Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-29 / 327. szám
1998. november 29. Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal Harc a hajléktalanokért? Pécsett jelen pillanatban több száz hajléktalan él, és a különböző hatóságoknak, karitatív szerveknek sokszor szöget üt a fejébe, hogy ők most vajon a hajléktalanokért vagy a hajléktalanokkal harcolnak? Lőcsei Attila a Támasz Alapítvány részéről sajnos friss hírekkel tud szolgálni:- Rengetegen bujkálnak alagsorokban, pincékben, közmű területen, főképp, ahol meleg van, ott valóságos harc folyik. A munkatársaimmal próbáljuk behívni őket hozzánk, de mivel semmiféle kényszert nem lehet (és nem is lenne jó) alkalmazni, egy idő után megáll a tudomány, hiszen ha nem akar az illető bejönni, mit lehet tenni? A Garai utcából hosszú rábeszélés után sikerült behozni egy 60 éves férfit, de feltűnt, hogy nem akar levetkőzni, nem mutatta meg a lábát - kérem, most már az érsebészeten van, le fogják vágni az egyik lábát, mert a múlt hét végén elfagyott, és még örülhet, hogy csak az egyik! Az alagút melletti pincét is kibontották megint, úgyhogy utána kell nézni, mert két éve már ott is megfagyott valaki! A közterület-felügyelők pénteken fedeztek fel három új figurát egy épülő Mátyás király utcai házban. A gond velük is az, hogy mivel a rábeszélésre nem igazán fogékonyak, csak akkor tehető ellenük (vagy talán értük) bármiféle lépés hivatalos úton, ha a magánterület tulajdonosa feljelentést tesz, aki éppenséggel egy olasz illető ... Szép szóra nem, erőszakkal sem - inkább megfagynak? A fa, a ház - és a kór Elmegyógyászok régóta használják azt a módszert, melynek segítségével pácienseik készítette rajzokból magyaráznak meg bizonyos kórtani jelenségeket. Dr. Taraczközi István minden eddigitől eltérő, hat módii vumból álló rajzteszttel vállalkozik arra, hogy papíron ' egészséges emberekről is megállapítja, hogy milyen rejtett betegségekben szenvednek, illetve mely nyava- I lyáktól kell tartaniuk a delikvenseknek a közeljövőben. Miről is van szó? 1 A rajzokon szere- I pel fa, ház, kerítés, Nap, út, kígyó. Bármit, bárhova, . bármilyen módszerrel le lehet raj- I zolni. Az elkészült műből, az egyes | motívumokból, azok elhelyezkedéséből, egymáshoz | való viszonyából történik az elemzés. Bár az egyes figurák lehetnek erőteljesebbek, mindig az egész | képet kell értékelI ™Az esetek 80-90%-ában sikerül megállapítanom az aktuális | panaszokon túl azt is, ami a háttérben ■ húzódik meg. Az általam folytatott vizsgálatok alapján elmondhatom, hogy | a magát egészségesnek valló populációnál is mintegy 90%- ban találtam pszichés és szervi elváltozásokat, amiket a hagyományos gyógyászat is megerősített később - informálta a szakember a VDN-t. A rajzokon a fa az érzelmi életet szimbolizálja; a ház az ego, vagyis az énmeghatározást; a kerítés az ego körüli mozgáslehetőségről; a Nap az optimizmusról ad információt. Az út általában az illető életútjáról beszél; s végül a kígyó, mely a szexualitáshoz fűződő viszonyunkat világítja meg azzal együtt, hogy az önmagunkba és az emberekbe vetett hitünkről is árulkodik.- Egy jóvágású, ötvenes, nyugodt, kimért, szúrós, kék szemű férfiú esetéről hadd szóljak. Rajzában külső megjelenésével párhuzamban van a határozott, széles útve- zetés, mely életét képviseli. A Napnak azonban, bár méretre elég nagy, alig van egy-két sugara, kiégettnek, megfáradtnak tűnik. Az érzelmi életet jelképező fa csak egy száraz, kivénhedt, csak szúrásra alkalmas fenyőféle. A ( szexualitást szimbolizáló ki- I gyó érzelmi életével szinte ) semmilyen kapcsolatban | nincs, úgy van odadobva az j útra, mintegy megalkuvásra, \ könyörgésre kényszerítve, j Ezek után kevéssé csodálkoz- j hatunk azon, hogy az illető- f nél enyhe toroktáji, máj, has- j nyálmirigy és csípőízületi j problémákat, hátul gerinc- j oszlopérintettséget találunk. J Állítása szerint karrierjéért | nagyon meg kellett szenvednie, s talán ennek is betudható, hogy családi élete sem rendezett. Ilyen eseteknél a teszten túl természetesen mód van arra, hogy igény esetén különböző terápiákkal és az életmódban szükséges változtatások megbeszélésével nem engedjük elkerülhetetlenül bekövetkezni azt, ami valóban fenyeget. Méhes K. tP" Idegenforgalmi hasznosítás helyett Aggódnak régiónk vízügyi szakemberei a Dráva miatt. A folyó horvát oldalán a háború maradványaként lövészárkok szaggatják a töltést, s félő, hogy a meggyengült gát átszakadása esetén magyar területek is víz alá kerülhetnek. Ez azonban csak egy ok a fejfájásra. A szeszélyes Dráva amúgy is sok gondot okoz. Például azzal, hogy a magyar oldalon a kiépített gátak a folyópart nagyobbik részén nem elég magasak. Szappanos Ferenc, a Déldunántúli Vízig vezetője szerint erre akár kétmilliárd forint is rámehet (ne). Több tucat kilométer hosszan ugyanis jó ötven centi hiányzik az úgynevezett mértékadó árvízszinttől. Márpedig a Dráva „be tud vaBajai információk Szekszárdon évek óta szeretnének létrehozni egy Tourinform irodát, de a széthúzás meghiúsította a tervet. Ezt az áldatlan helyzetet unta meg Kovács Zoltán idegenforgalmi szakember és információs irodát nyitott a város központjában. Célul tűzte ki, hogy igyekszik a szekszárdi borvidéket megismertetni bel- és külföldön egyaránt, és ez majd elősegíti a borturizmus fellendítését is. A magán információs irodában videofilmeket lehet vásárolni Magyarországról, angol német és magyar nyelvű szöveggel, de kapható útikönyv és színházjegy is. Hazafi J. dúlni”. A folyó által szállított víz mennyisége azonban nem csak a csapadéktól függ. A horvát oldalon lévő, tíz éve munkába állított dubravai erőmű miatt akár másfél méteres is lehet a vízszintingadozás egy-egy nap, főleg a folyó Barcs feletti szakaszán. A szomszédok ígérete: két éven belül normalizálják az erőművek működtetését. A déli oldalon kell keresni a megoldást másra is. A háború utáni építkezések miatt alaposan megnőtt a kavics iránti igény. A horvátok 6-700 ezer köbmétert termelnek ki. A szakember túlkotrásnak nevezi az ebből fakadó veszélyt. A Dráva akár arrébb is költözhet. A vízügyesek most dolgoznak az új Dráva-atlasz elkészítésén, mégpedig magyar-hor- vát együttműködésben, ám a mi részünkről érzékelhetően nagyobb aktivitással. Ennek során figyelemmel vannak az úgynevezett dinamikus hordalékkészletre is: vizsgálják mennyiségének alakulását. A magyar szakemberek erre is tekintettel javasolják a kavics kitermelésének csökkentését. M. A. A vasutak világa kicsiben. A hétvégén kétnapos vasútmodell- parádénak ad otthont a pécsi Szivárvány Gyermekház A királyok hallgatnak Ilyen esős, borús és hideg reggelen amint ébred az ember, eleve kedvetlen, duzzog, lesi, kibe, mikor köthet bele. Aztán a duzzogó kitalálja, hol vezesse le dühét: felhívja a rádió telefonos élőadását, és „okosan” kinyilvánítja véleményét a feltett közérdekű kérdésekről. Szerdán délután az Ingerült Hallgató ezt mondja felháborodottan: „Hát ezek ottan a parlamentben vagy hülyék, vagy nem értenek semmihez”. Mondhatnám azt hasonló stílusban, hogy e két jelző nem zárja ki egymást, de elképedek: nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki eme alacsony szellemi szintről képes telefonhoz nyúlni, és ország-világ előtt szennyezi a közéleti levegőt. Lehet vitatni a hazai politikát, a politikusok munkáját, de tisztességes hangon, világos okfejtéssel, mintegy véleménycsere alapon, hiszen a nézőpontok - egy kis túlzással -, de az ujjlenyomat változatosságának jegyében realizálódnak, ezt nevezhetjük akár demokráciának is. Az útszéli, demagóg közbeszólások nagyon szegényes szókincsről árulkodnak. Aki nem tudja gondolatait emberi hangon megszólaltatni, az hallgasson, és ne szóljon bele semmibe. A közelmúltba^ egy külföldön élő magyar férfi telefonált. Természetesen politizált, és egy váratlan pillanatban ezt mondta: „. . . Hogy tudott a magyar nép ilyen barom lenni a kilenc- vennégyes választás idején?! Néhány esztendeje - egy népes társaságban - mindenhez értő, magát fölöttébb okosnak tartó ember - megnevezve az illető képviselőt - ingerülten ezt mondta: „Ez olyan buta bunkó, hogy csak az ostor hiányzik a kezéből!” Jellemzését azzal indokolta, hogy politikai hitvallása merően eltért az övétől. Mellesleg a „bunkó” civilben egyetemi tanár, jónevű történész, akinek kisujjából több tudás árad, mint kéretlen kritikusának egész lényéből. Szellemi életünk részben közismert, részben ismeretlen „nagyságok” közül néhányan fura magatartást gyakorolnak. Valahol, valamikor - nyilvánosság előtt - véleményt mond, s amikor később - akár rádiós, akár tévés - újságíró emlékezteti gondolataira, letagadja. „Nem így mondtam!” - „Az újságírók csúsztatnak!” - „A valóság £z - és én ezt is mondtam - hogy ..- és mosakszik. Tagad. Vádolja a lapokat, tévét, rádiót. Olyan is előfordult - igaz, jó néhány esztendővel ezelőtt -, hogy nagygyűlésen harsogott nem éppen szalonképes szidalmait letagadta, holott szavait a magnó hűen megőrizte. Azt mondta: „Ez rádiós technikai bravúr, ahogy megmásították beszédemet.” Az ilyen eszelős védekezés eleve lezárja a további vitát. Nincs értelme. Egy másik közéleti tünet: a főnök letagadja magát, illetve „nem kívánok nyilatkozni”, mondja, menekülve az újságírói kérdések elől. A napokban a tévében elhagyott, volt szovjet laktanyákról láthattunk műsort: egy cég milliós nagyságrendű befizetés ellenében alakította át a romokban heverő, mocskos, szakadt lakásokat. Ám átadtak a családoknak olyan lakást is, amelyen még belső ajtó sem volt, hullott a vakolat, csempe sehol, sivárság és törmelék a helyiségekben. A főnök elzárkózott: „Nem nyilatkozom”. Nem az volt a kérdés, hogy mi a kedvenc étele, amelyekre a választ megtagadhatja, hanem közérdekű ügy: disznóólát adtak át vagy lakást?! Vezetői tisztsége kötelezné kiállását a nyilvánosság elé. A kiskirály hallgat.
