Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-31 / 30. szám

1999. január 31. Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal Lakat alatt a mohácsi főbetörő A cím annyiban csalóka, hogy a főbetörő nem fe­jeket tört be Mohácson, hanem a betörők között számított elsőnek. Kiik­tatása máris megérezhe­tő a városi betörési sta­tisztikán. Igaz, hogy az utóbbi egy hónap során is adtunk hírt mohácsi betörés(ek)ről, azonban a városi rendőrka­pitányságon megelégedés­sel nyugtázták, hogy a ko­rábbiakhoz képest jelentő­sen visszaesett a lakás- és házfosztogatások száma. Mondom Attila szerint ez egyértelműen összefüggés­ben van azzal, hogy néhány hete - egy teljesen más bűn- cselekmény kapcsán - el­fogták a lakásbetörők vezé­rét.- Igazi profiról van szó, aki hosszú börtönévek alatt tanulta ki a szakmát. Precí­zen, pontosan megtervezett minden egyes akciót, épp ezért értékelhető nyomot többnyire alig hagyott maga után. Jellemző, hogy mi sem lakásbetörés miatt já­runk el ellene. Most már csak szabadlábon lévő bűn­társai dolgoznak - mondta a rendőrtiszt. M. K. Komlói közordibálósdi A múlt heti komlói köz­meghallgatáson volt mit hallgatniuk az egybe­gyűlteknek. Ezúttal hiva­talosan a költségvetés lakossági vitája folyt vol­na, ha nem történik köz­botrányokozás. Egy biztos, Páva Zoltán pol­gármester „uralgásának” el­ső hónapjaiban nem ment el szó nélkül a visszás jelensé­gek mellett. Jellemző eset a közmeghallgatáson kialakult botrány és annak utóélete.- Nem szívesen teszek ilyet egyetlen komlói pol­gárral sem, de nem volt más választásom, mint hogy fel­jelentsem azt az egyébként régi sportköri ismerősömet, aki minősíthetetlenül visel­kedett a közmeghallgatáson - mondta Páva Zoltán. - El­végre ott van 130-140 ér­deklődő ember, nem lehet részegen ordibálni, hogy micsoda disznóság, amiért munkanélküliként kivetet­ték rá a kommunális adót! Állítom, hogy három ilyen berúgásból bőven futná er­re is. Máskülönben meg épp Komló az a város az or­szágban, ahol a lakosság 44 százalékát felmentettük ez alól az adóforma alól! A komlói rendőrkapi­tányságra a feljelentés meg­érkezett, s megkezdődött a gyorsított eljárás. Méhes K. Egy tizenkét éves angol kis­lány ötletét valósították meg a canterburyi egyetem tudósai: beszélő kerti tör­pét, amely a kertbe belépő hívatlan vendég elriasztásá­ra szolgál. Ha a behatoló bántalmazza a törpét, az ki­abálni kezd, s közvetlenül „értesíti” a rendőrséget is. A kellemetlen kis pipaszívó gnómot egyébként egy huszon­öt centiméter magas virágcse­répre kell állítani, nehogy a lo­pakodó macska vagy patkány hatására beinduljon. Egy pécsi biztonságtechnikai cég vezetője, Kovács Jenő ér­deklődésünkre elmondta, hogy tudomása szerint Magyarorszá­gon még ez idáig nem jelent meg a kis kerti szörny, de en­nek ellenére hatásos kültéri rendszerek védhetik a kertes házakban lakók nyugalmát. Ilyen például a fénykábel a kerí­tés tetején, benne üvegszállal, amely a fénysugarakat viszi, ezek megszakadása pedig be­kapcsolja a riasztót. A kábel a föld alá is süllyeszthető, ebben az esetben érzékeli a lépéseket. Jó hatásfokú a párhuzamos fénynyalábokat kibocsátó fény­sorompó, s ezt elhelyezve a ke­rítés tetejére, igencsak megne­hezíti a bemászni kívánkozó urak dolgát. A mozgásérzékelő videórendszer pedig akkor lép működésbe, ha észleli az ide­gen mozgását, azt rögzíti is, megkönnyítve a bűnüldözők munkáját. A lakosság, mondja Kovács Jenő, ma még jórészt a beltéri riasztó rendszereket igényli, a szabadtérben elhe­lyezhető szerkezeteket jobbára csak a tehetősebb réteg enged­heti meg magának, de azért egyre nagyobb a kereslet ez iránt is. Úgy tűnik tehát, hogy átme­netileg a házőrző kerti törpék nélkül is megoldható biztonsá­gunk, nem beszélve arról, hogy egy kerti törpe, mint esztéti­kum, nem éppen felemelő lát­vány. De talán rondasága az árában is tükröződni fog, ha megjelenik hazánkban, s várha­tóan méretével fordított arány­ban, nem verdesi a csillagos eget. Cs. L. Ki dobott ki 170 milliót? Politikai csata van kialakulóban Pakson. A