Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-31 / 30. szám
1999. január 31. Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal Lakat alatt a mohácsi főbetörő A cím annyiban csalóka, hogy a főbetörő nem fejeket tört be Mohácson, hanem a betörők között számított elsőnek. Kiiktatása máris megérezhető a városi betörési statisztikán. Igaz, hogy az utóbbi egy hónap során is adtunk hírt mohácsi betörés(ek)ről, azonban a városi rendőrkapitányságon megelégedéssel nyugtázták, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen visszaesett a lakás- és házfosztogatások száma. Mondom Attila szerint ez egyértelműen összefüggésben van azzal, hogy néhány hete - egy teljesen más bűn- cselekmény kapcsán - elfogták a lakásbetörők vezérét.- Igazi profiról van szó, aki hosszú börtönévek alatt tanulta ki a szakmát. Precízen, pontosan megtervezett minden egyes akciót, épp ezért értékelhető nyomot többnyire alig hagyott maga után. Jellemző, hogy mi sem lakásbetörés miatt járunk el ellene. Most már csak szabadlábon lévő bűntársai dolgoznak - mondta a rendőrtiszt. M. K. Komlói közordibálósdi A múlt heti komlói közmeghallgatáson volt mit hallgatniuk az egybegyűlteknek. Ezúttal hivatalosan a költségvetés lakossági vitája folyt volna, ha nem történik közbotrányokozás. Egy biztos, Páva Zoltán polgármester „uralgásának” első hónapjaiban nem ment el szó nélkül a visszás jelenségek mellett. Jellemző eset a közmeghallgatáson kialakult botrány és annak utóélete.- Nem szívesen teszek ilyet egyetlen komlói polgárral sem, de nem volt más választásom, mint hogy feljelentsem azt az egyébként régi sportköri ismerősömet, aki minősíthetetlenül viselkedett a közmeghallgatáson - mondta Páva Zoltán. - Elvégre ott van 130-140 érdeklődő ember, nem lehet részegen ordibálni, hogy micsoda disznóság, amiért munkanélküliként kivetették rá a kommunális adót! Állítom, hogy három ilyen berúgásból bőven futná erre is. Máskülönben meg épp Komló az a város az országban, ahol a lakosság 44 százalékát felmentettük ez alól az adóforma alól! A komlói rendőrkapitányságra a feljelentés megérkezett, s megkezdődött a gyorsított eljárás. Méhes K. Egy tizenkét éves angol kislány ötletét valósították meg a canterburyi egyetem tudósai: beszélő kerti törpét, amely a kertbe belépő hívatlan vendég elriasztására szolgál. Ha a behatoló bántalmazza a törpét, az kiabálni kezd, s közvetlenül „értesíti” a rendőrséget is. A kellemetlen kis pipaszívó gnómot egyébként egy huszonöt centiméter magas virágcserépre kell állítani, nehogy a lopakodó macska vagy patkány hatására beinduljon. Egy pécsi biztonságtechnikai cég vezetője, Kovács Jenő érdeklődésünkre elmondta, hogy tudomása szerint Magyarországon még ez idáig nem jelent meg a kis kerti szörny, de ennek ellenére hatásos kültéri rendszerek védhetik a kertes házakban lakók nyugalmát. Ilyen például a fénykábel a kerítés tetején, benne üvegszállal, amely a fénysugarakat viszi, ezek megszakadása pedig bekapcsolja a riasztót. A kábel a föld alá is süllyeszthető, ebben az esetben érzékeli a lépéseket. Jó hatásfokú a párhuzamos fénynyalábokat kibocsátó fénysorompó, s ezt elhelyezve a kerítés tetejére, igencsak megnehezíti a bemászni kívánkozó urak dolgát. A mozgásérzékelő videórendszer pedig akkor lép működésbe, ha észleli az idegen mozgását, azt rögzíti is, megkönnyítve a bűnüldözők munkáját. A lakosság, mondja Kovács Jenő, ma még jórészt a beltéri riasztó rendszereket igényli, a szabadtérben elhelyezhető szerkezeteket jobbára csak a tehetősebb réteg engedheti meg magának, de azért egyre nagyobb a kereslet ez iránt is. Úgy tűnik tehát, hogy átmenetileg a házőrző kerti törpék nélkül is megoldható biztonságunk, nem beszélve arról, hogy egy kerti törpe, mint esztétikum, nem éppen felemelő látvány. De talán rondasága az árában is tükröződni fog, ha megjelenik hazánkban, s várhatóan méretével fordított arányban, nem verdesi a csillagos eget. Cs. L. Ki dobott ki 170 milliót? Politikai csata van kialakulóban Pakson. A helyzet úgy áll, hogy a volt polgármester felhatalmazás nélkül írt alá egy szerződést, amely ma 170 millió forinttól fosztja meg a várost. Az aláíró és ma pozíció nélküli Herczeg Józsefet az ügy „helyes” Irányba terelésével végleg el lehetne tántorítani a politikusi pályától - remélik ellenfelei. A történet 1995-re nyúlik visz- sza, amikor a város több Duna- parti településsel közösen eldöntötte, hogy a szegedi székhelyű DéGáz-zal építtetik ki a térségben a gázhálózatot. A szerződésben az állt, ha a DéGáz eladja a gázhálózatot, akkor a településeknek tetemes - 320 millió - mennyiségű pénz jár, ebből Paksnak 170 millió. Egyébként már akkor tudni lehetett, hogy két éven belül a pécsi székhelyű DDGáz lesz tulajdonban, ami meg is történt 1998-ban. Csakhogy menet közben a polgármesterek lemondtak a kártérítésről, így a „papírforma” szerint a városnak járó gázpénz kiszállt az ablakon. A lemondás fejében a települések helyett a gázprogramba beszállt háztartások és közületek kaptak visszatérítést a kivitelezőtől. A négy évig ellenzékben lévő mostani polgármester, Bor Imre keresi a dokumentumokat, hogy Herczegnek volt felhatalmazása vagy sem az aláírásra. Az ügy másik vonulata a polgármesterek mögött álló képviselői csoportok között zajlik. Akkoriban létrehoztak egy ad hoc bizottságot, amely „segítette” gázügyben Herczeg munkáját. Őket is támadják a városra hátrányos új szerződés aláírása miatt. Bár a 170 millióról sem tettek még le a mai városatyák, azt mindenképpen szeretnék az ügy eredményeként tudni, hogy az általuk bűnösnek tartott csoport lejáratódjon a paksi közvélemény szemében. H. J. Egy kórházra való ajándék Tolna megye németországi partnere, Tauber- Kreis egy egész kórházra való egészségügyi berendezést ajánlott fel a magyar félnek. Mivel Bad Mergentheimban egy vadonatúj kórház épült új felszereléssel, Georg Denzer elnök a tolnaiaknak adományozza a korábban használatos egészség- ügyi berendezéseket. A műszerek elhelyezéséről a megyei közgyűlés elnöke dönt. . (sz) Kábító gyógyszerek Az illegálisan csempészett kábítószereket egyre szaporodó mennyiségben fülelik le a vámosok manapság, és semmisítik meg. Ugyanakkor hírlik, hogy egyes kábítószereket fel lehet használni a gyógyításban. * Nemrégiben röppent világgá a hír, miszerint a brit királyi gyógyszerészeti társaság hamarosan megkezdi a kenderből készült kábítószerekre alapozott klinikai gyógyászatot. Az elmúlt karácsony előtt már beérett az a kendertermés Dél-Angliában, amelyet a belügyminiszter engedélyével hoztak létre szigorú őrizettel. Az ebből kinyert kábítószer az elvárások szerint kitűnő fájdalomcsillapító a nagyműtétek utáni állapot és a rák kezelé- sébén. Valóban folynak kísérletek, még Magyarországon is a kábítószerekkel, mondja dr. Szolcsányi János, a POTE Gyógyszertani Intézetének professzora, például a marihuána hatóanyagával, de a kokaint is egyes speciális esetekben használják helyi érzéstelenítésre. A morfin igen régóta bevált fájdalomcsillapító, tehát önmagában az a tény, hogy valami kábítószer, nem zárja ki gyógyszerként való használatát. Kimutatták, hogy a morfin nem válik szenvedéllyé a betegeknél, a vizsgálatok szerint a fájdalom miatt kezelt tizenegyezer beteg közül csak három vált szenvedélybeteggé, ellentétben azokkal, akik pszichés okok miatt fordultak a kábítószerhez.' Arra a kérdésre, hogy az elkobzott kábítószert fel lehet-e használni gyógyszerkészítésre, vagy mindenképpen meg kell semmisíteni, dr. Kisbán Gábor, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság igazságügyi vegyész szakértője azt mondta, hogy a BTK erről ugyan nem rendelkezik, de nemzetközi egyezmények szabályozzák a megsemmisítést. Mindezt az ORFK illetékes szakértője is megerősítette hozzátéve, hogy az elkobzott és megsemmisített kábítószer természetesen bűnjelnek minősül. Cseri L. Dializáló Szigetváron A Szigetvári Kórház anyagi gondjai közismertek. A remélt többletbevételre most két új lehetőség is