Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-16 / 344. szám
1998. december 16., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán f| A, • *-*%./ Yv- J ____ Gazdahírek Egyesületi vezetőségválasztás. A Magyar Agrár- tudományi Egyesület Baranya megyei Szervezete a hétvégi küldöttgyűlésén elnöknek Deutsch Pétert, al- elnöknek dr. Álló Miklóst választotta meg. Czigler Jánost megerősítették az alelnöki posztján. A titkár Pusztai László lett. A szervező titkári tisztséget megszüntették. (cs) Segítő fogalomtár. A Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó gondozásában jelent meg a dr. Tassy Sándor által szerkesztett Agrárgazdasági fogalomtár. A könyv a nagygazdálkodók mellett a kistermelőket is segíti eligazodni az EU-csatlakozás várható mezőgazdasági hatásaiban. (k) Szaktanácsadás. A Kertészek és Kertbarátok Egyesülete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Hasznos cím. Magyar és angol nyelven közöl híreket, információkat az agrárágazatról egy új számítógépes szolgáltatás. Kiállításokról, szakmai érdekességekről is tájékozódhatnak az érdeklődők a www.agroser- vice.hu címen. (k) Kevesebb dió. A néhány évvel ezelőtti xantomoná- szos fertőzést követően - különösen a hőingadozást tekintve - a szélsőségesen alakuló hazai időjárás okozza a dió hozamvesztését. Szakemberek szerint a fokozott növényvédelem, az időben elvégzett megelőző beavatkozások javíthatnak a helyzeten. (k) Gazda-Info. Új, szabadon felhasználható agrár-szak- tanácsadási információs rendszert épít ki a jövő évben a Pannon Agrártudományi Egyetem. A számító- gépes hálózatot az egyetem oktatói, illetve gyakorló szakemberek töltik fel hasznos információkkal. Az első ütemben a tervek szerint Dunántúlt kapcsolják be a rendszerbe. (k) Karácsonyi asztaldísz készítése A karácsony a szeretet, az ajándékozás, a család ünnepe, Jézus születésnapja. Régi jelképe a feldíszített fenyőfa. Sok családban, ahol már felnőttek a gyerekek, vagy csak idősebbek vannak, nem állítanak karácsonyfát, hanem szerényebb díszt tesznek az asztalra. Hogyan készíthetünk ilyen díszt, hogyan tehetjük méltóságteljesebbé ezt a külsőségekben is szép ünnepet. Az asztaldísz alapja lehet egy kisebb tál, kosárka, váza, fa- törzsszelet, tapló, faág, vagy akár csak egy alma is. Rögzítéshez vékony drótot, virágüzletben beszerezhető száraz tűzőhabot (oázis), hungarocell darabot, gyurmát vagy ablakgittet használhatunk. A fenyő illatával is hozzájárul az ünnepi hangulathoz. A lucfenyő a lakásban hamar lehullatja tűleveleit, az ezüstfenyő tartósabb. Mutatós és tartós a selyemfenyő hosszú puha tőivel, az erdei fenyő egzotikus gallyai. A tiszafa lapos tűlevelei megszáradva sem hullanak. A borókák, a hamisciprus pikkelyleveles hajtásai is tartósak. Használhatjuk a buxus és a magyalfa (Ilex) kis gallyait. A fenyőkhöz tobozt is tegyünk. A lucfenyő nagy szivartobozát a feketefenyő nagy rózsatobozait csak nagyobb méretű kompozíciókba illesszük. Az ezüstfenyőnek, az erdei és a duglasz fenyőnek kisebbek a tobozai. Mutatósak a lombhullató vörösfenyő fán maradó apró tobozai. A tobozpikkelyek szárazon felnyílnak. Az alsó pikkelysor közé vékony drótot húzzunk, átpántoljuk, megcsavarjuk, majd a drótvégekkel rögzítjük. Az asztaldísz fő eleme a gyertya. A vékonyabb gyertyát az aljánál hegyes fapálcához pántoljuk, vagy drótot csavarjunk rá és a drótvégekkel rögzítsük. Vastagabb gyertya talpába láng fölött forrósított drótot szúrunk, amelynek segítségével rögzítjük. A gyertya köré helyezzük el a rögzített fenyőgallyakat, tobozokat. Szalagcsokorral (masni), gyöngyökkel, kisebb karácsonyi díszekkel díszíthetjük a kompozíciót. Diót, mogyorót, gesztenyét, szárított virágokat, fagyöngyöt is használhatunk a díszítéshez. A kompozíció stabil legyen, ne dőljön fel. Arra ügyeljünk, ha a gyertyát meggyújtjuk, ne legyen mellette éghető anyag, mert az tüzet okozhat. Ä kompozícióban a rögzítőanyagot, drótozást mohával, zuzmóval, kis fenyőgaly- lyal fedjük el. A legegyszerűbb asztaldísz - még étkezőasztalra is - egy kissé lapított pirosalma, amelyikbe lyukat fúrunk, gyertyát állítunk, tövébe szalagcsokrot teszünk és fenyőgallyat szúrunk. Búzás László BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Vastag hópaplan borítja a kerteket. Kedvez a talajnak, mert akadályozza a föld felső rétegének átfagyását és védi a sekély gyökerű növényeket a kifagyástól, ha meg olvadni kezd, akkor a víz lassan beszivárog a talaj morzsái közé, tárolódik és tartalékot képez a tavaszi-nyári időszakra. Csak az örökzöld növények számára jelent veszedelmet a hó, mert súlya alatt az ágak le- hajlanak, esetleg le is törhetnek. Ezért a fenyőkről és a bokrokról rázzuk le a havat, szabadítsuk meg őket a rájuk nehezedő tehertől. Szép és hálás szobanövény a mikulásvirág. A kertészek általában tőzegben nevelik fel, ez a talaj nem sok vizet képes felvenni és tárolni, ezért soha nem szabad hagyni, hogy a növény kiszáradjon. Rendszeresen, de mértékkel kell öntözni, nagyon hálás, ha hetenként kétszer-há- romszor langyos, tiszta vízzel megpermetezik a lombozatát. Ha meleg, száraz levegőjű szobában tartjuk, akkor éjszakára tegyük hűvös, fűtetlen helyre (esetleg a két ablakszámy közé), itt hosszabb ideig megőrzi „virágdíszét”. Hasonló szobaklímát kedvel a ciklámen is. Nála azonban tartózkodni kell attól, hogy a leveleit víz érje, mert az gyors sárgulást, pusztulást idéz elő. Ezért a ciklámen öntözővizét a cserép alátétjébe kell önteni. Most időszerű a karácsonyi kaktusz virágzása. Attól az időtől kezdve, amikor a növényen a bimbók megjelennek, lehetőleg ne változtassuk a cserép helyzetét, mert ez a virágbimbók lehullását idézi elő. A hetenkénti, tápláló oldattal történő öntözés bőségesebb virágképzésre serkenti a növényt. A fokhagyma termesztése Már az ókori Egyiptomban, a fáraók korában felismerték, hogy a fokhagyma a legegészségesebb zöldségféle. Arról, hogy rendszeres fogyasztása megelőzi az érelmeszesedést, núskodnak. Tegyük hozzá, a fokhagyma gátolja többek közt a növénykórokozók szaporodását. A biokémikusai kimutatták, hogy ez a vitamindús, értékes fűszernövény a baktériumok szaporodását erősen gátolja. A fokhagyma termesztése egyszerű, de napos, meleg helyet igényel. Gerezdjeivel szaporítjuk. Fajtáit származási helyükkel jelölik. Ha jó típusra bukkanunk, mely a mi földünkben a legjobban megterem, a legszebb, legegészségesebb példányokat tegyük félre. Ezzel a szelektálással növelhetjük a hozamokat. Az őszi fokhagyma szabadföldi termesztése esetén minél korábban lazítsuk fel a talajt huszonöt-harminc centiméter mélyen. Ügyeljünk arra, hogy az elővetemény ne talaj zsaroló növény, hanem például kukorica, ülőbab, zöldbab, lucerna legyen. Hektáronként 300-400 mázsa érett istállótrágyát is ki kell szórnunk oda, ahová a hagymát duggatjuk. Az egyes gerezdeket 15 cm tő- és sortávolságra, 2,5 cm mélyre ültessük. Hektáronként 1500 kg gerezddel kell számolnunk. Idén a talaj kellőképpen felázott. így remélhető, az őszi fokhagyma gyökeret vert, és könnyedén átvészeli a legkeményebb fagyokat is. Már áprilistól szedhető csökkenti a vérnyomást, és hétezer éves feljegyzések tazöldhagymaként, júniusban pedig fejes hagymaként. Kevesebb dolog van vele, hiszen csak egyszer kell kapálni, de nem áll el olyan jól, mint a tavaszi. A tavaszi (télálló) fokhagymát február végén, március elején duggatjuk el 4-5 cm mélyre. Sok kézi munkát igényel. Legalább háromszor meg kell megkapálni, és rendszeresen öntözni. Akkor szedjük fel, amikor a levélvégek már sárgulnak, de a hagymafejek még hófehérek. Akár géppel szántjuk ki, akár kézzel szedjük fel, néhány napig hagyjuk szikkadni a talajon. Király L. A fagytűrő rozmaring A szakácsok és a gyógyszerészek már évezredek óta használják ezt a cserjeszerű, gyógyhatású, illatos, zamatos növényt. Hírnevét a rozmaring, ez a sötétzöld, balzsamos, bőrszerű, tűhe- gyű örökzöld azzal vívta ki magának, hogy állítólag felfrissíti az emlékezetet. Egyes korokban, például az ókori Rómában, az ó-egyip- tomi időkben a szerelem hűségjelképeként adományozták. Európában a középkori, nagy járványok idején balzsamos illata miatt rozmaringot tettek a beteg szobájába, ezzel frissítették a levegőt. Mi több, a szárát parázsra vetve tömjén füstjével fertőtlenítették a tömegszállásokat. A börtönökben a tífusz (börtönláz) ellen füstöltek vele, vagy szórták szét leveleit. Amikor az utazók leprá- sok közelében vagy a pestis sújtotta lakott területen jártak, nyakukban mindig ott lógott egy-egy vászonzacskóra való rozmaring virág. A fertőzés ellen úgy védekeztek, hogy ezen a zacskón keresztül szívták orrukba a levegőt. A népi gyógyászatban ma is használják olaját, ez fokozza a vérkeringést, vérbőséget okoz, tehát némileg csillapítja a fájdalmat is. Azonkívül megkönnyíti a zsírok emésztését. Különféle fajtája ismeretes, akad köztük olyan, mely 2,5 m magasra is megnő. Sokan kedvelik az ezüstös vagy aranyszínű hajtáscsúcsú változatát. Valamennyi rozmaring fagytűrő, vidékünkön is jól termeszthető. Kedveli a napos, széltől védett száraz talajt. Dugványozással vagy bujtással érdemes szaporítani. Lehetőleg virágzás előtt szedjük leveleit (húsételekbe kiváló fűszer). Virágát salátához, gyümölcspüréhez adják. Előnyben a rostos ételek Szabadkán (a Vajdaságban) nemrég tartotta meg évi közgyűlését a vegyszer nélkül gazdálkodók világszövetségének (IFOAM) elnöksége. A tudományos ülésszakon ismét felmerült, hogy a kelet-európai országokban háttérbe szorultak a növényi rostokat tartalmazó élelmiszerek. Ezzel nem mondtak semmi újat, mégis megszívlelendők a neves orvosprofesszorok, biokémikusok tanácsai. Ugyanis az IFOAM által folytatott több évtizedes kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a biotermékeknek harmadával magasabb a szárazanyag-tartalmuk, mint a hagyományos (fóliasátor alatt, vagy szabad földön, öntözéses gazdálkodással termesztett, műtrágyázott) zöldségféléknek. Vonatkozik ugyanez a gyümölcsfélékre, de még a természetközeli módszerekkel, kistáblákon, hétéves vetésforgóban termesztett gabonafajtákra is. Sajnos a szegényedés háttérbe szorította a reformételeket és inkább a „4 fehér halált” (finomított lisztet, cukrot, sót, tartósítószereket és szintetikus adalékokat) hozta divatba. Mintha a feje tetejére állott volna minden. Drágább a bú- zatöretes, korpás, magvas barna vagy félbarna kenyér, mint a kalácsnak beillő fehér vekni. Barna cukrot nem is lehet kapni. Elvétve találunk a boltokban hántolatlan rizst, teljes magkiőrlésű lisztből készült péksüteményeket. Egyre több -azoknak a belső szervi daganatos megbetegedéseknek a száma (legyen az jóindulatú vagy gyógyíthatatlan gyomor- és bélrák), amelyeket a kutatók a rostos ételek hiányával hoznak összefüggésbe. Miben találunk az emésztőszervek működését serkentő növényi rostokat (salakot képző cellulózt, lignint, pektrint)? Elsősorban a búzakorpában. Tíz deka korpának majdnem a fele tiszta rost. A búzacsíra, a zabkorpa, a rozsliszt, a pelyhesített ételek zöme, a müzlikeverékek harmadrésze rostokból áll. Sok rostot tartalmaz a köles, a hajdina, a szárazbab, borsó és a lencse. Biogazdák, rajta hát! Király László Gyógynövényünk: a nyírfa Társneve: közönséges nyírfa, fehér nyírfa. Vadon is fellelhető erdőrészletekben; sokat ültettek a mező és utakat védő erdősávokban, de közkedvelt mint díszfa is. Fiatalon fehér, fosztó kérgű, csüngő lombozató, hajlékony gallyazatú fa. Gyűjteni a már kifejlett, egészséges leveleket kell. A levelek hosszú nyélen lógnak, kb. 3-7 cm hosz- szúak, alakjuk jellegzetesen deltoid alakú, kihegyezettek, széleiken kétszeresen fo- gazottak. A levelek színén a sötétzöld az uralkodó szín, fonákjaik ennél halványabbak. Gyűjtésekor 3 kg nyers levélből remélhetünk 1 kg szárazát. A belőle készült tea vize- lethajtó hatású, de alkalmazható, és jó vese- és hólyagbán- talmak esetén. Buzássy L. A kukoricagórék becsülete Idén országszerte nagyon megbecsülik a (sok helyütt évek óta nem használt) ku- koricagórékat. A rengeteg csapadék miatt ugyanis a letört kukoricacsövek víztartalma magas, és a termést a rácsos, szellős górékban jól ki lehet szárítani. A kombájnnal betakarított, morzsolt kukorica mesterséges szárítása viszont igen nagy költséget emészt fel. Jó volna, ha a családi gazdaságok újból berendezkednének a csöves kukorica tárolására. Akkor - mellesleg - ismét feltehetnénk a régi, tréfás kérdést is: melyik a jó góré? A válasz: az, amelyiken nem lehet átlátni, mert tele van! Bálint Gy.
