Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-24 / 54. szám

10 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. február 24., szerda Nyolcszázmillió visszautasítva A várost vezető MSZP- SZDSZ-Civil-Munkáspárt ko­alíció elmúlt hetekben hangoz­tatott panaszkodásait ismerve, de különösen a költségvetési vitában a polgármester úr minden kritikát alulmúló ma­gatartását tapasztalva, egyéni képviselőként reagálnom kell a költségvetés legsúlyosabb vi­tát kiváltó tételéről, és annak politikai üzenetéről. A város közegészségügyi és környezetvédelmi szempont­ból is jelentős csatornázási programjának folytatása az új képviselő-testület hosszú és alapos vitája után január 21-én pozitív döntéssel rendeződni látszott. A fejlesztésben érin­tett családoknak - akiket az MSZP képviselője „újgazda­goknak” titulált - reményke­dése azonban nem tartott so­káig. Még egy hónap sem telt el, és a városvezető koalíció a korábbi közösen hozott dönté­sünkkel élesen szembe he­lyezkedve, politikai alapon a teljes fejlesztési programot tö­rölte. Mindezt a költségvetés tárgyalásakor egy aznap kiosz­tott módosító indítvány formá­jában, minden szakmai egyez­tetést mellőzve tette. Politikai döntésről lévén szó, az ügy po­litikai oldalát világítom meg, és nem kívánom megismételni az általunk felsorakoztatott, szigorúan szakmai érveket. (Ezek megtekinthetőek a köz­gyűlési jegyzőkönyvekben). Az MSZP polgármestere és a mögötte álló többség egyet­len tollvonással akadályozta meg az állami támogatást el­nyert Mecsek-oldal csatorná­zását, miközben központi tá­mogatás nélküli, bizonytalan kimenetelű, több száz millió forintos költséggel járó prog­ramokat kíván indítani. A vá­ros ezzel a döntéssel csaknem 800 millió forint összegű közműfejlesztéshez elnyert ál­lami támogatásról mond le, s közben a várost vezető MSZP-SZDSZ-Civil-Mun- káspárt koalíció folyamatosan azzal vádolja a kormányt, hogy Pécs nem kap állami tá­mogatást. Nem értem, miről beszélnek! Ez a 800 millió nem állami támogatás lett volna? Ráadásul ugyanarra a programra a törvényi keretek sem tesznek lehetővé újbóli pályázat benyújtását, ezért ez a lemondás azt is jelenti, hogy a Mecsek-oldal fejlesztése idő­ben nem egyszerűen eltolódik, hanem leáll. Ne felejtsük, hogy az előző ciklusban is - az MSZP-SZDSZ kormány alatt MSZP- SZDSZ-Ci- vil-Munkás- párt összeté­telű többség vezette a vá­rost. Ezalatt Pécs-Baranya a megyék rangsorában a gazdasági mutatók alapján a felső harmadból az alsó har­madba esett. Bízom benne, hogy ezek után a város szocia­listák vezette koalíciója immár több éves szakmai és politikai alkalmatlanságát leplezve nem az új kormány munkájára mu­togat, hanem ténylegesen mun­kához lát. Ahogy az ismert mondás tartja: „Ne a tükröt hi­báztasd, ha a képed ferde!” Papp Gábor Fidesz-Magyar Polgári Párt 17. sz. vk. képviselője A nagy mutatvány Az egyensúly érdekében A kormányzó koalíció (25 igen szavazat) által most megszava­zott költségvetés alapján úgy tűnhet, hogy a koncepcióban hónapokkal előbb jelzett 2,4 milliárdos deficitet a városve­zetés ügyesen megszüntette, hi­szen a bevétel-kiadás oldal - legalábbis papíron - egyen­súlyban van. Akár örülhetnénk is, ha nem adna aggodalomra okot több olyan tényező, amely alapvetően meghatározza a bü­dzsé egyensúlyát. Az ingatlanértékesítésekből, osztalék előlegekből származó bevétel elvárt nagysága irreáli­san magas: 2,1 milliárd forint. Ezen belül 1,3 milliárd forint értékű ingatlantömeg folyama­tos, ilyen mértékű eladása rendkívül bizonytalan bevételi forrás. Tovább folyik a város vagyonvesztése, hovatovább nem marad gazdaságilag szá­mottevő városi ingatlan. A város hitelállománya idén januárban összesen közel 1,2 milliárd forint volt. Amennyi­ben az előzőekből és a város sa­ját adóbevételeiből elvárt ösz- szegek nem folynak be időará­nyosan - és erre nagy az esély -, körülbelül 1,5 milliárd forin­tos hitelállomány mellett már beindulhat az adósságspirál. A közgyűlés kötelezte magát arra, hogy a működési kiadáso­kat 1 milliárd forinttal csök­kenti, és ezen belül a város in­tézményeinél 5 százalékos dif­ferenciált létszámleépítést va­lósít meg. Ugyanez a tendencia és módszer tapasztalható a január 21-én elfoga­dott Mecse- koldali köz­művesítés költségkere­tének hirtelen kihúzása kap­csán is. Nem történik más, mint az ottla- kók feje feletti tervszerűtlen, kapkodó rögtönzés. Néhány városi tulajdonú cég­től nem kevés osztalék előleget kér a költségvetés. Ugyanakkor a Közüzemi Rt. kölcsöntartozás és városüzemeltetés címén még kap is 565 milliót. Ez a cég az elmúlt két évben a várostól in­gatlanokat, részvényeket, céget vásárolt, ahelyett, hogy az erre kiadott pénzt városüzemelte­tésre fordította volna. A kiadások nagyságát növe­lik a repülőtérre fordítandó mil­liók és a Lakásgazdálkodási Alap 300 millió forintja is, amelyből 247 milliót azonnal el is vonnak belső hitel címén. A maradék 53 millió forint lenne hivatva a polgármester úr által választáskor megígért lakás- program megvalósítására. A felsoroltak mind azt bizo­nyítják, hogy bizony hiába a va­lóban sok és izzadságos mun­kával előállított bűvészmutat­vány: a koncepcióban jelzett fenyegető 2,4 milliárdos hiány csak „láthatatlanná” vált, eltün­tetni nem sikerült. Ez valóban csőd előtti költségvetés. Golob Ferenc, az MDF pécsi szervezetének elnöke Leginkább e szavakkal lehetne jellemezni Pécs város múlt heti közgyűlését, melynek fő témája az 1999. évi költségvetés volt. A legfőbb baj az, hogy bár formailag van elfogadott költ­ségvetése a városnak, a csőd reális közelségbe került. A beterjesztést az ilyenkor szokásos egyeztetés nem előzte meg, a látszólag egyensúlyt mutató számoszlopok pedig sú­lyos bajokat takarnak. A hely­zetért a várost vezető koalíciót komoly felelősség terheli, hi­szen a várost - a korábbi fide- szes polgármester ellenére - 1996 óta ők irányítják. A csaknem 17 milliárd forint főösszegű költségvetés bevételi oldala túltervezett, vagyis több száz millió forint bevétel befo­lyása teljesen bizonytalan, míg a kiadások közt számos meg­magyarázhatatlan tétel szere­pel. Egy MSZP-s képviselő ja­vaslatának „köszönhetően” hosszú időre búcsút mondha­tunk a Mecsek-oldali víz- és szennyvízprogramnak. A már elnyert, és most visszautasított állami támogatások egyszerre rontják a város megítélését, és későbbi pályázati esélyeit. Az intézménye­ket tovább „racionalizál­ják”, aminek következté­ben újabb is­kolákat zár­nak be, és megszüntet­nek kb. 400 álláshelyet is. A fentiekkel egy­idejűleg folytatódik a város el­adósodása, mivel a jelenlegi 1,2 milliárd forintos hitelállomány mellé további 1,1 milliárd fo­rint felvételét tervezik az egyensúly érdekében. A felvetett szakmai ellenér­veket ugyanúgy lesöpörték, mint a MIÉP - KDNP frakció vezetőjének több száz millió forint eltűnését firtató kérdését is. A fő érv a csődbiztossal való ijesztgetés és az egyensúly volt. Pedig a csődeljárás alkalmas lenne a város feladatainak ész­szerű újraszervezésére, de arra is, hogy mindenki előtt nyil­vánvalóvá tegye a jelenlegi ve­zetés „rátermettségét” is. így aztán a következő választáso­kon mindenki tudná, kiknek kell útilaput kötni a talpuk alá. Dr. Deák Péter, MIÉP PÁRTHÍREK A Független Kisgazdapárt pécsi szervezete március 1-jén du. 5 órakor Pécs, Széchenyi tér 18. sz. alatt taggyűlést tart. Az MDNP pécsváradi körzeti szervezete tisztújító taggyűlést tartott. Két évre dr. Bíró Ferenc orvost, önkormányzati képvise­lőt választották meg elnöknek, Novacsek János kisbudméri polgármestert alelnöknek. Arány- és időtévesztés Igazságtalan lenne a (hál'Isten- nek) 45 óta mögöttünk hagyott 40 évet csak feketére festeni. Ezt az időszakot legtöbbünk át­élte, ki hittel, ki reménykedve, ki keserűen a túlélés taktikájá­val. Mindig azt hittem, hogy a '90-es évek történéseit min­denki valamilyen szinten - a maga által megfogalmazott igazsággal - a helyére rakta. A korábbi haszonélvezők to­vábbra is haszonélvezők ma­radtak, aki meg megszokta, hogy csak a munkából tudja megkeresni a kétkilós veknit, esetleg a Trabantot, továbbra sem tudott jelentősen változ­tatni életmódján, legfeljebb ma valamivel kisebb szeletért kell valamivel többet dolgoznia. Ez a társadalmi polarizációból kö­vetkezett. De nem erről akarok beszélni. Kissé meghökkenve olvasom az Új DN politikai vitafórum két szorgalmas politikusának cikkeit, amelyben a baloldali értékek egyedüli letéteménye­seiként próbálják a hivatkozott 40 év értékeit kifényezni. Dr. Südi Bertalan meg nem alku- vása még némi tiszteletet is éb­reszt bennem. A hit és az anak­ronizmus néha édestestvérek. Lelke legyen rajta. Párttársa azonban már ár­nyaltabban fogalmaz (DN 1999. február 10.). A Fidesz ifjú vezetőit nemes egyszerű­séggel „lekommunistázza”, majd felvázolja azokat a bor­zalmakat, amelyek a kormány által elnyomott szocialista ön- kormányzatokra ' várnak. Mindez szerinte abból a „sze­mélyes sértésből” ered, hogy a kormánypártok egyes önkor­mányzati területeken vesztes­ként hagyták el az őszi csatate­ret. A legmegdöbbentőbb, hogy a kormány általa elnyomónak vélt magatartását mint tanult magatartást a kommunizmus­ból eredezteti. (Mindegy, hogy miből fonjuk az ostort, csak jó nagyot csattanjon.) Mielőtt be­lezavarodunk ebbe a politikai csavarba, tisztázzuk, kinek na­gyobb a személyes sértődött­sége és ki fogalmazta meg már írásban is az obstruktiv maga­tartást. A cikkírónak kár a szomszédba menni söpörni, ke­vesebb energiával ezt közelebb is megteheti. Ugyanebben a cikkben mint­egy az elmúlt éra érdemének tünteti fel, ha valaki ingyen ta­nulhatott. Nem veszi figye­lembe, hogy akinek a tanulás­hoz megvolt a tehetsége, nem­zetének kamatostul visszaszol­gáltatta munkájával a ráfordí­tott költséget. Mint ahogy a kétkezi munkások is. Egy nem­zet részéről a taníttatás nem di­csőség, hanem kötelesség és hasznos befektetés. Erre már rá­jöttek a hollandok, japánok, dél-koreaiak és más egyéb né­pek is, akik ebből eredően gazdaságilag messze meg­előztek min­ket. Ugyan­akkor nem szerencsés dolog a tanult embert a két­kezi munkással sem szembeál­lítani. Mindkettő vagy becsület­tel, vagy becstelenül végzi a dolgát. Emberi értékét csak ez adja meg. Ki kell mondani, hogy a cikkíró valószínű szándéka az árnyalt destruálás, ami egy­szerű magyarsággal kimondva a bizalmatlanságkeltéssel való bomlasztás. Mentségére szol­gáljon, hogy nehéz egyszerre két urat szolgálni. A munkás­párti baloldaliságot és az új gazdát. Dr. Balázs Ferenc MIÉP A 10. évfordulót már együtt ünnepeltük Ki lehet ma a szövetségesünk? Több mint negyven évi hallga­tás után 1989. február 23-án egy pécsi kiskocsmában (Pécs, Jurisics út 1. Corner söröző) zászlót bontott az FKgP Pécs- Baranya Megyei Szervezete. Pesten már működött az or­szágos központ, hát mi is el­kezdtük a szervezkedést úgy, hogy sokan közülünk az állá­sukkal játszottak. íme a zászló­bontók: dr. Böröcz István, Bíró Imre, dr. Bó'gner Miklós, Kön- czöl László, Beók György, Csirke Ernő, Varga Gyula és Hangya Antal voltak a fő szer­vezők, és hozzájuk csatlakozott az az 50 fő, akik zömében régi kisgazdák voltak, vagy valami­lyen egyéb kötődésük volt a párthoz. Tíz év a történelemben na­gyon rövid idő, de a mi pártunk életében ez a 10 év hosszú volt és viharos. Kerestük helyünket a politikai palettán. Mi sem jel­lemzőbb erre, mint a többszö­rös pártszakadás, puccs, társel­nöki időszak stb. Úgy érzem, ma sem találjuk igazi helyün­ket: az alapítók közül ma már csak 3-4 tagja az FKgP-nek Ba­ranyában. Sokakat kizártak, so­kan eltávolodtak a párttól, so­kan más pártban kerestek vi- gasztalódást, de mindenki megmaradt az eredeti kisgazda eszmeiség mellett, amelyet az 1930-as békési program foglal magában. Ma a Kisgazdapárt a Fidesz- MPP-vel közösen kormányoz. De ott ül a parlamentben még két kisgazda politikus a Kis­gazda Szövetségből is. Miért kell külön ülni? Miért nem le­het végre egységes a kisgazda­társadalom? Mi ennek az oka? Kik ma a kisgazdapárt parla­menti képviselői? Hogy kerül­tek oda? Ki az igazi szövetsé­gesünk? Mind-mind olyan kérdések ezek, amelyekre 10 év óta ke­ressük a választ. És a kérdé­sekből adód­nak a ma fel­adatai is: • Meg kell teremteni a Kisgazdapárt és a Kisgazda Szövetség megbékélésé­nek lehetőségét. Ma már meg­van minden (vagy majdnem minden) feltétel. Jelzi ezt az is, hogy a 10 éves évfordulót itt a megyében megint együtt ünne­peltük. Ez példa lehet országo­san is. • Ki lehet ma a szövetsége­sünk? Nyúljunk vissza a múltba. 1943. július 30-án a Kisgaz­dapárt és a Szociáldemokrata Párt szövetséget kötött. Idézet az akkori beszédekből, nyilat­kozatokból. 1943. július 30., ahol a Szoc- dem. Párt választmányi ülésén Peyer Károly jelenti be a két párt szövetségét: „Széles töme­gek akaratának minél tökélete­sebb kifejezésre juttatását és érvényesítését szolgálja az, hogy a Szociáldemokrata Párt a Kisgazda Párttal egyetértésben és karöltve kívánja a legsúlyo­sabb problémák megoldását el­érni.” 1943. szeptember 26: Kéthly Anna beszédében kije­lenti: „Az a történelmi jelentő­ségű szövetkezés, amely a Szo­ciáldemokrata Párt és a Kis­gazdák között kialakult, helyet követel magának az ország közéletében.” Van-e ennél kézenfekvőbb megoldás napjainkban? A kér­dést költőinek szántam. Meg­győződésem, hogy ma nekünk is az a feladatunk, hogy keres­sük a kapcsolatot történelmi szövetségesünkkel. Hangya Antal az FKgP volt megyei elnöke, a Kisgazda Szövetség mb. országos alelnöke Szükség van a kereszténydemokráciára Beszélgessünk közös dolgainkról Február 20-án megalakult a Kereszténydemokraták Nem­zeti Reformkörének Baranyai Intéző Bizottsága. A KDNRK-IB a következő tá­jékoztató megjelentetésével bízott meg: A magyarországi keresztény­demokrácia helyzete talán soha nem volt még ilyen mélypon­ton, mint jelenleg. A KDNP - mely hivatva volt ennek az eszmerendszernek a képvisele­tére - elvesztette a választók bizalmát. Gyenge eredménnyel kiesett nyolc év után a parla­menti pártok sorából. Szétapró­zottsága olyan mértékű, hogy helyünket és szerepünket a po­litikai palettán gondolkodá­sunktól távol álló csoportok akarják és tudják elfoglalni, lát­szólag feladva régi eszméiket. Más csoportok, pártok és párt­maradványok pedig igyekeznek összefogni és a keresztényde­mokrácia zászlajának új hordo­zójaként célozzák meg az üres helyünket. Nekünk, a Kör tagjainak meggyőződésünk, hogy volt és talán még van is egy igazi ke­reszténydemokrata párt, és vannak igazi kereszténydemok­raták, akik ennek a pártnak a tagjai vagyunk, vagy sajnálatos okból csak voltunk (jogtalanul kizártak, töröltek). Ma még ve­getál a párt maradványa, né­hány jóhiszemű embernek kö­szönhetően talán még működ- get is egy ideig. De meddig és milyen eredményekkel? Valós és vélt sérelmek csaptak és csapnak össze és elfedik a tör­ténelmi küldetést. Talán még nem késő, beszél­gessünk közös dolgainkról! Tegyünk félre minden nézetel­térést, és induljunk ki abból, amiben egyetértünk. Ezek:- a kereszténydemokrácia eszmerendszere meghatározó Európa és a világ fejlődésében, és ez nem lesz másként ha­zánkban sem.- egy párt volt a rendszervál­tozás megkezdésekor, amelyik ezt az eszmerendszert megala­kulásától nyíltan és egyértel­műen felvállalta, és ez a párt a KDNP volt. Erre a pártra tehát szükség van.-Ha pedig szükség van rá, akkor mentsük meg! A KDNP megmentésének módja a béke helyreállítása. Hisszük, hogy megvan bennünk az erő felül­emelkedni a valós és vélt sé­relmeken. Hisszük, hogy ren­delkezünk a megegyezéshez szükséges emberi tartással. Hisszük, hogy megvan ben­nünk az önkritika is, és félreáll közülünk az, aki a jelenlegi helyzetben nem tud, vagy nem akar segíteni a rendezésben. Ennek szellemében várunk minden volt és jelenlegi KDNP tagot. Mert azt hisszük, hogy csak egyszerűen mi magunk gondoltunk rosszul dolgokat, és ezt most rendbe kellene tenni. Ursprung János <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents