogadása, majd három hét múlva hirtelen elvetése.) Ugyanez az alapvető politikai hiba jelentkezik a költség- vetésben deklarált, elvárt egymilliárd forintos kiadás- csökkentéssel kapcsolatban is. Ezt a megtakarítást intézmények megszüntetésével, ösz- szevonásával, működési költségeik redukálásával, elbocsátásokkal kívánja elérni a városvezetés. Előzetes számítások és egyeztetések híján azonban az sem derül ki, mikor mekkora költségcsökkenés várható, és persze milyen áron. (A város költségvetési problémái már tavaly, de konkrét összegszerűségét tekintve legkésőbb december elején, a költségvetési koncepció elfogadásakor ismertek voltak!) A költségvetés jelenlegi egyensúlyát a fenyegető nagyságú hitelállomány biztosítja - egy ideig. Ez a határ nagyon közeli az adósságspirál és a csődbiztos megjelenésével együtt. Nos, ezek az igazi „rémes” problémák, melyek miatt az ellenzék szólni kényszerült: ezekre nem kapott kielégítő választ sem a várost vezető koalíciótól, sem - így utólag - az MSZP városi elnökétől. Ki beszél itt mellé? Golob Ferenc, az MDF pécsi szervezetének elnöke A vélemény szabad? Személyes érintettségem okán reflektálnom kell az ÚDN január 27-i számában közölt észrevételekre. Nem szándékoztam hi- teltelenség hírét kelteni. A fölemlített személyiség szerintem is tett annyi - történelmileg minősíthető - szívességet a rendszerváltás szorgalmazóinak, hogy ebbéli érdemeit kommunista tisztségviselői múltja ellenére méltányolják. Inkriminált írásommal csupán arra igyekeztem rámutatni, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetén az ember milyen meghökkentő változásokra képes. Pedig hajdan hány úrbőrbe bújt elvi társam úszott az árral, ünnepelt lelkesen, írt Sztálin-ódát, faragott vöröskatonát, gyártott ünnepi beszédet, cipelte a zászlót. Hogy aztán a rendszerváltoztatási eufóriában fejvesztve meneküljön minél távolabb mindentől, ami előző életére emlékeztette őt! Ma már tudjuk, 1990-től ezt az országot meghasonlásra késztették, más múltat igyekeztek szembeállítani vele, mint amit az emberek többsége megélt. Persze ez nem vitatja a Recsk, a kényszermunkatáborok, a kitelepítések, a padlássöprések, a felkelés leverése utáni megtorlások törvénysértő voltát. Csak hát közben felnőttek generációk más körülmények között. A pluralizmus mostani reneszánszának idején valaki arra figyelmeztetett nyilvánosan, hogy ötvenhatot milyen ismérvek függvényében illenék emlegetnem. Azért furcsállom ezt leginkább, mert eleddig úgy véltem, nem teljesen vagyok outsider a korabeli történések megítélésében. Rendfokozat nélküli sorkatonaként szereplője voltam az 56-os eseményeknek Nagykanizsán a 7314-es postafiókszámú gépkocsizó lövészezred állományában, Kalmár Károly századának golyószóró irányzójaként a Dózsáról elnevezett laktanyában. Mindezt nem tartottam volna említésre méltónak, ha nagyra becsült ezredparancsnokom, Üveges Lajos őrnagy több esztendei börtönnel nem bánja katonai egységének a felkelők oldalára történt átállását. Amit a laktanya ken'tésén kívül le- s felvonulva skandáló civilek és az elhelyezési körletben tartózkodó katonatársaim részéről akkor tapasztaltam, igen-igen lármás volt; alkalmasint a zűrzavart sem nélkülözte. Az efféle élmények hatására illettem 56 eseményeit az inkriminált jelzővel. A Téli Palota elfoglalásáról pedig csak az tudna hitelesen írni, aki az ostrománál jelen volt. Nyugatra távozott határőr elődeimnek köszönhetem, hogy egy ideig magam is a nyugati határszakaszon teljesítettem járőr szolgálatot. Lövöldöző ÁVH-s tisztekkel nem találkoztam. E hírhedett szervezetet ugyanis Nagy Imre kormányelnök még előtte - 1956. október 30-i hatállyal - feloszlatta. E tényt a korabeli sajtó is hírül adta. Az egyik opponálom - érvek híján - előcsalta a rómaiak porosodó ajánlatát: „audacter calum- niare semper aüquid haeret”; azaz: „merészen kell rágalmazni, valami mindig megmarad belőle”. Tudhatná, hogy az efféle kultúrtörténeti adalék ma már kevésbé alkalmas mások lejáratására. Dr. Südi Bertalan Felhívás a nemzeti érzelmű honfitársainkhoz Március 15. Március 15. a magyar nemzet születésnapja. E naptól számítjuk a polgári parlamentarizmust, a magyar demokrácia kezdetét. Ez a nap a magyar szolidaritás, a nemzethűség és a nemzeti egység napja. Ma is több érvényes üzenete van a katonás rövidséggel, spártai határozottsággal fogalmazott 12 pontnak. Helyesen állapítja meg Ady, amikor ezt írja versében: „Márciusi Nap nagy a Te hatalmad”. így igaz. Nemzedékek merítettek eró't március példájából, 1848 eszméiből. Ez az esztendő', ez a szellemiség mélyen szállt a magyar nép leikébe, és mint ki nem apadó forrás táplálta a hazafiság, szabadság, demokrácia nagy eszméit. Ma is minden nemzeti érzelmű magyart egybefog, egybegyűjt, bárhova vetette is őket a sors. E dicső napunk aranybetűkkel írta be nevét a világtörténelembe. Ez a nemzet Szent István népe, és az is fog maradni! Ünnepeljük együtt mi nemzeti gondolkodású pécs-baranyai polgárok az ifjúsággal közösen. Hiszünk március 15. eszméinek életrevalóságában, emlékezete fennmarad mindörökké, míg magyarok lesznek a földön. Március 14-i, vasárnapi programunk: 18 óra: Ünnepi megemlékezés a 48-as téren. Beszédet mond Homoki János, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Az ünneplő ifjúság, polgárság ezt követően a Kossuth térre vonul és elhelyezheti a megemlékezés virágait. (Minden honfitársunk hozzon magával gyertyát, vagy fáklyát.) Tisztelettel várjuk Pécs és Baranya minden polgárát, aki hazáját, városát, népét szereti. FKgP Pécs-baranyai Szervezete Részlet dr. Toller László parlamenti felszólalásából Csődbe kerülhetnek az önkormányzatok Nem vitatható, hogy a rendszerváltás óta a helyi önkormányzatok mindenkor ki voltak téve az ország gazdasági állapotának. Sújtotta őket 90-94 között az átgondolatlan privatizáció, melyből kizáródtak, feladataik ellátásához saját vagyonukat élték fel. Sújtotta őket a stabilizációs csomag, sújtották a finanszírozát- lan feladatmeghatározások. De mindig abban a reményben alkották meg éves költségvetésüket, hogy a következő év talán jobb lesz. Mert tudomásul vették, hogy a makrogazdasági folyamatok pozitív irányú változása után lehet olyan helyi önkormányzatiságot megvalósítani, amelyben a települések lakossága önállóan dönthet saját sorsáról. Ma Magyarországon a makrogazdasági mutatók néhány rossz előjel ellenére sem indokolják azt, amit a kormány az 1999. évi költségvetésben az önkormányzatok sorsául szánt. Kormánypárti képviselőtársaim Gémesi Györgytől Hargitai Jánosig, ellenzéki képviselőtársaim Pozsgai Balázstól Lampert Mónikáig felhívták a figyelmet arra a veszélyes folyamatra, amit az önkormányzati fejezet tartalmazott. Nevezetesen, hogy a normatív támogatások és az önkormányzatok által ellátott feladatok finanszírozása között olyan ellentmondások találhatók, amelyek tovább növelik az önkormányzatok költségvetési hiányát. A kormányzati oldal válasza kioktató volt. Semmibe vették az akár pártsemlegesnek is nevezhető kétoldalú kritikát. S ma, amikor az ön- kormányzatok túl vannak a költségvetés elkészítésén, kiderült, hogy a decemberi félelem napjaink valóságává vált. Minden nagyvárosi önkormányzat jelentős hiánnyal kellett hogy számoljon, milliárdos nagyságrendű hitelek felvételéről döntöttek a testületek, s a vagyonértékesítés szinte kötelező költségvetési tétellé vált. Mindez azért, mert a választási ígéretekből felelőtlen döntések következtek. A kormány a költségvetést megkerülve döntött a közalkalmazottak bérfejlesztéséről, a differenciált személyi jövedelemadó-elvonásról, mely éppen a lassan már gyarapodó nagyvárosokat jelentősen sújtotta. A kötelező tartalékképzésről pedig kiderült, hogy nem más, mint egy bújtatott forráselvonás. Lehetne azt is mondani, hogy mindez egy ellenzéki polgármester és képviselő siráma. De ha megnézzük a számokat és a megyei jogú városok költségvetéseit, láthatjuk, hogy a kaszálógép mindenkit elért. Miskolcon, Szegeden, Debrecenben óvodákat, iskolákat zárnak be, tüntetni készülnek a közalkalmazottak, s a gazdasági stabilitásáról híres Kaposváron is megrendült a testület önbizalma a hiány láttán. S a korábbi nagy kritikus, a mai oktatási miniszter a kormány legtöbb tagjával együtt váltig állítja, hogy a normatíva tartalmazza a 16 %-os bérfejlesztést, a szeptembertől hozzátett 3 %-kal együtt, hogy az egyéb közalkalmazottak 13 %-os bérfejlesztése benne van a normatívában, és számol ugyanez a normatíva az inflációval is. S ma mindezt az önkormányzatoktól számon kéri az oktatás, az egészségügy minden szereplője azzal, hogy az önkormányzatok megkapták az pénzt, és miért nem adják oda. Igaz, hogy a fenti tételek az intézményi rendszerben teljesíthetők, de az árát a kormányzat elfelejtette hozzátenni. Ma már valóság valamennyi városban, hogyha a kormány fedezetlen bérdöntéseit végrehajtjuk, és végre kell hajtanunk, akkor intézményeket kell bezárni, le kell állítani a fejlesztéseket, elnyert pályázatokat kell visz- szamondanunk, s még más kötelezően ellátandó feladatok végrehajtása is veszélybe kerül. Azaz minden polgármesternek és testületnek azzal kell szembesülnie, hogy minden döntésével szembekerül a települések polgáraival. Nem hiszem, hogy ez polgárbarát kormány képét mutatja. A választási ígéretek hamisak voltak. Ha a kormány ezt bevallaná, ez lenne európai, ez lenne korrekt az egész társadalommal szemben.
