Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-05 / 35. szám

1999. február 5„ péntek Főzőcske - Receptek - Háztartás Dünántúli Napló 7 Fűszeres zöldséglepény A mikrohullámú sütők kö­zül a grillezők természete­sen drágábbak, de ezekben másfajta ételek is készíthe­tők. A fűszeres zöldséglepény gyakorlatilag bármilyen mikrohullámú készülékben, de a hagyo­mányos vil­lany- vagy gázsütőben is elkészíthető, csupán az alapanyagok összeállításá­tól a tálalásig tartó idő vál­tozik. A finom egytálételnek is kínálható fogáshoz négy személy ré­szére egy kis fej karfiol, egy kis fej brokkoli, három szál sárgarépa, három tojás, három púpozott evőkanál liszt, hat deka margarin, öt deci tej, két gerezd fokhagyma, egy jó nagy csokor petrezselyem­zöld, ízlés szerint só és törött­bors kell. A zöldségeket megtisztít­juk, a karfiolt és a brokkolit egyforma nagyságú rózsákra szedjük, a sárgarépát felaprít­juk és a petrezselymet is ap­róra vágjuk. A tojást habosra verjük, sóval, borssal, zúzott fokhagymával, esetleg egy csipet összetört borókabo­gyóval ízesítjük. A margarint felolvasztjuk, a liszttel habzá­sig hevítjük, felöntjük a tejjel és állandó kevergetés közben sűrűre főzzük. Amikor kihűlt összekeverjük a tojással, majd kikent, morzsával behintett mikrózható tálba öntjük. Rá­rakjuk a zöldségeket, de az nem baj, ha belesüppednek a masszába. A mikrót legmaga­sabb fokozatra állítva tíz per­cig sütjük, aztán grillező fo­kozaton további nyolc-tíz percig a tetejét sütjük. Még forrón kibontjuk a tálból, és cikkekre vágva tálaljuk. Hi­degen és melegen egyaránt finom. Különleges minipizzák Farsangi összejövetelre vagy gyerekzsúrra általá­ban szendvicset készít a meghívottaknak a háziasz- szony. Ám ha ideje engedi, vegye a fáradtságot és süs­sön minipizzákat. Miután a minipizzák lényege, hogy különböző ízesítéssel készül, senkit ne riasszon el a hozzávalók felsorolásának hosszú listája. Egy óra alatt meg lehet csinálni. A tésztához ötven deka liszt, két deka élesztő, két deci tej, két tojássárgája, fél mokkáskanál só és egy csipet bors kell. A töltelékhez két fej vöröshagyma, nyolc deka zsír, egy-egy zöldpaprika és paradicsom, só, késhegynyi pirospaprika, egy pár debre­ceni vagy füstölt kolbász, egy csomag mirelit paraj, csipet­nyi szódabikarbóna, öt deka vaj, öt deka liszt, egy deci tej, egy gerezd fokhagyma, kés­hegynyi majoránna és bors, il­letve négy sertésagy velő kell. Jól kidolgozott lágy tésztát dagasztunk, amit cipóra osztva duplájára kelesztünk. A töltelékhez egy fej fi­nomra vágott hagymát kevés zsíron megpirítunk, rátesszük a vékony szeletekre vágott paprikát, paradicsomot, sóz­zuk, ráhintjük a pirospaprikát, hozzákeverjük az apróra da­rabolt kolbászt. Ha nyers pa­rajt használunk, akkor sós vízben, a szódabikarbónát hozzáadva megfőzzük, és ap­róra vagdossuk. A vajon rán­tást készítünk, tejjel felenged­jük, beletesszük a parajt, só­val, borssal, zúzott fokhagy­mával ízesítjük. A velőt forró vízbe mentjük, hogy köny- nyebben húzhassuk le róla a hártyát. A másik fej finomra vágott hagymát zsíron megpi­rítjuk, rárakjuk a velőt, és ma­joránnával, pirospaprikával fűszerezzük. A megkelt tésztát kb. há­rom milliméter vastagságúra nyújtjuk és pogácsaszaggató­val köröket szúrunk ki belőle. Kivajazott tepsibe rakva, forró sütőbe tolva félig elősüt­jük. Utána a töltelékeket el­osztva a korongokon meg­szórjuk sajttal és visszatéve a sütőbe készre sütjük. Mindenki igazi „stifit” tölt Korábban több alkalommal írtunk arról, hogy ki, milyen fű­szerezéssel szereti a kolbászt és a hurkát. Olvasóink viszont most azt kérik: az igazi „sváb stifi” receptjét szerezzük meg a számukra. Amúgy minden gazda szerint az ő receptje az igazi. A nemzetiségiek ételspecialitá­sainak gyűjtése alkalmával természetesen a disznóvágási szokások is minden alkalom­mal szóba kerültek. Túlzottan nagy eltérést a töltelékek készí­tésénél első hallásra sehol sem tudtam fölfedezni, de a kérés­nek eleget téve ismertetem a különböző változatokat. Somberekén egy gazda pél­dául az apró lyukú darálón le­darált kolbászhúshoz kilónként két deka sót, ugyanennyi na­gyon finomra őrölt, szép színű pirospaprikát, tíz kiló húshoz öt deka borsot, tíz gerezd ledarált fokhagymát, egy kávéskanál porcukrot és egy deci rumot tesz. Alaposan összekeveri a tölteléket, és állítja, a sertés- végbélbe töltött stifolder marad Újra virágoznak! Ugye nem felejtkeztek meg a kamrában, pincében tárolt dé- zsás virágokról, az angyaltrom­bitáról, leanderről, és a tároló­hely hőmérsékletétől, páratar­talmától függően hetenként, kéthetenként megöntözték őket? Nem igényelnek túl sok vizet, csak annyit öntsünk a tö­vükhöz, hogy a teljes kiszára­dást megelőzzük. Egyébként ha ősszel sajnál­ták a szép koronájukat, és nem metszették meg, akkor a túl nagyra nőtt növényeket most is visszavághatják. Ilyenkor aktu­ális akár felére visszavágni a citromot és a mályvát is. Lassan arra is gondolnunk kell, hogy ismét megfelelő he­lyet találjunk a számukra. Az átültetésükhöz lehetőleg C tí­pusú földet szerezzünk be. legtovább zamatos, szaftos, bár műbélbe rendszeresen tölt. A porcukor a pirospaprika színé­nek kioldódásához kell, a bor­sot pedig azért nem méri bőven, mert attól barna, száraz lesz a kolbász, a csípősségét inkább a paprikával adja meg. Egy Nagynyárádon kapott receptúra szerint hasonló arányban kerül a húshoz a pap­rika, a só és a bors mint az előbbi leírtnál, viszont ott a da­rált fokhagymát a felhasználás előtt egy nappal beáztatják, majd a töltelékbe csak a levet keverik bele. Nincs se porcu­kor, se rum a kolbászban, he­lyette viszont tíz kiló húshoz egy kisebb finomra reszelt sze­recsendiót tesznek. A fűszerezés természetesen alapvetően meghatározza a kolbász ízét, viszont az eltartha­tóságról más-más véleményen vannak a böllérek. Abban egységes az állás­pontjuk, hogy keményre kell tölteni úgy a vékony kolbászt, mint a szalámit. A csak mű­bélbe töltők szerint az az igazi, a sertésvégbelet, lóbelet hasz­nálók pedig arra esküsznek. A füstölést szintén meghatározó­nak tartják, és van aki azt ál­lítja, május végén legkésőbb hűtőládába kell tenni a szalá­mit, míg az ellentábor határo­zottan tiltakozik a fagyasztás ellen, mondván, színtelen, ízte­len lesz tőle, ezért ők gyakran forgatva, huzatos helyen fel­akasztva tárolják. Hallottam olyan módszert is, hogy faha­muba forgatás után egyenként újságpapírba csomagolják és fektetve egy faládában várja ki a sorát a stifolder, hogy elfo­gyasszák. Az angyaltrombita meghálálja a gondozást fotó: Müller a. A szülőfalu emlékeit idéző ízek A régi ételeket nehéz elfelejteni, különösen akkor, ha az elha­gyott szülőhelyre emlékeztetnek. Néhány felvidéki érdekessé­get ajánlunk, melyeket az idős telepesek vagy korosodó utó­daik még készítenek jeles napok alkalmával is. BARANYAI KÖRKÉP A Lippón élő Varga Veronika kérdésünkre elmondta, hogy nagymamája gyakran tálal ne­kik hagymás krumplisalátát, aminek a receptúrája ugyanaz, mint a mátyusföldi Pozsony- püspökiben, ahonnan őseit Ba­ranyába telepítették át a negy­venes évek végén. Mint meg­tudtuk, inkább édesebben az igazi, ezért egyik fontos alko­tója a cukros lé. Karácsonykor is fogyasztják pulyka mellé, miként odahaza, tehát Püspöki­bén. Alaposan ismeri az észak­magyarországi konyhát az ér­sekújvári születésű édesanyja jóvoltából Faltysné Újvári Anna néprajzkutató, aki van úgy, hogy töltikével, népi szó­val podlúpkával rukkol ki. Ez tulajdonképpen a megszokott töltött káposzta, amit a Negyed­ről és Vágfarkasdról Bolyba te­lepültek takartnak mondanak. Míg a podlúpka Kása Endréné szerint számukra már azt az ét­ket jelenti, aminek az alap­anyaga a jól megfőzött kido­básra szánt, gyenge és megtört káposztapalánta. A pécsi kutató hölgy azt tapasztalta saját gya­korlata és a gyűjtött, például erdélyi és Abaúj-Zemplén me­gyei adatok alapján, hogy a ká­posztaételek nem tűrik a liszte- zést vagy a berántást. A Zólyom megyei Libetbá- nyáról származó pécsi nyugdí­jasok időnként tálalnak az asz­talra sztrapacskát, krumplis gá- nicát, valamint prószát. Az utóbbit harula névvel illették a nagyszülők, akiktől még kis­gyerekként tanulták meg a sü­tés-főzést. Csuti J. Morzsák A száraz tészták kifőzésé- nél a legfontosabb, hogy jó nagy edénybe, bőséges, zu­bogva forró, sós vízbe te­gyük. Főzni általában öt percig kell a tésztát, de ak­kor biztos jó már, ha feljön a víz tetejére. Nem fut ki a tészta főző­vize, ha egy kevés olajat te­szünk bele, sőt így nem is tapad össze. Lényeges az is, hogy a kifőtt tésztát amikor leszűrtük, hideg vízzel ala­posan öblítsük át. A túlfőzött rizs minősé­gén javíthatunk, ha hideg vízzel leöblítjük, alaposan lecsöpögtetjük, utána egy zsírpapírra szétterítve har­minc percig meleg, de nem forró sütőben tartjuk. Szép fehér lesz a főtt rizs, ha kevés citromlevet te­szünk a főzővízbe, és főzés közben nem fut ki, ha vajat is adunk hozzá. A sütemények általában gyorsan kiszáradnak. Akár a péksüteményt, akár az ott­hon sütöttet felfrissíthetjük, ha tejbe mártjuk, majd köz­vetlenül utána pár percre forró sütőbe tesszük. így nem csupán a sütemény bel­seje lesz ismét puha, hanem a tetejük ropogóssá válik. A kekszek nem megkemé­nyednek amikor állnak, mint a sütemények, hanem nyirkossá válnak. Ezeket vi­szont szintén sütőlapra téve néhány percig a forró sütő­ben tartva ismét ropogóssá tehetjük. E módszer jó a ga- bonapelyhekhez is. Száraz kenyérből készít­sünk morzsát. Van, aki dió­darálót használ hozzá, de hallottam már, hogy mo­zsárban törik apróra, illetve reszelőn dörzsölik le. Ezek­nél lényegesen egyszerűbb eljárás, ha textil- vagy mű­anyag zacskóba téve sodró­fát hengergetünk a jól kiszá­radt kenyéren addig, amíg egészen finom morzsa nem lesz belőle. Ha nagyon kell, friss kenyérből is lehet mor­zsát csinálni, de akkor a ke­nyeret fagyasszuk előbb meg, és utána reszeljük. Hogyan állítsuk össze étrendünket? Gyakran érzi mostanában, hogy fáradt, semmihez sincs kedve, és alig van energiája? Nem véletlen: a téli hónapok kü­lönösen próbára teszik a szervezetünket. A közérzet javításánál alap­szabály: ne tömjük magunkba a csokoládét és a süteményt. Ezek lebontásához sok B-vi- taminra van szükségünk, amit ilyenkor az idegeinktől vo­nunk el. A másik, hogy vita­mindús ételeket fogyasszunk, ha nem akarunk heteket bete­geskedni. A táplálkozástudományban jártas szakemberek tanácsol­ják, hogy fogyasszunk sok te­jet, tejterméket, halat, tojást, számyashúst, hüvelyesekből főzeléket és diót. Ezekben megtalálható a boldogsághor­monnak,• a szerotoninnak az egyik legfontosabb alkotó­eleme, a tripofan nevű amino- sav. Akinek rendben van a sze- rotonin-háztartása, jól alszik és pihenten ébred. A B-vitaminok az idegrendszer számára rend­kívül fontosak, a B2 vitamin a stresszhelyzetek megoldásá­ban nyújt segítséget. A B6 a sejtanyagcsere folyamatát tartja rendben. Ha ez megbom­lik, levertek leszünk, elesett­nek érezzük magunkat. Aki módjával fogyasztja a csoko­ládéféleségeket, annak nincs gondja a biotinnal, ami segít a fölösleges vércukor tárolásá­ban. Milyen ételek tartal­mazzák ezeket a fontos vita­minokat? A B1 vitamin a teljes kiőrlésű gabonafélék, a hüve­lyesek, a dió, a mogyoró és a búzacsíra, melyek mindegyi­kéből elegendő naponta né­hány milligramm mennyiség. A B2 a tejben, tejtermékben, tojásban, zabpehelyben van je­len. A B6 a teljes kiőrlésű ga­bonákban, banánban, káposz­tában, snidlingben található meg. A B12 a tejben, tejter­mékben, sajtokban, zöldség­ben, húsban található meg je­lentős mennyiségben. Ezt 500 g joghurttal és 300 g túróval biztosíthatjuk. A biotin a szárazélesztőben, tojássárgájában, mogyoróban, sárgarépában, borsóban talál­ható jelentős mennyiségben. Együnk meg naponta egy to­jást, 300 g zabpelyhet, 175 g mogyorót. A folsav a zöldség­féleségek közül elsősorban a brokkoliban, spenótban, kö­ményben, spárgában, szójában található. A pantetonsavat a to­jássárgája, a gombák, a diny- nye, a brokkoli tartalmazza. Magnézium a rizsben, búzából készült ételekben, mogyoró­ban, fehér babban, borsóban, mandulában, spenótban van. Fontos, hogy fogyasszunk na­ponta 320 g búzakenyeret, rendszeresen babot vagy más hüvelyest. A kálcium főleg a sajtban, tejben, joghurtban, spenótban, káposztában talál­ható. Napi szükségletünket fe­dezi 150 g joghurt, egy szelet sajt és 200 g zöldkáposzta. Mire jó még a mikrosütő? A narancsot, citromot, grapefruitot kicsavarás előtt helyezzük a készülékbe, és magas fokozaton húsz-harminc másodpercig melegítsük. Utána vágjuk félbe, nyomjuk ki a levét. A friss na­rancs és citrom héját is mikrózzuk. Amikor lereszeltük, egyen­letesen terítsük széjjel egy üvegtányéron, és három-öt percig melegítsük. Percenként rázogassuk meg és ellenőrizzük, mikor lesz teljesen száraz. Hagyjuk kihűlni, majd jól záródó üvegben hűvös helyen tároljuk. A szárított héjból egy kávéskanálnyi mennyiség azonos egy evőkanál friss gyümölcshéjjal. Berta 2 Mária ‘

Next

/
Thumbnails
Contents