Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-27 / 26. szám

1999. január 27., szerda Háttér - Riport Dhnántúli Napló 9 Nem tudta, milyen a mennyország Fölakasztotta magát egy tízéves kisfiú. Hogy egy furcsa játék közben, véletlenül, vagy szándéko­san - biztosat ma még nem tudni. Gyurikára kishúga talált rá szombat este öt óra után a házuk előtt. Lába előtt egy fazék, kis feje egy olyan kötélben, amilyennel a nyulakat szokták lábuknál fogva föllógatni. O volt a legnagyobb gyerek abban a hattagú szentkatalini családban, ahol a szomszédok szerint mindennapos a veszekedés. A szegénység és az elképesztő életkörülmények ugyan tények, de aligha okok. A történtek után csak kérdések maradnak. Válaszok nincsenek. Veszettül hideg van. A polgár- mesteri hivatal szobájában egyedül az olajkályha ér vala­mit. A hivatalsegéd készsége­sen megmutatja, hol történt a tragédia. A dombon, a régi is­kolához épített templomtorony mellett rogyadozik a ház. Még egy roncstelepen is nagyobb a rend, mint az udvaron. Megál­lunk a kerítés mellett. Az ajtó kinyílik, szikár, negyven körüli férfi lép ki rajta. (Amikor Gyurika felakasz­totta magát, az apja bent aludt. Az anya egy tévésorozatot né­zett. Szombat délután volt. Gyurika kiment játszani.) Bemehetünk. Alex, a legki­sebb gyerek az ócska heverőn, a falhoz bújva. Egy szentkép alatt. Gyönyörű kisfiú. Nem ér­demes máshová nézni. Minden csupa kosz, két százéves fotel, ócska szekrények, az ajtó mel­letti tűzhelyen egy fazékban meghatározhatatlan illatú étel fő. Asztal nincs. A férfi édesanyja könnyes szemmel áll mellettünk, ő mutatja meg, milyen kötél szorította el Gyurika nya­kát. A tetőhöz eszkábált léce­ken lógnak. Szabályos hurok volt. - A nyulakat szoktuk ezekre a lábuknál fogva akasz­tani - teszi hozzá. (A szemközti házban él. Két éve, amikor a fal ledőlt, a kör­jegyző úgy döntött, a gyerekek addig lakjanak nála, míg rendbe nem hozzák a falat. Gyurika azután is ott aludt. Minden éjjel. Múlt szombatig.)- A hét végén mentünk volna disznóvágásra. Úgy volt, hogy segít. Biztos, hogy nem élem túl. Egy fazékra állt rá, az ment ki alóla - mondja a férfi. (György, az apa jövedelem- pótló támogatásból élt. Miután lejárt a két év, egyedül az anya tartotta el a családot. Gyer­mekvédelmi segélyből, családi pótlékból és anyasági támoga­tásból havonta vagy negyven­ezer forint jött össze. A körjegy­zőségtől is kaptak segélyt - ha kértek. Kértek.) Éles kiabálással ront a házba Ibolya, az anya. Nyomában egy alacsony nő, német akcentussal rivall ránk. Az anya fejszével és rendőrrel fenyeget. Amikor a szomszédokkal beszélünk, még akkor is üvölt. Magas, erős nő, kemény vonásokkal. A falube­liek tartanak a szájától - leg­alább is ezt mondják. (Ibolya Hidasról költözött ide. Előző kapcsolatából két fia van, az egyik már megnősült, a másik állami gondozásban él. György az élettársa. Négy gye­rek sikerült nekik. Alex, Mária, Klaudia és Gyurika.) A régi iskola alatt álló ház­ban ülünk le a szomszédokkal. Egy csapat. Kovács Kornél (első kis képünkön) viszi a szót. Pécsről jött ide. A gyönyörű táj és a békés környék vonzotta. - Embertelen körülmények kö­zött éltek. Rendszeresen verték a gyerekeket. Az udvaron, mindenki szeme láttára. Két éve már szóltunk a gyámügy­nek, de nem történt semmi. Gyurika sokszor átjött hozzánk, nemegyszer mondta, hogy mi­lyen szép itt. Az élettársamnak Klaudia Ágihoz bújik még azt is, milyen kár, hogy nem te vagy az anyukám. Levelet írtak a megyei ügyészségnek. Hétfőn reggel adták postára, kilencen szignál­ták. Az eset alapos kivizsgálá­sát kérik. - Talán hamarabb kellett volna lépnünk. Akkor lehet, hogy nem történik meg - gondolkodik hangosan Kornél. A levélben az is ott áll: a pol­gármester január elsején meg­próbálta fölkötni magát, de neki nem sikerült, mert még időben levágták. Akad olyan a társa­ságban, aki látta. - Láthatta Gyurika is - mondja Kornél -, mert mesélte, hogy habzott a bácsi szája. Visszaindulunk a ház felé, a polgármester Ibolyáék fölött lakik. Az asszony az utcán áll, mintha kicsit megnyugodott volna. - Nem vagyok gyilkos, írják le, hogy nem én kergettem halálba a gyerekem. Mindet megszültem, mert szeretem őket. Kettőt itthon hoztam a vi­Ilyen kötél volt - mutatja a nagymama FŐTÖK: LÄUFER László lágra. Szegények vagyunk, de amióta az eszemet tudom, so­sem éheztek. Csak véletlen bal­eset lehetett, miért is akasztotta volna föl magát? Pretzel Rainer Lotharné - Ági - áll