Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-07 / 6. szám
1999. január 7., csütörtök Gyerekekről - Felnőtteknek Is Dunántúli Napló 7 Szövegelő Ml mennyi? Hatéves lányának édesanyja a hét napjait tanította. - Van kérdésed? - tudakolta az anyuka utóbb. - Van - mondta. - Miért van több hét, mint hétvége? (D. Juli, Pécs) A kis pénzsóvár. Amikor az édesapa kiosztotta gyermekeinek heti zsebpénzüket, hároméves kisfia elégedetlenül nézegette a húszforintos érmét. - Apu! - mondta. - Én olyan hajtoga- tós pénzt akarok! (T. Zsolt, Pécsvárad) Úgy szeretlek, mint a... A három és fél éves Andriska egyik legféltettebb kincse egy kis betonkeverő autó. Egyszer, viszonozni akarván papája szeretetét, átölelte őt, és szenvedélyesen azt mondta: - Te, te, te betonkeverő. . . (S. Dávid, Pécs) Vesztesek? Ági az iskolát egy évvel később kezdhette csak el. Már nagyon szeretett volna előbb menni. Amikor meghallotta, hogy a szomszédban kiscicák születtek, átment és miközben nézte őket, felsóhajtott: - Milyen jó a kiscicáknak, ők nem év vesztesek! (M. Ági, Pécs) Logikus következtetés. Tibi látott egy kiskutyát, és megkérdezte: - Ez a kutya milyen fajta? - Korcs kutya.- Miért korcs? - Mert nem egyforma az anyukája és az apukája. - Akkor én is korcs vagyok. (D. Tibi, Pécs) Akció! A nőgyógyász várójába berobbant egy izgatott páciens. - Képzeld, ikreink lesznek - kiáltotta férjének, aki ott ült kislányukkal. - Pompás, mama - szólt Zsuzsi. - Egyet fizet, kettőt kap! (B. Zsuzsi, Pécs) Csak egy a baj. Ötéves kisfiát „pórázon” tanította síelni az apja. Néhány pórázgyakorlat után nagy bátran beszálltak a kabinos liftbe. - Biztosan jó kis síző lehetsz - dicsérte meg egy gyakorlott síelő. - Hát igen- felelte Peti -, csak ne kéne magam után húzni a papát. (P. Peti, Pécs) A Testvérvárosok terei bölcsőde játszóházában együtt lehetnek a szülők gyermekeikkel Együtt gyermekeinkért A Derűs gyermekkor alapíi Részben azért, mert alapítói gadni a szülők gyermekeit. PÉCS Egyre jobban világossá vált számunkra, hogy a korai életévek mennyire meghatározóak a gyerekek személyiségfejlődése szempontjából - mondja dr. Komlósi Ákos, az alapítvány vezetője. - Rengeteg problémával küszködik a társadalom és gyökerük ezekre az évekre vezethetők vissza. Ezenkívül a bölcsőderendszer az utóbbi években nagyon nagy mértékben megváltozott. Kezdetben egészségügyi intézmény volt, később szociális intézménnyé alakult, és most a gyermekvédelmi törvény már deklarálta is a gyermekeket védő funkcióit. Ereztük, hogy nem elégséges a szülők gyermekeit befogadni íy 1994 júniusában jött létre, vallják: nem elég csupán befocsak, hanem egyéb támogató feladatokat is el kellene látnia a bölcsődének. Ezért hoztuk létre az alapítványt, és mivel a célja az, hogy gazdagabb, hatékonyabb programokkal a családok szocializációs funkcióját segítse, az alapítványi formát kellett választani, hiszen az ön- kormányzat nem tud mindent finanszírozni. A legkiemelkedőbb kezdeményezés a nyitott játszóházas csoportok létrehozása a meglévő bölcsődéken belül. Itt a gyesen lévő édesanyák és az apák is, ha ráérnek, gyermekeikkel együtt reggel nyolc órától délután négy óráig együtt lehetnek. Nagyon fontos számukra, hogy találkozzanak egymással. Meg tudják beszélni problémáikat, és ötleteket adnak egymásnak. A csoportok előnye, hogy nem egy szakember mondja el a szülőknek, hogy így vagy úgy kell viselkedniük, ezt kell mondaniuk, hanem azonos helyzetben lévő szülőtársaiktól látják a megoldásokat. Ezzel a szülők egymásnak tudnak a legtöbbet segíteni. Természetesen nehézségei is vannak az alapítványnak. Véleményük szerint ezek abból adódnak, hogy kultúránkból hiányzik a gyerekkultusz, minden más fontosabb, mint a gyermek. Aránylag könnyebb kapni támogatást a fogyatékos gyerekek programjaihoz, hiszen a társadalom már megtanulta azt, hogy el kell őket fogadnia és együtt kell élnie velük. Nagyon nehéz támogatókat találni a korai fejlesztő programokra és a gyesen lévő családoknak, pedig a korai mintanyújtás egy életre meghatározó lenne. Dr. Komlósi Ákos A büntetésről A verés során nem megoldásmódot tanul meg a gyermek A büntetéssel járó szituációkban a megbánás a döntő nevelési motívum, nem pedig a fenyítő akció, amelynek a tettre nincs közvetlen hatása. Tehát, csak akkor büntesse meg gyermekét, ha megérti, hogy rosszat csinált. Semmi értelme nincs egy egyéves gyermeket megbüntetni, mert az asztalon felbontott egy poharat, és ugyanúgy értelmetlen a kétéves gyermeket elnadrágolni, ha a játék hevében elfeledkezett a WC használatáról. A büntetéssel azt kell világossá tenni a gyerekek számára, hogy az ember, ha máshogyan nem, akkor majd a saját kárán tanul. Ha gyermeke a megállapodással szemben is késve vagy egyáltalán nem jelenik meg a vacsoránál: menjen éhesen aludni. A büntetés tehát maga a következmény lesz. így megérti, hogy neveletlenségének következményei vannak. A büntetésnek az elkövetett igazságtalansággal vagy a szófogadatlan- sággal kell összefüggésben állnia. A szomszéd kerti házának bedobott ablaka egy hirtelen kiosztott fülessel nem egyenlíthető ki. Először is a személyes bocsánatkérés és aztán a kár megtérítése a zsebpénz terhére, hozzák megint egyenesbe a dolgot. A verés során nem a károkozás megoldásmódját tanulja meg a gyermek, hanem azt, hogy sírásával hogyan tudja felmérgesíteni szüleit. A megfelelő büntetés ezért a megbeszélés. A mások lelkiállapotával való együttérzés váljon világossá a gyermek számára. A szülői harag ekkor már a cselekedetre irányul. Ha azt mondja gyermekének: „Már nem szeretlek”, „Én ezt nem csinálom tovább, elmegyek” - ezzel kizárólag azt éri el, hogy gyermeke és Ón eltávolodnak egymástól. Az édesapa Gyermeke számára az édesanya testi-lelki biztonságot és védettséget jelent, amit az édesapa őriz, erősít. A szülők így közösen teremtik meg a biztonságérzést a családban. Anyjától apja felé fordul a gyermek, így teszi meg első lépéseit, s az apának ezt az élet felé haladását kellene segítenie, irányítania. Viszont tudomásul kell vennünk, hogy szerepcserék lehetségesek, sőt vannak, és időközben le is értékelődött az apa szerepe. A férfi-nő-apa-anya szerep is manapság hallatlan változáson megy át, olyannyira, hogy igen sokféle átmeneti szereppel találkozhatunk. Például, amikor az anya „fél-apa” , mert kereső is, és az apa „fél-anya” , mert mos és mosogat is. A lényeg mégis az, hogy a gyermeknek legalább egy szeretet- és tekintélyforrása legyen. A mai gyermeklélektan nagy része figyelmeztet bennünket arra, hogy világos, egyértelmű és megbízható tekintély nélkül nem lehet egészséges lelkületű gyermeket felnevelni. Mi az egészséges, növelőén nevelő tekintély? Nem a gyermekünk fölé tornyosuló hatalmasságunk és tévedhetetlenségünk érvényesítése, hanem, ha kérdez: felelünk. Mégpedig úgy felelünk, mint akinek világos és kialakult nézetei vannak a dolgokról, olyannyira, hogy partneri párbeszédre is készek vagyunk. Csak a nézeteiben bizonytalan ember kerüli a vitát, a dialógust. Ehelyett kiabál, kijelent, csapkod. Viszont, ha nem közvetítünk gyermekeinknek nézeteket, az éppen olyan veszélyes, mintha véleményünket rájuk erőszakolnánk. Tehát: gyermekeink kérdéseire fáradhatatlanul, jót, és ha lehet jól feleljünk. így tekintélyünk lesz előttük. Különösen úgy, ha egyszer-egyszer nem tudunk ugyan válaszolni, de ezt be is valljuk: ennek előbb utána kell néznünk. Az apa és a gyermek jó együttesét hadd példázza a következő történet: egy apa kislányával felfelé igyekezett a kilátótorony lépcsőin. Az apa hármasával vette a fokokat, és hamarosan maga mögött hagyta az óvatosan lépkedő kicsit. Amikor felért, bátorítólag lekiáltott neki: Gyere gyorsan, nézd csak, milyen szép itt! Azonban a kislány elveszítette bátorságát, és sírva leült az egyik lépcsőfokra. Az apának le kellett mennie, és kézen fogni a gyermeket. Mindig egy fokkal apja mögött, de végre felérkezett ő is. - No, látod, most már ment. - Igen, de most te is előttem mentél! Az apa csodálkozva mondta: - Hiszen az előbb is így volt. - De olyan messze voltál, hogy