Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-02 / 32. szám

1999. február 2., kedd Kisebbségek Baranyában Dunántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: Cseri László Macbeth horvátul Shakespeare tragédiáját mu­tatja be február 20-án a Pé­csi Horvát Színház Bagossy László rendezésében, Vidá- kovics Szlaven és Vlasta Ramljak főszereplésével. Oktatási terem romáknak SIKLÓS Tegnap adták át rendelteté­sének Siklóson azt az új ok­tatótermet, melyben a Sik­lós és Vidéke Cigányokért Érdekvédelmi Szervezet tanfolyamait rendezik majd a jövőben. Az ünnepélyes avatón a helyi és megyei munkaügyi köz­pont és a különböző roma szervezetek képviselőin kívül részt vett Pörös Béla, a me­gyei közgyűlés alelnöke, aki érdeklődésünkre elmondta, támogatnak minden új kez­deményezést, s a siklósi szer­vezetnek jelenleg épp elbírá­lás előtt van egy beadott ké­relme. Az átadást követően első­ként a fakitermelők számára indított tanfolyamnak ad ott­hont a helyi TESZ-székház- ban található helyiség - mondta el Kosztics József, a szervezet ügyvezető elnöke. Terveikben a tanfolyam mel­lett, a munkaügyi központtal közösen, úgynevezett hete­dik-nyolcadik osztályos, fel­zárkóztató foglalkozások sze­repelnek. Ezeket a cigány ki­sebbségi önkormányzatokban tevékenykedő, végzettséggel nem rendelkezők számára in­dítják majd. K. J. Magyarul beszélni „Amott, a folyo túlsó part­ján mindenféle varázslatos készülék van, mi pedig to­vábbra is úgy élünk, mint a tulkok” - szól Kovács József Hontalan mohácsi költő vá­logatott verseskötetének a mottója. Nem véletlenül. A Magyarul beszélni című könyv, mely ezúttal a Mohá­csi Művészeti Társaság kia­dásában látott napvilágot, címe és tartalma nem parado­xon, hiszen mint Lenkey Ist­ván utószava is kiemeli, Ko­vács József Hontalan önma­gát adja át versei által annak a közegnek, melyből szárma­zik, mely útjára indította, és amely - utóbb - be is fogadta. A versek, az Ismeretlen ci­gányének es a Pörgő ezüsttal­lér legjobbjai, egyszerre pil­lanatképek és látomások. Mindamellett temérdek indu­lat, amik jogosságát lehetetlen kétségbe vonni: küzdés a ha­zugság, az erőszak, az intole­rancia ellen az egyik oldalon; a konokság, az erőfeszítés, már-már a küldetés a mási­kon. Bizonyos, hogy Kovács József Hontalan nem az ala­nyi költők sorába tartozik, mert a verssorokból bizony, hogy kiérződik: amit mond és ahogy mondja szándékai sze­rint egy a figyelemfelkeltés­sel, sőt, a lelkiismeret-ébresz- téssel. Ezeket a verseket egé­szítik ki a személyesebb, líra­ibb hangvételű darabok, az emlékezések. Méhes K. „Kulcs a muzsikához”, németül Németül is megjelenik a Frankfurti Könyvvásárra is jelölt „Kulcs a muzsikához” című, hanganyaggal kiegé­szített magyar tankönyvcsa­lád, amely a kilencvenes évek elején nagy sikert ara­tott, népszerű iskolai segéd­anyag volt. A „Kulcs a muzsikához” a Pécsett élő zenepedagógus, Pécsi Géza munkája. Az általa 1992-ben létrehozott „Kulcs a muzsikához” Alapítvány a mostani tanévre már saját kia­dásban, a szerzői jogdíjról le­mondva, támogatók segítségé­vel adta ki az igényes kivitelű kötetet. Az ugyanis a tan- könyvkiadás állami támogatá­sának csökkentése miatt már szinte elérhetetlenné vált a csa­ládok, illetve az iskolák szá­mára. A 10-16 éveseknek szánt, s hat éven át használható alap­könyv, kiegészítve énektárral, munkafüzettel és hangzó­anyaggal, nemcsak a zenei, ha­nem a művészeti nevelés más területein, sőt a kultúrtörténet oktatásában is hasznosítható. Most készül a számítógépes alkalmazását lehetővé tevő CD- ROM kiadásának előkészítése. A cigányság a politika színpadán Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ) meg­választása január 23-án zajlott Budapesten, melynek végered­ményeként mind az 53 képviselő a Lungo Drom jelöltjei közül került ki. Ennek persze nem az volt az oka, hogy a Lungo Drom választási körlevelében arra kérte elektorait, hogy min­denki figyelje a szomszédját, megfelelően szavaz-e jelöltjeire. Vajon ők tudják-e, melyik szervezet képviseli érdekeiket? A siker az egyik nagy vesztes, Horváth Aladár, a Roma Tár­sadalmi Összefogás tömörülés vezetője szerint azért követ­kezhetett be, mert „mind a mai napig nem sikerült lebontani az állampárti struktúrát, és az egész önkormányzati rendszer és ebbóí eredő' problémák an­nak a következménye, hogy 1990-ben az MDF átvette a kommunista cigányvezetóket és a kommunista cigányvezetői gyakorlatot, melyet a szociálli- berális kormány is követett. ” A függetlenek arról panaszkod­tak, hogy 11 órára hívták össze az országos elektori gyűlést, melyre időben jobbára csak azok a független elektorok ér­tek oda, akik fel sem szálltak a Lungo Drom által szervezett buszokra. Fél egykor azok a Lungo Drom-os elektorok hiá­nyoztak, akik a különbuszokkal jöttek, s másfél órás késéssel érkezett az OCKÖ vezetősége abba a csarnokba, melyben ak­kor már kétezerötszáz ember várta a jelölés megkezdését. Este hat órakor még mindig csak a jelölés folyt, szó sem volt választásról, és sok ember­nek indult haza a vonata. De a törvény csak a hetvenöt száza­lékos részvételt írja elő, hogy aztán a végén kétezerötszázan szavaznak vagy csak ketten- hárman, érdektelen. Az OCKÖ megválasztásának bojkottjára szólította fel az elektorokat a választás előtti hetekben a Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Me­gyei Szövetsége, mondja dr. Kosztics István ügyvezető el­nök, mert a Lungo Drom-os szövetség nem fogadta el javas­latukat, mely szerint a legtöbb (kétszáz) elektori helyet szer­zett baranyai szövetség leg­alább két jelöltet állíthasson a 3500 elektor által megválasz­tandó országos önkormány­zatba. Tekintettel arra, hogy a választási jogszabályok nem te­szik lehetővé a demokratikus választást, az arányos képvise­letet, nem akartak statisztálni a Lungo Drom-os országos ön- kormányzat újraválasztásához. Véleménye szerint Farkas Fló­rián szervezetét a sikerpropa­ganda tisztességtelen előnyhöz juttatta, s csak a választási jog­szabályok módosításával le­hetne elérni, hogy az ország ci­gánysága képzett, tisztakezű képviselő-testületet kapjon a megyei elektorok szavazatai alapján. Egy 1996-os ÁSZ- vizsgálat szerint az OCKÖ 90 milliós költségvetésének több, mint a fele személyi kiadá­sokra, bérekre, költségtérítésre ment el. Az OCKÖ a baranyai cigány önkormányzatok szerint képzetlen, munkanélküli képvi­selőkből áll, s olyan elnök ve­zeti, aki eljárási kegyelemben részesült. Baranyában két gyű­lést rendeztek, melyen a me­gyei jelölteket kellett volna ki­választani, egyet Mohácson, ahol körülbelül 15 önkormány­zat képviselői vettek részt, egyet Pécsett, 44 önkormányzat képviselőivel. De Farkas Fló­rián csak a mohácsin vett részt, ahol mind a négy megyei jelöl­tet megválasztották, akik vala­mennyien a Lungo Drom Vá­lasztási Szövetség tagjai voltak. Szándékuk a bojkottal az volt, hogy sikertelen választás esetén megpróbálnak megegyezni Farkas Flóriánnal egy demokra­tikusabb országos testület lét­rehozásában. A választások a magyar tör­vényeknek megfelelően zajlot­tak, állítja Gál József, a négy baranyai jelölt egyike, akit az OCKÖ tíz alelnökének egyi­kévé választottak. Gál József annak idején, mint az OCKÖ Baranya megyei irodájának ve­zetője, a megye valamennyi elektorának kiküldte a meghí­vót Mohácsra. „Mikor meg­tudta ezt Kosztics István úr, ak­kor gyűlést szervezett ellenünk saját stábjával. Neki vállalni kellett volna a megmérettetést. A legcsúnyább dolog volt, hogy hozzá nem értő testvéreinket megfosztotta attól a jogától, amit egyébként az alkotmány és a kisebbségi törvény számukra biztosít. A választás megtörtént január 23-án, 53 Lungo Drom- os képviselő került be a testü­letbe, Baranya kapott egy alel­nöki helyet, természetesen azért, mert értékelték eddigi munkánkat. ” A Lungo Drom nem indított buszokat, mondja Gál József, csak az országos önkormányzat a Lungo Drom szervezésében, felajánlva mind a 3500 elektor­nak a szállítás lehetőségét. A megyei iroda mindenkit értesí­tett erről, sokan nem éltek vele. „Azok az urak, akik a Lungo Dromot vádolják, hadsereg nélküli tábornokok, de nem elég, hogy hadseregük nincs, fegyverük sincs. Horváth Ala­dár úr például az SZDSZ pri­békje, aki mindig kiszolgálta politikai akaratát. Neki lett volna lehetősége négy évig a parlamentben érdemben a ci­gányság érdekében tenni, de semmit nem tett azonkívül, hogy a tiszteletdíját felvette. Aki ve­szít, az mindig sértődött, ez természetes reakció. ” Arra a kérdésre, hogy igaz-e Zsigó Jenő, a Roma Parlament Választási Szövetség vezetőjé­nek állítása, miszerint a Lungo Drom nem a több mint ötszáz­ezernyi cigányságot képviseli, hanem alig több, mint negy­venezrét, azt válaszolta, hogy egyrészt a Lungo Dromnak több, mint kilencszáz tagszer­vezete van, másrészt Zsigó Jenő azért gondolkodik ilyen kishitűen, mert még azok is el­hagyták, akikkel egy zenekar­ban kannázott. Nemcsak a kisebbségi ön- kormányzatok választása tekin­tetében, hanem egyébként is a kisebbségi törvény módosításra szorul, mondja dr. Csefkó Fe­renc alkotmányjogász. Ami a választásokat illeti, abba az alapproblémába ütközünk, hogy a törvény együtt kezeli a több százezres lélekszámú nagy és az alig néhány ezer fős, egé­szen kicsi népességet tömörítő önkormányzatokat. Amíg egyik esetben 30-40 ember választ­hatja meg országos önkor­mányzatát, addig a másik eset­ben háromezer körüli lélek- szám kell. Egyetértve Kalten­bach Jenővel, a kislistás válasz­tás nem szerencsés, ki kellene találni egy egészen másképpen működő választási szisztémát. Csefkó Ferenc szerint van azonban ennek az ügynek egy politikailag talán kényesebb és keményebb oldala. A törvény azt határozza meg, hogy az elektorok választják meg az or­szágos önkormányzatokat. A törvény ugyan kijelentő mód­ban fogalmaz, de politikai tar­talmát illetően az elektori man­dátum magában foglalja, hogy az elektornak kötelessége el­menni és választani. Ugyanis az elektori mandátum lényege az, hogy a választás után megszű­nik a funkciója, abból áll tehát elektorsága, hogy választ, ha ennek nem tesz eleget, akkor igazából az elektoriság, mint in­tézmény nem tudja beteljesíteni funkcióját. Úgy látja, hogy ha a Lungo Drom a cigány társada­lom egészének bizalmára, ösz- szefogására építve akar politi­zálni, szövetségeket kell kötnie, be kell vonni a döntéshozatali mechanizmusba olyan cigány szervezeteket, amelyek kima­radtak az önkormányzatból. Nem kellene ugyanakkor csodálkozni azon, hogy a ci­gányszervezetek között ilyen­fajta, egyébként a saját habitu­suknak, politikai kultúrájuknak megfelelő kemény konfrontá­ciók jelentek meg. A cigányság néhány esztendeje tudott csak a politika színpadára kilépni. És ha belegondolunk abba össze­hasonlításképpen, hogy 1990 előtt 150 párt alakult Magyar- országon, észrevehetjük, hogy a többpártrendszer kialakulása épp ilyen küszködéssel járt. A pécsi óvodások is ismerkednek a német nyelv alapjaival A természetes kétnyelvűség Pályázat kisebbségi szervezetek részére Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bi­zottsága február közepéig várja pályázatára a kulturális tevé­kenységet, illetve érdekképvi­seletet ellátó nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek jelent­kezését. A bizottság az elmúlt év de­cemberében tette közzé felhí­vását azon szervezetek szá­mára, amelyeket 1997. végéig bejegyeztek. A pályázaton nem vehetnek részt a kisebbségi ön- kormányzatok, az alapítvá­nyok, valamint a párttörvény hatálya alá tartozó szervezetek. A testület a pályázat kiírásával az 1999. évi költségvetési tör­vényben, a szervezetek műkö­dési támogatására elkülönített 87,8 millió forint odaítélését készíti elő. Egyhetes tapasztalatcsere révén vált lehetővé, hogy az ország különböző részein dolgozó pedagógusok meg­ismerhessék az ún. soproni óvodai modellt, melyet első­ként az 1994-95-ös tanévtől kezdve az ágfalvi német nemzetiségi óvoda vezetett be egy gyermekcsoportban. E kísérleti modell magvát, mondja Müller Mónika (ké­pünkön), aki nyelvtanárként foglalkozik óvodai idegen nyelvi neveléssel a pécsi Budai Nagy Antal utcai óvodában, az „egy személy-egy nyelv” elv képezi. A csoport egyik óvó­nője magyar, a másik német anyanyelvű, és mindketten sa­ját anyanyelvükön beszélnek a gyerekekhez. A modell célja, hogy az eddigi gyakorlatnál hatékonyabban segítse hozzá a magyar és a magyarországi német gyerekeket a természe­tes kétnyelvűséghez. Az óvo­dáskorú gyerekek még rendel­keznek azokkal a nyelvelsajátí­tási stratégiákkal, amelyekkel anyanyelvű­ket megtanul­ták, s ezt ki­használva bámulatos eredménye­ket érhetünk el. Ennek biz­tosítéka egy érzelmi biz­tonságot nyújtó környezetben a gyerekek nagyfokú kíváncsi­sága ós utánzóképessége mel­lett a kommunikációs kény­szerhelyzet, melyben a gyer­mek meg akarja magát értetni az idegen nyelven beszélővel. A szóbeli idegennyelv-közve- títésben, de főleg annak kez­deti szakaszában fontos szere­pet játszanak az óvodai élet gyerekek által már ismert rituáléi, melyek nagymérték­ben segítik az idegen nyelvi szituációk megértését. Ebben az életkorban a hangképző szervek könnyebben alkal­mazkodnak az anyanyelvtől el­térő intonációhoz és artikulá­cióhoz. Ne legyenek azonban illúzióink, mondja Müller Mó­nika, a gyerekek német nyelv­tudása még az ilyen intenzív közvetítéssel sem éri el magyar anyanyelvi tudásszintjüket. A bánfalvi óvodások azonban még így is, három óvodai év után, fennakadás nélkül eliga­zodnak a német nyelvű kom­munikációs helyzetekben, és nyelvi formába tudják önteni beszédszándékaikat. Ideális körülmények között egy-egy ilyen csoportnak egy- egy iskolai osztályt kellene a későbbiekben alkotnia, de a gyakorlatban a gyerekek kü­lönböző iskolákba kerülnek, amelyek nincsenek felkészülve ilyen szintű nyelvtudás to­vábbfej lesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents