Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-24 / 23. szám

Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal ■ *** HÍREK Ingatlanvásárlási kérelemből 1546-ot adtak be külföldi állampol­gárok tavaly Zala megyében. Az árak között nagy a szóródás; a Balaton-felvidéken egy 1500 négyzetméteres telkű nyaraló tíz­millió forintért kelt el, a kétszerte nagyobb, régi parasztházas kerkakutasi ingatlan 160 ezerért. Felsőszenterzsébeten 425 ezerért jutott lakóépülethez és 2500 négyzetméter területhez az új tulajdonos - egy 440 négyzetméteres udvarba épült zalakarosi hétvégi pihenőhöz 7 millióért. A balatoni háttértele­pülésnek számító Cserszegtomajon egy négyezer négyzetmé­ternyi területen álló épület a hozzá tartozó nagy gazdasági épü­lettel együtt 3 millióért, míg a tó menti Gyenesdiás harmad ek­kora építési telke 2,6 millióért cserélt gazdát. (d) Új szakok indítására készül a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Fő­iskola. Az intézményi tanács, legolcsóbban indítható képzés­ként, a közgazdász szak indítását javasolta. Tolna megye ugyanakkor szőlész, borász, gyümölcstermesztő szakemberek képzését igényelné, de ennek pénzügyi fedezetét az intézmény nem tudja vállalni. (d) Nincs veszély Bonyhádnál A BVM hidasi gyáregységéből kikerült szennyező anya­gokkal több ízben foglalkozott lapunk. Nemrégiben olyan jelzéseket kaptunk, hogy a nyolcvanas években a térség­ben - tehát Bonyhád közelében, a vízadó bázison - olyan hordókat ástak el, melyek tartalma közvetlenül is veszé­lyes a környezetre. A hidasi gyárban senki sem tud a hordókról, a megneve­zett személyek, mint a titkok tudói, elhárították a nyilatko­zatot, mondván: hazugság és pánikkeltés elrejtett hordókról beszélni. A témával szinte naponta foglalkozó bonyhádi műszaki osztályvezető, Sebestyén Lajos kijelentette; nincs tudomása az ügyről, de ez nem is lehet igaz. Még pletykaszinten sem hallott róla, sőt! A napokban járt Hidason, és azt tudja el­mondani, hogy az állami hoz­zájárulással végzett ottani kár- mentesítés profi módon ké­szül. Több ezer köbméter föl­det emeltek ki 2-2,5 méter mé­lyen, s ma már a gödör alján csak két foltot látni, amit az időjárás jobbra fordultával el lehet tüntetni. A gödör is bizonyítja, hogy semmit sem áshattak él Hida­son, mivel a mostani munkála­tok során a régebbi földmoz­gatásnak nyoma lenne. Hazafi J. I kí;:$ Az építész szerint legalább egytucatnyi ház épült Pécsett az utóbbi néhány évben, amelynek értéke meghaladja a 100 millió forintot. A pálmát az az Ürög fölötti, évek óta készülő palota viszi el, amibe a hírek szerint eddig több, mint 300 millert fektettek. Bachmann Zoltán és fia, Bá­lint figyelmeztetnek: ma már a házépítés nem szociális kér­dés. Azok a megbízók, akik az utóbbi évtizedben gazda­godtak meg, nagyjából három csoportba sorolhatóak. Vannak, akik régi, lerohadt, pusztuló polgári ingatlanokat mentenek meg, ami minden­képp méltányolandó, hiszen egy ilyen beruházás több tíz­milliót emészt fel, és többnyi­re drágább, mint az új ház építése. Mások a hegyen, el­sősorban a donátusi templom környékén, hatalmas telken „kiskastélynak” titulálható nagypolgári villát építtetnek. Megint mások a városon kí­vül készíttetik el a maguk in­dividuális világát. .- Ezek az emberek már rengeteg helyen megfordul­tak a világban, sokat láttak. Házaikba a sztereotípiákat és vágyaikat építtetik bele. Úszómedence akkor is kell, ha a tulajdonos nem tud úsz­ni. A másik, ami érdekes, hogy ez a vállalkozói réteg eszméletlenül sokat dolgo­zik, úgyhogy a házakat nem­igazán tudják élvezni és ki­használni. Az is igaz, hogy jó üzletemberekként az ingat­lant is inkább befektetésnek szánják - mondta az építész. Mit tudnak ezek a csodapa­loták? Mindent. Az iroda nemrég fejezte be egy újabb, 100 milliót érő ház terveit, ahol az volt a kérés, hogy egy Loire menti kastély jelenjen meg benne. Meg fog jelenni. Hét hálószoba, mindegyikhez £ külön fürdővel; biliárdszoba, házimozi. A padlófűtés és a || szauna magától értetődő alapfelszereltség. Az egyik épülő háznál § megtalálhatjuk Magyarország legnagyobb önműködően nyíló-csukódó garázsajtaját; a zárható medencetér hőlég- befúvással akkor is kellemes- jj sé teszi a fürdőzést, ha az el- || húzható ajtók nyitva állnak. Máshol a teniszpálya elvitt hatmilliót, mert a laza talajon jj nagyon alá kellett vasbeto­nozni. A kert külön művészet. Csak a kanadai fenyő egymil­lió. A kertépítész nagyjából tízmillióra taksálta az elvég­zendő munka értékét - hogy aztán ki is nézzen valahogy.- Sajnos, még mindig keve­sen vannak, akik azt vallják, hogy a ház kényeztesse az embert, és ne fordítva. Ne­künk, építészeknek jó, ha va­laki tudja, mit akar - a pénz úgyse téma - mondták Bachmannék.- Szerencsére ma már meg­van az a fiatal kivitelező ré­teg, mely minden komoly munkát profi szinten el tud végezni. Méhes K. Szagmentes zoknik A használatban lévő zok­nik Illatáról mindenkinek vannak - olykor rémisztő - tapasztalatai. Az emberi bőr verejtékmiri­gyeinek száma kétmillióra te­hető. Ha bárki azt gondolná, hogy jó részük a fülkagylón és a szemhéjon van, az téved, mert pont ezeken a helyeken hiányoznak. Annál több talál­ható viszont a tenyéren és a talpon. 600-800 grammra te­hető a napi verejtéktermés, de az erősen izzadóknál ez akár tízszeres is lehet. A bőr felszí­nén nyíló mirigyek friss vála­déka azonban szagtalan, csak a bomló verejték válik bűzös­sé. A különböző szerek külön­bözőképpen segítenek, de az egyik legérdekesebb megoldás az elmúlt évben a nyugati pia­con megjelent „szagmentes” zokni. Ugyanis két cég nagy si­kerrel forgalmazza azt a sport­zoknit, melyet antibakteriális triclosannal impregnált anyag­ból készítettek, s amely hasz­nálat során a verejték bomlá­sát akadályozza meg. Érdeklő­désünkre kiderült, hogy a szakboltok egyikében sem hal­lottak erről a termékről, még az egyik legnagyobb nagyke­reskedelmi cég marketingme­nedzsere sem; ő viszont ígére­tet tett arra, hogy utánanéz­nek, s természetesen minél előbb behozzák az országba, mindenki örömére. Bár az ára feltehetően már kevesebb örömre ad majd okot. Cs. L. (Folytatás az 1. oldalról) Balsay István (Fidesz) akkor még ellenzéki képviselőként in­terpellált is az ügyben a Parla­mentben, majd 1997 áprilisában újra kérdésekkel ostromolta a kormányt. Világosi Gábor állam­titkár válaszában elmondta, hogy a vizsgálatok még nem zá­rultak le, de utána mindenki számára megnyugtató módon rendezik az ügyet. Papp Ferenc a ‘98-as választá­sok után négy levelet is küldött a károsultak nevében Balsaynak, aki időközben a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett. Választ egyikre sem kapott. Balsay azonban lapunknak elmondta, hogy figyelemmel kí­séri az ügyet, a leveleket továb­bította az Ifjúsági és Sport Mi­nisztériumhoz (1SM) azzal a ké­réssel, hogy vizsgálják meg a le­hetőségét, milyen módon lehet az embereket kártalanítani. Je­lenleg az ügyben per folyik, mondta, melynek időtartama alatt az érintett kft.-vel szemben nem lehet mit tenni. Vitatott, hogy az egyszemé­lyes kft. felelőssége meddig ter­jed. Balsay véleménye erről ma is az, hogy az állam egyetemle­ges felelősséggel tarto­zik azokért a monopóli­umokért, amelyeket lét­rehoz. Az a korrekt, ha megkeresik annak a módját, hogy vagy a szerencsejáték-bevéte­lekből, vagy más forrás­ból kártalanítják azokat, akik kárt szenvedtek - mondta. Véle­ménye szerint addig ugyanilyen vagy ehhez hasonló játékot nem lehet indítani. Dénes Ferenc, az ISM helyet­tes államtitkára arról tájékoz­tatott, hogy folyamatosan veszik át az ügyeket a megszűnt OTSH- tól, ezért még nem jutottak odá­ig, hogy a bingózással foglalkoz­ni tudnának. A Tele-Bingó káro­sultjainak gondjaira azonban mindenképpen elfogadható megoldást szeretnének keresni. Információink szerint a Sze­rencsejáték Rt. a játékot Szuperbingó néven szeretné fel­éleszteni. Az ellene tiltakozó Papp Ferencnek a Szerencsejá­ték Felügyelet elnöke, dr. Sebes Péter levélben azt válaszolta, hogy amennyiben egy játék szervezése iránt benyújtott ké­relem a törvényi követelmé­nyeknek eleget tesz, a felügyelet nem zárkózhat el az engedélye­zéstől. Pedig úgy tűnik, hogy ez esetben a játék sérti az ide vo­natkozó jogszabályban említett jó érzést. Papp Ferencnek egyéb­ként nincs tudomása arról, hogy az ügyben bármilyen per is foly­na. Cseri László .. Itt a magyar sport érdekeit kell figyelembe venni, és az ilyen államilag vezérelt, állam által biz­tosított játékokba vetett hit Is megrendülhet.” (Balsay István) Értelmiségi, máskülönben...- Hát ez tisztára hülye! - így kiált fel egynémely néző-hall­gató a készülék előtt, vagy ép­pen kocsmai, klubbeli politi­zálás közepette, mintegy sajá­tos véleményt közölve mond­juk egy tévés műsorvezető, ri­porter, vagy politikai szónok, akár országgyűlési képviselő, államtitkár, miniszter közre­működését értékelve. Jó né­hány éve egy közismert politi­kusról - mellesleg az ELTE egyik történészprofesszoráról- azt mondta egy pártember: - Ez olyan bunkó, buta hapsi, hogy pártját ritkítja. Ránéztem:- Hogy lehet buta egy pro­fesszor, aki - ebben az esetben - egyetemen tanít. . .? Meghökkent, aztán már csak dacból is rávágta: „Mert az!” Azt hiszem, ismerős ez a közjáték, amelyet átsző a dü­hödt tehetetlenség. A düh ki­váltója nem más, minthogy már eleve ellenszenves a „buta bunkó”; bár az okos hallgató­néző nem tud, és nem is keres rá magyarázatot, hogy miért? Legföljebb: csak. És tehetet­len, mert szókincs-sivárság­ban szenved. Nincsenek érvei, nemcsak most, máskor sem. Az alacsony szellemi szinten élő ember munkahelyén, munkatársai körében is az, ami, s amivel megbélyegzi a másikat: buta. Egyszerűen bu­ta. Fel sem tudja fogni, hogy az általa „bunkónak” minősí­tett professzor ugyan lehet hogy nem tud korcsolyázni, vagy disznóölésen böllérked- ni, ám ettől még magas kép­zettségű, művelt személyiség. Ám művelt, iskolázott kö­rökben is találkozhatunk a fentihez hasonló magatartás­sal, és ez nagyon elszomorító. A tévében - a közelmúltban - nyilatkozik egy politikusnő, aki elmondja, hogy pártjában a fiatalok egy csoportja - köz­tük politológusok, közgaz­dászok - egy tanulmányt ad­tak közre, amelynek lényege - röviden - az ország felemelke­dését célozza. Tisztes írás, ne­hezen valóra váltható ötletek­kel is, itt-ott magasröptű fejte­getéseket talál benne a figyel­mes politikus. Ám az egész munka - éppen a demokrácia jegyében - néhány ifjú ember jóindulatú véleményét rögzíti. A műsorra meghívott „el­lenfél” - szintén ifjú politikus - mondott ezután véleményt a tanulmányról. Gőgös fölény­nyel így szólt: „Ez egy egysze­rűen buta írás . . . Szót sem ér­demel?!” Hogy miért? Azt már nem mondta el. Csak annyit, hogy ez támadás a rendszer el­len. Érveket nem hozott fel. Ki tudja, miért nem? Néhány nap múlva ugyancsak őt látom a képernyőn, a tanulmány egyik szervezőjének vitapartnere­ként. A szerző hosszan ma­gyarázta a szerzőtársak szán­dékát, amely persze egyálta­lán nem a hatalom megdönté­se volt, mire az „ellenfél” - nem kevés gőggel, mint né­hány nappal ezelőtt - nem azt mondta, hogy buta az írás, ha­nem: brutális! Brutalitással általában a közéletben ritkán bélyegeznek meg írott szöveget, ám ha igen, ott már gonosztevésről lehet szó, hova tovább bűncse­lekményről is akár. Ez a - különben jóravaló fiatalember - bizonyára tudta, hogy a „buta” és „brutális” jel­zők emlegetése csak őt minő­sítheti, és jobb lett volna felso­rakoztatnia okos érveket, ame­lyek tisztességes vita alapjául szolgálhatnának. De nem. Ő sértegetni akart egy kis közös­séget, fitogtatva hatalmi fölé­nyét. Pedig nyilván értelmisé­ginek vallja magát. Máskülön­ben. QDDCäaQ sßEO®? Qtagíő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents