Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-05 / 303. szám

8 Dünántúli Napló Hitélet 1998. november 5., csütörtök Emlékeztető Egész nyáron hetes turnu­sokban német nyelvű hitta- nos tábort tartottak Páriban (Tolna megye). A csoport- vezetők szombaton Me- cseknádasdon találkoznak, ahol a püspöki szentmise után dr. Lukács László pia­rista szerzetes, teológiai ta­nár, a Vigilia főszerkesztő­jének előadásain vesznek részt. Pálos búcsú. November 8- án este 6 órakor Pécsett, a Pálos templomban lesz a Szent Imre búcsú, össze­kötve pálos kispapok felol­vasó avatásával. Jövő héten kedden a Kö­zépkori Pécsi Egyetem ku­ratóriuma ülésezik a Pécsi Akadémiai Bizottság szék­házában. November 12-én, csütör­tökön 20 órakor a harkányi művelődési házban a nagy- kanizsai „Szikla” Közösség zenekara ad koncertet. Be­lépődíj nincs, mindenkit szeretettel hívnak és várnak. A süketek miséje novem­ber 15-én fél 3 órakor lesz a Zárda templomban. Utána agapé és vetítés. Kazettás templomok. A múlt hét végén a dr. Hege­dűs Lóránt református püs­pök tartotta hálaadó isten- tisztelettel vették birtokukba Patapoklosi újjávarázsolt re­formátus templomát. Ekkor Paizs József polgármester bejelentette, hogy 2000-ben szeretnék megrendezni a kazettás mennyezetű temp­lomok községeinek találko­zóját, melyből hozzávetőle­gesen 250 van a Kárpát-me­dencében. Janus Pannonius ke­reszténysége címmel dr. Olasz István tart előadást a pécsi Zárda templom klub­termében 9-én, hétfőn, este 7 órakor a Keresztény Or­vosok Magyarországi Tár­sasága szervezésében. Konfirmandus talál­kozó. Református egyház- megyei konfirmandus talál­kozó kezdődik Pécsváradon a helyi református parókián november 14-én, 10 órai kezdettel. Hálaadó istentisztelet Magyarbólyban. A sokáig félig kész református temp­lom elkészítésének ötéves évfordulóját ünnepük va­sárnap délelőtt fél 10-kor. Szolgál: Bóka András espe­res. A nyolcadik A-sok már egy hete itt tartják a német órát FOTÓ: TÓTH L. Papnöveldében a kisiskolások Szeptemberben szerették volna megejteni a honfoglalást a Szent Mór nevét viselő katolikus iskolaközpont tanárai és diák­jai, de előre alig látható építési (felújítási) problémák miatt az átköltözés csak a napokban kezdődött meg. S tegyük hozzá: előreláthatólag még jó néhány napig eltart, amíg belakják a Papnövelde ut­cai épületszárny alsóbb szint­jeit. Minderről Uzsalyné dr. Pécsi Rita (kis képünkön), az iskolaközpont igazgatónője tá­jékoztatta a lapunkat. El­mondva, hogy örömük azért tel­jes, hiszen az általános iskola felső tagozata illetve a gimna­zisták kerülnek át a Hunyadi út­ról a majdnem szemközti épü­letbe - ahol a pécsi kisegítő is­kola működött a nyár elejéig -, mely ma már az egyház tu­lajdona. A Szent Mór Katolikus Is­kolaközpont iránt óriási az érdeklődés: az idén a ne­gyedik esz­tendeje, hogy létrehozták ezt az iskolát, s ma már 370 diák ott­hona lett. A terv arról szól, hogy a zeneiskolai és az egyéb művészeti képzéssel együtt ­kézműipari szakközépiskoláról is álmodnak - legalább 800 fős iskola lesz a pécsi katolikus is­kola; az egyik legnagyobb az egyházmegyében. Az egyházmegye iskolai ko­ordinátora is Uzsalyné dr. Pécsi Rita, aki munkájáért a napok­ban vehette át a Magyar Kato­likus Püspöki Kar „Szent Gel- lérf’-díjának arany fokozatát, amit a pedagógusok kapnak. Je­lenleg Pécsett, Siklóson, Dom­bóváron, Szekszárdon, Pakson, Tolnán működnek katolikus ál­talános iskolák, középiskolák és óvodák. A legutóbbit - kato­likus cigányóvodát - a közel­múltban avatták fel Alsószent- mártonban. K. F. Ez nem nosztalgiaklub! 1923-ban alakult meg a valaha nyolc bencés középiskolával rendelkező ország öregdiákjainak szövetsége. Az évfordulót tevékenyen szeretnék ünnepelni, így nem csoda, hogy a veze­tőkkel a „szomszédvár” somogyi szervezet alakuló ülésén ta­lálkoztunk. Faber Miklós, a Bencés Diák- szövetség elnöke leginkább az utóbbi ötven évről szólt, hiszen 1948-ig normális egyesületi ke­retek között tudtak működni. Aztán jött a „fordulat éve”.- Valóban nagy fordulat volt ez a mi szövetségünk életében is, hiszen mindent, ami keresz­tény és katolikus volt, leg­alábbis papíron, halálra ítéltek. Az oktatás 1950. augusztusá­nak végéig szünetelt is. Akkor Grősz József kalocsai érsek, nyakán a késsel, aláírta az ál­lam és egyház közötti egyez­ményt, melynek értelmében a bencés, a ferences és a piarista rend két-két iskolát működtet­hetett, illetve egy-egy leány- gimnázium maradhatott Buda­pesten és Debrecenben. A Ben­cés Diákszövetség is látszat szerint megszűnt, azonban ez nem teljesen volt így, csak ta­karékon égett tovább a láng.- Az 1960-70-es évek fordu­lóján aztán a fővárosban, egy sportegyesület klubhelyiségé­ben kezdtek összejárni ismét az öregdiákok, sőt hamarosan oly­annyira „elszemtelenedtünk”, hogy az évtized végére már nyilvános vendéglőkben is mu­tatkoztunk. Aztán az első jeles dátum 1981 volt, mikor is a Pannonhalmi Bencés Gimná­zium akkori igazgatója, Kor- zenszky Richárd - aki ezzel nagyon is sokat kockáztatott - engedélyezte, hogy május utolsó szombatján közös szentmisén vegyünk részt. Ettől kezdve ez az időpont meg is maradt, majd 1989 után, immár szabadon mindig ezen napon gyűlnek össze azok, akiknek ma is fontos valahai iskolájuk.- Mit jelent bencés öregdi­áknak lenni? - kérdezhetik so­kan. Azt hiszem, egyfajta vi­lágnézet-tudatot (kizárva bár­minemű aktuál- és pártpoliti­kát), magyarságtudatot és az egymással való összetartozás tudatát. Ennek pedig feltétele a minél gyakoribb találkozás. Mivel azonban jelenleg már 2500 tagunk van, világos, hogy ennyi ember egy helyen, egy időben nem tud összejönni. Ezért van szükség a területi szervezetekre.-Ami még kiemelendő: ez nem csupán egy nosztalgiaklub, de nem is akciócsoport, hanem sokkal inkább szeretetközös- ség. Tudjuk, hogy együtt erő­sek vagyunk, és ez fontos a mai világban. Ahogy a Szent Bene- dek-himnuszban áll: építsünk együtt Istennek országot. Ez az ország egyrészt természetesen a hazánk, Magyarország, de leg­alább ilyen fontos, hogy a ben­nünk lévő országot is képesek legyünk felépíteni. Tehát ben­cés diáknak lenni nem csak annyi, hogy négy vagy nyolc évet töltöttem a rend valame­lyik iskolájában hajdanán, ha­nem állandó feladat, mert csak így szép és így érdemes élni. Méhes Károly „Isten legdrágá Frissen él bennem az élmény, mikor 4 évvel ezeló'tt különös szentmisére készültem. Féltem, mert olyanoknak kellett a szentmiseáldozatot bemutatnom, akik nyelvét nem ismertem. Mit mondjak, hogyan kezdjem, mit értenek meg, mi az ami őket érdekli, megértenek-e egyáltalán valamit is a szentmise lénye­géből? Aztán elérkezett a pillanat és megrendültén álltam önmagam tehetetlensége előtt. Teljesen az Úrra hagyatkoztam, és a mise befejeztével odamentem közéjük. Átöleltek, megsimogattak, mosolyogtak. Bennem össze­tört valami, amit még most sem tudok megne­vezni. Igen, ők Isten legdrágábbjai, mert „Is­ten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1 Kor 1,27). ők azt szeretik bennem, amit csak nagyon kevesen fedeztek fel, még magam sem. Pilinszky sorai jutnak eszembe: „Milyen fe­lemás érzések közt élünk, /milyen sokféle von­zások között, /pedig zuhanunk, mint a kő /egyenesen és egyér­telműén. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség /hálójában evickélünk, pedig /napra kellene teregetnünk /mindazt, mi rej­teni való. Milyen /megkésve értjük meg, hogy a /szemek ho­málya pontosabb lehet /a lámpafénynél, és milyen /későn látjuk meg a világ /örökös térdreroskadását. ” Szemek homálya:.. . senki sem dicsekedhet Isten előtt” (1 Kor 1,29), mert mindent tőle kaptunk, ezért arra kellene figyelnünk, ami a „szemnek lát­hatatlan”. „Isten legdrágábbjai” ezt tanítják nekem. Kik ők? A sérült, fiatal barátaim. Megköszönöm őket Isten­nek! Bátor Bolond pálos Német nyelvű mise a körzeti rádióban A Magyar Rádió Pécsi Kör­zeti és Nemzetiségi Szerkesz­tősége november 8-ától min­den második vasárnap élőben közvetíti a német nyelvű mi­sét a pécsi Belvárosi temp­lomból. Egyedülálló kezde­ményezés ez a Kárpát-me­dencében. A mise változatla­nul fél 10-kor kezdődik, s egy órával később, tehát fél li­kőr sugározzák. Mindig más kórus, illetve zenekar műkö­dik közre: most a palotabo- zsoki énekkar. A szentbeszé­det Galambos-Göller Ferenc c. kanonok mondja. Az adás szerkesztője Klein Judit. Az elhangzott művekből kazetta készül. Az énekeket orgona­kísérettel kérésre énekkarok­nak elküldik. Ismerni, érteni Az ember mindig kérdéseket tesz fel az élet értelmével, bi­zonyos eseményekkel, a ha­lállal kapcsolatban. Meg sze­retné találni azt, aki választ tud adni kérdéseire. Aki kö­zéppontja lenne az életének, megtöltené azt értelemmel. Ezt a keresést maga Isten in­dítja el. Ő kezdeményezi az emberrel való találkozást. Amikor pedig az ember felfe­dezi, törekszik elfogadni Őt. Másrészt az ember érzi, hogy bajok, nehézségek kor­látái között él: önzésben, be­tegségben, halálban, bűnben. Szeretni akar és rájön, hogy ehhez túl önző. Magabiztos­sággal és örömökkel bás­tyázza körül magát és csö­mört érez. Minden erejével anyagi javakért és célokért fá­rad, de be kell látnia, hogy csak légvárakat épít. A birtok­lás nem teszi boldoggá. A bir­toklási vágy csalóka és mú­landó boldogságot nyújt. Ha­mar rájön, hogy vágyait a vé­ges földi élet nem elégíti ki. Isten beleoltotta az embe­rekbe az örök élet vágyát. Anélkül, hogy észrevenné, biztonság után kutat, szere- tetre vágyik: keres valakit. El­jut a felismeréshez, hogy igazi boldogsága a szeretet- ben van, abban, hogy kitörjön önmagából. Ez a nemes szán­dék mindenkiben megvan, és ez az emberi érettséghez ve­zető út. Csak ez a szeretet elégíti ki az ember vágyait. Ekkor felfedezi, hogy csak az, aki a tökéletes szeretet, tud ér­telmet adni az életének. Isten kerül a középpontba. Az ember Istenben találja meg az élet értelmét és kinyí­lik egy személyes, szerető kapcsolatra. Isten végigkíséri őt az élete során és csak benne lesz boldog a szíve. Rozs Szilvia Harminc cserkész Chilébe készül A 19. világdzsemborira Ma­gyarország is szeretne egy jól felkészült, közel 30 fős csapa­tot delegálni. A magyar kül­döttség 9-9 tagú fiú-, illetve leány őrse a külföldi - főként brazil és argentin - cserké­szekkel alkot majd vegyes őr­söket. A többiek vezetőként vagy a nemzetközi tábortörzs tagjaiként vesznek részt. A felkészülés fontos állo­mása volt a két nyári felké­szülő tábor. Az első helyszíne a budapesti Sztrilich Pál cser­készcsapat, ahol megismer­kedtünk Chile történelmével, földrajzával, gazdaságával, a külföldi és magyar cserkészet történetével és tucatnyi olyan témával, melynek hasznát ve­hetjük majd a dzsemborin. Hogy a spanyol nyelvű kör­nyezetben se adhassanak el, napi háromórás nyelvi kurzu­son is részt vettünk. Természe­tesen játékra, daltanulásra is jutott idő, esténként pedig nép­tánccal zártuk a napot. A tá­borban választották ki a kore­ográfiákban részt vevő tánco­sokat és a magyar kiállítósátor összeállításában tevékenyke­dőket, ugyanis minden nem­zetnek lehetősége lesz saját kultúráját, történelmét bemu­tatni az arra a célra kialakított sátrakban. Erre a Táncos és Kiállító­sátras Napok keretében ké­szültünk. Itt is kemény munka folyt: pár nap alatt kellett be­tanulnunk a kijelölt táncokat, a kiállítósátrasok pedig illuszt­rációkat, tablóterveket készí­tettek a bemutatóhoz. A csapat felkészülése nem fejeződött be, sőt most kezdő­dik az igazi hajrá. Hogy a részvételhez még szükséges anyagiakat - a mintegy 6 mil­lió forintot - csökkentsük, mindenkinek részt kell vál­lalni a szponzorok gyűjtésé­ben, mert ha ez nem sikerül, akkor a kontingens létszámát csökkenteni kell. A dzsemborit megelőzően még egy utolsó találkozóra is sor kerül, amikor is a vezetők meg akarnak győződni a résztvevők felkészültségéről. Mindannyian reméljük, hogy sikerül a felmerülő nehézsé­geket leküzdenünk, és méltó módon tudjuk majd képviselni hazánkat és a magyar cserké­szetet a világtalálkozón. Varsányi Lenke Lélekben gazdagodtunk Amikor október 2-án elindult velünk az autóbusz Kárpátaljá­ról, Nagymuzsalyból és Bereg­szászból, még nem sejtettük, mekkora ajándék lesz szá­munkra ez az utazás. A két ma­gyarországi községről, Me- cseknádasról és Hidasról is csak annyit tudtunk a térkép alapján, hogy közel vannak Pécshez. S most, mikor újra ha­zavezet utunk, ezek a falvak a szeretet jelképeiként élnek szí­vünkben. A 48 gyerek s mi, kísérő ta­nárok gyönyörű két hetet tölt­hettünk ezekben a községek­ben. Érkezésünk első perceitől kezdve a szeretet vett pártfogá­sába bennünket. Gyerekeink szülőkre, testvérekre, otthonra találtak. Kitárultak előttünk a templom és plébánia, az iskola, a kultúrház kapui. A gondosan szervezett programok sok-sok felejthetetlen élményt nyújtot­tak. Hogy csak néhányat említ­sünk: ismerkedés a két faluval, nevezetességeivel, iskolai el­foglaltságok, hittanos délutá­nok, táncos összejövetelek, kö­zös ebédek-lakomák, s nem utolsósorban kirándulások Pécsre és Budapestre. Gazda­gító szép emlékek! S közben embereket ismer­tünk meg, akik önzetlenül akar­tak és tudtak örömet szerezni. Erb József tisztelendő urat, a mecseknádasdi és hidasi római katolikus templom plébánosát, aki a lelke volt az egész szolgá­lattevésnek. Fáradságáért, ál­dozatos tevékenységéért kö­szönet és hála illeti. Jó szívvel gondolunk segítő­ire: Victor István hidasi refor­mátus lelkész úrra, a fogadó szülőkre, a mecseknádasdi és a hidasi iskola igazgatójára, taná­raira, a plébániai karitász cso­port tagjaira. Hálás köszönet a Pécsi Egy­házmegyei Karitásznak, a .me­cseknádasdi és hidasi polgár- mesteri hivatalnak, a mecsek­nádasdi kisebbségi önkor­mányzatnak, a helyi vállalko­zóknak, a Mecseknádasdi Idő­sek Otthonának, az összes jó szándékú adakozónak a pénz- és ruhaadományokért. Jó volt érezni, hogy szeret­nek minket, hogy önzetlenül segítenek. A sok-sok szép, ér­tékes ajándék nagy örömet szerzett gyerekeinknek. , A kárpátaljai gyerekek és kísérőik

Next

/
Thumbnails
Contents