Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-21 / 20. szám
10 Dhnántúli Napló Hitélet 1999. január 21., csütörtök Emlékeztető Nyílt nap a Református Kollégiumban. A hét elején óriási érdeklődés mellett tartottak nyílt napot a pécsi Református Kollégium általános iskolájában a leendő kisdiákoknak és szüleiknek. Több mint száz részvevő némi sajnálattal vette tudomásul Kölcsey-Gyurkóné Baka Sára igazgatónő bejelentését: helyszűke miatt mindössze 45 elsőst tudnak fogadni az ősszel. Ökumenikus imahét. Zsúfolt templomok jelzik az ökumenikus imahét pécsi rendezvényeit. Csütörtökön 18 órától a Xavér görögkatolikus és a pünkösdi templom, pénteken az evangélikus templom és a gyárvárosi katolikus templom, szombaton a belvárosi katolikus templom és a kertvárosi református templom várja a hívőket. Az imasorozat 24- én, vasárnap 16 órakor a Székesegyházban zárul. Bajor evangélikus delegáció érkezik ma Pécsre, az egyházközség vendégeként. A Bajor Evangélikus Egyház a magyarok partneregyháza, s a ma érkezők- főleg médiaszakemberek- a helyi tömegkommunikáció és a különböző felekezetek kapcsolatára kíváncsi. Pécsi egyházi kórusok találkozója. Először a kertvárosi református templomban találkoztak egymással a város egyházi kórusai, s ez a nem versenyszerű megmérettetés - inkább az együttlét és együtténeklés örömét adta - az akkori szándék szerint kétévenkénti fesztivál keretében folytatódik. Az idén a Bokor utcai Baptista Gyülekezet vállalta a rendezést és 12 kórusnak küldték el a napokban a meghívókat. A fesztivál május elsején délután lesz, utána agapé. Szenvedélybetegek gondozása. A pécsi Karitász- ban január 30-án, délelőtt 9 órakor a Leo Amici Alapítvány mutatja be gondozói munkáját. Mihaldinecz Csaba, a rehabilitációs program vezetője tart előadást, a gondozottak pedig két jelenetet mutatnak be életükről. Hívják a testvérintézményeket, a szakembereket és minden érdeklődőt. A vidékiek utazási költségét megtérítik. Cím: Katolikus Karitász, 7621 Pécs, Janus Pannonius u. 4. Tel/fax.: 72/327-352. Százhuszonöt országból harmincegyezer cserkész Jamboree-n Chilében Január 6-án ért véget a cserkészek 19. világtalálkozója Chilében, a főváros, Santiago közelében, az Andok láncaival körülfogott óriási táborhelyen, mely tíz napig a világ 165 országából érkező 31 000 cserkésznek adott otthont. Magyarországot 55 fős jamboree-csapat képviselte, közülük 28-an érkeztek Magyarországról, Pécsről hárman voltunk. A résztvevők 14-18 év közöttiek, vezetőik egyetemistakorúak, a kontingens vezetője is csak 28 éves. Összehasonlításképpen érdekesek lehetnek a következő adatok: Csehország 60, Lengyelország 200, Szlovénia 300 fős csapatot állított ki, az angolok 2000 tagú kontingensükkel háromszor annyi emberrel képviseltették magukat, mint az atlantai olimpián. A nagytábor 3 nagy falura oszlott, majd ezek tovább sok-sok altáborra, mindennek közepén helyezkedett el a központi aréna, amit a tábor nyitó- és záróünnepségén, valamint a szilveszteri bulin zsúfolásig megtöltött a vidám társaság. Leginkább egy kisebb városhoz lehetne hasonlítani a jamboree helyszínét, ahol a több kulturális központtól a bevásárlóközpontokig, sajtóirodáig minden megtalálható volt, még szükség esetén a jól felszerelt tábori kórház is. A legkülönbözőbb arcszínű és vallású fiatal gyűlt egybe, hogy az évezredben utoljára együtt építsék a békét a nemzetek közt. A tábor hivatalos nyelve a spanyol és az angol. Az egyenként kb. 1000 főt kitevő altáborok a Kolumbusz előtti dél- és közép-amerikai indián törzsekről kapták hevüket, a miénk a Guaranies volt, akik a mai Paraguay területén éltek. Hogy kicsit közelebb kerüljünk ezekhez az ősi népekhez, különböző érdekes programokon vehettünk részt: az ősi kézművességek iránt érdeklődők 40 féle mesterség közül választhattak, mások az indiánok hiedelemvilágával ismerkedhettek meg, vagy akár a sámán- és kultikus táncokkal. A választékkal nem volt gond, inkább az idő rövidségével. Nem csak a régi idők népeinek kultúrájával foglalkoztunk: tudomány és technológia témakörben érdekes kísérleteket, kutatásokat lehetett végezni, a környezetvédelemmel foglalkozó sátraknál pedig sok hasznos gyakorlati tanácsot kaptunk. A globális problémákkal (menekültügy, éhínségek, Csodálkozó gyerekcsoport vesz körül és ostromol bennünket kérdésekkel Rancaguaban AIDS ...) foglalkozó sátoregyütteseknél kisebb nemzetközi csoportokban próbáltunk közösen megoldásokat keresni és láttunk arra példát, hogy az egyes országok cserkészei mi módon segítenek a rászorultak helyzetén. A cserkészeszme egyik legfontosabb része a másokon való segítés; ez megvalósult a jam- boree-n is, ugyanis minden résztvevő egy napot a környező falvakban, vagy kisebb városokban közszolgálatban töltött el. Megfogták a kapa nyelét ;és a földeken segédkeztek (ami nem volt hálás feladat a 35 fokos hőségben), mások középületeket festettek át, vagy éppen halastavat ástak a kisiskolásoknak. Az egyik legnagyobb élmény a „portyához” kapcsolódik, amikor élelemmel és hálózsákkal felszerelkezve az Andokba mentünk kirándulni, ahol hat más nemzettel együtt, jókedvű, mókás nemzetközi tábortűzzel zártuk az esti programot. Itt aztán megvalósult a találkozó jelszava, a „Building peace together” - „Együtt építeni a békét”: áthidalva a nyelvi nehézségeket, még a legidősebbek is gondfeledten bekapcsolódtak a játékba, éneklésbe. A sok ezer fős tömeg élelmezése nem volt könnyű feladat; ezt a szervezők úgy oldották meg, hogy a jamboree területén lévő, egyenként 8000 főt ellátni tudó bevásárlóközpontokban minden őrs beszerezhette magának a főzéshez szükséges, maga ízlése szerinti alapanyagokat, a tábor elején kapott ételjegyből. Az újév első napján minden ország elkészítette saját nemzeti ételét, majd meghívásokat küldött a választott népekhez, de anélkül is végig lehetett kóstolgatni az ösz- szes nemzeti specialitást. A mi konyhánk nagyon népszerű volt, ugyanis nálunk jól is lehetett lakni - a legtöbben édességekkel kedveskedtek az éhes cserkészeknek. Bár kevesen voltunk magyarok, sikerült jó értelemben felhívni magunkra a figyelmet: mikor alkalom volt rá, vidám játékaink mindig jó hangulatot keltettek és egyre több embert vonzottak körénk. Színvonalas néptáncos bemutatóval készültünk, sokat fényképezték díszes népviseletünket. Minden nemzetnek volt egy kiállítósátra, ahol színvonalasan és érdekesen igyekezett bemutatni saját kultúráját, népét. A világ szinte összes országát megismerhette valamennyire az, aki vette a fáradságot, és végiglátogatta az ösz- szes helyet. Magyarország iránt azért is volt nagy az érdeklődés, mert 1933-ban Gödöllőn rendezték meg a cserkészek negyedik világtalálkozóját, közel 30 ezer résztvevővel, és ezt a külföldiek nem felejtették még el, sőt, a jamboree központi helyén felállították az előző 18 találkozó zászlaját is. A magyar sátorban a pecsétgyűjtögetők- nek 5 nagyon egyszerű kérdésből álló tesztet kellett megoldaniuk. Elsőre persze nem mindenki tudta, hogy Magyarország Kelet-Ázsiában van-e, vagy netán Közép-Európa része. Chilében tartózkodásunk során meglepően sok magyarral, illetve magyar származású emberrel találkoztunk. A világ másik végén városnézés közben például találkoztunk egy székesfehérvári fiatalemberrel, aki most ott él és ráismert köztünk egy régi társára, akivel együtt jégkorongoztak ... A jamboree után folytattuk a városnézést a környéken, majd pár nap múlva búcsút mondtunk a sok kedves, vendégszerető chileinek, akik mindig segítettek minket. Köszönettel tartozom támogatóimnak, akik segítsége nélkül nem juthattam volna el a világtalálkozóra. Varsányi Lenke „... nevében. Még sötét van. Almosán lépegetek felfelé a ko- lostorlépcsó'n, imára hangolódva. A többiek már majdnem mind a kápolnában vannak, csendben várakoznak. Elhangzik az aznapi, a tegnapi, a tegnapeló'tti, de a holnapi és a holnaputáni és az azutáni első' szó, a legfontosabb szó, ami azonban minden nap másképpen hangzik, mást jelent számomra, örök gazdagság, kimeríthetetlen forrás: „Az Atya ...” Igen, ő az első az imában, életünkben is így kéne. „A Fiú...” - olyan jó itt a kápolnában, Jézus barátomként átölel, bátorít, szeret. Csak Vele érdemes bármit tenni. „És a Szentlélek...” éltető Lélek, átjárja telkemet, élek. Ott vagyok Pállal az Areopáguszon és hallgatom: „... azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk...” (ApCsel 17.27-28). Benne vagyok, akár gondolok rá, akár nem. Benne vagytok, akár hiszitek, akár nem, akár tudtok róla, akár nem. „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1.3) Az az egyetlen bizonyosság, hogy általa élünk. És mi lesz holnap? Nem tudom, csak azt, ha megélem, újból az Atya, a Fiú és a Szentlélek neve fog elsőnek felcsendülni, és ez elég, bőven elég. Egy „nagyanyától" kaptam, ami legyen befejezésül a tietek is: „Így szóltam az angyalhoz, aki az új év kapujában állt: Adj nekem világosságot, hogy biztos lábbal mehessek a bizonytalanság elébe. De ő így válaszolt: Csak indulj bele a sötétségbe és tedd kezedet Isten kezébe. Ez jobb, mint valami világosság és biztosabb, mint egy ismerős út.” (Kínai keresztény írása). Bátor Botond A tiszta és romlatlan társalgás mintaképének, Szent Ágnesnek napján Töltsük meg a kamiont! Sajnos, erre sokszor van szükség. A kárpátaljai árvíz sújtotta területek lakói széleskörű társadalmi összefogás eredményeképpen hathatós segítséget kaptak országunktól. A Pécsi Egyházmegyei Karitász 2 kamionnyi, mintegy 46 tonna ruhát és élelmiszert szállított és osztott szét közvetlenül a nélkülözőknek. December utolsó napjaiban értesültünk arról, hogy az ukrán hatóságok február 1-jéig meghosszabbították a segély- szállítmányok vámkedvezményéről szóló rendeletet. Eltökélt szándékunk, hogy február elseje előtt még egy szállítmányt (főként tartós élelmiszereket) indítunk el Kárpátaljára. Ennek érdekében szerveztük meg a „Töltsük meg a kamiont!” akciónkat. A szállítmány január 27-én indul. Kérünk mindenkit, aki tartós élelmiszert szeretne adományozni, január 26-ig juttassa el a Karitász irodába (Pécs, Janus Pannonius u. 4.). Dr. Szalay János Karitász igazgató Keresztény közösségek bálj a PÉCS Immáron hagyomány, hogy Pécsett a farsangi szezonban megrendezik az úgynevezett „Harmincasok bálját”, a keresztény közösségek vízkereszt utáni összejövetelét. A rendezvénysorozat még a nyolcvanas években kezdődött. Az első szervezők főleg diákok, egyetemisták és főiskolások voltak, arra gondolva, hogy milyen jó is lenne, hogy az ilyen-olyan bulik és bálok mellett összejöhetnének a hasonlóan gondolkodó, hívő fiatalok, s a keresztény szellemű vidámság tölthetné meg a termet. Azóta sokat változott a világ, s a gondolat aképpen módosult, hogy már az „idősebbek”, a huszonöt éven felüliek báljaként szerveződik a pécsi Mustármag Közösség gondozásában a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában a Harmincasok bálja. Most - január 23-án, szombaton 19.30-tól immáron a hetedik alkalommal hívják egybe a bálozó közönséget, s felső korhatárt természetesen nem ismernek, nem szabnak meg. (Érdeklődni a 72/313-423-on lehet.) K. F. Ismerni, érteni Jézus „szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt” (Lk 24,19). Isten jelekkel és csodákkal nyilvánította ki üzenetét. A csodák Isten Igéjének látható formában történő megnyilvánulásai. Látszólag úgy is értelmezhetjük a csodákat, hogy szemben állnak a természettel és a teremtéssel. Nem így van. A csodák Isten hatalmáról tanúskodnak a teremtés és az emberi történelem felett. E jelek segítségével Jézus a mennyek országára irányította a figyelmet: a régtől jövendölt jelenlétére, ami egyúttal a végleges előképe. Jézus csodatettei sokfélék: gyógyít, bénáknak, vakoknak, némáknak, leprásoknak adja vissza az egészségét, lecsillapítja a vihart, borrá változtatja a vizet, kenyeret és halat szaporít, kiűzi az ördögöt a megszállottakból.. . Csodái közül a legkiemelkedőbb a holtak feltámasztása. A Mester példabeszédekben juttatta kifejezésre tanításának lényegét. A hegyi beszédben és több tanításban Jézus érthetően és világosan fejezi ki magát, azonban vannak olyan alkalmak, amikor beszédeit a keletiekre jellemző titokzatosság szövi át. Gyakran szól példázatokban, azaz könnyen érthető hasonlatok segítségével. Hasonlatai közt gyakran szerepel a természet, az egyszerű nép szokásvilága és dolgok, amiket mindenki ismer. Jézus példabeszédeit tartalmuk szerint három csoportba sorolhatjuk: példázatok a mennyek országáról, példázatok a bűnről és a bűnbocsánatról, példázatok az idők végezetéről. Rozs Szilvia A teológiai napok jellege a megbeszélés Párbeszéd a hitről A héber biblián kívüli ókori zsidó irodalom volt a témája a januári pécsi keresztény-zsidó teológiai napnak a Keresztény- Zsidó Társaság rendezésében. A Goldmark termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Szalay Lajos református lelkipásztor az apokrifokról, Czig- lány Zsolt katolikus teológiai professzor a Bölcsesség könyvéről, Schönberger András a Makkabeusok könyvéről tartott előadást. Szécsi József, a Keresztény - Zsidó Társaság főtitkára pedig a 2. zsoltár görög és latin szövegét hasonlította össze a magyar fordításokkal. Mayer Mihály pécsi megyés püspök köszöntő szavaiban a következőket mondotta:- A múlt évi pannonhalmi Soa-konferencia óta őszintébb, nyíltabb a légkör. Sok mindenről lehet beszélni. A teológiai napok jellege a megbeszélés. Fontos a diológus. Azt mutatja, együtt vagyunk, együtt gondolkodunk. A béke, a biztonság - e két oszlop mellé - még a hitelét vesztett igazságot is fel akarjuk mutatni, az igazság felé vezető utat, ahol a személyes igazság az Isten szól hozzánk.- Nagyon örülök, hogy együtt lehettünk ilyen szép számmal - mondta zárszavában Schönberger András pécsi rabbi. - Együtt próbálkozunk meg gondolkodni olyan dolgokról, amelyek mindannyiunk számára közösek, ha máskép is közelítjük meg őket. Reménykedünk abban, hogy a hit, mindannyiunké külön-külön is egyre erősebb lesz, és helyet ad mindenki számára, hogy megélhessük saját indentításunkat.
