Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-12 / 42. szám

6 Dunántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. február 12., péntek Ha farsang, akkor fánk A hagyományos, szalagos fánk tésztájához az alap­anyagokat nagyjából azonos mennyiségben határozzák meg a különböző szakács- könyvek, sőt a munka me­netében sincs eltérés, vi­szont azt nem említik, hogy némi ötlettel egyedi lehet a mi farsangi fánkunk. Aki először fog hozzá hogy fánkot dagasszon, javasolom kezdje 30 deka liszttel, ami­hez aztán arányosan 2 deci tej, 2 deka élesztő, 3 tojás, egy púpozott evőkanál porcu­kor, 5 deka vaj kell, illetve a sütéshez olaj vagy zsír. A receptkönyvek úgy ajánl­ják, hogy a langyos, cukros tejben felfuttatott élesztővel, kevés liszttel kovászt készít­sünk, majd a megadott meny- nyiségű alapanyagokat össze­keverve a tésztát alaposan ki kell dolgozni - és ez nagyon lényeges. A jelzett kelési időt szintén be kell tartani, majd az olaj vagy zsír javasolt hő­mérsékletére feltétlen fi­gyelni, mert ezek az apróság­nak tűnő részletek határozzák meg végső soron, hogy igazán laza, finom legyen a sütemé­nyünk. A fánkokat aztán va­lódi farsangi édességgé vará­zsolhatjuk, ha a tetejét nem egyszerűen porcukorral hint­jük meg, hanem a képen lát­ható különböző cukormázzal vonjuk be. Aki nem érzi magát még kellően jártasnak, és nem vál­lalja a farsangi fánk készíté­sét, a sokkal egyszerűbb csö- röge- vagy forgácsfánkkal lepje meg a családot. Egy ki­sebb adaghoz 35 deka liszt, 10 deka margarin, 5 tojás sár­gája, 10 deka cukor, 1,5 deci tejföl és fél deci rum kell. Minden süteményes gyűjte­mény ismerteti a készítés me­netét, amit egyszerű betartani, és biztos, hogy finom falatok „születnek” a munka eredmé­nyeként. Nem szurkos a szurokfű Hogy ennek a fűszernövény­nek milyen tulajdonsága alap­ján született a neve, az a kö­dös múltba vész, hiszen még színében sincs köze a nyúlós, fekete vegyi anyaghoz. Ma már elég kevesen isme­rik, ennek következtében nem is nagyon használják az ételek ízesítésére. Pedig régen na­gyon divatos volt ez a fűszer, ma már inkább csak az ola­szos ízeket kedvelő háztartá­sokban alkalmazzák. A ná­lunk elég gyakori pirosas színű, virágzó hajtásai szol­gáltatják a fűszert, amely vágva vagy morzsolva kerül forgalomba. Hatásában és aromájában hasonlít a majoránnára és a kakukkfűre, éppen ezért ezek pótlására is használják. A fű­szer illő olajat, cser- és keserű anyagot tartalmaz. Egyes zöldséglevesek, főzelékek, bab-, paradicsom-, húsételek, töltelékek és halételek ízesíté­sére használják. Szinte min­denfajta ételnél lehet alkal­mazni, természetesen a mennyiséggel vigyázni kell, nehogy az ízhatása domináló legyen. A vegetáriánusok a zöldsaláták elkészítésénél al­kalmazzák szívesen. Teája étvágygerjesztő és köhögéscsillapító hatású. A meghűlés elleni izzasztó tea készítéséhez 1-1 csomag szu­rokfű, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág és majoránnát keverünk össze. Fél liter víz­hez ebből a keverékből 2 evőkanálnyit adunk, s 1-2 perces forralással főzetet ké­szítünk, amelyből napjában többször melegen iszogatunk. Elfelejtett, olcsó alapanyagok A változatos étrendet a tél vége felé a legnehezebb