Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-20 / 348. szám
HARLE TAMÁS KARÁCSONYI INTERJÚJA ANTAL IMRÉVEL Apró ember. Egészen apró. Agysebésznek készült, mégis zongora- művészként lépett a világot jelentő deszkákra. Jó néhány filmszerepének köszönhetően a Magyar Filmművészeti Lexikonban is helyet kapott, az ország mégis az egyik legnépszerűbb magyar televíziós műsorvezetőként tiszteli. Az életben éppen olyan, mint a képernyőn. Kedves, I bolondozó, és - számos \, pályatársával ellentétben - remek riportalany. „Ordítottam az orvossal, hogy mentse meg, ne hagyja elmenni!” 1998. december 20. Arckép Hetedik oldal A ruha csalóka, a képen ugyanis Nemo kapitány van „Gombnyomásra” cseveg, a riporter csak hátradől, néha-néha közbekérdez - és szorgalmasan jegyzetel.- Honnan az örök derű, a fáradhatatlan mesélőkedv, energia és kisugárzás?- Minden a gyermekkorban dől el, és nekem csodálatos szüleim és gyermekéveim voltak. Apám tanító volt, édesanyám óvónő, úgyhogy én egy valóságos gyermekparadicsomban nőttem fel az óvodai szolgálati lakásban. Hatalmas udvar, homokhegyek, titokzatos bokrok, fák, nem hiányzott nekünk onnan semmi. Vas Szív, az indián- Gondolom, jó kis botrányokat csaptatok.- Botrányt nem! Érdekes, én igazán jól nevelt kisfiú voltam, ráadásul sűrűn nyomtam az ágyat. Minden létező gyerekbetegséget megkaptam, az emlékkönyvem szerint csak méhen kívüli terhességem nem volt. Képzeld, mi nyaranta hatalmas előadásokat rendeztünk. Te, hát az valami fantasztikus volt. Egy álló évig készültünk. Ősszel elhatároztuk, hogy télen mit olvasunk el, tavasszal már próbáltunk, nyáron meg következett a valósághű előadás.- Csak nem Nemo kapitányt tisztelhetjük benned?- Nemo kapitányt, bizony, meg Sándor Móricot. Na és Vas Szívről se feledkezzünk el!- Az meg ki a csuda?- Úristen, hát nem tudod?! Vas Szív a rettenthetetlen indián, ez volt az én dicső indián nevem.- Szerettél zongorázni?- Imádtam!- Miért? Mit adott a zene, a zongorázás?- Sokkal többet, mint az irodalom vagy bármi más, ugyanis a zene szavak nélkül közvetít érzelmeket. Ott van Liszt Mephisto keringője. Te vagy Mephisto, ugyanakkor te vagy a lány is a darabban, fúj a szél az erdőn, madarak trilláznak, és mindezt egyedül te, a zongorista közvetíted.- Ez maga a boldogság?- Mámoros boldogság... Gondolj bele: kétszáz évvel ezelőtt egy borús őszi napon egy görbe lábú kis osztrák, nevezzük Wolfgang Amadeus Mozartnak, valamiért rosszkedvű volt. El volt kenőd- ve, pocsék hangulatban várta az estét. És ahelyett, hogy elverte volna a kedves feleségét, amit egyébként a derék Constanza igazán megérdemelt volna, odalépett egy kottapulthoz.- És telepötyögtette a papírt.- így van, mégpedig valami egészen bonyolult kódrendszerrel, és a részéről minden el volt intézve. Na most, eltelik kétszáztíz év, és ezt a papirost megtalálja egy másik pasi, nevezzük őt Yehudi Menuhinnak. Átnézi, majd kiáll New Yorkban a Cornegie Hallban több ezer ember elé, és hegedülni kezd. Nem kezd el magyarázni, hogy hölgyeim és uraim, találtam egy telepöttyözött papírt, amely a véleményem, ízlésem és érzésem szerint ezt és ezt jelenti... Nem! Odaáll, cini-cini. A jelenlevőknek rezegni kezd a dobhártyájuk, és... Mozart úr csodája- ...és ugyanolyan hangulatuk lesz.- Ez hihetetlen csoda. Eltelt kétszáztíz év, a Bécs-New York távolság mondjuk hatezer kilométer, és a jelenlévők mégis megközelítőleg olyan lelkiállapotba kerülnek, mint annak idején az a kis osztrák.- Mondjuk elszomorodnak. De mitől?- Hű, ha én azt neked meg tudnám magyarázni! Tény, hogy Chopin egyik keringöjétől elszomorodsz, a másikat hallva pedig szinte lebegsz a boldogságtól.- Odaadnád az egész Antal Imre-életutat egyetlen koncertért a világ valamely szentélyében?- Hát igen... Kérlek szépen, nagyon szerettem volna eljátszani Mozartnak két, mohban írt zongora- versenyét, és ez már sohasem adatik meg. Szerettem volna sok mást is eljátszani még.- A téged közelebbről ismerők szerint benned két én lakozik.- No, fene?!- Az egyik fürdik a népszerűségben, mindig vidám arcát mutatja, a másik viszont magányos farkas.- Hát farkasnak azért semmiképpen sem nevezném magamat.- És magányosnak...?- Egyedül élek, de azért nem vagyok olyan magányos. Vannak persze elkenődött pillanataim, olyankor nem megyek emberek közé, meg aztán borzasztó könnyen meghatódom, amit rettenetesen szégyellek. Nézek egy filmet, hallgatom a zenét, jujjujjujj, lyukacsosra bőgöm a zsebkendőmet. Nemsokára itt a karácsony, biztosan megint elérzékenyülök majd.- írtál egy önéletrajzi könyvet, Pami. Tényleg, hogyan lettél, Pami?- Kérlek szépen, ez a gyerekkori, illetve felnőttkori becenevem volt. Édesanyámmal kivételes és fantasztikus kapcsolatban éltünk, és ő szólított engem így. Amíg édesanyám élt, addig Pami is létezett. Utána már nem. Amikor meghalt, akkor Pami is elment.- Mikor veszítetted el őt?- Engem agysebésznek szánt az apám, és édesanyámnak agydaganata lett. Éppen akkor betegedett meg, amikor az agy működéséről forgattunk filmet. Hát ki érti ezt?! Ordítottam az orvossal, hogy mentse meg, nem hagyhatja elmenni, tegyen meg bármit! És akkor azt mondta nekem a professzor, hogy nézze kérem, nem az élet maga a fontos, hanem az élet minősége. Tehát nincs jogunk valakit szenvedésre ítélni, hogy mondjuk egy műtét következtében megvakuljon, magatehetetlen legyen. Nincs jogunk hozzá. És augusztus húszadikán az édesanyám elment. Szinte hihetetlen, de igaz: augusztus húszadikán is született. Mama, segíts!- Azt mondják, ha valakit nagy tragédia ér, akkor nem képes sírni.- Ehhez idő kell. Nekem fél év kellett, az első karácsony. Tudod, ő mindig remek sütiket készített, és elhatároztam, hogy én bizony megsütöm ezeket, az ő emlékére. Feltettem Mozart úr, aki mindent tud, szóval Mozart úr Requiemjét. Gyúrtam, gyúrtam a tésztát, de minduntalan összeragadt, nem tudtam vele mit kezdeni. Sokadszor próbálkoztam már újra, aztán egyszer csak elfogott valami megmagyarázhatatlan remegés. Felnéztem, és mintha csak anyámhoz fohászkodnék, hangosan kiszaladt a számon: Segíts már!!! Aztán... akkor... átszakadt a gát. De mondom, odajött hozzám Mozart és megsimogatta a lelkemet. Marilyn Monroe tízmilliós levele Egy New York-i árverésen 43 ezer dollárért, vagyis több mint tízmillió forintért kelt el a hollywoodi filmcsillag, Marilyn Monroe egyik levele. A Norma Jean Baker Dougherty néven aláírt levelet 1943-ban, tizenhat évesen írta. A később világszerte ünnepelt színésznő, aki gyermekéveit árvaházban töltötte, a levélben örömmel közli, hogy hamarosan találkozik édesapjával. Az ötoldalas levél kikiáltási ára 30 ezer dollár volt. Cappuccino Boclikor nélkül? Ahogy közeledik az év vége, úgy sűrűsödnek az események azon személyek körül, akik meghatározott időre szerződtek le egy-egy médiához, ^---------i műsorhoz. Ezek közé . tartozik a nemcsak 'jÉÍs- I mert rádiós műsorve^ íPtBI zető- Bochkor Gábor I is. Mivel a legfrissebb hogy jövőre már nem ő vezeti a Cappuccino műsorát. Ha így lesz, a hallgatók joggal kérdezhetik majd: hová tűnt Bochkor Gabi?! Soros György: új könyv „A harmincas évekhez hasonló világválság veszélye fenyegeti a Föld lakóit, ha a befolyásos gazdasági vezetők nem változtatnak hozzáállásukon” - írja Londonban frissen megjelent könyvében Soros György. A globális kapitalizmus válsága című műből a napokban részleteket közölt a The Times című angol hetilap. A számos magyar alapítvány szülőatyja és támogatója tippeket is ad, hogyan lehetne elkerülni a gazdasági katasztrófát. Szomorú, de ezek beteljesítéséhez maga a szerző - Soros György - is kevés reményt fűz. A MÁV-val Tokióba A három tenort január eleji fellépésén a MÁV Szimfonikus Zenekar kíséri Japánban. A Carreras, Domingo és Pavarotti produkcióit szervező, magyar származású Rudas Tibor ötlete volt, hogy meghívja Tokióba a hangversenyzenekart. A koncert díszletét ugyancsak magyar szakemberek készítették el Budapesten. Havas Henrik még nem tudja Bár már régóta „lógott a levegőben”, a Napkelte című műsor elköltözése az MTVl-ről sokakat meglephetett. A TV3-hoz történő átigazolás a | jfláP csak csatornahogy' róla van szó, telefonon értük utol, hogy megkérdezzük, hol folytatja januártól. Bár a közismert tévés személyiség készséges volt, csak a következőt nyilatkozta: Amíg én sem tudom, nem nyilatkozom.