mellettünk. Férjével Berlinből jöttek ide. Gyurika rengeteget beszélgetett vele. - A természet érdekelte. A fák, a növények, az állatok. Rossz ta­nuló volt, de nem szellemi fo­gyatékos. A két éve indult het- vehelyi kisegítő iskolába járt - mondja német akcentussal. Péntek este Gyurika azt kér­dezte Ágitól, hogy tényleg léte­zik-e mennyország. (Agiék több házat megvettek maguknak. Legutóbb 250 ezer forintért egyet Ibolyáéknak is, akár két hét múlva költözhet a család. Pretzeléknek terveik vannak. Ibolyáék mostani háza aligha marad a helyén.) A polgármesternél csönge­tünk. Majorosi Ferencet (má­sodik kis képünkön) immár másodjára választotta meg a falu. - Döbbenetes, ami történt. Fölfoghatatlan. - A kerítés mö­gött ácsorog, nem szívesen be­szél. - A temetés költségeit vál­laljuk, nékik nincs pénzük rá. Amikor azt kérdezzük, igaz- e, hogy újévkor öngyilkos akart volna lenni, elfordítja a fejét. - Nem igaz, miért tettem volna? Tavasszal lesz a lányom esküvője, arra készülök. Dr. Hurda Gyula, a hetvehe- lyi körjegyző hetente járt ki a családhoz. - Sipsiricáékhoz - hökkent meg. - Errefelé min­denki csak így hívja őket. A gyerekek beszálltak a ko­csimba, odajöttek hozzám. Nem tűnt furcsának ez a ra­gaszkodás, gondoltam, megsze­rettek. Én voltam kint a gyám­ügytől két éve. Akkor ugyan szóba került, hogy három hó­napra, ideiglenesen állami gon­dozásba kerülnek a gyerekek, de Ibolya azzal fenyegetett, hogy késsel jön rám. Ezért dön­töttünk úgy, hogy költözzenek a nagymamához. Mondják meg, az állami gondozás jobb lett volna? Most sem lépünk, ta­lán még nagyobb tragédiát okoznánk, ha ezek után elven­nénk a gyerekeket. A polgármester esetéről a körjegyző is hallott. Hitte is meg nem is. - Negyedikén itt járt, és boldog új évet kívánt. Semmi nem látszott rajta. Hogy a falu miből fogja fizetni a teme­tést, azt Hurda Gyula nem tudja.- A számlájukon jó, ha 625 fo­rint van. Majd megpróbálunk kitalálni valamit. A körzeti orvost és az iskola- igazgatót is keressük. Nem akarnak nyilatkozni. Később, ha a vizsgálat lezárult. Kis Jánosné őrnagy, a szi­getvári rendőrkapitányság ki­emelt vizsgálója. A tények. R. György, 10 éves kisfiú január 23-án délután öt óra körül a házuk előtt föl­akasztotta magát. A holttestet a fiú kishúga, Klaudia vette észre. Az újraélesztés sem az anyának, sem az egyik szom­szédnak, sem a szomszéd által kihívott mentőknek nem sike­rült. Az államigazgatási eljárás eddigi adatai alapján az ide­genkezűség kizárható. A vizs­gálat eredményére három hetet biztos várni kell. - A holttest je­lenleg Szentlőrincen van. A boncolás talán eldönti, hogy vé­letlen volt-e, vagy szándékos öngyilkosság - mondja. Lefelé megyünk a kapitány­ság lépcsőjén. Az egyik fordu­lóban ott van a cella. Üres. Lendvai Dávid A mi ügyfeleinknek az a közös vonása, hogy a maguk hivatásában is alapelvük a partnerek iránti tisztelet és elkötelezettség. Ez a gondolkodás összeköt bennünket. Ügyfeleink érdeke a mi érdekünk, hiszen munkánkat az ő elégedettségük minősíti. A Raiffeisen bankcsoport 130 éves sikertörténete igazolja alapelvünk helyességét. együttműködés során megtanultuk, hogyan vívhatjuk ki a legigényesebb partnerek elismerését is. Magyarország egyik legsikeresebb és legdinamikusab­ban fejlődő bankjaként, a vállalati kapcsolatokban szerzett tapasztalatokra alapozva, most elindítjuk személyre szóló lakossági szolgáltatásainkat. Szakmai tudásunk és elhivatottságunk garancia arra, hogy az Ön kimagasló igényeinek ezen a területen is meg fogunk felelni. A partnerek iránti tisztelet és elkötele­zettség munkatársaink számára is alapérték. A Raiffeisen Bank, a legnagyobb magántulajdonban lévő osztrák pénzintézeti csoport magyar tagja, a hazai gazdasági élet legjelentősebb szereplőinek pénzügyeit kezeli. Az ügyfeleinkkel való korrekt, hosszú távra építő i Raiffeisen Bank RAIFFEISEN DIREKT: 06/40/48-48-48 Ezen a számon munkatársaink részletes információval állnak az Ön rendelkezésére. Internet: www.raiffeisen.hu E-mail: info@raiffeisen.hu Raiffeisen bankfiókok: Ajka • Békéscsaba • Budapest • Debrecen • Dunaújváros • Eger • Esztergom • Érd • Fertőd • Győr • Kaposvár • .Kecskemét • Keszthely • Komárom • Miskolc • Nyíregyháza • Pápa • Pécs • Sopron • Szeged • Szekszárd • Székesfehérvár • Szolnok • Szombathely • Tatabánya • Tiszaújváros • Zalaegerszeg Aki számára az ügyfél hanem az ügy maga az vagy a munkatársunk vagy az ügyfelünk « 4 1 ?

Next

/
Thumbnails
Contents