összeállítani, és nem azért, mert nincs bőséges választék a boltokban külön­böző alapanyagokból - de ezek drágák. A nagyszüleinktől, szüléinktől bizonyára hallottunk az árpa­gyöngyéről, a kölesről vagy a kukoricalisztről. Ezek közül az árpagyöngyét egyes vidékeken disznóvágásnál még ma is rendszeresen használják: a hur­kába nem rizst, hanem ezt főzik meg és keverik el a fejhússal, vérrel. Az idősebb generáció elbe­szélésében ugyan inkább az ín­séges időket idézik, amikor az aránylag olcsó alapanyagokból készült ételekről tesznek emlí­tést, de higgyük el, hogy a mo­dem konyha „repertoárja” is kiegészülhet az alapjában véve egészséges gabonafélékkel. A tápláló árpagyöngyének vagy más néven a gerslinek ná­lunk sok helyen már a nevét is elfelejtették, az angolok pedig sokszor a megszokott rizsköret helyett ezt tálalják. Kitűnő ki­egészítője lehet például a gom­bapaprikásnak, ha annak egy részével elkeverjük a kifőtt ár­pagyöngyét, amit egy lapos tálra halmozunk, majd a tete­jére öntjük a paprikást. Leve­sekbe is használhatjuk: ha nem akarjuk berántani a zöldség­vagy gombalevest, gerslivel dúsíthatjuk. Tegyünk föl főni hat-hét evőkanállal belőle, és amikor a leve már besűrűsö­dött, adjuk hozzá a hagymán dinsztelt gombát vagy zöldsé­get és úgy főzzük készre. Egyébként a gerslit a babhoz hasonlóan a felhasználás előtti napon ajánlatos beáztatni, így gyorsabban puhul meg, a főző­vízébe pedig tegyünk egy hús­leveskockát. Amúgy a gersli el­engedhetetlen kelléke a sólet­nek, de csak akkor adjuk az ételbe a babhoz és a füstölt húshoz, ha már ez utóbbiak majdnem megpuhultak. A kukoricaliszt és a kukori­cadara sokak számára még ma is a háborús évek rossz emlékét idézi, holott a világ egyes ré­szein a leggyakrabban fogyasz­tott élelmiszerek sorába tarto­zik. A mexikói tortilla is kuko­ricalisztből készített palacsinta­szerű étel, amit több variáció­ban összeállított töltelékkel kí­nálnak és nagyon jó ízű. Említ­hetném a puliszkát is, mint az északolasz konyha egyik leg­gyakrabban főzött köretét, amit kockákra vágva zaftos húsok mellé kínálnak. A puliszkához egy liter lobogó sós vízbe 35 deka kukoricadarát kell egyéb­ként megfőzni a tejbegrízhez hasonlóan. Amikor megfőtt, akár kanállal nagyobb noked- likre szaggatva, vagy kockákra darabolva tálalhatjuk köretnek, de fogyasztható darált mákkal meghintve, juhtúróval, tejjel, lekvárral, friss tepertővel is. Gazdagíthatjuk hagymával, ak­kor a megfőtt kukoricadarához melegen apróra vágott, dinsz­telt hagymát keverünk, sóval, borssal ízesítjük, majd bezsíro­zott vágódeszkára bontva há­romszögeket vágunk belőle és teflonban átsütjük. Környezetbarát tisztítószerek Sok háztartásban ad folyamatosan munkát a kemény víz: a konyha és a fürdőszoba csaptelepeit nem győzzük tisztítani a lerakodó vízkőtől. Minél bonyolultabb egy csapte­lep, annál előbb teszi működés­képtelenné a lerakodott vízkő. A megtisztításához speciális vegyszereket meglehetősen drágán vásárolhatunk, de némi leleménnyel aránylag olcsón is megúszhatjuk ezt a munkát. Az ecet például remek vízkőoldó, és egy-egy alkalommal nem is kell sokat elhasználnunk belőle, ha egy műanyag zacskóba tölt­jük, majd a zacskót befőttes gumival a csap végére erősítve egy ideig áztatjuk. így a csap végén, illetve a kifolyócsőben lerakodott vízkövet is feloldja az ecet. Természetesen a felol­dódott vízkövet és az ecetet is alaposan le kell öblíteni a csap­telepről, majd száraz ruhával át- törölgetjük, hogy visszakapja a fényét. A vízkő természetesen lerakódik a csaptelep tövében, a zuhanyrózsában, sőt a zuha­nyozástól a csempén is foltokat hagy. A csaptelep tövébe pár csepp ecetet önthetünk, majd egy használaton kívüli fogke­fével körbe dörzsölve gyorsan megtisztítható a mosdó vagy a mosogató pereme. A csempét szintén meleg ecetes vízzel mossuk le. A konyhában ajánlatos is a környezetbarát tisztítószerek használata. Az ecet mellett pél­dául a citromlé, a só és szóda­bikarbóna ilyen. A makacsabb foltokat a csempéről citromlé­vel vagy nedves ruhára szórt szódabikarbónával moshatjuk le, a mosogatót pedig ha időn­ként sóval súroljuk ki, nem csupán tiszta lesz, hanem egyúttal fertőtlenítjük is. A hagymafark mellé babinai nedű A községben alig fél évszázada tucatnyi hangulatos vendéglő működött, és akkor 14-fajta tájjellegű bor között válogathattak a vendégek. A Babina-hegy itókái másutt is állták a versenyt. MAGYAREGREGY Nem véletlen tehát, hogy a Ke- leti-Mecsek néhány községe egyesületi indítványra a hajdani bortermesztési hírnevet igyek­szik feléleszteni. Borösvényprogram kidolgo­zását tervezik, hogy a nevezetes pincéket ismét sokan keressék fel. A feladat nem ígérkezik könnyűnek, ugyanis a 33 hol­das helyi szőlőkultúra jócskán tönkrement még a rendszervál­tás előtt. Surányi Béla egregyi helytörténet-kutatótól, az ügy egyik lelkes támogatójától megtudtuk, hogy például a Máré-csárdánál vagy az Ar- nold-vendéglőben sátoros ün­nepeken, mint majális, juniális, Kisasszony és István napja - élő zene szólt, és a völgységi ételspecialitások mellé elsősor­ban rizlingszilvánit valamint leánykát kínáltak. Egyik különlegességnek a hagymafarok számított, aminek a készítési eredete a XVIII. századba nyúlik vissza. Az egykori receptúra szerint a jól megtisztított zsenge hagyma­szárat serpenyőbe tették, zsírral öntötték le, és amikor elment a gőze, ecetet hintettek rá. A fel­vert tojást pedig csak ezután tették rá. Sokan szerették hozzá a káposztás és krumplis, illetve a vadhússal szaporított kol­bászt. Mindegyiket frissen sülve tálalták, tehát nem füstöl­ték. Aki még kívánta, szabad tűz parazsán sült vargányát is ren­delhetett. A gombát, ha kellett, - félbevágott paprikával helyet­tesítették. Csuti J. Morzsák A diót, amit ősztől héjában hagyva tároltunk, mielőtt feltörnénk, egy éjszakára áz­tassuk sós vízbe, így köny- nyebben törhető, és a bél is egyben marad. Ha a dióbél kissé megava- sodott, öntsünk rá forró vi­zet, pár perc múlva csöpög- tessük le, majd egy lapos edényben vagy tepsiben szétterítve toljuk közepes meleg sütőbe, és szárítsuk húsz percig. Amikor telje­sen kihűlt, légmentesen zár­ható üvegben tárolhatjuk száraz, hűvös helyen. Összeaprítani nem csak darálóval lehet a diót vagy az egyéb olajos magvakat, hanem úgy is, ha egy mű­anyag zacskóba tesszük őket és a nyújtófát addig hengergetjük rajta, amíg kellően apró nem lesz. A fokhagyma, különösen a nagyobb gerezdes, őszi ülte- tésű ilyenkorra általában már elkezd romlani, illetve ha nincs megfelelő tároló helyünk, még az apróbb ge­rezdes is elapad. Ezért cél­szerű a készletet megmen­teni úgy, hogy a fokhagy­magerezdeket meghámoz­zuk, befőttes üvegbe rakjuk, és leöntjük olíva- vagy más növényi olajjal. Az olajból aztán kivett fokhagymát bármilyen ételbe elhasznál­hatjuk, a tartósító olajjal pe­dig később a salátaönteteket ízesíthetjük. A petrezselymet ahelyett, hogy vágódeszkán dara­bolnánk föl, gyorsabban és egyenletesebben apríthat­juk ollóval közvetlenül az edénybe. Lényeges vi­szont, hogy csak mielőtt az étel teljesen elkészülne, az utolsó percekben adjuk hozzá a petrezselymet, mert huzamosabb ideig tartó főzésnél kesernyés lesz az íze. A leveseknél például elég, ha tálalás előtt hintjük a tetejére. Ha új edényt veszünk használatba, először ajánla­tos benne kevés ecetet for­ralni egy rövid ideig. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a későbbiek során letapad­jon benne az étel. Legjobb hibrid, legjobb eredmény OCCITAN FAO 380 hibrid kukorica vetőmag Gondolt már rá? Hívja Kőszegi Györgyöt! Tel.: 06-60-339-050 Citromkrémes máktorta A torta tésztája a bögrés mákos néven ismert kevert tészta, ami krém nélkül is finom, citrom­krémmel pedig különleges. A tésztához veszünk egy bögre (2 deci) réteslisztet, ugyanennyi cukrot, tejet, darált mákot, 1 egész tojást, 1 citrom reszelt hé­ját és 1 csomag sütőport, csi­petnyi sót. A tejet elkeverjük a darált mákkal, és egy órán át állni hagyjuk. A tojást a sütő­porral habosra keverjük, hozzá­adjuk a tejes mákot, a cukrot és a lisztet, amibe csipetnyi sót és reszelt citromhéjat tettünk. Ro­botgéppel vagy fakanállal ala­posan kikeverjük a masszái. Nagy méretű tortaformában vagy kisebb, az alján kivaja­zott, lisztezett tepsiben, előme­legített sütőben, közepes tűznél megsütjük. A tortasütő vagy tepsi oldalát ne vajazzuk be mert a tésztát lehúzza, a közepe magas, a széle lapos lesz. A ki­hűlt tésztát három részre vágjuk és félre tesszük. A krémhez 2 deci tejet fel­forralunk és hagyjuk kihűlni. A forralást ne mulasszuk el, kü­lönben a citromlé a tejet össze­rántja. Egy púpozott evőkanál vaníliás pudingport elkeverünk 3 tojássárgájával, 1 citrom te­vével, 15 deka cukorral, végül a forralt, kihűtött tejjel. Folyto­nos keverés mellett, lassú tűzön felfőzzük, majd kihűtjük. 15 deka vajat kikeverünk egy vaní­liás cukorral és egy citrom re­szelt héjával, majd a hideg főtt krémet kanalanként hozzáadva habosra keverjük. A mákos ke­vert tésztát megtöltjük a krém­mel, bevonjuk, és tetszés sze­rint díszítjük. Fogyasztás előtt hideg helyen dermesztjük. Hsunkra is kell a tojás! Fodrász szakemberek talán ritkán javasolják, de ha kérdezzük, elismerik, hogy a zsíros hajnak jót tesz, ha havonta egyszer egy felvert tojásfehérjével bedörzsöljük, mielőtt megmosnánk. Vi­szont akinek túlságosan száraz a haja, próbálja meg sampon he­lyett vízzel kevert tojássárgájával mosni, majd alapos öblítés után langyosra állított hajszárítóval szárítani. A tojás mellett a konyhában használatos olaj szintén „kozme­tikai cikké” lép elő, ha a tojássárgáját étolajjal keverve pakolást készítünk belőle a töredező, száraz hajra. Berta Mária

Next

/
Thumbnails
Contents