nem tudtalak megfogni. Ne legyen kövér a gyerek A hűtőszekrény tele finom ennivalóval, a polcokon számtalan édesség kínálja magát. Az amúgy is túlsúlyos gyerek nem tud ellenállni a csábításnak. A duci kisfiú vagy kislány még kövérebb lesz. Nümbergben az elhízott gyerekeknek és szüleiknek közös tanfolyamokat szerveznek. Köztudott ugyanis, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei nyolcvan százalékban szintén kövérek. A játékos nevelés egyik eleme, hogy a gyerekek naplót vezetnek arról, amit ettek; piros színnel jelzik a sok kalóriát tartalmazó, zöld színnel az egészséges ételeket. így maguk deríthetik fel, hogy eleget tettek-e a helyes táplálkozás követelményeinek. A tanfolyam során rávezetik a gyerekeket arra, miként tudjanak ellenállni a falánkságnak. Fontos, hogy mindezt a szüleikkel együttműködve éljék el. Az edzéseket annak tudatában szervezik, hogy a kövérség mögött sokszor lelki problémák szerepelnek: sikertelenség az iskolában, a szülők válása vagy egyéb stresszhatások. Emellett a mai gyerekek általában rendkívül keveset mozognak, otthon hevernek vagy a számítógép előtt múlatják az időt. Az edzéseken mindezek tudatában megtanítják a szülőket a helyes táplálkozás szabályaira, a gyerekek pedig főként a sportolásra ösztönzik. Kimutatható, hogy a kövér gyermekek hetven százalékából kövér felnőtt lesz, és ez súlyos következményekkel járhat. Náluk gyakoribb a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés veszélye. A fiú gyengédségre vágyik Nem kell a vasököl Napjainkban a férfiak az apaszerepben a keménykezű, férfias viselkedést követik, pedig a kisfiúk is igénylik a gyengédséget, a simogatást. Kiderült azonban: a közép-európai gyerekeknek sokkal kevesebb testkontaktusban van részük, mint a hasonló mediterrán vagy akár skandináv családokban élő társaiknak. A lányok valamivel jobb helyzetben vannak, az anyák önkéntelenül is többet beszélnek kislányukkal. Érdekes eredmény született egy német főiskola felmérésén, ahol azokat a lányokat kérdezték meg a családon belüli érzelmi kapcsolatukról, akiknek lovuk is van. Arra a kérdésre, hogy kivel állnak érzelmileg jó kontaktusban, a megkérdezettek 79 százaléka a mamát jelölte meg, 70 százaléka a lovat és csak 67 százaléka a papát. A lelki kötődések terén tehát az apák háttérbe szorultak még a a négylábúakkal szemben is! Az USA-ban egy férfi átlagosan 37 percet foglalkozik a gyerekével. Szívesen tölti idejét autója és karrierje ápolásával vagy hódításokkal, de sokkal kevesebbet ad az érzelmekre. így a fiúk nevelése is majd teljes egészében az anyákra marad, ami ugyancsak kedvezőtlen hatású lehet. Az apahiány a fiúknál különböző káros megnyilvánulásokat válthat ki . Ebből a körből kerülnek ki a sebesség megszállottjai,a férfias magatartást erőltető erőszakos alakok. A neonácik között például kimutathatóan sok az apátián vagy a gyenge karakterű felnőtt mellett nevelkedő kamasz, aki a szélsőséges viselkedésben éli ki hiányérzetét. Azok az apák azonban, akik szeretetteljes légkört tudnak nyújtani fiúknak, ritkán nevelnek skinheadet vagy pe- dofilt. Váláskor a gyerekek fele elveszti az apával minden kontaktusát. Holott a férfiak - akár tevőlegesen, akár a háttérben maradva - még ilyen helyzetben is nagy felelősséggel tartoznak gyermekeikért. Csakhogy - sajnos - ezt gyakran elfelejtik, vagy a bíróság elfelejteti velük. Minél hangosabb, annál jobb Amerikai szakemberek arra voltak kíváncsiak, milyen játékok számíthatnak a legnagyobb sikerre a 3-12 éves korosztálynál. A válasz így hangzik: minél hangosabb, annál jobb. A legkisebbek között óriási sikere van például az olyan állatoknak, amelyek nemcsak hangokat adnak, hanem egymással veszekednek is, továbbá az olyan babáknak, amelyek még csuklani is tudnak. A nagyobbakat inkább a technikai szenzációk, a legújabb komputeres játékok varázsolják el. Érdekes fejlemény az elmúlt évekhez képest, hogy idén nem akadt olyan mozifilm, amelyre sikeres játékeladási kampányt lehetett volna építeni. i Rozs Szilvia Fedezékben
