Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-05 / 303. szám
8 Dünántúli Napló Hitélet 1998. november 5., csütörtök Emlékeztető Egész nyáron hetes turnusokban német nyelvű hitta- nos tábort tartottak Páriban (Tolna megye). A csoport- vezetők szombaton Me- cseknádasdon találkoznak, ahol a püspöki szentmise után dr. Lukács László piarista szerzetes, teológiai tanár, a Vigilia főszerkesztőjének előadásain vesznek részt. Pálos búcsú. November 8- án este 6 órakor Pécsett, a Pálos templomban lesz a Szent Imre búcsú, összekötve pálos kispapok felolvasó avatásával. Jövő héten kedden a Középkori Pécsi Egyetem kuratóriuma ülésezik a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. November 12-én, csütörtökön 20 órakor a harkányi művelődési házban a nagy- kanizsai „Szikla” Közösség zenekara ad koncertet. Belépődíj nincs, mindenkit szeretettel hívnak és várnak. A süketek miséje november 15-én fél 3 órakor lesz a Zárda templomban. Utána agapé és vetítés. Kazettás templomok. A múlt hét végén a dr. Hegedűs Lóránt református püspök tartotta hálaadó isten- tisztelettel vették birtokukba Patapoklosi újjávarázsolt református templomát. Ekkor Paizs József polgármester bejelentette, hogy 2000-ben szeretnék megrendezni a kazettás mennyezetű templomok községeinek találkozóját, melyből hozzávetőlegesen 250 van a Kárpát-medencében. Janus Pannonius kereszténysége címmel dr. Olasz István tart előadást a pécsi Zárda templom klubtermében 9-én, hétfőn, este 7 órakor a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága szervezésében. Konfirmandus találkozó. Református egyház- megyei konfirmandus találkozó kezdődik Pécsváradon a helyi református parókián november 14-én, 10 órai kezdettel. Hálaadó istentisztelet Magyarbólyban. A sokáig félig kész református templom elkészítésének ötéves évfordulóját ünnepük vasárnap délelőtt fél 10-kor. Szolgál: Bóka András esperes. A nyolcadik A-sok már egy hete itt tartják a német órát FOTÓ: TÓTH L. Papnöveldében a kisiskolások Szeptemberben szerették volna megejteni a honfoglalást a Szent Mór nevét viselő katolikus iskolaközpont tanárai és diákjai, de előre alig látható építési (felújítási) problémák miatt az átköltözés csak a napokban kezdődött meg. S tegyük hozzá: előreláthatólag még jó néhány napig eltart, amíg belakják a Papnövelde utcai épületszárny alsóbb szintjeit. Minderről Uzsalyné dr. Pécsi Rita (kis képünkön), az iskolaközpont igazgatónője tájékoztatta a lapunkat. Elmondva, hogy örömük azért teljes, hiszen az általános iskola felső tagozata illetve a gimnazisták kerülnek át a Hunyadi útról a majdnem szemközti épületbe - ahol a pécsi kisegítő iskola működött a nyár elejéig -, mely ma már az egyház tulajdona. A Szent Mór Katolikus Iskolaközpont iránt óriási az érdeklődés: az idén a negyedik esztendeje, hogy létrehozták ezt az iskolát, s ma már 370 diák otthona lett. A terv arról szól, hogy a zeneiskolai és az egyéb művészeti képzéssel együtt kézműipari szakközépiskoláról is álmodnak - legalább 800 fős iskola lesz a pécsi katolikus iskola; az egyik legnagyobb az egyházmegyében. Az egyházmegye iskolai koordinátora is Uzsalyné dr. Pécsi Rita, aki munkájáért a napokban vehette át a Magyar Katolikus Püspöki Kar „Szent Gel- lérf’-díjának arany fokozatát, amit a pedagógusok kapnak. Jelenleg Pécsett, Siklóson, Dombóváron, Szekszárdon, Pakson, Tolnán működnek katolikus általános iskolák, középiskolák és óvodák. A legutóbbit - katolikus cigányóvodát - a közelmúltban avatták fel Alsószent- mártonban. K. F. Ez nem nosztalgiaklub! 1923-ban alakult meg a valaha nyolc bencés középiskolával rendelkező ország öregdiákjainak szövetsége. Az évfordulót tevékenyen szeretnék ünnepelni, így nem csoda, hogy a vezetőkkel a „szomszédvár” somogyi szervezet alakuló ülésén találkoztunk. Faber Miklós, a Bencés Diák- szövetség elnöke leginkább az utóbbi ötven évről szólt, hiszen 1948-ig normális egyesületi keretek között tudtak működni. Aztán jött a „fordulat éve”.- Valóban nagy fordulat volt ez a mi szövetségünk életében is, hiszen mindent, ami keresztény és katolikus volt, legalábbis papíron, halálra ítéltek. Az oktatás 1950. augusztusának végéig szünetelt is. Akkor Grősz József kalocsai érsek, nyakán a késsel, aláírta az állam és egyház közötti egyezményt, melynek értelmében a bencés, a ferences és a piarista rend két-két iskolát működtethetett, illetve egy-egy leány- gimnázium maradhatott Budapesten és Debrecenben. A Bencés Diákszövetség is látszat szerint megszűnt, azonban ez nem teljesen volt így, csak takarékon égett tovább a láng.- Az 1960-70-es évek fordulóján aztán a fővárosban, egy sportegyesület klubhelyiségében kezdtek összejárni ismét az öregdiákok, sőt hamarosan olyannyira „elszemtelenedtünk”, hogy az évtized végére már nyilvános vendéglőkben is mutatkoztunk. Aztán az első jeles dátum 1981 volt, mikor is a Pannonhalmi Bencés Gimnázium akkori igazgatója, Kor- zenszky Richárd - aki ezzel nagyon is sokat kockáztatott - engedélyezte, hogy május utolsó szombatján közös szentmisén vegyünk részt. Ettől kezdve ez az időpont meg is maradt, majd 1989 után, immár szabadon mindig ezen napon gyűlnek össze azok, akiknek ma is fontos valahai iskolájuk.- Mit jelent bencés öregdiáknak lenni? - kérdezhetik sokan. Azt hiszem, egyfajta világnézet-tudatot (kizárva bárminemű aktuál- és pártpolitikát), magyarságtudatot és az egymással való összetartozás tudatát. Ennek pedig feltétele a minél gyakoribb találkozás. Mivel azonban jelenleg már 2500 tagunk van, világos, hogy ennyi ember egy helyen, egy időben nem tud összejönni. Ezért van szükség a területi szervezetekre.-Ami még kiemelendő: ez nem csupán egy nosztalgiaklub, de nem is akciócsoport, hanem sokkal inkább szeretetközös- ség. Tudjuk, hogy együtt erősek vagyunk, és ez fontos a mai világban. Ahogy a Szent Bene- dek-himnuszban áll: építsünk együtt Istennek országot. Ez az ország egyrészt természetesen a hazánk, Magyarország, de legalább ilyen fontos, hogy a bennünk lévő országot is képesek legyünk felépíteni. Tehát bencés diáknak lenni nem csak annyi, hogy négy vagy nyolc évet töltöttem a rend valamelyik iskolájában hajdanán, hanem állandó feladat, mert csak így szép és így érdemes élni. Méhes Károly „Isten legdrágá Frissen él bennem az élmény, mikor 4 évvel ezeló'tt különös szentmisére készültem. Féltem, mert olyanoknak kellett a szentmiseáldozatot bemutatnom, akik nyelvét nem ismertem. Mit mondjak, hogyan kezdjem, mit értenek meg, mi az ami őket érdekli, megértenek-e egyáltalán valamit is a szentmise lényegéből? Aztán elérkezett a pillanat és megrendültén álltam önmagam tehetetlensége előtt. Teljesen az Úrra hagyatkoztam, és a mise befejeztével odamentem közéjük. Átöleltek, megsimogattak, mosolyogtak. Bennem összetört valami, amit még most sem tudok megnevezni. Igen, ők Isten legdrágábbjai, mert „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1 Kor 1,27). ők azt szeretik bennem, amit csak nagyon kevesen fedeztek fel, még magam sem. Pilinszky sorai jutnak eszembe: „Milyen felemás érzések közt élünk, /milyen sokféle vonzások között, /pedig zuhanunk, mint a kő /egyenesen és egyértelműén. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség /hálójában evickélünk, pedig /napra kellene teregetnünk /mindazt, mi rejteni való. Milyen /megkésve értjük meg, hogy a /szemek homálya pontosabb lehet /a lámpafénynél, és milyen /későn látjuk meg a világ /örökös térdreroskadását. ” Szemek homálya:.. . senki sem dicsekedhet Isten előtt” (1 Kor 1,29), mert mindent tőle kaptunk, ezért arra kellene figyelnünk, ami a „szemnek láthatatlan”. „Isten legdrágábbjai” ezt tanítják nekem. Kik ők? A sérült, fiatal barátaim. Megköszönöm őket Istennek! Bátor Bolond pálos Német nyelvű mise a körzeti rádióban A Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége november 8-ától minden második vasárnap élőben közvetíti a német nyelvű misét a pécsi Belvárosi templomból. Egyedülálló kezdeményezés ez a Kárpát-medencében. A mise változatlanul fél 10-kor kezdődik, s egy órával később, tehát fél likőr sugározzák. Mindig más kórus, illetve zenekar működik közre: most a palotabo- zsoki énekkar. A szentbeszédet Galambos-Göller Ferenc c. kanonok mondja. Az adás szerkesztője Klein Judit. Az elhangzott művekből kazetta készül. Az énekeket orgonakísérettel kérésre énekkaroknak elküldik. Ismerni, érteni Az ember mindig kérdéseket tesz fel az élet értelmével, bizonyos eseményekkel, a halállal kapcsolatban. Meg szeretné találni azt, aki választ tud adni kérdéseire. Aki középpontja lenne az életének, megtöltené azt értelemmel. Ezt a keresést maga Isten indítja el. Ő kezdeményezi az emberrel való találkozást. Amikor pedig az ember felfedezi, törekszik elfogadni Őt. Másrészt az ember érzi, hogy bajok, nehézségek korlátái között él: önzésben, betegségben, halálban, bűnben. Szeretni akar és rájön, hogy ehhez túl önző. Magabiztossággal és örömökkel bástyázza körül magát és csömört érez. Minden erejével anyagi javakért és célokért fárad, de be kell látnia, hogy csak légvárakat épít. A birtoklás nem teszi boldoggá. A birtoklási vágy csalóka és múlandó boldogságot nyújt. Hamar rájön, hogy vágyait a véges földi élet nem elégíti ki. Isten beleoltotta az emberekbe az örök élet vágyát. Anélkül, hogy észrevenné, biztonság után kutat, szere- tetre vágyik: keres valakit. Eljut a felismeréshez, hogy igazi boldogsága a szeretet- ben van, abban, hogy kitörjön önmagából. Ez a nemes szándék mindenkiben megvan, és ez az emberi érettséghez vezető út. Csak ez a szeretet elégíti ki az ember vágyait. Ekkor felfedezi, hogy csak az, aki a tökéletes szeretet, tud értelmet adni az életének. Isten kerül a középpontba. Az ember Istenben találja meg az élet értelmét és kinyílik egy személyes, szerető kapcsolatra. Isten végigkíséri őt az élete során és csak benne lesz boldog a szíve. Rozs Szilvia Harminc cserkész Chilébe készül A 19. világdzsemborira Magyarország is szeretne egy jól felkészült, közel 30 fős csapatot delegálni. A magyar küldöttség 9-9 tagú fiú-, illetve leány őrse a külföldi - főként brazil és argentin - cserkészekkel alkot majd vegyes őrsöket. A többiek vezetőként vagy a nemzetközi tábortörzs tagjaiként vesznek részt. A felkészülés fontos állomása volt a két nyári felkészülő tábor. Az első helyszíne a budapesti Sztrilich Pál cserkészcsapat, ahol megismerkedtünk Chile történelmével, földrajzával, gazdaságával, a külföldi és magyar cserkészet történetével és tucatnyi olyan témával, melynek hasznát vehetjük majd a dzsemborin. Hogy a spanyol nyelvű környezetben se adhassanak el, napi háromórás nyelvi kurzuson is részt vettünk. Természetesen játékra, daltanulásra is jutott idő, esténként pedig néptánccal zártuk a napot. A táborban választották ki a koreográfiákban részt vevő táncosokat és a magyar kiállítósátor összeállításában tevékenykedőket, ugyanis minden nemzetnek lehetősége lesz saját kultúráját, történelmét bemutatni az arra a célra kialakított sátrakban. Erre a Táncos és Kiállítósátras Napok keretében készültünk. Itt is kemény munka folyt: pár nap alatt kellett betanulnunk a kijelölt táncokat, a kiállítósátrasok pedig illusztrációkat, tablóterveket készítettek a bemutatóhoz. A csapat felkészülése nem fejeződött be, sőt most kezdődik az igazi hajrá. Hogy a részvételhez még szükséges anyagiakat - a mintegy 6 millió forintot - csökkentsük, mindenkinek részt kell vállalni a szponzorok gyűjtésében, mert ha ez nem sikerül, akkor a kontingens létszámát csökkenteni kell. A dzsemborit megelőzően még egy utolsó találkozóra is sor kerül, amikor is a vezetők meg akarnak győződni a résztvevők felkészültségéről. Mindannyian reméljük, hogy sikerül a felmerülő nehézségeket leküzdenünk, és méltó módon tudjuk majd képviselni hazánkat és a magyar cserkészetet a világtalálkozón. Varsányi Lenke Lélekben gazdagodtunk Amikor október 2-án elindult velünk az autóbusz Kárpátaljáról, Nagymuzsalyból és Beregszászból, még nem sejtettük, mekkora ajándék lesz számunkra ez az utazás. A két magyarországi községről, Me- cseknádasról és Hidasról is csak annyit tudtunk a térkép alapján, hogy közel vannak Pécshez. S most, mikor újra hazavezet utunk, ezek a falvak a szeretet jelképeiként élnek szívünkben. A 48 gyerek s mi, kísérő tanárok gyönyörű két hetet tölthettünk ezekben a községekben. Érkezésünk első perceitől kezdve a szeretet vett pártfogásába bennünket. Gyerekeink szülőkre, testvérekre, otthonra találtak. Kitárultak előttünk a templom és plébánia, az iskola, a kultúrház kapui. A gondosan szervezett programok sok-sok felejthetetlen élményt nyújtottak. Hogy csak néhányat említsünk: ismerkedés a két faluval, nevezetességeivel, iskolai elfoglaltságok, hittanos délutánok, táncos összejövetelek, közös ebédek-lakomák, s nem utolsósorban kirándulások Pécsre és Budapestre. Gazdagító szép emlékek! S közben embereket ismertünk meg, akik önzetlenül akartak és tudtak örömet szerezni. Erb József tisztelendő urat, a mecseknádasdi és hidasi római katolikus templom plébánosát, aki a lelke volt az egész szolgálattevésnek. Fáradságáért, áldozatos tevékenységéért köszönet és hála illeti. Jó szívvel gondolunk segítőire: Victor István hidasi református lelkész úrra, a fogadó szülőkre, a mecseknádasdi és a hidasi iskola igazgatójára, tanáraira, a plébániai karitász csoport tagjaira. Hálás köszönet a Pécsi Egyházmegyei Karitásznak, a .mecseknádasdi és hidasi polgár- mesteri hivatalnak, a mecseknádasdi kisebbségi önkormányzatnak, a helyi vállalkozóknak, a Mecseknádasdi Idősek Otthonának, az összes jó szándékú adakozónak a pénz- és ruhaadományokért. Jó volt érezni, hogy szeretnek minket, hogy önzetlenül segítenek. A sok-sok szép, értékes ajándék nagy örömet szerzett gyerekeinknek. , A kárpátaljai gyerekek és kísérőik
