Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-28 / 58. szám

1999. február 28. A miniszter félreértett? Azt kérdezte az egyik kór­házi dolgozó a közelmúlt­ban Szekszárdon Gógl Ár­pád minisztertől: előfor­dulhat-e, hogy az 1995 óta épülő műtő-blokkba beépítették a dolgozók járandóságát is. A minisz­ter erre azt felelte: ha be­bizonyosodik, hogy a me­gyei kórház dolgozóinak 250 millió forintos bérjel­legű járandóságát is be­építették a nagyberuhá­zásba, akkor meg kell ke­resni a felelősöket. Szekszárdon 1995. június 6- án kezdték el építeni Közép- Európa legkorszerűbb műtő­blokkját, a költségvetése 2,2 milliárd forint volt. Az ha­mar kiderült, hogy ez az összeg nem lesz elég, de mert beruházás Magyaror­szágon nem szokott félbe­maradni, így folyamatosan „utalt” az állam. Gógl Árpád szerint pontosan ötmilliárd- ba fog kerülni az objektum. A korábbi főigazgatót, dr. Sülyi Józsefet arról kérdez­tük, hogy tényleg átcsopor­tosították-e a dolgozók bérét is az építkezéshez. A főigaz­gató szerint sem jogilag, sem technikailag nem lehet­séges a pénzek ilyen átcso­portosítása. Bach József, az előző cik­lusban a Tolna megyei Köz­gyűlés elnöke: „Az Állami Számvevőszék minden év­ben megvizsgálta az építke­zés helyzetét. Soha nem tárt fel hiányosságokat. Valószí­nű, hogy a miniszter úr vala­mit félreértett, amikor felté­telezte, hogy a dolgozók bé­rét is az építésre használták fel.” A kórház dolgozói azon­ban meggyőzhetetlenek. Hi­szik, hogy valamilyen pénz­ügytechnikai manőverrel át­verték őket. A helyzet tisztább megvi­lágítása érdekében szeret­tünk volna jobban tájéko­zódni, de a megyei közgyű­lés mai elnöke, Koltai Tamás állítólag hírzárlatot rendelt el. Hazafi József »■mmTrirn Magyarország - Dél-Dunántúl Harmadik oldal Vajon hol vannak az őrület határai? Hol van az a pont, ame­lyen átbillenve mindennapos mániáink, szenvedélyeink már nem nevezhetők normálisnak? Erre még a szakembe­rek sem könnyen adják meg a választ. A napokban Hamburgban kényszergyógykezelésre utal­tak egy 78 éves férfit, mert sze­métgyűjtési szenvedélyét to­vább már nem tolerálhatták. Házát ugyanis zsúfolásig meg­töltötte hulladékkal, s oda a gázálarcos tűzoltók csak létra segítségével, az emeleti abla­kon keresztül tudtak behatolni. Ez volt egyébként a negyedik lakása életében, amelyet sze­méttel hordott teli. Hogy mi számít kórosnak, az függ az adott kor kultúrájától, történelmi háttértől, mondja dr. Fekete Sándor, a POTE Pszichi­átriai Klinikájának pszichiátere. Nem közömbös, véli, hogy a társadalom többsége az általa elfogadott szabályokat hogyan alakítja ki. Akik kilógnak, azok szociológiai értelemben devián­sok, de, hogy a betegség hol kezdődik, arról viták folynak. Nyilván megvizsgálandó, hogy a deviáns magatartású egyén mennyire árt önmagának és másoknak. A gyűjtőszenvedély különös jelenség, hiszen a szenvedélybetegségeknek sajá­tos spektruma létezik, amelybe ma már viselkedésproblémákat is besorolnak, nem csak a drog- és alkoholfüggőséget: a kény­szeres vásárlástól kezdve a munkába menekülésig. Ha va­lakinek az érdeklődése olyan­nyira beszűkül, hogy emiatt tel­jesen elhanyagolja az öszszes szociális kapcsolatát, esetleg másoknak közvetlenül vagy át­tételesen árt is, egy idő után pa­tológiásnak tekinthető. Különösen oda kell figyelni ma a kórós játékszenvedély rabjaira. Leggyakrabban a pénznyerő automatákról van szó, mert nem ritka, hogy aki hatalma alá kerül, a körül ösz- szeomlik a világ, elhanyagolja a családját, s ez párosulhat az ön­pusztítás különféle formáival is. Léteznek kockázatkereső személyiségtípusok, s ennek egyre szélsőségesebb formái je­lennek meg, mint az orosz ru­lett, a szerb rulett, de előfordul­nak olyan