helyzet úgy áll, hogy a volt polgármester felhatalmazás nélkül írt alá egy szerződést, amely ma 170 millió forinttól fosztja meg a várost. Az aláíró és ma pozíció nélküli Herczeg Józsefet az ügy „helyes” Irányba terelésével végleg el lehetne tántorí­tani a politikusi pályától - remélik ellenfelei. A történet 1995-re nyúlik visz- sza, amikor a város több Duna- parti településsel közösen el­döntötte, hogy a szegedi szék­helyű DéGáz-zal építtetik ki a térségben a gázhálózatot. A szerződésben az állt, ha a DéGáz eladja a gázhálózatot, akkor a településeknek tetemes - 320 millió - mennyiségű pénz jár, ebből Paksnak 170 millió. Egyébként már akkor tudni le­hetett, hogy két éven belül a pé­csi székhelyű DDGáz lesz tulaj­donban, ami meg is történt 1998-ban. Csakhogy menet közben a polgármesterek le­mondtak a kártérítésről, így a „papírforma” szerint a város­nak járó gázpénz kiszállt az ab­lakon. A lemondás fejében a te­lepülések helyett a gázprog­ramba beszállt háztartások és közületek kaptak visszatérítést a kivitelezőtől. A négy évig ellenzékben lévő mostani polgármester, Bor Imre keresi a dokumentumokat, hogy Herczegnek volt felhatal­mazása vagy sem az aláírásra. Az ügy másik vonulata a pol­gármesterek mögött álló képvi­selői csoportok között zajlik. Akkoriban létrehoztak egy ad hoc bizottságot, amely „segítet­te” gázügyben Herczeg munká­ját. Őket is támadják a városra hátrányos új szerződés aláírása miatt. Bár a 170 millióról sem tettek még le a mai városatyák, azt mindenképpen szeretnék az ügy eredményeként tudni, hogy az általuk bűnösnek tar­tott csoport lejáratódjon a paksi közvélemény szemében. H. J. Egy kórházra való ajándék Tolna megye németor­szági partnere, Tauber- Kreis egy egész kórház­ra való egészségügyi be­rendezést ajánlott fel a magyar félnek. Mivel Bad Mergentheimban egy vadonatúj kórház épült új felszereléssel, Georg Denzer elnök a tolnaiaknak adomá­nyozza a korábban használatos egészség- ügyi berendezéseket. A műszerek elhelyezésé­ről a megyei közgyűlés elnöke dönt. . (sz) Kábító gyógyszerek Az illegálisan csempészett kábítószereket egyre szaporodó mennyiségben fülelik le a vámosok manapság, és semmisítik meg. Ugyanakkor hírlik, hogy egyes kábítószereket fel lehet használni a gyógyításban. * Nemrégiben röppent világgá a hír, miszerint a brit királyi gyógyszerészeti társaság ha­marosan megkezdi a kender­ből készült kábítószerekre alapozott klinikai gyógyásza­tot. Az elmúlt karácsony előtt már beérett az a kendertermés Dél-Angliában, amelyet a bel­ügyminiszter engedélyével hoztak létre szigorú őrizettel. Az ebből kinyert kábítószer az elvárások szerint kitűnő fájda­lomcsillapító a nagyműtétek utáni állapot és a rák kezelé- sébén. Valóban folynak kísérletek, még Magyarországon is a ká­bítószerekkel, mondja dr. Szolcsányi János, a POTE Gyógyszertani Intézetének professzora, például a mari­huána hatóanyagával, de a ko­kaint is egyes speciális esetek­ben használják helyi érzéste­lenítésre. A morfin igen régóta bevált fájdalomcsillapító, te­hát önmagában az a tény, hogy valami kábítószer, nem zárja ki gyógyszerként való használatát. Kimutatták, hogy a morfin nem válik szenve­déllyé a betegeknél, a vizsgá­latok szerint a fájdalom miatt kezelt tizenegyezer beteg kö­zül csak három vált szenve­délybeteggé, ellentétben azokkal, akik pszichés okok miatt fordultak a kábítószer­hez.' Arra a kérdésre, hogy az el­kobzott kábítószert fel lehet-e használni gyógyszerkészítés­re, vagy mindenképpen meg kell semmisíteni, dr. Kisbán Gábor, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság igaz­ságügyi vegyész szakértője azt mondta, hogy a BTK erről ugyan nem rendelkezik, de nemzetközi egyezmények szabályozzák a megsemmisí­tést. Mindezt az ORFK illeté­kes szakértője is megerősítet­te hozzátéve, hogy az elkob­zott és megsemmisített kábí­tószer természetesen bűnjel­nek minősül. Cseri L. Dializáló Szigetváron A Szigetvári Kórház anya­gi gondjai közismertek. A remélt többletbevételre most két új lehetőség is kínálkozik. Tervezik, hogy a