Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-28 / 27. szám

1999. január 28., csütörtök Hitélet Dunántúli Napló 11 Egyházzenész lettem Balatoni Mátyásé zenevilágunk egyik legszebb Ave Mariája A Székesegyházra tekint a szobaablak: s ha a zongora fölött ki­tekint Balatoni Mátyás, az egyházmegye főtemplomán pihen­het meg a tekintete. Ez is inspirál, bizonnyal. A zene azonban mégiscsak belülről jön, a lélek adománya, s a tehetség dolga. Matyi bácsi - környezetében így ismertetik - nyolcvaneszten­dős. Amit alkotott - főleg egyházzenei darabokat, miséket, ora­tóriumokat - egy kerek életmű immár. Magány Nemzetközi körkép egybehangzó tanúsága szerint, Amerikától Nyugat-Európán át Oroszországig magányosodunk. Soha nem volt ennyi magányos ember, s ezen belül nem volt ilyen magas azok aránya, akik nem magukra maradtak, hanem az egye­düllétet választották. Nem kötnek házasságot, semmilyen társas kapcsolatban nem élnek. Németországban pl. lassan elfogynak a hábo­rús özvegyek, de mégis növekedik az egyedül élők száma. Mi áll e mögött? Összetett, mint általában az okok. De hiszen az ember társas lény, szüksége van a másikra, bizonyos felada­tokat, szerepeket pedig nem is lehet egyedül megoldani! Kiszol­gáltatott az egyedül éló', nincs kire számítson, s ez bizonyára fé­lelemmel tölti el. Hát akkor? - kérdezhetjük. Úgy látszik a mai ember még a magánynál is jobban fél a másiktól, a megaláztatástól, csalódástól. És jobban félti függet­lenségét, életszínvonalát, mint az életét. De hát miért kell egy társas (házas, családi) kapcsolatban ki­szolgáltatottnak, megalázódnak, becsapottnak lenni? Mert a ti­pikus mai ember nem akarja vállalni az egyetlen életképes ma­gatartásformát, amit az élet legjobb ismerője ajánlott: az ön­megtagadást és a kereszthordozást - naponként. Micsoda életidegen fogalmak! - kap fejéhez az ember. S nem él az Isten-ember Jézus tanácsa szerint. A saját feje, és nem Jé­zus után megy. Pedig az önmegtagadás fordít egymás felé min­ket, s ez a kereszthordozás termi meg a jövőt. S a kettő együtt a közösséget és az örömöt. Szénási János református lelkipásztor A „Jézus-csónak” Éles vita bontakozott ki arról, hogy a 13 évvel ezelőtt a Genezáreti-tó- ban felfedezett, Jézus-csónakot” elszállíthatják-e Rómába, mégpedig azzal a céllal, hogy kiállításon bemutassák azt a 2000. jubileumi év alkalmából. Az izraeli rádióban jelentették be, hogy a rendkívül fá­radságos és gondos munkával restaurált csónakot a jövő télen Ró­mába szállítják. A szállítást ellenzők, így Dán Bahat archeológus pro­fesszor őrültségnek minősítette a tervet, mondván, hogy a kétezer éven át a Genezáreti-tóban ázó hajó a leggondosabb restaurálás elle­nére is olyan, mint a szivacs, és nem búja ki a szállítást. A Műemléki Felügyelőség igazgatója, Amir Dórinak viszont azzal érvel, hogy írásbeli szakvélemények erősítik meg: a csónak alkalmas a szállításra. Ezen kívül a vatikáni bemutatás csak növeli majd az Izrael iránti ér­deklődést, és a jövőben még inkább vonzza a turistákat. Ismerni, érteni Emlékeztető Szenvedélybetegek gon­dozása. A pécsi Karitász- ban január 30-án délelőtt 9 órakor a Leo Amici Alapít­vány mutatja be gondozói munkáját. Mihaldinecz Csaba, a rehabilitációs program vezetője tart elő­adást, a gondozottak pedig két jelenetet mutatnak be életükről. Hívják a testvérin­tézményeket, a szakembe­reket és minden érdeklődőt. A vidékiek utazási költségét megtérítjük. Cím: Katolikus Karitász, 7621 Pécs, Janus Pannonius u. 4. Tel/fax. 72/327-352. Jamboree-beszámoló hangzik el február 3-án, szerdán 17 órakor a 10. sz. P. A. R. cserkészcsapat öregrajának összejövetelén a Széchenyi Gimnázium­ban. A Chilében megrende­zett 19. cserkész világtalál­kozón részt vett pécsi cser­készek beszélnek élménye­ikről. Érdeklődőket is szíve­sen látnak. Presbiteri csendes napra készülődnek az egy­házmegyében a reformátu­sok, melynek az idén a Pécs-kertvárosi Gyülekezet ad otthont február végén. A téma: a presbiter szolgálata és családja. Meghívott elő­adó lesz Szabó Dániel, a Ti­szán inneni Református Egyházkerület főgondnoka. A Jézusért élni című mu­sicalt próbálja a Bokor utcai baptista gyülekezet ifjúsága Baloghné Kovács Magdolna vezetésével, s remélik, hogy rövidesen bemutathatják Pécs közönségének. Papp Lajos szívsebész professzor lesz a pécsi evangélikusok következő vendége. A február 7-én 16 órakor kezdődő beszélge­tésre minden érdeklődőt szeretettel várnak a Dischka Győző utcai kápolnában. Házasok bálja kezdődik Pécsett az alapítványi szék­házban január 30-án, szom­baton, 19 órai kezdettel, a házas hétvége programok keretében. Ökumenikus szeretet- vendégség Pellérden. A helyi katolikusok és refor­mátusok szeretetvendégsé- get tartanak február 7-én délután 2-től a helyi iskola napközis termében. Szol­gálnak: dr. Horváth István a szeminárium rektora és Sza- lay Lajos református lelké­szek valamint dr. Szabó Szabolcs, aki zsoltárokat énekel. A lánycsóki kórus énekel vasárnap a fél 10-es német misén a pécsi Belvárosi templomban. A Rádió fél 11-től sugározza. Folytatódik a Tízparan­csolatról szóló előadás-so­rozat Pécsett, a Pollack Mi­hály Szakközépiskola kol­légiumának kupolatermében (Dischka Győző u. L, Fő­posta mellett). Január 25-én, hétfőn este 6 órától a ne­gyedik parancsolatról, a heti nyugalomnapról lesz szó. Egervári Oszkár lelkész ar­ról is szól, mit mond a Bib­lia vasárnap és szombat kérdéséről. Február 2-án, kedd este a 6 órai szentmisén Gyertya­szentelő Boldogasszony ün­nepén a Pécsi Madrigálkó­rus zenés áhítatot tart a Szent Ágoston plébánia- templomban. Hosszasan, ráérősen beszélge­tünk: a délelőttöt erre szántuk. Előkerült a múlt régi fényképek és plakátok segítségével, az a pillanat, amikor Kodály Zoltán ölelte át, elismerőleg. Aztán előkerült egy hangszalag: a ze­netörténetünk egyik legszebb Ave Mariájának müncheni fel­vétele (szakértők vélekednek róla így), vagy egy másik, az Ecce, sacerdos magnus (íme, a főpap) temesvári bemutatója. Közel másfél száz mű szüle­tett az elmúlt hatvan esztendő­ben; a templombelsők számára, orgonakísérettel, kórusra. A legelső még valahol, diákkorá­ban, a Bécsújhely közeli inté­zetben. Vagy tán korábban? Ez volt a Tantum ergo, melyet egy litániára írt, s melyet ma is jó gondolatban végighallgatni. Persze születtek profán dalok is, jókedvből. Rácsodálkozások az élet örömeire. Mágocson született Balatoni Mátyás Wisinger néven. Gaz­dag családból, de aztán hogy- hogynem, néhány üzleti mellé­fogás, majd az édesapa halála után a legteljesebb szegénység következett. A jó eszű gyerek nem tanulhatott tovább. Taní­tója a helyi lapban egy felhívást tett közzé; akadna-e a kis Wi­singer gyereknek mecénása, hisz oly kár lenne egy eltéko- zolt tehetségért.-Akadt?- Két helybéli gazdag úri­hölgy karolt föl egy feltétellel, hogy papnak nevelnek. Lel­kemben elfogadtam, de igazá­ból nem vonzott a papi pálya. Inkább a muzsika. Előbb Ausztriába iskolázták be (1931 szeptemberében), szerzetesek közé, ahol négy esztendőt tanult, elsajátítva több nyelvet is, aztán Pécsett a Piusban folytatta, majd érett­ségi után a szeminárium követ­kezett, amit félbehagyott aztán.