Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-27 / 353. szám
Riport “ Hatodik oldal 1998. december 87. Gyerekkórház, karácsony. A folyosón termetes karácsonyfa tele szaloncukorral, üveggömbökkel, szalagokkal, színes égőkkel. Alatta szépen becsomagolt ajándékok, rengeteg üdvözlőkártya. Egy anyuka most búcsúzik három év körüli gyerekétől. A csöppség csak nehezen engedi el a kabátja ujját. Tündérek Dr. Ráki Melinda (képünkön), a budapesti Heim Pál Kórház ügyeletese reggel nyolc óra óta van szolgálatban. Három osztály tartozik hozzá, a belgyógyászat mellett a neurológia és a haematológia. E két utóbbi helyen súlyosabb betegek vannak. Főleg epilepsziások és leukémiások, akik közül néhányan már hónapok óta rabjai a kórháznak, s rendkívül megterhelő gyógyszeres kúrát kénytelenek elviselni.- Ez az első karácsonyi műszakom - válaszolja a fiatal doktornő, amikor arról faggatjuk, milyen érzés december 25-én dolgozni. - Persze jobb lenne otthon, ám a mostani és az újévi ünnepek alatt mindenkinek kell egy napot ügyelnie. De nem panaszkodom, a gyerekeknek sokkal rosszabb - mondja, s már rohan is az egyik kórterembe. Belesnek az ablakon Az ötéves Terebesi Krisztián már nagyon virgonc, ugrál az ágyán. Egy hete hozták be ki- száradásos tünetekkel, vírusfertőzést kapott. Most már jobban érzi magát. Az édesanyja kevésbé. Látszik rajta, ő szenved igazán attól, hogy itt kell lenniük. Ráadásul szenteste már délután kénytelen volt hazamenni, hiszen kocsijuk nincs, a buszok, villamosok pedig leálltak. Krisztián az egyetlen gyerekük, ezért ketten szomorkodtak otthon a férjével.- Mit kaptál a Jézuskától? - kérdezzük a fiút.- A tündérek hozzák az ajándékot, nem a Jézuska - okítja ki halálosan komolyan a buta felnőtteket -, és még nem voltak nálunk. Mindennap belesnek a lakásunk ablakán, de csak akkor jönnek be, ha már otthon leszek. Tengerész Jézuskak A másik kórteremben Darvó anyuka mesét olvas egy kislánynak. Nem az ő gyermeke, de most ez nem számít. Az övé, az ötéves Zsolt elfoglalja magát, Kincses Erikának pedig már elmentek a szülei.- Nézd, milyen sellő Barbie-t A csöppségeknek minden gyógyszernél többet ér, ha ott a mama kaptam a tengerész bácsiktól - mutatja boldogan a kislány a puzzle-játékát.- Tengerészektől? Biztosan katonák voltak.- Dehogyis, igazi tengerészek - mondja kissé sértődötten. Kellett nekünk hitetlenkedünk. Kiderül, tényleg neki van igaza. Szenteste elegáns díszegyenruhába öltözött amerikai tengerészgyalogosok látogatták végig a kórházat, hátizsákjuk tele volt ajándékkal. A fiúknak főként katonákat, autókat, a lányoknak meg babákat hozott az Óperen- ciás-tengeren túli Jézuska. Rajtuk kívül zenészek is jártak a kis betegeknél, hiszen kell a mulatság az ünnepek alatt.- Elkezdett köhögni, felső légúti hörghurutot, arcüreg-, majd középfülgyulladást kapott. Ezután vírusos hasmenése lett, az egész teste csalánkiütéses volt, végül mindezek szövődményeként a térdében ízületi gyulladás alakult ki, ezért be kellett gipszelni a lábát. S mindez egy hét alatt - sorolja fel a helyzethez képest viszonylag nyugodtan a rémdrámába illő betegségsorozatot Duka Nikolett édesanyja. Alszik a kislány, ami ezek után nem is csoda. Duka Péterné minden idejét vele tölti. Reggel hétkor bejön, s gyakran éjfélkor megy el. így van ez karácsonykor is. Számukra az igazi ünnep az lesz, ha Nikolett hazamehet. Közeledik a vacsora ideje. Nehéz a gyerekeket rávenni arra, hogy asztalhoz üljenek. A kórházi kosztnál sokkal finomabb a sok-sok édesség, amit otthonról kaptak. S ilyenkor talán a nővérek is elnézőbbek. A szülők fájdalma Újabb kislányt hoznak a kórterembe. Annyira köhög, hogy el- kékült az arca. Édesanyja tanácstalanul téblábol, majd fehér köpenyt keres magának. Addig egy másik anyuka megitatja teával a gyereket. Ettől kissé megkönnyebbül. Ő igen, anyukája azonban aligha. Persze így van ezzel minden szülő. Kórházon innen - és túl. Almási B. Csaba Ajándékba fenyőfát, szaloncukrot és egész évre elegendő élelmiszert kaptak a Kistisza- háton élő családok. A legszebb ajándéknak valamennyien azt tartják, hogy hitüket és reményüket is visszanyerték. Hosszú évek óta nem volt ilyen szép karácsonya a kistiszahátiaknak. Pedig az alig félszáz házból álló falucska csupa idős lakója ugyancsak félve várta az ünnepeket. A medréből kilépett Tisza és a belvíz ugyanis elpusztította a termést, vele a helyiek reményét. Fenyőfára, ajándékra álmukban sem gondolhattak. E hír hallatán a Pannon GSM egész évre elegendő élelmiszert, karácsonyfát és szaloncukrot küldött a faluba. Aki csak élt és mozgott, az útra szaladt, ott várta a megraA falusiak nagy örömmel fogadták az ajándékba kapott karácsonyfát, szaloncukrot, tejet, zsírt, lisztet, cukrot, felvágottat kott teherautót. A kutyák úgy ugattak, mintha megbolondultak volna. Pedig csupán gazdáik jókedve ragadt rájuk. Az idős emberek hitetlenkedve vették át a telefontársaság ajándékát. Minden családnak jutott bőven tej, zsír, liszt, cukor, felvágott. Lenin úti házából járókerettel totyog elő a 90 éves Horváth Ilonka néni. Szemét könny futja el, amikor lánya, Berorka Antalné leemeli az IFA-ról a karácsonyfát.- Ajándékba kaptuk, mami! Meg a lisztet és a zsírt is. Nézd, szaloncukor is van rikkantja örömtől sírva fakadó anyjának az asszony. Berorkáné kötényébe törli a kezét, majd kérdés nélkül sorolja:- Tavasz óta háromszor kapáltuk a krumplit, a babot és a tengerit. Mind odaveszett. Amikor visszahúzódott a Tisza, láttuk, a kukorica akkorára nőtt csak, mint a veréb orra. Ha nem kaptuk volna ezt a sok ennivalót, január végéig se húzzuk ki. Mi történt, hogy eszébe jutottunk valakinek? - kérdi tőlünk az asszony, majd választ sem várva lelkendezik tovább. - Messze lakik tőlünk a fiam és a lányom. Azt ígérték, eljönnek a két ünnep között felkö- szönteni a mamát, aki most töltötte be a kilencvenet. Meglepődnek majd, hogy milyen gyönyörű karácsonyfánk van! Berorkáné úgy emlékszik, tíz éve volt utoljára fenyőfájuk. Azóta nem tellett rá. Amúgy szívesen idézi fel azt az időt, amikor Kistiszahát még virágzó falu volt. Mindennap tisztára söpörték a portát, felgereblyézték az utcát, úgy várták udvarlásra a legényeket.- Most már hisszük, érdemes lesz tavasszal újrakezdeni mindent, hisz’ nem hagyott el bennünket az Isten - sóhajtja búcsúzóul félszáz család reményét Berorkáné. Virág Márton I Az első kis lakó Szenteste egy ötnapos, egészséges kisfiút találtak a miskolci kórház bejáratánál lévő, a nem kívánt csecsemők menedékéül szolgáló inkubátorban, amelyet fél évvel ezelőtt helyeztek el itt. A nővérek Dávid Alexnek keresztelték az életmentő szerkezet első kis lakóját. § Beszélni valakivel Idén karácsonykor többen hívták a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatot. Elsősorban magányos, idős emberek tárcsázták az országban 36 helyen működő központokat, akik csak beszélgetni akartak valakivel. A segély- szolgálat a 06-80-505-525-ös ingyenes számon hívható. Sörös vacsora A Máltai Szeretetszolgálat nem csak háromfogásos karácsonyi ingyenebédet adott a hajléktalanoknak Budapesten, a Moszkva téren. Szenteste hét órakor - ha az illetőnek volt meghívója - süteményt és sört is fogyaszthatott a túrós tésztából álló vacsora után. I Isten pénze Átvállalja mintegy 70 ezer rászoruló nyugdíjas decemberi közüzemi számlájának kifizetését a főváros vezetése. Demszky Gábor főpolgármester ezt a nyugdíjasoknak tartott karácsonyi ünnepségen jelentette be, ahol ötszáz néző az Isten pénze című darabot tekinthette meg ingyen. Világgá ment a nagymama Otthon töltötte az ünnepeket az a mádi nagymama, aki beteg unokája halála fölötti elkeseredésében - a mínusz 15 fokos hidegben - egy szál mamuszban és melegítőnadrágban világgá ment. A keresésére induló mentőegység 26 óra múlva talált rá az eszméletlen asszonyra. Gy. Józsefné, a hatvanéves Mária néni öt éven át a legnagyobb szeretettel és odaadással nevelte kisunokáját, Attilát. A kisfiú nemrég súlyosan megbetegedett. Leukémia - közölte az orvos a diagnózist a családdal. Attila hiába küzdött, a gyógyíthatatlan kórral szemben alul maradt. Mária néni nem tudott beletörődni kisunokája elvesztésébe. Mérhetetlen bánatában útnak indult. Hová? Maga sem tudta. Hamar eltévedt a környező hegyek között. És leszállt az este. A csikorgó hidegben a fél falu hiába kereste az idős asszonyt. Másnap hajnalban értesítették Lehoczki Lászlót, a Miskolci Spe- oiális Felderítő és Mentőcsoport vezetőjét. A férfi nyomkereső kutyáival - Manccsal és Wikinggel- délután kettőkor egy meredek lejtő tövében bukkant rá az eszméletlen Mária nénire. Az asz- szony testhőmérséklete 26 fokra lehűlt, életveszélyes állapotban szállították a megyei kórház intenzív osztályára.- Szerdán már haza is hoztuk a mamát. Az ünnepek alatt a kedvencét: töltött káposztát és rántott húst evett - újságolta lapunknak megkönnyebbülten Cs. Ferencné, az idős hölgy lánya. így folytatta: - Hamarosan lesz gyermekünk. Reménykedünk, akkor talán a mama is megvigasztalódik. V. M. t f < <
