Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-17 / 16. szám

1999. január 17. Magyarország - Dél-Dunántúl Harmadik oldal Válnnovolf” „VdlUpcicK Bonyhád ellen 1973-ban csatolták a négy évvel ké­sőbb városi rangot kapott Bonyhád- hoz az önállóságára mindig is adó 1000-1200 lakosú Majost. Bár már túl vannak az ezüstlakodalmon, a kezdettel meglévő csendes marako­dás ma is él. § Korábban a felsőbbség a törekvéseket még csírájában elfojtotta. A rendszervál- ' tás pillanatában a szétválásra való igény * azonnal felerősödött. Oroszki István bonyhádi polgármester az akkori időkre úgy emlékezik, szépen leültek a tárgya­lóasztalhoz, s úgy álltak fel: együtt köny- •: nyebben boldogulnak. A fentiek ellenére a majosiak évente I próbálkoznak. Legutóbb a közmeghall­gatáson kerültek elő olyan gondolatok, hogy hátrányos helyzetben van a város­tól három kilométerre lévő település- rész. Az újabb kezdeményezés megboly­gatta a majosiakat, de ismét hamvába I halt a dolog. Ezt azzal magyarázzák a I 1 helyiek, hogy 1990 óta bebizonyosodott: a nagy önállóságnak végül a vesztesei a kisebb települések lettek. Majos takaros ■ település, szorgalmas emberek lakják, s szeretnék, ha a lakóhelyük mindenben egyenrangú lenne Bonyháddal. S mint mondják: azonnal önállósodni fognak, \ ha azt látják, hogy a településrész hátrá­lj nyos helyzetbe kerül. Hazafi J. Magyar sízőnek magyar zsemlét! A kies Karintia vagy Stájerország egyes llyenolyandorf névre hallga­tó síparadicsomaiban az ember ha eldob egy hógolyót, biztos, hogy magyart talál. Olyannyira, hogy németül nem is ajánlatos meg­szólalni.- Grüss Gott! - nyit be a jól nevelt magyar síturista llyenolyandorf va­lamelyik panziójába 1999 telén, mi­re a hamisítatlan nájlon otthonkás személyzet morcosán vonja össze a szemöldökét:- Csak nem németek? Mert akkor itt nincs szoba. Kizárólag magyarok­nak! Szép ez a monarchiabeli pajtásko- dó szellem, ha ugyan erről lenne szó! Kezdve azon, hogy az „oszt­rák-magyarból” hiányzik az oszt­rák. Legalábbis a hegyen és a havon kívül semmi sem látható belőle. Még bolt és benzinkút sincs egy órányi járóföldre, ami pedig a „létező kapi­talizmus” vidékein, ugye, jócskán akad. Tény, hogy az árfekvés ugyancsak csalogató, hiszen négy napra félpan­ziós ellátással mindössze 9000 forin­tot kell leszurkolni fejenként a siklás szerelmeseinek. Ilyen árért viszont néhány dolgon nem illik csodálkozni aztán. A napi­rend és az ellátás, mondhatni, spár­tai.- Reggeli 8-tól negyed 9-ig! - szól a szigorú felszólítás. Az indoklás szerint a személyzetnek „rengeteg a dolga”, ami már csak azért sem ért­hető teljesen, mivel a vendégeknek a házirend további pontja szerint min­dennap kitakarítva kell elhagyni a szobákat. A reggelinél a svédasztalt maxi­mum az IKEA-bútor jelenti: magyar zsemle, magyar parizer, nagymama lekvárja, magyar tea. A vacsora ugyan meleg étel - a régebben idejá- rók napra pontosan előre megmond­ják mi -, csak mintha azt felejtették volna el, hogy egész napos síelés után olyan éhesen zuhan az asztal mellé még a magyar turista is, hogy keresztbe nyelné le magát Ötzit is. A konyhaszemélyzet itt viszont bi­zonyságot tesz róla, hogy van szíve, és megteszik felajánlásukat:- Hozzak még „pótlást”? Van krumpli és szaft. Rettenetes mennyiségű krumpli és szaft fogy estéről estére. Egy-két praktikus dolog még. A szoba éke, a rádió lopásbiztosan he­lyére van rögzítve, Ilyenolyandorf- ban ezek szerint már megjárták ve­lünk. Ezt mondják is, ezúttal figyelmeztetőleg, miszerint a ház előtt, az autóban, az autó tetején is­ten ments bármit is kint hagyni! Az utolsó nap aztán még túl kell esni a mindenre kiterjedő szobains­pekción.- Te Teri, nézd milyen foltos ez a matrac! - így az egyik szobaasszony a másikhoz.- Hagyd el, ilyen volt az már előt­te is, nem ők csinálták! - jön a fel­szabadító válasz. Ezek után vissza­utalható a kaució. Irány haza, vár Magyarország! Méhes K. Csökkenő adósságok Baján Információink szerint több száz önkormányzati bérlakás­ban élő család ellen indítanak ebben az évben kilakoltatási eljárást Bács-Kiskún megyé­ben a városi önkormányzatok, tekintettel arra, hogy sok száz­milliós kifizetetlen lakbér- va­lamint közüzemi tartozás hal­mozódott fel. Az első intézke­dések Kiskunfélegyházán _ történtek, ahol közel ötven bérlő ellen indult peres el­járás. Baján a nyolcvanas évek­ben még 1500 lakás volt az önkormányzat tulajdoná­ban és a Kommunális Szol- ■§ gáltató Kft. kezelésében, mondja Briglovics Tibor, a kft. igazgatója, mára csupán 195. Ezek egy része olyan lakás, amely a város érdekeit szolgál­ja; ha példának okáért egy fő­orvost vagy fuvolaművészt kí­vánnak a városban letelepíteni, ne a lakás hiánya legyen az akadály. Az önkormányzati lakások nagyobbik része szociális bér­lakás, amelyekben a lakók részben fizetnek, részben nem, mindenesetre a lakbéren kívül elsősorban a távfűtés, a kábeltévé és a hulladékszállítá­si díjak terén vannak elmara­dások, utóbbi esetében csök­kenő mértékben. Kilakoltatásra ebben a városban nem kerül sor A távhőellátás mérését te­kintve Baja városa megelőzte a távhőtörvényben megfogalma­zott elvárásokat, hiszen har­minc lakást kapcsoltak már ko­rábban egy-egy hőmennyiség- mérőre, ez pedig eleget tesz a törvényi előírásoknak. A kö­vetkező lépés a költségosztók­nak a lakások radiátoraira tör­ténő beépítésének általánossá válása kell hogy legyen, ami alapján jól meghatározható, mennyi energiát vételezett egy-egy lakás. Ennek érdeké­ben természetesen a radiátor- szelepeket is át kell alakítani, hogy az átáramló víz menynyi- sége szabályozhatóvá váljék. A _ tapasztalatok szerint 15-20 százalékkal csökkenthető így egy ház hőfelhasz­nálása. Briglovics Tibor érdeklő­désünkre elmondta, hogy Baján összességében több, mint hárommillió a lakbér­tartozás, ezen belül a leg­magasabb tartozás kétszázhat­vanezer forint. A kábeltévé, a távhő és a hulladékszállítás dí­jainak be nem fizetéséből szár­mazó kintlévőség közel hu­szonhárommillió, de ez a ko­rábbi évekhez viszonyítva csökkenő tendenciát mutat. Cs. L. Adóelőleg és szocialista átalakulás A Helyesírási tanácsadó szótár első kiadása 1961-ben lá­tott napvilágot. Ennek továbbfejlesztett változata volt a Helyesírási kéziszótár, amelynek szerkesztési munkálatait 1988 májusában zárták le. A három akkori szerkesztő, Deme László, Fábián Pál és dr. Tóth Etelka az utolsó simítá­sokat végzi az átdolgozott kiadáson, amely tavasszal jele­nik meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Nyomtatott formában jelenik meg a mű először, mondja Sze­keres Ágnes, a kiadó munkatár­sa, de tervezik az elektronikus szótár kiadását is. A szótár létre­hozásának nehézségei közé tar­tozik az, hogy bizonyos kifejezé­sek helyesírásáról még viták foly­nak, néhány esetben pedig nehe­zen születik meg a döntés. 1988 óta történtek életünkben olyan technikai, társadalmi, gaz­dasági változások, amelyek új szavakat, megnevezéseket hoz­tak magukkal, illetve kerültek be esetleg a peremszókincsből az aktívba, tájékoztatta lapunkat dr. Tóth Etelka. Például az APEH-ről 1990 előtt nemigen tudtunk, s az adózás sem volt éppen központi kérdés, de az új szótár tartalmaz­za az adóazonosító jel, adóelő­leg, adóelőleg levonás, adókulcs, adókulcs csökkenés, adómegta­karítás, adónyilvántartás, adóta­nácsadó, adótitok, adó-visszaté­rítés stb. szavakat. Nem volt ko­rábban áfa sem, most bekerül többek, között az áfa-visszatérí- tés, a kétkulcsos áfa, az áfás számla, tehát olyan kifejezések, amelyeket a változások idéztek elő. A szótár célul tűzheti ki, hogy megpróbálja leírni a szókészlet­ben létező összes szót, de ez nem megoldható, ezért az ilyen típusú szótárnak az a feladata, hogy normát adjon, erősen épít­ve az analógiára. A Helyesírási kéziszótár bokrosító jellege erre kitűnő példa, mert egy-egy szó­bokor azt mutatja meg, hogy az adott címszót összetételben ho­gyan lehet leírni. A koráb­bi, tehát már a ‘88-as szó­tárt is számí- tógéppel szerkesztet­ték, s a szer­kesztők és -a Magyar Tudo­mányos Aka­démia Magyar Nyelvi Bizott­ságának tagjai is azt tapasztal­ták, hogy a kö­tetben szinte nem volt sajtó­hiba; természetesen, ha mégis ta­láltak, azt kijavították. Mint aho­gyan azt is egyértelműsítették, hogy miképpen kell írni a szelíd­gesztenye szót, melyet a szótár­ban egyik helyen egybe, másik előfordulási helyén külön írtak. Az újonnan a nyelvünkbe kerülő szavak helyesírásáról alapos előkészítés után a 35 tagú Ma­gyar Nyelvi Bizottság dönt: több döntés már megszületett, né­hányra még várni kell. Ilyen sza­vak például a bébiszitter i-vel és nem y-nal, az aerobik k-val, a fájl j-vel, a csip cs-vel, a díler í-vel, az euró, hosszú ó-val, a bézs zs-vel. Az internet írása még bizottsági döntésre vár, tudni­illik az a kérdés, hogy mikor kell nagy és mikor kis kezdőbetűvel írni. Várhatóan, ha vir­tuális intézmény­ként használjuk, akkor Internet, ha pedig távközlési rendszerhez kap­csolódunk, ak­kor internet a helyes írásmód. Vannak, akik a kivit még min­dig w-vel írják, az új szótárból megtudhatják, hogy ez helytelen, a videóklip fel­tehetően k-val írandó, a szkin- hed pedig kiejtés szerint, ha a tu­dós bizottság rábólint. Cs. L. ... tétei kimarad, s |eT feiezés kerül be. Nélku % t a szovjetkongresszus, a sídaul a szó j átalaku ■olgár, a kat, de az lista briga ti jelzetet ;yták, amely to t szocia­3Y ^Sztahanovista, a ViUg- íság<- 3 f aíagyar Népköztársa Ikozo, s a, a politika tulajdonképpen^ muntóját, ha­a SZÓta/2?L a nyelvhasználat Egykezűség a szekszárdi médiában? A választások előtt Szekszárdon egyez­séget kötött Kindl Gábor, a térség első kereskedelmi televí­ziójának tulajdonosa és az önkormányzat, hogy a POP Tv-t 10 millió forintért a vá­ros megvásárolja. A szerződés aláírásá­nak napján aztán a producer nem jelent meg, az egyezség kútba esett. Az idei év első napjai­ban a szekszárdi nézők azonban felkapták a fe­jüket: ugyanaz a műsor volt látható a POP TV-n és a VTV-n. Megtudtuk, a VTV Kht. és a POP TV együttműködési meg­állapodást kötött, így ezután a városi televí­zió stúdiójában készül­nek a műsorok, ame­lyeket a kereskedelmi tévé adóján sugároz­nak. Kindl Gábor elmon­dása szerint az új köz­gyűlésben is felvető­dött, hogy az önkor­mányzat felvásárolná a kereskedelmi tévét. A városban többen arról beszélnek, hogy tudatos médiaössze­vonás történik. A VTV Kht. adja ki a Szek­szárdi Vasárnap című ingyenes hetilapot és mindkét televízió fe­lett felügyeletet sze­rezne. A közhasznú társa­ság tulajdonosa a váro­si önkormányzat, így a megyei napilap és a magánrádiók kivételé­vel a média mindenne­mű nemkívánatos helyi politikai vita útját ké­pes lenne elzárni. Hazafi J. « i * Legalább a hó igazi osztrák

Next

/
Thumbnails
Contents