-Negyven telén döntöttem úgy, hogy felmegyek Pestre, át­iratkozom az egyetemre. Néme­tet, angolt, latint tanultam.- Könnyű volt a váltás?- Nem. Vagy két hétig a Lánchíd mellett aludtam egy pádon; éjjel rendőr vigyázott rám. Igazolni tudtam, hogy egyetemista vagyok. Később ágyat kaptam a pálosoknál, mi­vel az egyik szerzetessel együtt jártam a pécsi szemináriumon, s megismert. Végül kollégiu­mot kaptam és a tanulás mellett munkát: a japán nagykövet gyerekeit tanítottam többek kö­zött. A boldog életnek a háború vetett véget: Balatoni-Wisinger Mátyást kiszemelték a Volks­bund vezetői, hogy menjen Németországba tanulni, de ne­met mondott. Az összefüggést ma sem igen keresi a „határo­zott elutasítás” és az azt követő katonai behívó között, de tény: sorozás nélkül lett karpaszo- mányos katona az egyetemistá­ból.- Merre szolgált?- A nyelvtudásom miatt nem volt nehéz dolgom: többnyire a vezérkari tisztek tolmácsa vol­tam. Előbb német-magyar vi­szonylatban, aztán angol-ma­gyar, angol-német viszonylat­ban. Nagyon bonyolult volt akko­riban a világ; nehéz volt jó utat választani, de ha tudta is volna az ember, hogy merre tartson, többnyire nem rajta múlott a dolog. Példázza ezt az a meg­történt eset, melynek fül- és szemtanúja volt valahol Dél- Bajorországban, ahol egy né­met katonatolmáccsal várta az amerikaiak érkezését. A dzsip­ről fiatal amerikai őrnagy ug­rott le, s a német tolmácsban sa­ját öccsét ismerte föl. Termé­szetesen nem törődve a proto­kollal, a testvérek percekig ölel­ték egymást. Az egyetemet a háború után folytatni ugyan tudta Balatoni Mátyás, de befejezni nem. Amikor megkezdődtek a tisz­togatások, többedmagával az utcán találta magát, mint osz­tályidegen. Jobb híján vissza­tért Mágocsra - a szülőfaluba -, megnősült, munkát vállalt (kár­tológépet működtetett) és meg­próbált a zene közelében ma­radni. Persze ez sem egy fölöt­tébb jó ajánlólevél: 1950-ben a hitközség kántorának lenni. De ő nem törődött vele. Kórust szervezett, dalokat írt, s időről időre beült az orgona mögé.- A mágocsi Angster-orgona az első olyan vidéki orgona volt- magyarázza Matyi bácsi -, melynek árammal működött a fújtatója. Éppen e napokban fo­lyik az esedékes felújítása, s át­adására misét komponáltam. Nem volt könnyű az élet öt­venhatig másutt sem, de ötven­hat után talán még nehezebb a kántornak. S mivel beszédet is mondott a forradalom idején - nem tüzelve az embereket, inkább a megfontoltságra apel­lálva - egy évi hallga­tásra intették. Letartóz­tatták, kiengedték, me­gint letartóztatták. Később aztán gyor­san megbocsátottak neki, mert megszer­vezte a község „világi” énekkarát is, országos versenyt nyert velük, amit gálaest követett az Erkel Színházban, majd pedig felvétel a Rádió­ban. Eztán látogatott Kodály Mágocsra, s mondta el az elismerő szavakat. Ekképpen: „Sokfelé jártam, sok kórust hallottam, de mindenütt csalódtam. Itt is. ” Kodály ekkor lélegzetvételnyi szünetet tartott, majd így foly­tatta: Csalódtam, de nagyon kellemesen. S azzal átölelte Ba­latoni Mátyást.- Hogyan keletkezik egy mű? Hogyan születik a dallam?-Fejben megvan már, mi­előtt a zongorához ülnék. Pa­pírra vetem a szöveget is, s próbálgatom, jól hangzik-e, tetszik-e? Ez a legszebb munka, amit kitalált a Jóisten. Balatoni Mátyás élete az egyházzenei szolgálat. Ma is dolgozik, csalja elő a zongo­rából a dallamokat. Most ép­pen azt a művet fejezte be, melyet - feltehetőleg - a pécsi második világháborús em­lékmű avatására írt, baráti ké­résre. Készen van a legújabb miséje is, melyet az egyre fo­gyó mágocsi kórus számára írt- alig vagyunk már harmincon -, s melyet a pécsi, Belvárosi templomban fognak bemutatni március 14-én. Mielőtt elbúcsúznék, ebből játszik el - s énekel - néhány taktust. Avval a fiatalos lendülettel, amit nem tudott megtörni az elmúlt nyolc évtized sem. Kozma Ferenc Valamennyien arra várunk, hogy egy fontos ,Jiír” megváltoztassa, jobbá tegye életünket. S ha az va­lóban megtörténik, öröm tölti el a szívünket. Az evangéliumi elbeszélések arról adnak hírt, milyen boldog érzés lett úrrá azokon, akik Jé­zusban felismerték a várva várt Messiást. Gondoljunk a pászto­rokra, az agg Simeonra, az apos­tolokra ... Az emberiség a szürke, sem­mitmondó napi hírek özönében ma is örömhírre vágyik. Közöttünk is vannak nincste­lenek, éhezők, számkivetettek, elhagyottak. Rengeteg a beteg, a vak, a süket és a béna. A halál ma is uralja a földet, a fájdalom és a szenvedés ma is sokakat tesz boldogtalanná. Mekkora öröm töltené el föl­dünket, ha megjelenne közöttünk valaki, s eltörölné a fájdalmat, a szegénységet és a szenvedést! Mi, akik hiszünk Jézusban, tudjuk, hogy a legnagyobb örömhírben részesítette a négy- milliárdnyi emberiséget. Igaz, hogy nem a megszokott formá­ban. A mi örömhírünk maga Jé­zus, aki a megváltást hozta el ne­künk. Jézus üzenetét Galilea népe hallotta meg elsőként. Izajás ide­jében ez az ország asszír elnyo­más alatt sínylődött, s a próféta jövendöléseivel vigasztalódott. Az első evangélista, Szent Máté tudósít minket erről, aki a „mennyek országáról” beszél, követve a zsidó rabbik szokását, akik gyakran helyettesítették Is­ten nevét a „mennyek” szóval. Jézus nem olyan birodalmat ho­zott közénk, mint amilyet az em­berek többsége elképzelt. Nem állt mellette győztes hadsereg, útját nem kísérték csillagászati jelenségek. Rozs Szilvia Bajor evangélikus újságírók Pécsett A Magyarországi Evangélikus Egyház partneregyháza a Ba­jor Evangélikus Egyház immá­ron lassan egy évtizede. E gyümölcsöző kapcsolat kere­tében (főleg lelkészcserékre, tudományos összejövetelekre, nyelvi kurzusokra gondolha­tunk) az elmúlt héten sajtóde­legáció érkezett Magyaror­szágra avval a céllal, hogy tag­jaik az egyházak és a sajtó kapcsolatát tanulmányozzák. A bajor delegáció - mely­nek vezetője Susanne Brief- Kessler egyháztanácsos, a Ba­jor Evangélikus Egyház sajtó­felelőse volt - útjuk során Pé­cset is felkeresték. A delegáció tagjai között megismerhettük Christof Hechtel egyháztaná­csost, aki a testvéregyházi kapcsolatok bajor koordiná­tora, s velük tartott a Pécsi Evangélikus Gyülekezet lelké­sze, Varsányi Ferenc is. A vendégek a pécsi tömeg­kommunikációs lehetőségek­kel ismerkedve ellátogattak la­punk, az Új Dunántúli Napló új szerkesztőségébe is, ahol a lap főszerkesztője, Pauska Zsolt szólt a Hitélet címmel he­tente megjelenő egyházi rova­tunk célkitűzéseiről és megfo­galmazta: a közel másfél esz­tendeje indított és csütörtö­könként megjelenő céloldal olvasóink körében kedvező fogadtatásra talált. A szerkesz­tés szándékát az ökumené Ve­zérli, s főleg a történelmi egy­házak mindennapi életét igyekszik tükröztetni. K. F. A vendégek a Dunántúli Napló szerkesztőségét is felkeresték FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ \ ) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents