Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-31 / 357. szám

1998. december 31., csütörtök Így Irtok Ti Szilves^lfi Napló \\ CSTTIHÍRCSOKOR Megszólalt a kecske Ba­barcon, Schindl János ud­varán. A jószág arra kérte gazdáját, hogy vegyen neki fogkrémet, mert besárgultak a fogai. Hergenrőder Sándor polgármester számára a je­lenség nem meglepő, hiszen március 15-én egy német juhászkutya elszavalta Pe­tőfi Talpra magyar című versét németül. Tűzgömb Pécs légteré­ben. Hatalmas, lebegő tűz­gömböt láttak Pécsett teg­nap délután a lőtéri dombok felett. Többen hangjelensé­gekre hívták fel figyelmün­ket, Jég Jánosné takarítónő pedig azt is tisztán látta, hogy a lángoló gömbből Hingyi Beatrix szórt röpla­pokat a járókelőknek. Aranylakodalom Sás- don. Aranylakodalmát ün­nepelte tegnap Bíró Mihály a művelődési ház termeiben. Azért is különös boldogság volt számára ez az esemény, mert felesége a boldogító igen kimondása utáni per­cekben megszökött egy arab olajmágnással, s azóta sem került elő. Tóth István töke. Két mé­ter átmérőjű tök termett Tóth István aranyosgadányi kertjében. A különös termés éjjel csilingelő hangokat hallat, s olykor még világít is. A helybéli guzsalyas kör védőruhát készül rá varrni, hogy az éjszakai hidegeket könnyebben átvészelje. Grádicsos pintyőkék Baranyában. A kemény hideg elől menekülve me­gyénkben leltek nyugalomra a grádicsos pintyőkék, me­lyeket korábban nem láttak errefelé. Imre Zoltán kutató szerint a pintyőkék elérhetik a három méteres nagyságot is, s kizárólag macskákkal táplálkoznak. Értékes kavicsok Liptó- don. Amatőr régészek a minap kavicsokat találtak a település különböző pont­jain. Vizsgálódásaik során megállapították, hogy azok igen régiek, keletkezésükre még Annus néni sem em­lékszik, pedig tizenöt esz­tendeje szedi a Cavintont. Tóth László felvétele: Józsi bácsi a kivégzőosztag előtt 1919-ben, a helgi halastó partján Öreg ember nem vén ember Kozma Ferenc Azok az emberek, akik sokáig élnek, megöregszenek. Az egyik vidéki faluban, Egyházaslajtorján él Józsi bácsi, Baranya legö­regebb embere, akit mindenki csak Józsi bácsinak hív. Kerek 104 esztendős az idén, pedig tavaly^ töltötte be a 103-at. Józsi bácsi a napokban vehette át Göncz Árpádtól a Baranya legöre­gebb embere kitüntetés polgári fokozatát a kardokkal. Az apró, egykoron szebb napo­kat látott nádtetős házacska a falu szélén áll. Éppen itten él immáron 104 esztendeje Józsi bácsi, aki az ódon falak között látta meg a napvilágot 104 éve. De ez már olyan régen volt, hogy még ő sem emlékszik rá. Kopogtassunk csak be bátran.- Jó napot kívánok Józsi bá­csi! Hogy’ tetszik lenni a Józsi bácsinak?- Ki maga?- Újságíró vagyok Pécsről.. Tudja? A dzsámi, a Mecsek, a székesegyház.- Nőm tudom.- De csak látta már a tévé­ben, hallott róla a rádióban.-Nőm.- Annyi baj legyen, Józsi bá­csi, van erre még bőven ideje, hiszen öreg ember nem vén em­ber, nem igaz? Még ha a ke­nyere javát meg is ette.-Hm.- Gondoltam, meglátogatom a Józsi bácsit. Tudja-e, hogy maga a legöregebb ember a megyében?- Miilen mögyében?- Hát Baranyában. Arról csak hallott, hogy Baranya?- Nőm hallottam.- Azt mondják, Józsi bácsi, hogy nagy tréfacsinálónak tet­szik lenni a Józsi bácsinak. Vic­cel velem, ugye?- Nőm viccölök.- Miről szokott álmodni, Jó­zsi bácsi? Mert álmodni, gon­dolom, azt szokott a Józsi bá­csinak.- Nőm szoktam.- Hát álmodozni szokott-e, Józsi bácsi? A lyányokról. Azt beszélik, hogy nagy nő- csábász volt a Józsi bácsi, annak idején.- Má hogy lőttem vón? És mé mondja mindég, hogy Józsi bácsi? A Józsi bácsi öttan lakik szömbe, abba a sárga házba.-Akkor magát, Józsi bácsi, hogyan hívják, Józsi bácsi?- Én a Manci néni vagyok. Móczán Zoltán Egy brazil mágus Pécsett A PMFC labdarúgócsapata biztos kiesőnek tűnik az NB-I-ből. Már a csoda sem segíthet, bár az újonnan szerződtetett brazil edzőben, Armando de Oliveira Kutinnyúban (képünkön) bízik a vezetés és a játékosok egyaránt.-Ha jók az információim, önt elzavarták Brazíliából.- Nem tudták elviselni kor­szakos újításaimat.-Az első' mérkőzésen, ame­lyet ön irányított a Kábái Cu­kor ellen, 16 gólt kaptunk.- Pedig felhívtam játékosaim figyelmét arra is, hogy amelyik kapuba azt a hat gólt rúgták, az a sajátjuk.-Az Ajkai Fésűs Fonó De- sodor SC-től bekaptunk ide­haza tizennyolcat.- Végig jobbak voltunk, egy ízben majdnem áttörtünk a fe­lezővonalon. A bíró azonban nem kedvelt bennünket, engem le is zavart a pályáról, amikor megpróbáltam lefogni az ajkai középcsatárt, hogy ne ugrabug­ráljon már annyit, inkább pi­henje ki magát.- Ön U-szöges csúzlival lö­völdözte az ellenfél játékosait.-Ha nem lövöldözök, leg­alább harmincat kapunk.- A félidőben viszont kávéval kínálta őket.-Igazi brazil kávéval. De csak 5-6 csészében volt altató. A többiben erős hashajtó. A második félidőben aztán egye­sek, mint láthatta, elaludtak a pályán, mások pedig szüntele­nül a kispad mögé rohangáltak.- Mégis kikaptunk.- A kapusunk még nem az igazi.- Szóba is akartam hozni, hogy a kapus, errefelé szokat­lan módon, féllábú.- Az még nem volna baj. In­kább az a gond, s ezt egyre job­ban érzem, hogy nem tud mivel a mankójára támaszkodni, merthogy karjai sincsenek. így aztán nehéz­ségei támad­nak, ha ve­tődnie kell.- Azt nem érzi furcsá­nak, hogy a csatársor va­lamennyi tagja vak?- Nekem az az érzésem, kedves kolléga, hogy súlyos előítéletei vannak a vakokkal szemben. Inkább az lehet a probléma, hogy hiába üvöltöm ki a tüdőmet a meccs alatt, nem értenek belőle egy kukkot sem.- Talán azért, mert még nem tudnak portugálul.- Meg azért sem, mert mind­nyájan süketnémák. Dunai Imre Drága Menalcas „Nincs értelme fiam, másról van szó e napokban,/majd da­lolunk akkor, ha a drága Me­nalcas is itt lesz” — ezzel a gyönyörű résszel utal Vergi­lius a IX. eclogában félreért­hetetlenül arra, hogy nincs ér­telme fiam, másról van szó e napokban, majd dalolunk ak­kor, ha a drága Menalcas is itt lesz. De félre a lírával, Pécs vá­rosa, amely köztudottan me­gyeszékhely, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben, és amelyben, pontosabban, ahol a problé­mák, de mondhatnám úgy is, a gondok számszerűsítve ma­gasabb arányban fordulnak elő, mint mondjuk egy kisvá­rosban, vagy - ne kerteljünk - falun, az önkormányzatnak is bokrosabbak a teendői, horri- bile dictu, tennivalói, ezáltal felelőssége is nagyobb. E fe­lelősség nagyságrendje ap­proximative III. Amenhotep Memnón-kolosszusainak épí­tésével vethető össze az i.e. 1375. évben, vagy talán 1378- ban?, és „ha már lúd, legyen kövér” - miképpen Soren Ki­erkegaard írja a Vagy-vagy- ban -, IV. Amenhotep thébai templomegyütteséről se fe­ledkezzünk meg a kellő pilla­natban. De miről is van szó, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, hová is lyukadhat ki gondolatmenetem ördöngős spirálja, hasonlóképpen a spi- rochaeta pallida (gör+lat) je­lenkori kilátástalan küzdel­méhez? Mert hiszen másról van szó e napokban: csakis akkor dalolhatunk, ha a drága Menalcas is itt lesz. Na de ki az a Menalcas? Hodnik Ildikó Gy. Kártyaaggasztó Férfiolvasónk, aki igen szel­lemesen a „Szívbillentyű­csók” jeligét választotta, a fentiekből is kitalálhatóan szerelmi kérdésben kérte a Kártyaaggasztó válaszát. Olyan hölggyel esett mély szerelembe, aki nem szabad, hiszen férje, hat gyermeke és négy szeretője van. A re­mény, amely mégis feltáma­dott benne egy téli ködös haj­nalon, élteti még, félő, nem sokáig. A lapok alátámasztják, hogy szerelmük szinte köl­csönös, mindössze csak egyi­kük érez a másik iránt erős ir- tózatot, s ez az „egyik” mintha éppen a hölgy lenne. Ez azonban önmagában nem azt jelenti, hogy szerelme re­ménytelen, hiszen a Vénusz és a Mars együttállása azt su­gallja önnek, hogy próbálko­zása eredményes is lehet, ha van kellő kitartása, de a hölgy Vénusz-dombjához a követ­kező tíz esztendőben semmi­képpen se menjen öt méteren belül. Tisztázza a hölggyel kapcsolatuk további alakulá­sát, aki, tudnia kell, kissé fé­lénk természetű, négy szerető­jét sohasem meri egyszerre beengedni a lakásába, mindig csak kettesével. „ Vállalkozó bonviván ” jel­igére kérte tőlünk a választ az az olvasónk, aki arra kíváncsi, sikerülnek-e tervei. Elsősor­ban arra vigyázzon, hogy az elkövetkező két hétben ne menjen ki az utcára, mert el fogja ütni egy kamion. Ottho­nában is fenyegetik kisebb veszélyek, hiszen háza össze­omlik egy alatta húzódó alvó, ámde kitörésre készülő vul­kán miatt, felesége elhagyja a szomszéd fűszeressel, gyer­mekeit pedig elviszi a kolera. Mindezek ellenére ne veszítse kedvét, az a hátralévő néhány nap is tartogathat szépségeket életében, bár, ahogy itten el­nézem kártyáimat, önre e so­rok olvasása közben nagy va­lószínűséggel rászakad a mennyezet. Schneider Gábor Az ismeretlen férfi Ismeretlen férfi hatolt be teg­nap délelőtt Pécsett az egyik kertvárosi ABC-be, s arra kényszerítette a pénztárost, hogy a nála lévő pénz ellené­ben bocsássa rendelkezésére azt a tíz deka panzert, ame­lyet a pult mögött álló hölgy­től csikart ki erőszakos köve­telésével. A rendőrök a tettest forró nyomon követve három hét alatt elfogták. Védekezé­sül azt a nevetséges érvet hozta fel, hogy csak vásárolni akart. Rendőr Jakab alezredes elmondása szerint az ismeret­len férfinak ez volt a kilence­dik hasonló bűncselekménye. Bóka Róbert A nagy örömforrás: a művészet A művészet mindennapi életünk fontos részét képezi, nélküle szegényes és örömtelen lenne létünk. E témáról beszélget­tünk Pécs művészeti és kulturális életének meghatározó egyéniségeivel: Molnár G. Júliával a Művészetek Háza igaz­gatójával, Pinczehelyi Béla képzőművésszel és Kovács Arisz­tiddel, a kortárs művészet egyik apostolával.- A művészet, ha szabad ezt a fogalmat használnom kiindu­lópontként, gyökeresen más, mint a nem művészet. Erről kérdezem Molnár G. Máriát.-Talán azzal kellene kez­denem, hogy a pécsi Művésze­tek Háza programjába igen gyakran iktatunk be a művé­szettel kapcsolatos rendezvé­nyeket. ..- Úgy tetszik gondolni, ked­ves Molnár Gál Péter, hogy nem csupán nem művészeti, hanem kifejezetten művészeti programokat?- Arra gondolok, hogy igen.- Hasonló a helyzet a Pécsi Galériában is? Gondo­lom, Pincze- vári Sándor igazgatónak (képünkön) gazdag ta­pasztalatai vannak e téren.-A Pécsi Galéria rendsze­resen rendez kiállításokat, me­lyek során képeket is bemuta­tunk a közönségnek.- A képek kiállításonként mindig mások?- Mindig mások, néha meg, amikor nem, akkor ugyan­azok.- Kováts Gergely eddig nem kapcsolódott be vitánkba, pedig úgy vélem, lenne mon­dandód a témához.- Nekem ugyan nincs.- Pedig te a művészet apos­tola vagy, ha nem tévedek.- Engem nem érdekel a művészet. írtózom tőle, mint a kígyótól (pl.: Python reticula- tus).- Akkor hogyan kerültél ide, illetve Ön a kerekasztal beszélgetésbe?- Azért küldtek, hogy szö- geljem meg az asztal lábait, mert állandóan ki akarnak esni. MÉSZÁROS ATTILA KOMMENTÁRJA Az emberi tényező Is. Másképpen fogalmazva: de­hogyis. Pedig a regionalitás még tudományos Szakdolgozat szintjén sem elhanyagolható felvetéseket körvonalaz: ez tör­ténelmi reflex: mindenképpen. De: hová vezet ez az út? Meg tudja-e valaki fogal­mazni, vagy csupán arról van szó - már ami a „me­gyegőg” perspektívátlan- ságát illeti -, hogy mi itten valójában az egyébként gazdag talajú vidék kérges tenyerű emberének jogos elvá­rásait szimbolizáljuk? Felelős valaki ezért? Bizonyára. A tá- gabb környezet felé történő ki­törést persze nehéz a lobbicsa­tákra vonatkoztatni: de mégis és mégis. Rombolni könnyebb, ha a kormányzat mindezt ellen­súlyozni is látszik - heroikus munkával bár a sötét felhő ott gyülekezik a felettünk csüngő égen: a munkanélküli­ség rémképe. Az egymásra utaltság nem azt jelenti, hogy saját árnyékunkon kell átlépni ahhoz, hogy a területszervezés globális ismérveit alkalmazzuk normatív módon. Mert hát mi­képp kerül a csizma az asz­talra? Csak nem a ramadán szellemisége jelent meg alig észrevehető módon a hazai rö­gös valóság vörösen izzó meze­jén? Kérdések és: kérdések. És megintcsak: kérdések. Vála­szolni rájuk nehezebb, mint fel­tenni őket: tudom. De kiki- vánkozik belőlem, mint a halvacsora estébe nyúló hajnalokon. Ez a nagy test­ben nagy lélek szindrómája, mely stigmaként bizsereg mindennapjainkban. De a sóhajok önmagukban nem elegendőek: sőt! Bizakodjunk. Országnyi gondok nehezülnek vállunkra, s figyelembe véve a strukturális bizonytalanság ha­tártalan megtestesülését, kije­lenthetjük: a legfontosabb: az emberi tényező. Megkockáztatom: a lehetőségek durva talaja a horizont alatt feszül > 1

Next

/
Thumbnails
Contents