balesetek is, melyek során csak utólag rekonstruál­ható, hogy kvázi Isten-ítélet­ként felfogható kockázatról volt szó, mely sajnos, a tragédia irá­nyába billent el. Cseri László Kórház születik Pakson nincs kórház. Hogy legyen, ehhez most alapítványt hoztak létre. Támogatók keres­tetnek. Paks és vonzáskörzetének lakói ha kórházi kezelésre van szükségük, Szekszárd- ra vagy Dunaújvárosba utazhatnak. Hogy helyben is létesül­hessen kórház, arra most egy alapítványt hoztak lét­re. Körülbelül egymilliárd­kétszázmillióból lehetne kihozni a kórházat, mond­ja dr. Csók Sándor, az ala­pítvány kuratóriumának elnöke. Ehhez szükség lenne az állam, az erőmű, a társköz­ségek és a lakosság támo­gatására is, s ezek után két év alatt működőképes álla­potba lehetne hozni az in­tézményt. A fő cél, hang­súlyozta, a sürgősségi ellá­tás biztosítása. Cs. L. M NNMI' MHI* *'1' t -v 1 • ■■■■■■■■■■ Ráhajaznak a vadakra Egészen egyedi vadűzési módszert fejlesztettek ki Sásd környékén a gazdák. Emberi hajjal riasztják el a földekről a nem szívesen látott erdei-mezei népséget. Ferencsics Istvánná fodrásza­tában bőven akad levágott haj. Papíron szépen össze kel­lene csomagolni az ilyesmit és kidobni. Ám miért pazarolnának, ha a haj újrahasznosítható? (Volt is idő, mikor az önkormány­zati ellenőr kereste, vajon ho­vá lesz az a sok lehullott fej- ékesség?) Sásdon több gazda is jár a fodrászüzletbe - nem nyirat­kozni. Hajért. „Ibolya, el ne dobd!” - kérik a tulajdonost. Tapasztalatuk szerint ugyanis a nejlonharisnyába tömött, nagyjából egy maréknyi haj a legtökéletesebb vadűző a föl­deken. Természetesen a férj, Ferencsics István is él a mód­szerrel.- A kukoricásban, gyümöl­csösben elég 20-30 méteren­ként elhelyezni egy-egy haj­csomagot, biztos, hogy még a nyúl sem megy oda! - mond­ja. - Ha valaki egy nyáron ezt kétszer-háromszor megismét­li betakarításig, biztos, hogy nyugta lesz a turkálóktól. Ha olyan a terep, vagy fára vagy leszúrt karóra szoktuk felkö­tözni a harisnyákat. Az álla­tok érzik az emberszagot és ettől félnek. Sásd környékén korábban a földeken, a szőlőben ugyan­csak gyakori hívatlan vendé­gek voltak a szarvasok, őzek, vaddisznók, azonban mióta hajjal védekeznek, teljes a bé­kesség. Méhes K. Káma, a szerelem tudománya A testi szerelem legérettebb világa a csodás kelet. India. Ott, ahol a lányok számára tantárgy a férfival való bánás. A lehető legfontosabb tudnivaló. Az élet lé­nyegévé emelt a bujaság, a test erogén zónáinak ismerete, a férfival való visel­kedés és a vele való szárnyalás har­móniája. Való igaz: már több ezer évvel ezelőtt három fon­tos dologról beszéltek Indiában. Az egyik a „tharma”, az erény, a másik az „atrha”, a vagyon, a harmadik pedig a „káma”, a szerelem volt. A sze­relem, amiről a kérész tény-zsidó kultúra alig vesz tudomást, és a fajfenntartáson kívül nem tulajdonít neki több jelentőséget. A keleti és az európai szerel mi kultúrát ez különbözteti a ne­ves magyar szexuál-pszicholó- gus, Lux Elvira szerint. Keleten mind a férfi, mind pedig a nő szá mára feladat, hogy tanulja a testisé­get, és úgy művelje, hogy mindket­tőjük számára jó legyen. Hogy j együtt tudjanak szárnyalni. En­nek ellentéte a mi meglehetősen álszent és prűd világunk, pornóval és szerel­mi szabadságot hirdetve - miközben a nő nem ismeri igazából a férfi testét, s a férfi ügyetlen a nővel, azt sem tudja, hogy merre keresse erogén zónáit. A keleti szex-kultúra külön érdekessége, hogy a nőnek passzív szerepet szán: a visszahúzódót. A kezdeményezést a férfi előjo­gának tekinti. Még a hetérák, a szerelemből élők is tartóz­kodóak. De csak addig, amíg a férfi nem kezd közeledni. A szerelmi játékban aztán mindkét fél ki­bontakozhat. Lux El­vira szerint ez a ter­mészet adta szerep, és nem jó, ha ez fel­cserélődik. Pedig modern vi- , lágunkban a lányok ‘É a kezdeményezők, s ’ ezzel sok férfiban y pszichés zavart okoz- ’ nak. Szakemberek szerint e szerepcsere is közrejátszik abban, hogy férfiasságot fokozó gyógyszerekre van szük­ség. K. F. ——immmmmmmm WKHKKKM Faikas és bárány Horvátországból farkasok jöt­tek át Magyarországra. Egy anya három ifjúval, mondja Tölgyessy István, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója. Ez ön­magában nem kuriózum, de korábban mindig kilőtték őket. Most úgy döntöttek, hogy ma­radhatnak, a kár, amelyet okoz­nak, kicsi. Mindössze öt bárányt és egy szarvasborjút ettek meg, egy vaddisznót pedig megsebesítet­tek, de ez a kár csak apró töre­déke annak, amit a vadorzók okoznak, és hát a vadorzókat sem lövik ki mostanában. A far­kas egyébként csak falkában veszélyes, szólóban csak akkor, ha állatkertben deformálódik a személyisége. A terület, amelyen a farkas­család kószál, Mohács és Ge­menc között, maximum két család élettere lehet. Az az in­formáció, mondja az igazgató, hogy százötven birkát fölfaltak Rém községnél, alaptalan. Igazi Rém-hír. Cs. L. Merre pöfögjenek? A jó öreg Ikarusok tán nem is tehetnek semmiről: míg ki nem adják a lelkűket, addig a sűrű fekete füstöt kínálják. Mohácson a főutcán járnak ki s be a távolsági járatok. Épp ezért vetődött fel még ta­valy, hogy kellene keresni va­lami kevésbé frekventált útvo­nalat a távolsági járatoknak, mégse ott büdösítsenek, ahol a város él és mozog a nap na­gyobbik részében: a Dózsa György úton, a „promená- don”. A Pannon Volán helyi iro­dájában hallottak a tervről, de a városházára irányítottak, azt mondván, minden ott dől el. Az önkormányzat illetéke­se szerint semmi sem indo­kolja, hogy a terv - tudniillik, hogy pl. a Szent István útra terelik át a buszokat - nem valósult meg. Ha csak az nem, hogy mindez némi út­építéssel, vagyis költséggel járt volna - no, és az sem mel­lékes, hogy a kiszemelt utcák lakói se lelkesedtek, hogy ezentúl ők szagolják az Ika- rus-bűzt! Marad tehát a jól bevált főutca! M. K. Tolna megyében várhatóan nem lesz szükség árvíz-, il­letőleg belvízvédelmi in­tézkedésekre. Jelenleg a Kapóson harmadfokú ké­szültség van érvényben, a Duna Tolna megyei szaka­szán pedig a hét végére várják a tetőzést. A na­gyobb problémákat azon­ban a belvíz okozza a me­gyében. (d) A magyar modellezés 90 éve címmel nyílt kiállítás a szekszárdi Wosinsky Mú­zeum megyeházi kiállító- termében. Az ország szá­mos városában működő modellező klubok mintegy félszáz alkotása szerepel a kiállításon a néhány de­kagrammos miniatűr mo- dellektől a harminckilós „óriás” gépmadarakig, (d) Nyolc kilométerrel bővül az or­szág legnagyobb erdei vasúthálózata, a 105 kilo­méteres dél-zalai kisvas­út. A Lenti és Csömödér között már elkészült tölté­sen most megkezdik a talpfák és sínpárok fekte­tését. A beruházás ered­ményeként egybefüggő, 38 kilométeres kiránduló­vonal alakul ki. (d) Támogatás erdélyi alapít­ványnak. Ötszázezer fo­rint támogatást szavazott meg Zalaegerszeg önkor­mányzati közgyűlése az erdélyi testvérváros, a Marosvásárhely „Diaconica Ecu-menica" alapítványa javára. Az er­ről szóló szerződéskötést követően, még április el­ső felében megkapják a támogatást a marosvá­sárhelyiek. (d) Érdekképviseletet sürgettek a megyei jogú városok szövetségének kétnapos szekszárdi közgyűlésén, ahol elhangzott, hogy a versengés helyett célsze­rű a feladatok ésszerű megosztására koncentrál­ni. Szóba került az is, hogy a januárban dolga- végezetlenúl felbomlott Önkormányzati Szövetsé­gek Tanácsa helyett új ér­dekképviseletet hozza­nak létre. (d) » i

Next

/
Thumbnails
Contents