Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-23 / 351. szám

1998. december 23., szerda Hitélet Dunántúli [Napló 11 í Emlékeztető Szentestén vagyis csütörtö­kön az éjféli szentmisét Mayer Mihály megyés püs­pök mutatja be a baziliká­ban. Karácsony napján a 9.30-as gyermekmise után a hittanos gyerekek pásztorjá­tékot adnak elő. All órás ugyancsak püspöki szentmi­sén a Székesegyház Kórusa Palestrina Hódié natus est című miséjét énekli. A evangélikus templom­ban (Pécs, Dischka Győző u.) a szentestén 6 órakor, karácsony első napján 8, 10 és 18 órakor lesz istentiszte­let. Karácsony másnapján 9 (német), 10 és 18 órakor. A betlehemi láng. Az evan­gélikus templomban vehető át ma és holnap egész nap. A Belvárosi templomban csütörtök délután 4 órakor betlehemes játék lesz gyer­mekeknek. A szentmise há­romnegyed 5 órakor kezdő­dik. Az szentmise éjfélkor lesz, de a templomot már 11 órakor kinyitják. Karácsony­kor és karácsony másnapján a szokásos ünnepi miserend, - kivéve szombaton a délelőtti német mise elmarad. Pécsett, a Szabadság utcai református templomban 24- én, csütörtökön délután a gyermekeknek tartanak ka­rácsonyi ünnepséget. 3 óra­kor istentisztelet. 25-én és 26-án fél 9, 10 és 17 óra az istentiszteletek időpontja űrvacsorával. Húsz gyermek érkezik 27­én a beregszászi árvaházból a Pécs-egyházmegyei Kari- tász és a Collegium Serap- hicum vendégeként két hétre Pécsre. Aki támogatni kívánja az akciót, szívesen fogadják a Karitásznál a ka­rácsonyt követő munkana­pokon január 11-ig. (Pécs, Janus P. u. 4.). Hangverseny. December 29-én, kedden este 7 órakor hangversenyt ad a baziliká­ban a Bach énekegyüttes, Szamosi Szabolcs (orgona) és a kamarazenekar. Vezé­nyel Josef Göller. Műsoron F. Poulen Orgonaversenye és Saint Seans Karácsonyi oratóriuma. Vallástudományi szak. A szegedi József Attila Tudo­mányegyetem vallástudo­mányi szak létrehozását ter­vezi. A szak nem korlátozó­dik a kereszténységre, ha­nem más világvallásokról és az űj vallási jelenségekről is általános műveltséget ad. A második kolostoralapítás Beszélgetés Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjellel Korzenszky Richárd bencés szerzetes neve az országban leg­többeknek - egykori öregdiákoknak - a szigorú, fanyar hu­morú tanárt és igazgatót jelenti. Ma a tihanyi apátság perjele, és nem kisebb feladatot kapott néhány éve, mint hogy építsen másodszor is bencés kolostort az ősi falak között. A Tihanyi Alapítólevelet - egyik legrégibb írott nyelvem­lékünket - I. András király 1055-ben adta ki, ma Pannon­halmán őrzik. Innen érkezett dr. Korzenszky Richárd is, hogy hosszú évtizedek tanári pályá­jával, négy évi minisztériumi biztosi munka után Tihanynak szentelje idejét.-Tihany: találkozó- hely. Számomra az ala­pítólevél. mindig jelkép értékű volt. A latin szövegben, amely az európai kultúrát jelenti, először bukkannak fel a magyar szavak. Ti­hanyban egyszerre van jelen Kelet és Nyugat: I. András király felesé­gével szláv, kijevi szer­zetesek jöttek ide. Ez a hely évszázadokon át különböző kultúrák ta­lálkozóhelye volt. 1950-ben feloszlatták az apátságot, s nekünk bencéseknek nem volt bejárásunk az épületbe. Csak álmodtunk arról, hogy Tihanyban ismét jelen kellene lennie a bencés életnek. Aztán 1991-ben először Pásztory Val­ter atya jöhetett vissza plébá­nosként, és emberfeletti küz­delmet folytatott az épület visz- szaszerzéséért. Voltak, akik nem értettek egyet Tihany egy­házi kézbe adásával „kiemel­kedő kulturális értéke” miatt. „Isten veled, Tihany!” - olvas­hattuk egyes lapokban a vissza­adásról rendelkező kormány- döntés után. 1994 decemberétől Pannonhalmától függő házként működik itt a bencés közösség, jelenleg négy bencéssel. Idén nyáron perjelség rangjára emelte a főapát úr, növendék­felvételi joggal: tehát ha valaki itt szeretné szerzetesként leélni az életét, csatlakozhat hozzánk.- Mik a feladatok és milye­nek a lehetőségek?- Ellátjuk a helyi egyházköz­ség lelki gondozását, mi vezet­jük az apátsági múzeumot, a ki­állítóhelyet, kiállításokat szer­vezünk. Ugyanakkor kapcsola­tot tartunk egyházi iskolák volt diákjaival, találkozókat és elő­adásokat szervezünk. Tovább­képzésre, lelkigyakorlatok vég­zésére jönnek hozzánk csopor­tok: tanárok, egyetemisták, egyházközségi vezetők, értel­miségiek. Szeretnénk nekik el­mélyülésre, elcsendesedésre lehetőséget biztosítani. Mind­ehhez persze meg kellett terem­teni a feltételeket. A kolostor­épület elhanyagolt állapotban került vissza. Fel kellett újítani a tetőszerkezetet, a teljes vízve­zeték-rendszert, az elektromos hálózatot, a fűtést. Ablakokat cseréltünk, vizesblokkot alakí­tottunk ki, hogy a ház lakható legyen. Azért fontos ez, mert a szerzetesközösségnek is arra van szüksége, hogy csendben élhessen és dolgozhasson, más­részt az idelátogató, szellemi­lelki gazdagodást keresőknek is megfelelő elhelyezést kell biz­tosítani. A Tihanyi Apátság az ország egyik kiemelkedő mű­emlékegyüttese. Központi ál­lami, ún. címzett támogatást kapunk, ebből eddig az építke­zés felét tudtuk elvégezni. (Azonban 1998-ban egyetlen forint sem érkezett, így munkák állnak!) A vendégházat és a ki­állítótermet kárpótlási pénzből építettük, és van valamelyes bevételünk az idegenforgalom­ból is, amit természetesen teljes egészében visszaforgatunk.- Richárd atya a győri taná- roskodás néhány évét leszá­mítva tizennégy éves kora óta élt Pannonhalmán. Mi­lyen volt onnan elsza­kadni?- Nem volt egyszerű meggyökereznem Ti­hanyban. De rá kellett jöjjek, hogy ez egy csodálatos hely. A szo­bámból látom a felkelő és lenyugvó napot. Ré­gen szívesen fényké­peztem, ám ez egy idő­ben - mikor a szerve­zőmunka volt az ural­kodó - háttérbe szorult. Most, bár nagyon sok a tennivalóm, mégis is­mét előkerült a fényké­pezőgép. Miként pan­nonhalmi szobám abla­kából is éveken át fo­tóztam ugyanazt a tájat, ugyanabból a látószög­ből, most is ezt teszem. Ezüstös, majd szürke, aztán sö­tétzöld és mélykék vagy lilás lesz a Balaton színe, napszak­tól, felhőktől, időjárástól füg­gően. Igazából nem készültem erre a munkára. Tihanyi rend­társaim áldozatos segítségével tudom csak végezni, amit te­szek: hol építésvezető, hol lel­kipásztor, hol könyvkiadó, hol kultúraszervező, lelkigyakor­lat-vezető vagy oktatáspolitikus kell legyek. De elsősorban ben­cés szeretnék lenni, helytállni ott, ahová szólítottak, értékeket befogadni és továbbadni az ér­deklődőknek. Szeretnénk, ha a régi apátság ismét élne. S tud­juk, hogy „ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt”. Méhes K. -Fotó: Tóth L. Karácsony másnapján Pécsett, a Belvárosi templomban Mise a háború áldozataiért Karácsony másnapján, vagyis szombat délután 3 órakor az idén is megtartják Pécsett, a Belvárosi templomban az El­hurcoltak miséjét. A német nyelvű szentmise előtt már fél 2-től a templom nyitva lesz. Két órától a mohá­csi német kórus énekel, illetve vezeti a népéneket. Közben rózsafüzért és gyertyagyújtást tartanak falvanként a háború áldozatainak emlékére. A püs­pöki nagymise 3 órakor kez­dődik. A szentbeszédet Mihm Ede főtisztelendő úr mondja. Énekel a lánycsóki német kó­rus. A megemlékező istentiszte­letet 2 órától felveszi a Magyar Rádió Pécsi Nemzetiségi Szer­kesztősége. Baranyából, Tol­nából várják a híveket, külön is a háború áldozatainak hozzátar­tozóit. Német nyelvű istentisztelet lesz karácsony másnapján 9 órakor a pécsi evangélikus templomban is. Igét hirdet Sza­bados Regina lelkész. A betlehemi család Jézus Krisztus születése időben távoli ese­mény, mégsem mondhatjuk azt, hogy nekünk nincs semmi közünk hozzá. Lélekben újra, évről évre jelen időben - a mában - éljük át a betlehemi eseményeket A liturgikus „ma” miatt a születés örömhíre nem általánosság­ban, hanem személy szerint szól az emberek­hez: engem ér el az üzenet, egyedülálló és ki­vételes módon. Ez a mi karácsonyi ajándé­kunk Istentől. A figyelmünk ma Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. Szent Lukács evangéliumából tudjuk, hogy milyen előzmények után kerülnek Betlehembe. S Jézus megszületésével „teljes” lesz Mária és József családja és öröme. Az öröm belülről jön, mert a külső, a körülmények egyszerűsége inkább siralmas, mint öröm forrása. A szentírás így mondja: „Mária megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” Ez a születés, ez a jászolba fektetés arról tanúskodik, hogy Jézus a legszegényebbek, a legalázatosabbak, a kisemmizettek közé akart tartozni. Azt mondja, hogy ott találják őt az öröksé­gükből kitagadottak, a betegek, a foglyok, a szenvedők közt, és nem kér részt a királyok és világmegváltók pompájából. Mire figyelmeztet ez bennünket? - Inkább legyek szegény Jézussal, mint gazdag Jézus nélkül. Szívesebben egy barlang­ban Jézussal, mint esetleg egy többcsillagos hotelban, ahol nincs számára hely. Számunkra a szent család — bármilyen keveset is beszél róla a biblia - minta. Egy olyan család, amely be tudta fogadni és fel tudta nevelni Krisztust. A mi családunkról elmondható-e ugyanez. Befogadta-e Krisztust. Él-e köztünk, bennünk Jézus? Az Ő örömhíre, az evangélium szava által. Ott van-e a család közös, mindennapi imádságában? Utolérhető-e tetteinkben, megláthatja-e a szomszéd, a barát, a munkatárs, hogy ő a mi családunkban nem csak évente egyszeri, karácsonyi vendég, hanem családtag? Akiből napról napra többet tudok megmu­tatni életem által, akiről tanúságot teszek embertársaim előtt. Szent József személye még kevesebbszer van említve a bib­liában, mint Máriáé. Azt azonban tudjuk róla, hogy „igaz ember volt”, aki engedelmeskedett az angyali üzenetnek. Ma úgy áll előttünk, mint aki a legkiválóbb képviselője annak, amit így nevezhetnénk: a laikus ember életszentsége. Ő nem volt apostol vagy tanítvány. Nagyszerűsége a családfői életszentség, egy olyan férfié, aki mesterséget gyakorol, hogy megkeresse min­dennapi kenyerét. Az angyal azt mondja neki: „Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját és menekülj Egyiptomba”. Az angyal nekünk is ugyan­ezt parancsolja. S ez azt jelenti: Vedd a telkedbe Jézust, akit Betlehemben láttál, és Máriát, akit nem választhatsz el tőle, s menekülj a téged körülvevő rossztól. Rendezz be magadnak bensőséges, harmonikus életet, ahol párod és gyermekeid biz­tonságban élnek. A szent család élete - akár Betlehemben, akár Egyiptomban - ma is ösztönző példakép számunkra. Testesüljön meg az Isten Igéje a mi családunkban is a szeretet és az egység által. így le­szünk éltető kovásza testvéreinknek és minden embernek Jézus Krisztusban, akik még nem tapasztalták meg, hogy nem csak karácsonykor, de az év minden napján: Velünk (van) az Isten. Bodogán László paróchus A szeretet hordozói Alig pár órával korábban, hogy családjukban a szenteste szép ünnepe elkezdődne, a pécsi Lyceum Kolping-család 11 tagja, három Pálos-rendi novícius társaságában Sziget­várra utazik, hogy rászoruló embereknek sgítsen. Csütörtökön délután fél 3- tól a kórház ügyeletben lévő dolgozóinak és ápoltjaiknak viszik el a szeretet melegét. Közel 100 ember részesülhet a bensőségesség és a béke szép pillanataiban. A Lyceum képviseletében házaspár, fiatalemberek, kis­gyerekek vállalták, hogy az otthoni karácsonyi készülődés helyett elutazzanak a sziget­vári kórházba, s ott 30-35 perces műsorral, apró, ám örömmel adott ajándékokkal kedveskedjenek azoknak, akik délutáni és éjszakai munkájuk, illetve betegségük miatt családjuktól elszakadva kénytelenek eltölteni a szent­estét. M. A. Ismerni, érteni Daloljatok az Úrnak! Jézus alapvetően szabad ember volt. Nem függött sem a tör­vénytől, sem a vallási külsősé­gektől, sem a farizeusoktól, sem pedig népe politikai és val­lási elöljáróitól. Jézus idején Mózes törvénye képezte a zsidó társadalom alapját. Mivel Jézus szembeszegült vele, hogy kife­jezze Isten igazi akaratát, sokan szembeszálltak vele. Számára a törvény nem volt mindenható. Szembeállított vele egy, az Atya akaratára figyelő újfajta szellemiséget és az emberek szolgálatára való készséget. A farizeusok aprólékos gon­dossággal ügyeltek a vallási előírások betartására, szívük mélyén azonban nem szolgál­ták Istent és nem törődtek em- bertársaijckal. Jézus ennek el­lenkezőjét tette. Azt tanította, hogy Isten előtt csak az értékes, ami a szívünkből fakad. Ezért Istenhez való viszonyunkban megtérésre, embertársainkkal szemben pedig kiengesztelő- désre szólít fel minket. Jézus az írástudók, farizeu­sok, szadduceusok helytelen magatartására felhívta az embe­rek figyelmét és elhárította vá­daskodásaikat. Bátran vitába szállt velük, és elutasította el­méleteiket. Legfőképpen azért támadta őket, mert a törvényt a saját érdekeiknek megfelelően értelmezték, semmibe vették a szegényeket, a tudatlanokat és a bűnösöket. Olyan Istenről taní­tott nekik, aki mindenkit szeret és mindenkinek megbocsát. Övé a szegények szabadsága, akiknek Isten országát hirdeti. Szabadsága nem kötődik sem­mihez, csak az Atya akaratá­hoz. Rozs Szilvia A kultúra kezdetétől nyomon követhetjük az ember igényét a zene iránt. Minden vallás kere­tet adott ennek a törekvésnek, de kiemelendő a keresztény egyház, amely évszázadok óta támogatta a zeneművészetet. „Daloljatok az Úrnak citerával és zengő muzsikával.” Ezen veretes invitáció han­gulatában rendezte meg a Pé­csi Püspökség Mayer Mihály megyés püspök kezdeménye­zésére „Püspökvári Zenés És- ték” címmel első hangverse­nyét. Világhírű énekesnőnk, Sass Sylvia operaházakhoz méretezett hatalmas hangját és művészi előadásmódját élvez­hettük, melyhez nagyszerűen társult Fekete Károly baritonja és Haraszdi Miklós avatott zongorakísérete. Repertoárjuk J. S. Bachtól R. Straussig fel­ölelte a legismertebb zene­szerzők műveit. A vendégek élvezettel hallgatták az orató­riumok, operák áriáit és a da­lokat, melyeknek hangulatát korhű környezet biztosította. Ritka élmény antik bútorok, festmények, csodálatos gobe­linek, keleti szőnyegek, régi szobrok, csillárok között kora­beli muzsikát hallgatni. És ezt természetesen, zavar nélkül teheti az ember, mert előbb- utóbb oldottá válik hangulata és magától értetődő természe­tességgel szemléli magát az aranyozott konzolos tükörben. Csodálatos a Palota, talán a legszebb az országban. Külön értéke, hogy szó szerint ottho­nosan mozog az ember itt. A vendégek a mai magyar közélet prominens képviselői voltak. Magától értetődik, hogy mindenki valamilyen vi­lágnézetet vallott, aminek igen széles a skálája. De ez volt az az est, amikor a különböző né­zetek szó szerint „egy húron pendültek” a művészet vará­zsának jegyében. A művészet élvezete közben más emberré válunk, jobb, megértőbb em­berré. Émelkedettebb szintű lesz magatartásunk, kompro­misszumra hajló. A muzsika hatására Beethoven örömódá­jának hitvallása szerint „test­vérré lesz minden ember”. A mai elvadult, gyilkolódó, rob- bantgató világban olyan szi­getre léptünk néhány órára, melyen minden szempontból jól éreztük magunkat. Kiváló gondolat volt a püs­pök úr részéről, hogy ismétlőd­jenek ezek az esték, módot nyújtva újabb magasszínvo­nalú zenei élményre és tisztességes, emelkedett gondolko­dású társa­dalmi vezető réteg igényes körülmények között való találkozására. Az est befejezésekor - ki­lépve a Püspökvár kapuján - lenyűgöző kép tárult elénk. A sötét tintakék égbolt hátteréből kivilágított oszlopsorával elénk magasodott a négytor- nyú Székesegyház. Ez a csodá­latos látvány adta meg a stílu­sos záróakkordját az esti kon­certnek és teremtette meg han­gulatát az eljövendő kará­csonynak. Dr. Szalai István ♦ í *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents