Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-17 / 47. szám

6 Dünántúli Napló Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Szőlészeti bemutató. A Pécsi Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézet társszer­veivel közösen szőlészeti bemutatót tart szentmiklósi telepén február 18-án, dél­előtt 10 órakor árutermelő szőlészeknek, borászoknak. A program második felében bemutatják az intézet kísér­leti borait is. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király útja 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Összefogás. A bikavér Magyarországon kizáróla­gosan elfogadott két termő­helyének együttműködésé­ről tárgyaltak Egerben a he­lyi és a szekszárdi borvidék hegyközségi vezetői. Tö­rekvésük, hogy az eredetvé­delem alá vont bor csak a magas minőségi követelmé­nyeknek megfelelően jelen­jen meg a piacon. (k) Klímaszabályozás. A Kertészeti és Élelmiszer­ipali Egyetemen (Bp. Villá­nyi u. 35-43.) február 17-én rendezik a Klíma + Szabá­lyozás című kiállítást, ame­lyen zöldség-, gyümölcs- és gombatermesztőket tájékoz­tatnak a legújabb klímaszabá­lyozási megoldásokról, (k) Kevesebb kiskerttulaj­donos. A 9 évvel ezelőtti 66%-kal szemben már csak a hazai felnőtt lakosság 58%-a él kertes házban - ér­telemszerűen csökkent a kiskerttulajdonosok száma is. Vidéken a legnagyobb csökkenést (78-ról 68%-ra) a Dél-Dunántúlon tapasztal­tak a kutatók. (k) Friss vetőmagok Lemosószerek: Ágról 1/1 545 Ft Mán 1/1 569 Ft Talalfertőtienítők kaphatók a legolcsóbban, a kertvárosi GAZDABOLTBAN Diana tér 22. h-p: 8-17 éráig, sz.: 8-12 óráig Kert - Szőlő - Balkon A téli lemosó permetezés Hasznos, nem hasznos? Kell, nem kell? Hasznos vagy nem érdemes elvégezni - ezt a kérdést napjaink­ban sok ezer kis- és nagytermelő felteszi. Az igazi válaszra azonban senki nem vállalkozik (bevalljuk, mi sem). Tény, hogy a témát illetően mindent fel kell sorakoztatni, érvek-ellenérvek sokaságát felvetni, akkor is legfeljebb csak körbejártuk az alapkérdést, a válasz továbbra is várat magára. A rügyfaka- dás előtti (esetenként utáni) lemosó permetezés elvégzésének döntése első­sorban nö­vényvédelmi ismeretünk függvénye, és nem szokásé vagy hagyományé. Mivel nincs két egyforma termesztési év, nincs azonos károsító fertőzött- ségi mérték sem, amely megha­tározó a ma már nagyszámú lemosó készítmény kiválasztá­sában. A károsítok változé­konysága akár évről évre más permetezési stratégiát diktálhat; fontos, hogy felismerjük az új­donsült problémát (pl. tűzelha- lás almástermésűeknél), és aszerint válasszunk, majd a már meglévő tapasztalatainkra építve, permetezzünk. Gyakran és sokan szembe­sülnek azzal a problémával, hogy a legnagyobb gondosság­gal végzett permetezés ellenére is fellép valamilyen növény­egészségügyi gond - például levélfodrosodás az őszibarac­kon -, és tanácstalanná, bizony­talanná válik a termelő. Nem minden a jó szerválaszték, a precízen, időben elvégzett ke­zelés. Tudnunk kell az egyes készítményekről, legyenek azok bármilyen jó hatékonysá- gúak, hogy eredményességüket nagymértékben meghatározza az, hogy kontakt (érintő) mó­don csak felszíni hatással ren­delkeznek. Helyi felszívódásra, gázkifejtésre mindössze néhány képes. Hajlamosak vagyunk elfe­ledkezni arról, hogy a fakadás- sal meginduló növényi vegetá­cióban a viszonylag gyors fej­lődés (a felmelegedés megindu­lása) hatására az amúgy is ér­zékeny vesszőrészek „kinőttek” a lemosószer védelmi zónájá­ból. Mindezt tovább nehezíti a készítmények csapadékérzé­kenysége, felhígulva __ hatásuk jelentősen csökken. Általában 8-10 napos védelmet nyújta­nak, ezt követően újabb, esetleg fertőzöttségtől függően más ké­szítmény használata válhat szükségessé. Kisebb koncentrációban akár egy harmadik kezelésnek is lehet létjogosultsága. A permetezés ismétlése során a károsítok ellenálló képességé­nek kialakulásától - kontakt anyagról lévén szó - kevésbé kell tartani. Pótolja-e a lemosó permete­zés az előző évi esetleges nö­vényvédelmi hiányosságokat? A kérdésre nem lehet egyér­telmű igennel vagy nemmel vá­laszolni, mert egy adott káro­sító problémájának megoldása nem korlátozható csak a le­mosó kezelés elvégzésére. Nincs sajátos kártevő vagy kórokozó specifikus - a rügy- fakadás időszakában használ­ható - készítmény. Rájuk több­nyire a többcélú alkalmazható­ság a jellemző, de nem univer­zálisak. Bizonyos károsítok a használatuk során érzékenyeb­ben reagálnak, ezért hatékony­ságuk kedvezőbb. Általában nem helyettesítik a célirányos beavatkozásokat (például körtelevélbolha, levél- fodrosodás), a hatásmechaniz­musukból fakadóan sem képe­sek erre. A kármegelőző, káro­sításmérséklő hatásuk viszont nem lebecsü­lendő. Haté­konyságuk elbí­rálásához alig van számokkal kifejezhető mér­ték, legfeljebb olyan esetben, amikor lemosó kezelés hiányá­ban drága, spe­ciális, esetenként megkésett keze­léseket kell al­kalmazni, szá­molva a rezisz­tencia kialakulá­sának veszélyé­vel. A tapasztala­tok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy károsító­mentes, vagy legalábbis a je­lentéktelen mér­tékű - észlelési szintű - fertő- zöttségek kiala­kításában az idő­járási, termesztéstechnikai elemek mellett döntő jelentő­ségű az „alapozó jellegű” le­mosó, valamint a célirányos, speciális készítmények kijutta­tása. Tóth Béla Néhány ismert készítmény Néhány ismert, rügyfakadás előtti lemosó ké­szítmény. Alma, körte: Ágról Plusz (atka- és levéltetűtojások, körtele­vélbolha, pajzstetvek gyérítésére) 3-6%, Neopol - Báriumpoliszulfid (lisztharmat, atka- és levélte­tűtojások, pajzstetvek) 5%, Nevikén, Nevikén Extra - Vektafid S (lisztharmat, pajzstetvek, atka- és levéltetűtojások, körtelevélbolha) 2,5-5%, Novenda (varasodás,' pajzstetvek, atka- és levéltetűtojások, körtelevélbolha) 1,5%, Bor­dódé FW 1%, Champion 50 WP 0,2-0,4%, Rézoxiklorid stb. 0,25% (monília, varasodás, tűzelhalás, gombás ágelhalás) - fakadás után, zöldbimbós állapotig egyszer-kétszer. Barackfélék: Ágról Plusz (atka- és levéltetűtojások, pajzstet­vek) 3-6%, Neopol - Báriumpoliszulfid (liszt­harmat, atka- és levéltetűtojások, pajzstetvek) 5%, Nevikén, Nevikén Extra - Vektafid S (liszt­harmat, pajzstetvek, atka- és levéltetűtojások, le­vélfodrosodás) 2,5-5%, Bordódé FAV 1%, Champion 50 WP 0,2-0,4%, Rézoxiklorid stb. 0,25% (monília, levélfodrosodás, gombás ágelha­lás) - fakadás után, zöldbimbós állapotig egy­szer-kétszer. Tóth B. 1999. február 17., szerda Terveink már ilyenkor is lehetnek FOTÓ: M. A. Kertbirodalmunk téli tervei Ezekben a zimankós hetek­ben bőven jut idő arra, hogy megtervezzük azt, amit ta­vasztól késő őszig gondol­tunk termeszteni a házi­kertben. A legjobb módszer, ha egy, még fagyos napon mérősza­laggal lemérünk minden ed­digi ágyást, az utakat szélté- ben-hosszában, a kerti csapok vagy a kút távolságát a virág­ágyásoktól, a zöldségágyaktól. A gyümölcsfák koronája alatti tányérokat kerekre vagy hat­szögűre méretezve, a cseijék hosszát és magasságát figye­lembe véve készítsük el a téli leltárt. Ezután a meleg szobában egy jókora papírlapra rajzoljuk be méretarányosan a kert ter­vét, és gondolkodjunk el azon, melyik sarokba helyezzük majd a komposztprizmát úgy, hogy mellette egy bodza is el- féijen (elűzi az egereket, vi­rágzatából rovarűző permedé, ivóié, terméséből lekvár ké­szíthető). A veteményest lehe­tőleg öt részre osszuk fel. Ezek közül az ágyások közül majd négyben zöldségfélét termesz­tünk, az ötödiket pedig heré­vel, lucernával vetjük be, és csak minden ötödik évben szántjuk fel újra. A pihentetés időszakában a talaj nitrogén­ben gazdag és morzsalékos lesz, kialakul benne a talajlakó élőlények harmonikus egy­sége. A négy ágyásba olyan, egymást jól tűrő növényeket vetünk majd, amelyek a kö­vetkező évben a másik ágyásba kerülnek. Ügyelnünk kell tehát az elő- és az utóve- teményekre ágyásonként is. Egyazon ágyásban évente két­szer is „arathatunk”. Ahová márciusban tépősalátát, kara­lábét és kaprot vetünk, oda má­jusban cikóriát ültethetünk. A következő ágyásba március­ban kerüljön retek, petrezse­lyem, spenót, borsó, a harma­dikba vöröshagyma, sárga­répa, fejes saláta. Májusban a megüresedett helyekre, a 2. számú ágyásba vessünk bokorbabot, fodros- és bimbóskelt, a 3. számúba cukkinit, póréhagymát, brok­kolit, karós babot és fűszernö­vényeket. Mindezt előre be kell rajzolnunk. A vetőmagot ragasszuk papírcsíkokra, kellő tőtávolságra. így nem kell egyelni a vetést. Király László Acserszömörce A karsztos vidékek növénye, főleg a Budai hegyek, a Bükk, a Mecsek, a Bakony lejtőin lelhetők fel vadon, de kertek­ben dísznövényként is szíve­sen ültetik. Szép formájú bo­korrá, esetleg fává nő. Levelei jellegzetes fordított tojásdad alakúak, 5-8 cm hosszúak, csupaszok, ép szé- lűek, ősszel gyönyörű pirosra színeződnek. Virága nagy, mu­tatós buga, meddő kocsánya tollas szőrű. Gyűjteni gyógy­növényként a leveleit kell nyá­ron, zöld állapotban, majd szá­rítani. Belsőleg teaként hasz­náljuk bél-, gyomorvérzésre, bélhurutra. Öblögetésként ha­tásos a torokbántalmakra és a fogínysorvadásra. Ülőfürdő­ként jó a vérző aranyér kezelé­sére, de izzadás ellen is alkal­mazható. Buzássy Lajos Telepítsünk egrest Aki ősszel elmulasztotta, tavasszal még telepíthet gyümölcs­fát. Ehhez kívánunk ötleteket adni rovatunkban. Ezúttal a bogyósok közül a legkorábban érő, igen magas C-vitamin- tartalmú egrest ajánljuk. Kevés helyet igényel, kertünk egyik közkedvelt dísze. Leg­inkább egyesével ültetjük, de kordonként is művelhetjük, tehát akár sövénykerítést is alakíthatunk belőle. Minden fajta öntermékeny, mégis leg­alább két fajtát telepítsünk a nagyobb hozamok érdekében. Kedveli a napos fekvést. Már kora tavasszal virít, hegyol­dalban, fagyos zugokban vé­denünk kell a fagytól. Edényes növények egész évben kaphatók, de jobb ősz­szel, gyökérlabda nélkül ül­tetni. Telepítés előtt távolítsuk el a gyökérsarjakat, és olyan mélyre ültes­sük, amilyen mélyen a fa­iskolában volt. Rövid tör­zsön nevel­jük, mert így többet terem. Gyakran szórjunk töve köré komposz- tot vagy érett istállótrágyát. Ezzel egyben hátráltatjuk a gyomosodást. Ha jó termést akarunk, az egrest is metsze­nünk kell. Éppúgy támasszuk- kötözzük, mint a piros ribisz­két. Kimondottan káliumigé­nyes, ezért szükséges külön fejtrágyázni. Kora tavasszal hintsünk szét a talajon négy­zetméterenként egy maréknyi hamuzsírt. A levélszélek bar- nulása mindig káliumhiányra utal, ha kell, ismételjük meg a fejtrágyázást. A cserjéket köz­vetlen szedés után metsszük meg, az oldalhajtásokat úgy csonkítsuk, hogy öt levél ma­radjon meg. Egyidejűleg aján­latos az elhalt vagy túl sűrűn álló ágakat is eltávolítani. A bőtermő növényekről a termés egy részét érés előtt le­szedhetjük - befőttnek vagy kompótnak. így a fennmaradt bogyók sokkal szebben fej­lődnek. Az érett bogyókat mélyhűthetjük is. Kemény fa­gyok előtt a bokrokat takarjuk le fóliával. Király L. BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Mostanában már érezhe­tően hosszab­bak a nappa­lok, és a szobanövények vege­tációja is megélénkült. A leve­lek sokasodni kezdtek, több tápanyagot és vizet vesznek fel, öntözést igényelnek. Ahhoz, hogy tavaszra kihe­verjék a téli hónapok megpró­báltatásait, a hónap végétől he­tenként egyszer öntözzük meg a szobanövényeket 1 százalé­kos műtrágyaoldattal. A faiskolák a csemetéket ősszel kitermelték és elvermel­ték. Ez annyit jelent, hogy a gyökérzetet és a törzs alsó ré­szét földdel takarták, gondosan ügyelve arra, hogy a csemeték ne száradjanak ki és a gyökér­ágak ne fagyjanak el. Minden­esetre, aki tavaszi telepítésre vásárol csemetét, alaposan vizsgálja meg. Ha azt látja, hogy a koronavesszők héja kissé töppedt, ráncos, akkor va­lószínű, hogy a vermelő kiszá­radt, tehát a csemete sok vizet veszített. Az ilyen fát legalább egy napra vízbe kell állítani, hogy a növény ültetésre alkal­massá váljék. Ajánlatos a csemetéket abból a szempontból is megvizsgálni, hogy nem fagytak-e meg a vermelőben. Ha a koronavesz- szőt átvágjuk és azt látjuk, hogy a fa szövetei egészben vagy részben elbarnultak, akkor a csemete bizony elfagyott és nem alkalmas ültetésre. Ha csupán egy-két vessző és annak is csak a csúcsa fagyott el, ak­kor állítsuk a fácskát néhány napra pincébe úgy, hogy a gyö­kérzete nyirkos homokban le­gyen. Ily módon a fagyott szö­vetek kiengednek. A hamarosan el lehet kez­deni a káposztafélék (fejes, vö­rös, kelkáposzta, karfiol, kara­lábé) magvetését. A magot friss, tápdús, kerti virágföldbe vessük úgy, hogy fölöttük leg­alább másfél centi földréteg le­gyen. Az edényt állítsuk meleg és világos helyre és gondoskod­junk arról, hogy a föld mindig nyirkos legyen. A palánták hat hét alatt - április elejére - vál­nak kiültetésre alkalmassá. i < «

Next

/
Thumbnails
Contents