Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-13 / 341. szám

1998. december 13. Magyarország - Dél-Dunántúl szási jog lejárt, és bár másfél év után is telt házzal ment még a darab, mégis le kell venni a mű­sorról, mert kétséges a gazdasá­gossága, hogy újra megvegyék a játszási engedélyt: van-e hoz­zá elég előadásszám a produk­cióban? Általában a zenés darabok jogdíja a nagyobb tehertétel, a zömüket külföldi ügynökségek­nek kell megfizetni, még Bartók és Kodály művei esetében is. Verdi ugyan 1901-ben meghalt, de művei utáni jogdíjat most is kasszírozzák. Egy-egy operaelőadás 200- 220 ezer forintos bevételének bő egynegyede megy el a zenei jogdíjra. Ehhez jön még hozzá az engedélyezési jogdíj egy ösz- szegben. A magyar prózai darabok gazdaságosabbak: ha nem ős­bemutatók, akkor csak az úgy­nevezett százalékos jogdíjat kell utánuk fizetni, előadáson­ként a bevétel 10-14 százalékát. Dunai I. A Színházról színházra tévés sorozat szelíd pumpolására a novemberi műsorban bemutat­kozó Pécsi Nemzeti Színház öt­millió forint produkciós támo­gatást kapott a város önkor­mányzatától. Az ősi tanács sze­rint nem lenne ajánlatos vizs­gálni az ajándék ló fogát, de éppen a különpénzt megszavazó testületben merült fel a kérdés: vajon ötmil­lió mire elég a színháznak? Simon Istvántól, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójától megtudtuk: az Egy opera vagy operett színpadra állításá­nak látványköltsége a Pécsi Nemzeti Színházban ötmillió forint. Egy prózai darabé a nagyszínházban maximum 3-3,5 millió, a kamaraszínházban 2-2,5 millió lehet. A pénteken bemutatott Don Carlos 5 milliós kiállítási költségéhez vendégsze­replőkkel, jogdíjakkal, üzemeltetéssel közel újabb hárommillió jöhet még rá az előadások során. A felhasználónak például előadásonként 57 455 forint jogdíjat kell fizetnie. Puccini operája , a Tosca esetében 53 978 forintot. ajándékozó jól kalkulált. A je­lenlegi anyagárakon az a terve­zői gyakorlat a pécsi színház­ban, hogy a produkció kiállítá­sára - vagyis a díszletekre és a jelmezekre - a nagyobb lát­ványigényű zenés darabok ese­tében maximum ötmillió forint a megszabott költségkeret. Eny- nyi volt a Don Carlos operáé, annyi lesz a következő bemuta­tóé, a Gül baba nagyoperetté is. Ez az összeg csak az anyagkölt­séget^ jelenti, az előállítást a színház saját szak­emberei végzik a bérükért. Azt nem szokás - egyébként is igen bonyolult lenne - hozzászámí­tani a produkció költségéhez. Hozzá tartoznak viszont a jogdíjak, amelyek iszonyato­san megnyomják egy-egy produkció költségét. Különös­képpen az operák, operettek, musicalek esetében. A Hegedűs a háztetőn-nek pél­dául 1,85 millió forint a jogdíja 52 előadásra. Ez a bevételnek több, mint 10 százaléka. A ját­aüs a (MöMDm *** Hín£K *** Baráti koncert Baján. Vélhe­tően zsúfolásig megtelik jö­vő szombaton délután öt órakor a bajai Barátok temploma, ahol a „Kará­csonyt várva” elnevezésű hagyományos jótékonysági koncertre kerül sor. Az im­már nyolcadszorra megren­dezendő gála a városi kór­ház műszerfejlesztését szolgálja, az elmúlt évek so­rán már több létfontosságú berendezést vásároltak az így befolyt pénzekből, (zl) Még várnak a pécsi zugáru­sok. Már nem kevesebb, mint huszonöt karácsonyi díszárus dolgozik a pécsi köztereken. A legtöbben a Kossuth téren kínálják né­pi és iparművészeti jellegű cikkeiket. A felügyelő ható­sági ellenőrök szerint vala­mennyi kereskedő rendel­kezik érvényes működési engedéllyel, a zugportéká- sok eddig még nem jelen­tek meg. (cs) Bajára ment a millió Péntek reggel olvasták a lapban. De mivel Baján is több Mészáros Józsefné él, és bizony a cím nem szerepelt a hírben, rögvest a szerkesztőségbe telefonáltak. Ahogy az lenni szokott, szapora pulzus, szorongás - de igent mondtak a vonal