Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-24 / 352. szám
18 Dlinántúli Napló Karácsony 1998. december 24., csütörtök A zsebemben hordom a múzsát Szász Endre - karácsony helyett a művész elhatározásáról és az ihletről A várdai Szász-kúria műhelyszobájában egy kis Breughei-kép lóg a falon, körülötte pedig a mester művei: ötszáz év művészettörténete, ha találkozik. És a festékmocskos fehér köpenyben bagózó „Szász úr” háta mögött ott sötétlik a hatalmas festőállvány: várja a ma éjszakai mű megszületését. Mely alkotója titkos reménye szerint jobb lesz minden eddiginél. Szász Endre mindennap délután kettőig alszik az éjszakai munka után, és a novemberi sötétedéskor - találkozásunkkor - már-már nekilátna az aznapi festésnek. Először képeinek pécsi ügynökét. Varga László galériást piron- gatja meg egy kicsit, okítóan:- Maga is úgy árulja a képeket, mintha egy fűszerüzletben lennének. Egy igazi galéria olyan, hogy van négy fala, és mindegyiken egyetlen mű lóg. Az más kérdés, hogy hátul ott van a raktár, ami tele van. El kell menni Párizsba, megnézni, hogyan csinálják. Persze, Magyarországon, ahol Kossuth-díjas festőket lehet a járdáról árulni... Mondjuk erre mind a ketten, hogy ez itten (még mindig) nem Párizs, ugyebár. Csak legyint, miközben rágyújt. Akkor Párizst kell csinálni! - feleli. Evezzünk békésebb vizekre, vélem, és arról érdeklődöm, milyen karácsonyi emlékei vannak gyerekkorából?- Tőlem ne várjon egy nagy happy valamit - közli rögtön - , mert valahogy sosem voltak jó karácsonyaim. Talán azért, mert már egészen kisgyerek koromban rájöttem a „nagy titokra”. A karácsonyfát a fűtet- len szalonban díszítették fel, hogy tovább tartson, és amikor csöngetett az angyal, én beszaladtam és beleültem az apám ölébe. Apám a hideg miatt bekecset viselt, és az ördög tudja miért, belenyúltam a bekecs zsebébe, hát ott fogtam a csöngőt - ő volt az angyal! Az is igaz, hogy családom sem volt nagyon, mert a szüleim rengeteget dolgoztak, és közben folyton ide-odaköltözködtünk, hol a trianoni határokon túlra, hol a honvágy miatt vissza Erdélybe. No, az is épp egy karácsonyi emlékem, hogy apámat alaposan elverték a románok. A budapesti Pesti Hírlapnak volt egy Szász Béla nevű újságírója - ugyanígy hívták apámat is - aki elég kemény irredenta cikkeket írt Lord Rothermer szelleméUgyanis voltam sokszor szegény, tudom milyen az. Sőt azt is vallom, hogy a szegénység vagy gazdagság elhatározás kérdése. Persze, akkor van csak értelme minderről beszélni, ha rend van, és az értékért értéket is adnak. Mindennek pedig nem a mai Magyarország az élő példája, ahol ebben a hosszú rendszerváltásban ugyancsak felülre került a szalma. Es be kell látni, hogy mivel a könnyű pénzszerben. A román komisszár kitalálta, hogy apám a cikkek szerzője, és huszonötöt veretett a talpára. Ült szegény a nagyváradi hotelszobájában és áztatta a lábát. Hát karácsony ez, sze- retetünnep? Úgy vagyok vele, hogy számomra egyrészt minden nap ünnep, másrészt ami igazán megindít, az a tavasz. Amikor lombosodnak a fák, akkor tényleg jó élni.-Amikor azt állítja, hogy minden nap ünnep, az ön esetében arra gondolok, hogy bizonyára a festészet teszi azzá. így van?-A művész minden korban egyet akart: szabaddá tenni magát. Ennek két módja lehetséges, vagy valaki megtanul „éhenhalni”, vagy meggazdagszik. Embere válogatja. Én nem szeretek szegény lenni. zést nem lehet abbahagyni, mindenképp kifizetődőbb a tisztesség.- Még valamit a festészetről. Vannak ügyes emberek és vannak alkotó emberek. Nálunk létezik hatezer ügyes ember, aki fest, rajzol, komponál, és van húsz alkotó, aki valóban képet csinál. így aztán a hatezer fúrja azt a húszat. De a lényeg az, hogy az emberszívekben válik alkotássá egy kép. Én sosem értettem, sokan miért törekszenek arra, hogy ne értsék, amit csinálnak. A tehetséges ember úgy születik, hogy több évezredes tapasztalatot hoz magával a fejében és a lelkében, és képes arra, hogy megfogja a lényeget, ami különben minden korban ugyanaz. Ezért nem szeretem az -izmusokat sem, mert azok mindig megkerülik a nehézségeket. Azt harsogják, hogy „Lám, itt állunk a Művészet Városában”, de közben kiderül, hogy alig ismernek néhány utcácskát. A magam részéről az egész várost szerettem volna bebarangolni.- Szükség van mindehhez „ihletre ” ?-Az ihlet nem profi fogalom, csak a dilettánsok várnak rá. Egyfajta koncentrált állapotot ismerek, amikor odaállok az állvány elé és megfestem, amit akarok, mert már ott van a fejemben, csak fel kell tenni a vászonra. Tudja, a zsebemben hordom a múzsát, és akkor csókoló- zom vele, amikor akarok! Úgy van ez, hogy a művészet egy csodálatos nő, de sose teheti magáévá az ember, mert nem létezik kielégülés. A legborzasztóbb pillanat, mikor aláírok egy „kész” képet, mert ezzel azt ismerem el: ennyire vagyok képes, nem többre. Tudom, mi az, amit nem tudtam belefesteni - az más kérdés, hogy akik esetleg megveszik, azok azt látják, amit belefestettem.-Alkotói válság. Ismerős fogalom ? — Teljesen ismeretlen. Ennek pedig az áll a hátterében, hogy én már kamaszkoromban kialakítottam magamnak egy filozófiát azután, hogy a zsidó lányt, akit szerettem, megölték a németek. Akkor, hogy mentsem magam, azt mondtam: nem vagyok fontosabb, ha a Tejútról nézem magam, mint egy hangya. De érdekes vagyok, miként a hangya is az, és az egész világ érdekes! Ám ha nem vagyok fontos, nem is fájhat semmi, és azt is csak tanulmányozom, milyen az, ha fenékbe rúgnak! Tisztában vagyok vele, legalább hatszáz évig kellene festenem, hogy mindent tudjak. Ugyan ki él hatszáz évig? Talán egy tölgyfa, de az meg nem fest! Melyik a legjobb képem? - ez is érdekes kérdés. Mindig azt remélem, hogy az, amit holnap festek. Ez a motor. Még akkor is, ha sejtem, sose tudom teljesíteni. MÉHES KÁROLY A betlehemi üstökös” VI A betlehemi jászol fölött csillag világított. Az evangélium szerint Jézus születését hirdeti. Ősidők óta üstökös alakjában ábrázolják hosszú csóvával. Úgy hozzátartozik a betlehemi jelképvilághoz, mint az angyalka, meg a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. őket egyébként a 9. századig szinte minden évszázadban másként emlegették, csak akkor kapták egymással rímelő nevüket, és akkor lettek bölcsekből fejedelmekké előléptetve. Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki - kérdezték a bölcsek Máté evangéliuma szerint, mégis üstökös maradt fenn a középkori ábrázolásokban és néphagyományban. Az üstökös egyike a legfeltűnőbb égi jelenségeknek. A kronológusok hajdan keresték az ókori feljegyzésekben azt az üstököst, amely a felbukkanási idejével megfelelne betlehemi csillagnak, és ezzel Jézus születésének dátumára is fény derülne. A kínai krónikák nevezetes üstökösöket említenek i. e. 87-ben és i. e. 11-ben, de ezek mind korainak tűntek ahhoz hogy Jézus születését jelezték volna. Az időszámításunk kezdete körüli időből azonban semmi hír nem maradt fenn. Újabb nagy üstökösökről pedig csak az i. sz. 65-ből van a következő feljegyzés Kínában, és 66-ban Európában. Ezek viszont végérvényesen baljós, szerencsétlenséget hozó rossz „csillag” hírébe kevertek minden későbbi üstököst. Kevéssel feltűnésük után ugyanis a zsidó háborúban elpusztult Salamon király temploma Jeruzsálemben. Tulajdonképpen a csillagászati rejtély kulcsa már igen korán megvolt, csak nem éltek vele. Tertullianus egyházatya i. sz. 200 körül úgy nyilatkozott, hogy nem lát a betlehemi csillagban csodát, csak a bolygóknak Jézus születését hirdető különleges társulását, amelyben különös szerepet vitt a Szaturnusz és a Mars. Ám újabb ezer évet kellett várni arra, amikor az 1150-es évek derekán Manuel Komme- nosz bizánci császár - egyébként a mi Szent László királyunk unokája - buzgón vitatkozni kezdett udvari filozófusával, Glükasz Mihállyal a csillagjóslásról. Glükasz makacsul azt állította, hogy a betlehemi csillag csodás égi tünemény volt, nem lehet tehát a világi asztrológia szabályaival magyarázni. Ezzel szemben a csiszár szentül meg volt győződje arról, hogy a napkeleti bölcsek a bolygók kölcsönös állásának jelentőségét, és a betlehemi csillag feljöttéből meg az állatövi csillagképekből, ahol a csillag megjelent, rátaláltak Jézus születésének a helyére. A vitában a császár természetesen teljes győzelmet aratott. Amikor megelégelte Glükasz szakadatlan ellenérveit, 1156-ben meg- vakíttatta és életfogytiglani fogságra vetette. Két és fél évszázaddal később Petrus de Alliaco bíborós - aki Húsz János vizsgáló- és ítélőbírája volt - azt áhítottja, hogy Krisztus „in gloria Sá- turni”, azaz Szaturnusz dicsfényében született. Az üstökösként ábrázolt betlehemi csillagról a 16. században Tycho Brahe, majd Kepler is megállapította, hogy az sem üstökös, sem új csillag fellob- banása nem lehetett. Harminc esztendővel később aztán hajdani „számysegédje”, az örökébe lépő Kepler viszont kiszámította, hogy i. e. 7-ben háromszor ismétlődő együttállás jött létre a Halak csillagképében a Jupiter és a Szaturnusz között. Ez ezért nevezetes, mert i. e. 1800 és i. sz. 400 közötti 2200 évben mindössze kétszer fordult elő: i. e. 860-ban és i. e. 7-ben. Legutóbb ez a háromszori együttállás 1940. augusztus 15. és 194L február 20. között ismétlődött meg. Századunkban babiloni ékírásos bizonyítéka is előkerült annak, hogy ez a rendkívül ritka bolygóegyüttállás mély megrendüléssel foglalkoztatta az ókori bölcseket. A csillagjóslás akkori hagyományai szerint értelmezhették az égi jeleket: a Jupiter, a királyi csillag, a zsidók oltalmazó csillagának, a Szaturnusznak a közelében látható és együtt a Halak csillagképében vannak, amely szintén a zsidók országára utal. És a Messiásra, kinek eljövetelét hirdette akkor az éppen a tavaszpontja előtt álló csillagunk a Nap is. DUNAI IMRE Szeressétek a macskát! i PANDUR JÓZSEF RAJZA Utálom a macskát. De nagyon szeretem a feleségemet. így aztán akkor sem dobtam ki a tizedikről a dögöt, amikor csokor- nyakkendő-kötés közben hoz- zádörgölődzött szmokingnadrágom mindkét szárához, s fél óra kefélés, taxilemondás és újrahívás után még mindig hatalmas szőrökkel nadrágom alsó részén indultam óriási késéssel a tudósbálba. A mi macskánk ugyanis perzsa. Ahelyett, hogy kopasz lenne. Perzsa és csomókban hull a haja szála, akarom mondani a szőre, ami hosszabb, mint másnak a haja. Már kidobtam két kedvenc fekete ingemet, a fekete ballonkabátomat, a fekete dzsekimet, mert kike- félhetetlen volt belőlük a macskaszőr. A lányom szobájában gyönyörű meggyszínű padlószőnyeg van. Mármint porszívózás után tíz percig. Aztán fél órán belül a meggyszín fokozatosan perzsamacskaszőr-foltokat kapva terepszínűvé válik. Ilyenkor már csak lehunyt szemmel szólok be a lányszobába, mivel a szőr látványától is hányingert kapok. Azt, hogy mi mindenben találtam már macskaszőrt, merő emberségből nem írom le. Végül is miért undorodjon a kedves olvasó? Családom nőtagjai nem értik gyűlöletemet. Imádják a macskát, a szőrét is. Kefélgetik, fürdetik, simogatják, az ágyukba engedik, hogy egyéb gusztusta- lanságokról ne is beszéljek. Tán elég annyit mondanom: zacskóba gyűjtik a székletét. Én sosem tennék ilyent, jóllehet a ci- cus kizárólag akkor vécézik, amikor én fél méterre tőle enni készülök. Mert a macska engem imád, állandóan környékez. Egy szombat délelőtt két filmsztárnak öltözött mormon jött téríteni. Nejem egy szál pongyolában, macskával a karján, kiállt a lépcsőházba, hallgatni a daliákat. Közben leereszkedő mosolyával simogatta a macskát. Tudta, hogy jól áll neki. Én közben elmentem a kisboltba, a nagy boltba, a gyógyszertárba, s vissza-visszatérve tapasztaltam, a mormonok beszélnek, a feleségem simogatja a macskát s nem unja. Nekiláttam az ebédfőzésnek, de ideges voltam, nem tudtam, vajon a fiúk velünk esznek-e. Végre bejött a Drágám, s álmatagon leült a konyhába. Szemrehányó tekintetemre csak any- nyit mondott: - Nagyon érdekes dolgokat mondtak. És simogatta tovább a macskát, immár két órája. Én meg elsóztam az ebédet. Nem bosszúból. A reménytelen szerelem miatt. Istenem! Miért nem a macskát szeretem, s miért nem gyűlölöm a feleségemet? Ha így lenne, a feleségem engem szeretne, babusgatna, dédelgetne, órákon át simogatna, mint most a macskát. Férfitársaim, ha jót akartok - szeressétek a macskát. BÜKKÖSDI LÁSZLÓ
