Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-28 / 58. szám
1999. február 28. illllipi Ötödik oldal MM iiililliliílliÉillilBiiiil Koppány a Desedán Majd’ ezer évvel a történelmi esemény után Koppány a Deseda-tó partján fog fellázadni Szent István ellen. Már ha lesz pénz, jó vert magyar forintból sok millió a millenniumra Kaposvárott. Klujber László, a programok fő koordinátora elmondta, hogy az egyszerűség és nagyobb nyomaték kedvéért a város és a megye közösen adott be egy sereg szinopszi- sos pályázatot január végén a kormánybiztos hivatalához. A palettán valóban minden szerepel, hiszen a hagyományos, ezúttal az ünnephez igazított tárlatok, vers- és prózamondó-versenyeken kívül tervezik Árpád-házi Szent Margit legendájának megrendezését egy profi, fiatalos, zenés előadásban, valamint a Csiky Gergely Színházzal Koppány történetét játszanék el a Deseda-tónál Babarczi László rendezésében.- Egészen más lenne, mint hajdanán az István, a király. Más az üzenete, a tartalma, a célja. De egyszeri előadásként roppant költséges. Sajnos, az ország sok száz más pályázójával együtt nem tudják, milyen tematikát favorizálnak majd, és mit csinálnak akkor, ha - mondjuk - tíz Szent Margit-legendára érkezik még ajánlat. . . Méhes K. mmmmm wtc. .j. . I Mentőöv a mentőknek Persze, csak lelki szemeik előtt lebeghet ez a mentőöv, főképp Komlón. Abból kell főzni, ami van - és együtt kell élni a lakossági panaszokkal. Felháborodottan mondja egy komlói polgár, hogy amikor otthon anyósa elesett és kifordult a válla, egy óráig vártak, mire jött a mentő.- Becsületesen megmondtam, miről van szó. Talán azt kellett volna füllentenem, hogy szívrohamot kapott, akkor azonnal jöttek volna? Tény, hogy a rosszullétekhez egy esetkocsi tud kimenni, és a meglévő három szállítókocsiból is csak kettő dolgozik általában, mert a 200 túlórát évenként és fejenként nem lehet túllépni. Dr. Varga Irén, a komlói mentőállomás vezetője arról tájékoztatott, hogy mindig volt (és lesz) besorolás, melyik eset a sürgősebb, ám ha az említett túlórára lenne pénz, sok minden megoldódna. Eszerint a komlóiaknak inkább ezért kellene a város ismert szülöttéhez, Gógl Árpád egészségügyi miniszterhez fordulniuk - mint néhányan tervezik -, és nem a mentőautók számának növelése végett. M. K. mmmmm A hagyma foka ■ I Egyesek szerint a cigánypecsenyéhez csak azért adnak húst, hogy az ember ne üresen egye a fokhagymát. Pedig van, aki úgy is szereti. Meg pirítós kenyérrel. Mert az évszázados népi bölcsesség azt tartja, hogy a fokhagyma nem pusztán fűszer, hanem gyógyszer. A népi gyógyászatban, a természetgyógyászatban kitüntetett helye van a fokhagy- mának, kevés olyan nya- valyát ismerni, amit ez a növény ne orvosolna - mt véli az évszázados ta- pflÉkfy pasztalat. A „hivatalos” medicinában elsősorban az érelmeszesedés elleni harcban tulajdonítanak szerepet e hagymának, ezért azt is megoldották, hogy szagtalan formában, vagyis gyógyszerszerű kapszulában is forgalomba hoz ták. Azonban mint kiderült, 1998-ig tudományosan, kísérletekre alapozva még sose vizsgálták, hogy a fokhagyma valóban csökkenti-e a vér koleszterin (zsír) szintjét és védi-e az infarktustól, agyvérzéstől az embert. Egy kanadai és egyesült államokbeli kísérletsorozat során magas koleszterinszintű gyerekek, illetve felnőttek egy része kapott fokhagyma-kivonatot, míg a társaság másik része placebót szedett 8 és 12 héten át. Az eredmény: a fokhagymával „táplált” betegek vér-zsírösz- szetevői nem változtak a másik csoportéhoz képest! A szakorvosok szerint ez még persze nem szól a fokhagyma ellen, csak arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a fokhagyma-tabletta fogyasztása senki érintettnek nem teszi lehetővé, hogy „büntetlenül” zabálja a jóféle zsíros kosz- tot (mondván: hiszen abban is ott a csodaszer) ! Méhes Károly Mi B—B— Ez nem fénykép, hanem számítógépes grafika A fénykép bizonyíték, mondja Susan Sontag, világhírű.amerikai esszéista. Amiről hallunk, de amiben mégis kételkedünk, az bizonyosságot nyer, ha fényképet látunk róla. A fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép ugyan torzíthat, de mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható, elmélkedik Sontag. Mert a fény a lefényképezendő dologról visszaverődve nyomot hagy a fényérzékeny anyagon, létrehozva ezáltal a világ kicsinyített, kétdimenziós lenyomatát, a valóság leheletnyi szeletét. A fotográfiát ennek ellenére, vagy tán éppen azért, mert hitelesnek tűnt, gyakran manipulálták, nemritkán politikai megfontolásból, eltüntetve a nem kimmmmmmmmmmmmmmsmm gs gg§| wm g§gg Nem tudhatjuk, hogy amit látunk, valóság vagy káprázat vánatos személyt, mint például Trockijt vagy Pozsgay Imrét, mikor ki vált éppen fölöslegessé. Ezek az eltüntetések persze, sohasem voltak tökéletesek, szakértő szemek észrevették a manipulációt, mert valamilyen árulkodó nyom mindig maradt, a képet alkotó ezüstszemcsék finom halmaza a leghozzáértőbb beavatkozást is jelezte. Mára megváltozott a helyzet. Az elektronikus fényképezés és a számítógép immár avíttá tette Sontag állítását: a fénykép nem bizonyíték. A digitális képen a számítógép segítségével észrevehetetlen változtatásokat lehet végrehajtani, s készültek már olyan képek is, me- "* lyeknek minden elemét a számítógép állította elő, de a megszólalásig valósághűek. A fotográfia másfél évszázadig tartó varázsa elveszni látszik, hiszen tudható, hogy a hagyományos technika visszaszorul az elektronika térhódítása révén, amely egyben persze, egy új varázslat kezdete. Cseri László Egy vár gazdára vár A szigetvári önkormányzat vetélytársak nélkül vett részt az Állami Vagyonkezelő Igazgatóság (KVI) által kiírt pályázaton, mégsem nyert. Lassan elkezdődik a turistaszezon, de a várnak még mindig nincs gazdája. A KVI egysoros tájékoztatást küldött minderről, mondja Ravazdi László, a Szigetvári Könyvtár igazgatója, a Várbaráti Kör elnöke, az elutasítás részletes megokolása egyelőre várat magára. Előzetes információk szerint azonban a KVI az idén több, mint nyolcmilliót költené a várra. Az ideális minimum százmillió lenne, mondja az igazgató, de az sem oldana meg minden problémát. A legfontosabb teendők egyike ugyanis a kazamaták helyreállítása nyolcvan-százmillióért, amely lehetővé tenné olcsó turistaszálló kialakítását, s a szálló bevételét vissza lehetne forgatni a helyre- állításra. Hiszen nagyon sok diák érkezik a városba a bakancsos turistákon kívül, s az iskolai kirándulókon kívül másoknak is lehetne nyáron tábort szervezni. A fal, amely a töröknek jobban ellenállt, mint az időnek, nyolc-tíz helyen is omlik, s létezik egy nagy belső omlás, amelynek helyreállítása önmagában vagy százötvenmilliót emésztene föl. A múzeum épületének a földszintje jó állapotban van, csupán a külső festésre vár, de a felső szint már kívánnivalókat hagy maga után, a tetőszerkezet pedig újjáépítésre szorul. Ravazdi László szerint az államnak nem lenne szabad kivonulnia a várból, s nagyon megnyugtató lenne egy hossszú távú szerződés, amely biztosítana évenként legalább tízmilliót; ezzel már az önkormányzat tudna tervezni. Jelenleg azonban minden bizonytalan. Az elmúlt évben a város a könyvtárnak adta a kezelői jogot, de az idén ez idáig még ez sem történt meg. Pedig lassan itt a tavasz, s legalább a takarítást el kellene kezdeni. Cs. L. Vigyázz, újra itt van az a szemét! Ma már közhely felhánytorgat- ni a tiszteletlen mozinézőnek, amiért vadul ropogtatja a pattogatott kukoricát, vagy a savanyúcukrot, míg a film végén megjelenik a megváltást hozó szavacska: „Konyec”. A tévé - az más. A készülék előtt az ember azt csinál, amit akar, csendben elmélkedhet, hangosan felröhöghet, és jólesően veheti tudomásul, hogy az összes gengsztert felpofozták, karóba húzták, kinyírták, vagy büntetésből a tévé-híradó elé kötözték, fene a disznó fajtáját. Mindezt megteheti, ha egyedül ül a készülék-előtt. Ám mi történik, ha a tévé előtt népes társaság ül - túlsúlyban idősebb hölgyekkel -, akik a kora délutáni órákat már az intézmény tévé-foteljeiben töltik el, áhítattal élvezve a különböző nemzetiségű szappanoperákat, s akik már keresztnevükön szólítják a sorozatok szereplőit? „Vigyázz, mert már megint itt van az a szemét az ajtó mögött! - figyelmeztetik a gyanútlan főhőst, ezúttal Esmeraldát, a gyönyörű, ám a forgatókönyvíró jóvoltából vak lányt, aki ugye, nem lát és a hölgyeket minden délután megríkattatja, amíg csak a sorozatnak vége nem lesz. E mexikói sorozat elején többen szívműtéten estek át, utókezelésre visszatértek ide az intézménybe, felgyógyultak, hazamentek, de a sorozat még mindig tart délutánonként, a szívbeteg hölgyek legnagyobb örömére. Hogy hangosan és jólértesül- ten minden délután kommentárt fűznek a történethez és figyelmeztetik a Jólelkűt a Gonoszlelkű cselszövéseire, az már természetes kollektív őrület, hiszen - emlékezhetünk rá - ezért utálta az egész világ több száz milliós nézőserege a Dallas szegény Dzsokiját, holott civilben egy családját szerető, rendes férfiú. Amikor a bájos brazil Isaura lopta be magát a nézők szívébe (szem nem maradt szárazon), és egy alkalommal itt járt Budapesten, nem akartam elhinni: azt beszélték, hogy valahol az Alföldön pénzt gyűjtöttek számára, hogy kiváltsák a rabszolgasorsból. Azt mondtam, ilyen buta ember nincs a világon, aki a valóságban keresi egy szappanopera sérültjeire a gyógyírt. És most mit tesz Isten, Esmeralda szemműtétjére gyűjtenek, valahol a keléti részen. Nem mások mesélték, én láttam a tévében azt a tizennyolc év körüli fiatalembert, aki szándékáról nyilatkozott a riporternek, sőt, „munka közben” is láthattuk, amint az utcán leszólítja a járókelőket: csekélyke összeggel hozzájárulnának-e Esmeralda szemműtétjének költségeihez? „Ki az az Esmeralda, miről beszél?” - kérdezte vissza egy nő, aki - eléggé el nem ítélhető módon - nem tudja, ki az az Esmeralda. A fiatalember azt mondta estefelé, hogy már összejött vagy ezernégyszáz forint, de ez kevés, mert legalább kétszázötvenezer kellene, amit majd ő át ad neki Pesten, miután Esmeralda tényleg vendégünk volt a napokban. A fiatalember arcáról csak úgy sugárzik az értelem. Nemkülönben a könyvesbolt vezetőjéről is, aki több képes könyvet ingyen felajánlott, ha majd Esmeralda sikeresen átesik a műtéten és újra lát. És aztán egy molett ifjú is bemondta a helyi tévében a gyűjtés célját. És komolyan mondta. Én meg a fejemhez kaptam, és csak azért nem káromkodtam, mert mi értelme lenne, ha egyszer egyedül nézem a tévémet? oJb-