kórházhoz tartozó 2,7 hektáros területet átadnák az önkormányzat­nak, mondja dr. Verasztó Hermin igazgató főorvos, hi­szen ezt nem használják sem­mire. Ennek ellenére inkább pénzt visz el, mint hoz, mert a gaz ellen meg kell műveltet- ni. Abban bíznak, hogy az ön­kormányzat az értékesítés után visszaforgatja a pénzt. Új profilt is szeretnének bevezet­ni, dialízisállomás létesítésé­vel. Ez részint szakmai pluszt jelentene, részint pedig a be­tegforgalom növekedésével járna együtt, hiszen a bete­geknek nem kellene Pécsre .bejárni az ilyen jellegű keze­lésekre. A beruházás időpont­ja a Nephrológiai Társaságtól és az Országos Egészségbizto­sító Pénztártól függ, de felte­hetően fél év múlva megvaló­sulhat. Cs. L. ftäi§iK;fä ■MB Hitvallás(féle) . Egy volt pesti taxisnő mesélt az életéről a rádió riporternőjé­nek, még abból az időből, ami­kor nagyszerű munkatársai kö­rében nagyszerűen érezte ma­gát; a taxisok mindig is össze­tartottak, szép tavaszi és őszi vasárnapokon közös családi ki­rándulásokat szerveztek, hideg söröket ittak és sokat nevettek és veszekedtek, egyszer pedig mozgássérült gyermekeket egy egész napra levittek a Balaton­ra, költségeiket a taxisok állták és a taxik üzemanyagát is oda- vissza.- Ma nincs ilyen*- mondja csendesen és elhallgat.- Helyette szabadság van ­teszem hozzá jómagam a riport hallatán. Dühösen és őszintén. Elég hosszú ideje élek már ah­hoz, hogy rájöjjek: ebben a ro­hadt életben soha nem volt tel­jes öröme az embernek, mindig volt valami, ami hiányzott, ami árnyékot vetett a pillanatnyi örömökre. Csak a remény volt bennünk, hogy majd egyszer minden jóra fordul, bíztunk ab­ban, hogy elérjük ezt a pillana­tot, mint az agár verseny loholó kutyái a drótra fűzött színes rongyot. Most szabadság van, ami az egészség után legragyogóbb kincse az embernek és mégis... valami hiányzik. Még fölkaptuk a fejünket, amikor először hal­lottuk a hírt, ezt vagy azt a bala­toni, vagy éppen egy hegyi üdü­lőt „privatizáltak”. Ahol mond­juk sokgyerekes család is egé­szen olcsón két hetet nyaralha­tott, voltak üzemek saját üdü­lőkkel, ami még olcsóbb volt és felejthetetlen szép napok, ami­kor az ember rácsodálkozott sa­ját munkatársára, akit egy éven át korábban csak a satupad, vagy esztergapad mellett látott: ismerkedtek, ki tudja hányad­szor? És a bohókás, bolondos csa­ládi estek, amikor nyakkendő­ben, kiborotváltan feszengtek a melósok az asztalnál, szigorú pillantású asszonyok lesték lá­nyaikat a táncolók között, a május elsejei sörös-virslis ivá- szatokat, amikor a nyüzsgő és seggnyaló - mert mindenütt volt ilyen - félrecsúszott bárgyú mosollyal kereste az igazgató vagy főmérnök társaságát, csak egy koccintásra, ugye, soha nem lehet tudni. . . Velük együtt mégiscsak jó buli volt. Csak éppen hiányzott valami akkor is. Mondják, tele van gyűlölet­tel mai közéletünk. Lebet. De mégsem hiszem el. Vagy maga­mat vigasztalom csak? Én soha, semmikor, semmiben nem hit­tem és hiszek, mint az embe­rekben. De ez nagyon nehéz. Hirtelen haraggal támadunk a másikra, az ingerültség elvakít­ja az embert, nekem ne magya­rázzon senki, sem a parlament­ben, sem a fórum pódiumain, csak rágják a gittet, mintha érte­nének valamihez is, mit tudják ezek ott fönt. . . Aztán megnyugszunk. Eszünkbe sem jut, akit az imént elparentáltunk az utunk- ból, ugyanazt vallja rólam, vagy rólad ő is, csak éppen nem tud­juk egymást szaván fogni, mert túl nagy a távolság köztünk, meg már nem is érdekel. Pedig az is előfordulhat, hogy korholt ellenfelem esetleg éppen hogy rendes ember, esetleg rende­sebb és tisztességesebb mint én, aki legszívesebben liliom­mal a kézben mászkálnék az utcán, akár az elsőáldozó. Ide vezet a nosztalgia: tűnő­dünk múlton, jelenkoron és ke­ressük az igazat. Pedig tudhat­nánk, hogy teljes és mindenkire érvényes igazság nincs. És kell egyáltalán? Mindennél többet ér barátaink szűk köre, ahol még a harag és sértés is elviselhető, még ebben is van emberi meleg­ség, azért, mert barátainktól ér­kezik. é > IIÚ'AÜJ'JU

Next

/
Thumbnails
Contents