Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-03 / 33. szám
1999. február 3., szerda Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 9 Kései utódok Szegény Lenin elvtárs igazán élhetett volna még egy kicsit, hiszen akkor lett volna ideje kifejteni a hatalom elvesztéséről, illetve átmentéséről vallott nézeteit. így azonban eredeti tanok híján, magukra maradtak a kései utódok. A kormányzati pozíciók elvesztése, elveszthetősége megzavarta őket. Ez nem volt benne a brosúrákban. Zavarodottak, tehát gyakran kilóg a lóláb. Mert micsoda dolog, hogy már bukott kormányként fedezet nélküli pénzeket osztogattak, majd a betarthatatlan ígéreteiket az új kormányon kérték - kérik számon. (Lásd nyugdíj, környezetvédelmi pénzek stb.) Az se kevésbé érdekes, hogy míg 95-ben dalolva választották újra a nekik oly kedves köztársasági elnököt, most hirtelen „rájöttek”, hogy ők tulajdonképpen a közvetlen választás hívei, nosza módosítsuk az alkotmányt! Mindegy, hogy politikai blöff, zavarkeltés, vagy óriási károkat okozó sztrájkok támogatása amit csinálnak, a cél ugyanaz: a hatalom megszerzése és megtartása bármi áron. Aki a médiacsúsztatások és nyilatkozatok özönében el akar igazodni, elég, csak ha egyet kérdez: kinek az érdeke? A frissen alakult kormánynak, mely fellép a pénzherdálás és a fosztogatás ellen, vagy a pozícióit vesztett - reméljük örökre - bukott baloldalnak? Egyszerűbben kérdezve: Mi a fontosabb? Mindannyiunk, az ország érdeke, vagy a negyven plusz négy éven át tollasodó haszonélvezőké, a villák proletárjaié? Akinek pedig kétsége van, hogy mi történik egy esetleges balos restauráció esetén, az elég, ha körülnéz Pécsett. A tavaly október óta a várost irányító csoport olyan szabályos mini - tanácsköztársaságot alakított ki a városban, ami a 80 évvel ezelőtti elődöknek is „becsületére” vált volna. Akkor megúsztuk, most nem sikerült. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Amit eddig is. Figyelni az ország, a város érdekeire, leleplezni a visszaéléseket, és esélyt adni a jövőnek. Készül a város költségvetése: újabb patinás iskolák kerülnek veszélybe. El kéne végre gondolkodni: ez a jövő útja? Dr. Deák Péter, MIÉP Jobb későn, mint soha Lassan tíz éve lesz, hogy gátszakadás történt a magyar társadalomban. Mert mihez is hasonlíthatnánk jobban azt a hatalmas átalakulást, melynek csúcspontja talán az MSZMP utolsó, s az MSZP első kongresszusa volt. Ez az időszak jól mutatta, milyen is volt összetételében az a bizonyos egyetlen párt. Mint az áradás, mely az átszakított gáton elszabadul, úgy terült szét a politikai paletta szinte minden árnyalata felé a több, mint 800 ezres párttagság a szélsőbaltól a szélsőjobbig. Kezdetben ennek az áradatnak jószerivel csak a romboló hatása érvényesült. Indulatok csaptak össze, az érzelem uralkodott az értelem felett, az egekig csapott a szubjektivizmus. A konszolidáció, az új meder megtalálása az áradat elapadásához az indulatok csitulásához, a helyesnek vélt utak megleléséhez, magyarán a politikai irányzatok, pártok kialakulásához, stabilizálódásához vezetett. A folyamat azonban ezzel nem zárult le. Magától értetődően, hiszen ez a versengő többpártrendszer sajátja, megkezdődött a szövetséges keresés. Sokunknak okozott meglepetést, hogy mind Pécsett, mind országosan a jobboldal összefogása valósult meg először. Ennek volt köszönhető, hogy 1994 őszén az önkormányzati választásokat követően a jobboldal lehetett a város irányító koalíciója, holott a legtöbb szavazatot az MSZP kapta. Hasonló folyamat játszódott le országosan 1998 tavaszán. Mind több baloldali, és a baloldallal szimpatizáló állampolgár fogalmazza meg nyilvánosan is elégedetlenségét amiatt, hogy nincs a baloldali pártok között együttműködési készség, nem látszik, hogy kibontakozna valamiféle egység. Bár részleges együttműködés létrejött az önkormányzati választásokra Pécsett az MSZP és a Munkáspárt között, de ez csak alkalmi volt. A programok egyeztetése, az azonos vagy közel álló programpontok végrehajtásának módozatán való gondolkodás, az egységes fellépés néhány fontos kérdésben még várat magára. Ennek jórészt szubjektív okai vannak, mely leginkább a felső szinteken érzékelhető. A kölcsönös bizalmatlanság, a személyeskedés rövid távon is gátja az együttműködésnek. Mára három baloldali párt maradt a politika küzdőterén, mely több-kevesebb támogatottságot tudhat maga mögött. Ezek úgy tűnik egyre jobban közelednek a politikai realitásokhoz, s ezáltal ellentéteik is fokozatosan háttérbe szorulnak. Azokkal értek egyet, akik a személyes ellentétek félretételével, a különbözőségek sarkítottságának csökkentésével már a közeljövőben elképzelhetőnek tartják a baloldal politikai egységének létrejöttét. Czirkos Kelemen MSZP PÁRTHÍREK Dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő február 5-én 11-12 óra között Pécsett, a Városháza (II. em. 84.), 13-14 óra között a kővágószőlősi polgármesteri hivatalban tart fogadóórát. A Magyar Út Mozgalom Pécsi Köre február 13-án 17 órakor farsangi bált szervez az Istenkuti Művelődési Házban (Pécs, Fábián B. u. 7.). A bál megrendezését támogatják: a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Igazság és Élet Pártja pécsi szervezetei. Jelentkezni munkanapokon 14 órától 18 óráig a MIÉP megyei szervezete irodájában lehet. (Pécs, Széchenyi tér 16. II. em. T.: 72/326-994.) Hagyomány és megújulás A kereszténydemokrata politika elvi és gyakorlati alapjai Európában a politikai stabilitás jelentős pilléreként funkcionálnak. A XX. sz. második felében a „politikai váltógazdálkodás” rendszerében a kereszténydemokrata értékrend alapján álló politikai pártok és jeles személyiségeik megteremtették a szociális piacgazdaság, a korszerű államháztartás és a helyi közigazgatás hosszú távú alapjait. Napjaink kereszténydemokrata gyakorlata pedig az egységes Éurópa megteremtését helyezi előtérbe. A politikai struktúra Nyugat- Európában már többé-kevésbé kiforrott, stabil értékrend és választási rendszer eredményeként jött létre. Némileg ettől eltérő a helyzet hazánkban, ahol a kereszténydemokrata politika fejlődésében némi törés állt be. Van, aki a negyvenes évek kereszténydemokrata emlékeit kívánja felidézni, s változatlan leképezéssel megvalósítani az ezredfordulón. Mások a népinemzeti hagyományokra építenék a kereszténydemokráciát. Sokan az „egyházias” szellemiséget hiányolják, míg mások a nemzeti szabadelvű értékek mentén új típusú összefogásban látják a jövő útját. A megoldás nem a kizárólagosan elképzelt, kissé utópisztikus követése valamely irányzatnak, hanem sokkal inkább az integrált, politikai realitásokra épülő értékkoncentráció. így a befogadó és" elfogadó mentalitással képes lehet a kereszténydemokrácia is a megújulásra társadalmunkban. Sajnos napjaink politikai gyakorlata még nem tükrözi ezt az irányt. Időnként hangsúlyosabban jelenik meg az elkülönülés, elhatárolódás, mint az egység és az integráció igénye. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kereszténydemokrata értékek nemcsak egy pártban, szervezetben vannak jelen. Éppen ezért a kereszténydemokrata megújulás sem köthető csupán egyetlen párthoz, szervezethez. A folyamat nyitottsága elengedhetetlen követelmény. Ennek szellemében történtek már az 1998-as választások is, melyek világosan kifejezésre juttatták a magyar ember politikai gondolkodását, értékítéletét. 1998-ban minden eddiginél kifejezőbben érvényesült a hagyományos értékrendre épülő, de korszerű formában megjelenőkonzervativizmus. Ez sajátos ötvözetet képezve a nemzeti liberalizmus nyitott és befogadó attitűdjével egy magyar jobbközép pártformáció körvonalait sejteti. íme a hagyomány egyfelől, mint a még létező gyökerek feléledése, új hajtások megjelenése, másfelől pedig a megújulás, mint a kor kihívásaira és sajátos társadalmi igényeire adott aktuális válaszok. Ebből az összefonódásból csak újabb és újabb értékek születhetnek. A hosszú távú fejlődés iránya és fő vonalai már adottak. Ezek túlmutatnak egyesek szűk látókörű politikai gondolkodásán. A politikai struktúra kialakulása és szüntelen fejlődése ugyanis nem múlhat néhány ellenérdekelt személy szándékán. Itt sokkal többről van szó. Egy nemzet jövőjéről, a demokratikus többpártrendszer gyökereiről és a politikai „váltógazdaság” kialakulásáról. Ennek a politikai struktúrának pedig egy igen fontos és hangsúlyos eleme a jobbközép centrumerőknek a keresztény- demokrata alapokat is magában foglaló tömörülése. A politikai realitásokat ma már nem lehet „büntetlenül” figyelmen kívül hagyni az ezredfordulóhoz közeledő magyarországi viszonyokban. A kialakuló, néhol még botladozó szövetségi politikának a sikeréért dolgozik a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség is. Hídvégi Péter Magyar Keresztény- demokrata Szövetség Pécs-Baranyai Szervezete