másik végén. Stimmelt a név és a cím, ők nyerték a vasárnapi Szerencse­óra egymillió forintját. Nyugdíjasok mindketten, a Bokodi úti lakás felújítását már 24 éve halogatják. Van két kisunoka, úgyhogy lesz mire költeni a milliót. Most éppen a Petőfi Népével nyertek, de nyá­ron a VDN-t veszik. L. D. Elvarratlan bolognai szálak Nemszeretem-Bonyhád Egerben tajtékoznak. Kü­lönösen Dula Bence hegy­bíró. Ország-világ tudomá­sára juttatta több televízi­ós műsorban is, hogy „lé­tezik Bonyhádon egy ban­da”, amely nem átall egri bikavér néven bort forga­lomba hozni. A bonyhádi cég, a Danubiana Bt. ügyvezetője, Schmidt Győző elmondta lapunknak, hogy ők tényleg palackoznak egri bikavért. S ha csak ezt a tényt nézzük, akkor igaza is lehetne a hegybírónak. A bonyhádiak azonban az Egervin Rt.-től és az ostorosi tsz-től vásárolnak fel Bika­vért, olyat, amelyre az Orszá­gos Borbíráló Bizottság rátet­te a pecsétjét. Az így vásárolt bort Gyöngyösön palackoz­zák, de a címkén Bonyhád van, mivel a törvény szerint a cég székhelyének címét kell azon feltüntetni. Schmidt Győző azt is el­mondta, hogy egyáltalán nem haragszanak a rossz hí­rüket keltő, kicsit tán túlbuz­gó Dula Bencére, hiszen ő csak Eger jó hírét próbálja őrizni. Hazafi J. Az UNESCO döntése értelmé­ben jövőre az egyik legősibb egyetemi város, Bologna lesz Európa kulturális fővárosa. Bolognával sajátosan elvar­ratlan kapcsolatkezdeményezé­se van Pécsnek. A két várost a legmagasabb közjogi méltósá­gok igyekeztek egymáshoz kö­zelíteni: Göncz Árpád itáliai lá­togatásakor az olasz köztársasá­gi elnökkel együtt vetette fel az ötletet Bolognában. A kiinduló­pont az a közös vonás volt, amit a két városban a nagy múltú egyetemek jelentenek. A bolognai és a pécsi egyete­mek között már akkor is volt kapcsolat. A testvérvárosi együttműködés építgetése vi­szont még 1996-ban elakadt. Akkor az egyetemi vezetői funk­ciót is betöltő bolognai alpolgár­mester tárgyalt Pécsett az együttműködésről. Az ered­mény afféle térjünk vissza rá formula volt. Most talán eljött az idő.- Szeretnénk kezdeményezni a kapcsolatokról való tárgyalás folytatását. Úgy látjuk célszerű­nek a testvérvárosi kapcsolatok bővítését, ha abban egyszerre jelen lehet az önkormányzat, a gazdasági kamarák és az egye­temek együttműködése. Bolo­gna ezeknek a szempontoknak tökéletesen megfelelne - mond­ja dr. Toller László, Pécs polgár- mestere. Hogy mekkora lesz ehhez a fogadókészség, azt nem tudhat­juk. Bologna azonban igencsak mindenre nyitott városnak mu­tatkozik mostanában. Az önkor­mányzata például speciális kur­zust indított az Európai Unió tá­mogatásával. A maga nemében egyedülálló kísérlet során a ne­müket átoperálással megváltoz­tató személyeket, társadalmi beilleszkedésük elősegítése ér­dekében, múzeumőrökké képe­zik át. Európa kulturális főváro­sában az új őröknek legalább egy évre biztos munkalehetőség ígérkezik. D. I. Mohácsi rapsickodas (Folytatás az 1. oldalról) Mindezeket csak megerősíteni tudja Rózsa József, a híres Halászcsárda üzemeltetője is:- Rapsicokról beszélünk, de sajnos ez alól még az engedéllyel rendelkező horgászok sem kivételek. Tudja, minden a horgászszenvedély függvénye: akiben ez nagyon erős, az megy és „teszi a dolgát”.- Hol vannak ilyenkor a legjobb lelőhelyek?- Főképp a kőhányásoknál, ahol megáll a víz. A hal is oda bújik, megpróbál kitelelni. Ezeken a helyeken, ahogy mondják, „gereblyéznek”. Érdemes lenne utánaérdeklőd- ni, mennyi hármas horog fo­gyott az utóbbi időben a horgászboltokban! Belevágják a halba, aztán néha a farkánál fogva húzzák ki. Látjuk, mert amikor veszünk halat - elvégre az üzleteknek, a vendéglőknek nem kell tudni, miképp is fogták - látjuk, hogy innen- onnan meg vannak sértve.- És ezek után: mi a kínálat?- Többnyire busa kerül a zabálja magát, és ilyenkor piacra, ritkábban harcsa. Ha télen koplal. De összességében viszont az utóbbi, akkor az azt lehet mondani, hogy kevés biztos, hogy megvan húsz kiló, a minőségi hal. hiszen a harcsa nyáron tele- Méhes K. Illusztráció: Wéber Tamás A félreértések elkerülése végett Egyik nap reggel azt mondja a neves időjós - a lakossághoz intézve szavait, hogy Ne tessék félreérteni, de ma na­gyon hideg van. Majdnem elröhögtem magamat, de aztán e fölöttébb helyén­való megállapítás illemre intett, és mint ismeretes, most is mélyen elgondolkoz­tam szavain. Pedig már majdnem fel­hívtam telefonon (az idén ez még ol­csóbb), hogy elnézését kérjem, való­ban félreértettem intését, ám kiderült, tényleg rossebes hideg van. Meg hó. A napokban szokásos reggeli sétám - amelynek végcélja kedvenc kiskocs­mám - alkalmával akkorát estem a tíz­emeletes meredélyén, mint egy mura­közi ló, és behavazva léptem be az ivó­ba, barátaim nagy derültségére. Min­denkibe belekötöttem, ordítottam, át­koztam a napot, amikor Pécsre először betettem a lábamat, mert ebben a hülye városban minden út és utca lejtős és sí­kos, maradtam volna kisalföldi kis szü­lővárosomban, nem ám itt kódorogni évtizedeken át a Mecsek-oldalban. De aztán lehiggadtam, amikor, kinyitva az újságomat, olvasom benne, hogy a hir­telen haragú emberek koleszterinszint­je vészesen felszökken! Haragomat pa­lástolva egész délelőtt röhécseltem, ha kellett, ha nem. Hát, manapság sokan elnézést kér­hetnének a társadalomtól, baromi tény­kedésük okán. Például azok a fegyver­rablók, akik - igaz, még az ősszel - kirá­molták az egyik katonai alakulat bázi­sát. De a rádió és a tévé csak most szá­molt be az ügyről, miszerint „ismeretlen elkövetők” több revolvert, géppisztolyt, golyószórót loptak el egy éjszaka folya­mán. A hadsereg csak most hozta nyil­vánosságra a napokban, nehogy - ősz óta - a nyomozást gátolják a tolvajlás ki­szivárogtatásával. Most viszont már le­het szivárogtatni. Nem mintha a rablók kézre kerültek volna, de hát a nyomo­zást titok övezi, akár hónapokon át is. Azt mondta egy Főkatona, hogy a nyo­mozást egyébként kiterjesztették a feke­tekereskedelem területére is. Egyéb­ként. Tehát nem föladni a reményt! Egy neves politikus nemrég azt mondta - a javuló közbiztonságra céloz­va -, hogy már jó fél éve nincsenek rob­bantások. Világos: a nyomozati munka e téren is „ki van terjesztve.” Igaz, egy másik szakértő meg azt mondta, hogy szép hazánkban tulajdonképpen min­den fegyver megvásárolható a feketepia­con, még kézi rakétavető is. Ezekhez képest igazán piti ügy a jól felszerelt mentőautó elkötése a főváros­ban, de úgy, hogy a kocsi kulcsait az ügyelet falán függő tábláról emelték el az „elkövetők”. A mentőautó - megkü­lönböztető fényjelzésével együtt - még mindig nem került elő, tán rohangászik az ország útjain, ha csak el nem dugták valamilyen szénapajtába, ahol majd szétszerelik, és az alkatrészekből ösz- szeeszkábálnak egy remek pálinkafőző szerkezetet, a fölösleges tartozékokat pedig - mondjuk, a két hordágyat - ba­góért eladják valamilyen kocsmárosnak, a piás vendégek szolgálatára. Pécsett egyébként - mellesleg békés város - csak kisstílű bűnözők dolgoznak néha; például egy autóbuszt loptak el, igaz, még az „átkosban”, de kiderült, vá­sott suhancok furikáztak a kopott Ika­russzal, csak úgy, a balhé kedvéért. De azért akadnak nagymenők is. A hőerő­műtől leágazó távvezeték alumínium palástját lefejtették, pedig őrjárat óvja a csőrendszert, kilométereken át. Jóma­gam eredetileg sorjázó-lafeatosi képzett­séggel rendelkezem, és mégsem tudtam kideríteni, hogy a letépett alumíniumle­mezek mire használhatók a feketepia­con. Na, de majd kiderül minden, ha a nyomozások befejeződnek. Mint min­dig. í A I É i

Next

/
Thumbnails
Contents