Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-01 / 31. szám

Magazin 1999. február 1., hétfő Ötcsillagos úszó hotelek Az utóbbi évtizedekben sokáig úgy látszott, hogy a viszonylag lassú vízijárműveket legyőzik a levegő egyre kényelmesebb, nagyobb, biztonságosabb szállítóeszközei. A Dunán úszó kisebb testvéreik is lenyűgöznek a méreteikkel fotó: t l Az utazók többségét jelentő üzletembereknek nem volt mindegy, hogy néhány óra alatt teszik meg a - mondjuk - Párizs-New York utat, vagy néhány nap alatt. A kéjutazók is úgy gondolták, hogy inkább repülnek a nyaralóhelyekre, hogy több időt tölthessenek pihenéssel. Ha akkor valaki azt jósolja, visszatér még az a korszak, amikor a hosszú tengeri uta­zás lesz a menő, a próféciát gúnyos kacaj fogadta volna. A legújabb adatok viszont azt mutatják, hogy a hajó „feltá­madt”. A tengeri utazás ismét valami különlegesség. Ehhez az új, hódító trendhez le kell küzdeni több előítéletet. Pél­dául a tengeri betegségtől való félelmet. A mostani ha­jós körutak jórészt az úgyne­vezett szépidő zó­nákban zajlanak. Olyan földrajzi koordináták között, ahol statisztikailag minden negyven- harmadik napra jut egy-egy erősebb hullámverés, netán vihar. Előítélet az is, hogy a luxushajóra „ki kell öltözni”. Ma már, bizonyos alkalmaktól elte­kintve, nem kell. Bermudában, farmerben, fecskében, bikiniben múlatja napjait az utas. Az étteremben ebédnél is elég egy sort és egy pólóing, vacsoránál persze már nem. De itt sem kell a nem is olyan régen még elen­gedhetetlen szmoking, vagy a ható színes hawaii ingben és egy jobb farmernadrágban. A hosszú hajóúton óhatat­lanul unatkozik, és a kevés mozgás miatt el is hízik az ember - íme még két előítélet a sok közül. A mai nagy hajó­kon mindkét megállapítás ne­messé az utazást. A gyere­kekkel kérésre profi pedagó­gusok foglalkoznak. Ami az elhízást illeti, tenisz- és egyéb pályák, úszómedencék, kon­ditermek várják az utazót - és persze kalóriaszegény ételek. Ferenczy Europress Működik a „biomaffia” Manapság a hatalmas élelmiszer-áruházak polcain tömegével sorakoznak a „bio” meg „öko” jelzésű enni- és innivalók. A baj csak az, hogy a biotermékek gyakorta hamisítványok. Ez derül ki Hans-Ulrich Grimm „A bioblöff” című könyvéből. Az egészséges, például perme­tezőszert, tartósító vegyi anyagot nem tartalmazó élel­miszerek iránti kereslet ak­kora, hogy sokaknak megéri vállalni a csalás kockázatát, és biológiailag tiszta áruként adni a közönségeset is. Ekként jele­nik meg a piacon „fantomtyú­kok” bio tojása, nagyüzemben gyorsított módszerrel nevelt marhák húsa, vagy az európai őzvadhús, amely valójában ol­csó, afrikai gazella. Egy vesztfáliai kereskedő például 980 millió hamis bio­tojást értékesített élelmiszer­áruházakban. Addig utaztatta a tojóketrecekből kigördült tojá­sokat, amíg a hatóságok elve­szítették a nyomot, és termé­szetes tartású tyúk tojásaként adhatta el a futószalagról le­kapkodott árut. Eközben a valóban biotar­tásra és bioélelmiszerek előál­lítására szakosodott kis pa­raszti gazdaságok Európa- szerte egyre több anyagi gonddal küszködnek, sokan tönkre is mennek, mivel az előírások megtartása túlságo­san megnöveli a költségeiket, termékeiket sokan képtelenek nyereséggel eladni. Működik a húsmaffia is. Biomarhaként ausztrál kengu­ruhúst szállít a boltokba. Egy baden-württembergi ellenőr­zéssorozat bizonyította, hogy az őzcombként árusított vad­hús valójában afrikai gazella­hús. Amikor sertéspestis dü­höngött az Európai Unióban, megtiltották a lengyel vad­disznóhús bevitelét is, mert az is fertőzött lehet. Az importőrök erre egysze­rűen átírták a vámnyilatkoza­tot: így lett a vaddisznóból őz­hús. FEB Francia politikai dugipénzek, titkos célokra A kormányfő adja - miniszterek kapják Mindig az év végén kerül sor a francia kormányfő kabinet- főnöke és minisztériumi kol­légái sajátos találkozójára. A rövid ülésen a miniszterel­nöki megbízott zárt borítéko­kat nyújt át kollégáinak. A borítékokban pénz van. Ki­nek több, kinek kevesebb, de összességében jelentős össze­gekről, tavaly csaknem 400 millió frankról van szó. A pén­zek sajátossága: azokkal nem kell elszámolni. A miniszterek ezeket a kereteket szabadon használhatják fel, vitatható po­litikai célokra vagy éppen saját fontos munkatársaik jutalmazá­sára. A bírálók szerint a Nyugat- Európában szokatlan rendszer inkább banán-köztársaságba il­lene, de a parlament mégis évente rendre megszavazza ezeket az összegeket. A fekete pénzek felét hír szerint a fran­cia külföldi hírszerzés, a DGSE kapja, például olyan akciókra, mint amikor 1985-ben a Csen­des-óceánon elsüllyesztették a francia atomkísérletek ellen til­takozó Greenpeace szervezet hajóját. A rendszer azonban a bírála­tok ellenére sincsen veszély­ben, hiszen legfelsőbb helyről is támogatásra számíthat. Jos­pin, szocialista kormányfő ugyanis a bizalmas alapból ugyanúgy kiegészíti a konzer­vatív államfő, Chirac szűkös hivatali keretét, miként Chirac - miniszterelnök korában - a szocialista államfőt, Francois Mitterrand-t támogatta. Érzelmi adok-kapok Van, aki tagadja, van, aki bevallja, de nyíltan vagy titokban majd’ mindenki űzi a lelki terrort a maga módszereivel. Szülők gyermekeikkel és fordítva, szerelmesek, kollégák egymással, a partnerkapcsolatok különböző módozataiban. „Menj csak szórakozni a barát­nőiddel”, - mondja a férj mártírarccal, mire a feleség kényszerűségből otthon marad. A retorzió később következik be, amikor a feleség talál ki va­lami hasonlót a férj ellen. Az igazán jó kapcsolatokban az érzelmi adok-kapok aránya kiegyenlítődik. Ha azonban a mérleg nyelve egyik vagy má­sik irányban kileng, akkor tar­tani lehet attól, hogy az érzelmi zsarolás eszközei is felbukkan­nak. Már a kisgyermek is el­szenvedi ennek negatívumait, amikor egy-egy csínytevés, ké­sőbb egy rossz jegy után azzal büntetik, hogy megvonják tőle a lefekvés előtti puszit vagy nem szólnak hozzá. Pszichológusok szerint bár­milyen rossz fát tesz egy gye­rek a tűzre, mindig éreznie kell, hogy szeretik. A hibás lelki rá­hatás sok esetben betegségtüne­teket is kiválthat. Mit tehetünk annak érdeké­ben, hogy megszabaduljunk a lelki pressziótól? Mindenek­előtt magunkat kell jól megfi­gyelni. Fel kell tennünk önma­gunknak a kérdést: milyen kö­vetkezményekkel jár, ha nem hagyjuk magunkat lelkileg ter­rorizálni? Két eset van: társunk vagy dühbe gurul, vagy vissza­vonul. De akármelyik változat következik is be, mindenesetre megtettük az első lépést a köl­csönös - erőszakmentes - kap­csolat kiépítése érdekében. Napi öt imádság a férfiaknak Az Afganisztánt kormányzó fanatikus tálib mozgalom büntetéssel fenyeget minden kabuli férfit, aki nem vesz részt napi öt imádságon. A vallásrendőrség - amelyet hivatalosan Erkölcsfejlesztő és Bűn­megelőző Osztálynak neveznek - az afgán főváros mecsetjeinél el­helyezett hangosbemondókon keresztül tette közzé rendeletét. A kabuliak elmondása szerint büntetéssel fenyegetik azokat, akik nem tesznek eleget a rendeletnek. „Hogy milyen büntetéssel, azt nem mondták. Csak azt, hogy a szomszédok kötelesek bejelenteni, ha va­lamelyik férfi nem jár el az imádságokra” - mondta el egy kabuli la­kos a Reutersnak. A tálibok már számos rendelkezést hoztak az imák szabályozására, így például az üzleteknek is be kell zárniuk az ima­időben. A mégis nyitva tartó boltosokra pénzbüntetést szabtak ki, vagy néhány napra bezárták üzletüket. MTI C hölgyeknél estélyi ruha. Vai már ötcsillagos úszó hotel ahol a kapitány asztalánál el költött vacsora is elfogyaszt vetséges. Mozi, színház, tv, video, különböző tanfolya­mok (a karatétól a táncon át az ikebanáiai teszik kelle-

Next

/
Thumbnails
Contents