kínálkozik. Tervezik, hogy a kórházhoz tartozó 2,7 hektáros területet átadnák az önkormányzatnak, mondja dr. Verasztó Hermin igazgató főorvos, hiszen ezt nem használják semmire. Ennek ellenére inkább pénzt visz el, mint hoz, mert a gaz ellen meg kell műveltet- ni. Abban bíznak, hogy az önkormányzat az értékesítés után visszaforgatja a pénzt. Új profilt is szeretnének bevezetni, dialízisállomás létesítésével. Ez részint szakmai pluszt jelentene, részint pedig a betegforgalom növekedésével járna együtt, hiszen a betegeknek nem kellene Pécsre .bejárni az ilyen jellegű kezelésekre. A beruházás időpontja a Nephrológiai Társaságtól és az Országos Egészségbiztosító Pénztártól függ, de feltehetően fél év múlva megvalósulhat. Cs. L. ftäi§iK;fä ■MB Hitvallás(féle) . Egy volt pesti taxisnő mesélt az életéről a rádió riporternőjének, még abból az időből, amikor nagyszerű munkatársai körében nagyszerűen érezte magát; a taxisok mindig is összetartottak, szép tavaszi és őszi vasárnapokon közös családi kirándulásokat szerveztek, hideg söröket ittak és sokat nevettek és veszekedtek, egyszer pedig mozgássérült gyermekeket egy egész napra levittek a Balatonra, költségeiket a taxisok állták és a taxik üzemanyagát is oda- vissza.- Ma nincs ilyen*- mondja csendesen és elhallgat.- Helyette szabadság van teszem hozzá jómagam a riport hallatán. Dühösen és őszintén. Elég hosszú ideje élek már ahhoz, hogy rájöjjek: ebben a rohadt életben soha nem volt teljes öröme az embernek, mindig volt valami, ami hiányzott, ami árnyékot vetett a pillanatnyi örömökre. Csak a remény volt bennünk, hogy majd egyszer minden jóra fordul, bíztunk abban, hogy elérjük ezt a pillanatot, mint az agár verseny loholó kutyái a drótra fűzött színes rongyot. Most szabadság van, ami az egészség után legragyogóbb kincse az embernek és mégis... valami hiányzik. Még fölkaptuk a fejünket, amikor először hallottuk a hírt, ezt vagy azt a balatoni, vagy éppen egy hegyi üdülőt „privatizáltak”. Ahol mondjuk sokgyerekes család is egészen olcsón két hetet nyaralhatott, voltak üzemek saját üdülőkkel, ami még olcsóbb volt és felejthetetlen szép napok, amikor az ember rácsodálkozott saját munkatársára, akit egy éven át korábban csak a satupad, vagy esztergapad mellett látott: ismerkedtek, ki tudja hányadszor? És a bohókás, bolondos családi estek, amikor nyakkendőben, kiborotváltan feszengtek a melósok az asztalnál, szigorú pillantású asszonyok lesték lányaikat a táncolók között, a május elsejei sörös-virslis ivá- szatokat, amikor a nyüzsgő és seggnyaló - mert mindenütt volt ilyen - félrecsúszott bárgyú mosollyal kereste az igazgató vagy főmérnök társaságát, csak egy koccintásra, ugye, soha nem lehet tudni. . . Velük együtt mégiscsak jó buli volt. Csak éppen hiányzott valami akkor is. Mondják, tele van gyűlölettel mai közéletünk. Lebet. De mégsem hiszem el. Vagy magamat vigasztalom csak? Én soha, semmikor, semmiben nem hittem és hiszek, mint az emberekben. De ez nagyon nehéz. Hirtelen haraggal támadunk a másikra, az ingerültség elvakítja az embert, nekem ne magyarázzon senki, sem a parlamentben, sem a fórum pódiumain, csak rágják a gittet, mintha értenének valamihez is, mit tudják ezek ott fönt. . . Aztán megnyugszunk. Eszünkbe sem jut, akit az imént elparentáltunk az utunk- ból, ugyanazt vallja rólam, vagy rólad ő is, csak éppen nem tudjuk egymást szaván fogni, mert túl nagy a távolság köztünk, meg már nem is érdekel. Pedig az is előfordulhat, hogy korholt ellenfelem esetleg éppen hogy rendes ember, esetleg rendesebb és tisztességesebb mint én, aki legszívesebben liliommal a kézben mászkálnék az utcán, akár az elsőáldozó. Ide vezet a nosztalgia: tűnődünk múlton, jelenkoron és keressük az igazat. Pedig tudhatnánk, hogy teljes és mindenkire érvényes igazság nincs. És kell egyáltalán? Mindennél többet ér barátaink szűk köre, ahol még a harag és sértés is elviselhető, még ebben is van emberi melegség, azért, mert barátainktól érkezik. é > IIÚ'AÜJ'JU
