Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-28 / 326. szám
1998. november 28., szombat Háttér - Riport DUmántúli Napló 15 Lakhatási és egyéb lehetőségek Pécs egyetemi diákszállóiban Kollégiumaink diszkrét bája Óvatos becslések szerint az egyetemi hallgatók minimum 20-25 ezer forintot költenek havonta. Könyvekre, lakásra, utazásra, megélhetésre. A kollégisták szerencsések: nekik jelenleg maximum 3500 forintot kell fizetniük ahhoz, hogy a havi szállásuk meglegyen. Osz- szehasonlításképp: az olcsóbb albérleti szobák 7-8000, az igénytelenebb garzonok 15 000 forint plusz rezsinél kezdó'dnek, nem mindegy tehát. Pécs egyetemi kollégiumaiban összesen nagyjából 3400 hallgató él: a nappalisok majd harmada. Ebbó'l a JPTE kollégiumaiban 2830-an laknak, a hét kar hallgatói négy épületben kaptak szállást. A számba természetesen a szakkollégiumok, vendégtanári szállások és a külföldi vendéghallgatók is bele értendők. A POTE kollégiumai együttesen ötszáz fölötti férőhelyet biztosítanak egyetemi-főiskolai karosoknak egyaránt. Ismerősöm régi motoros a „kollégista szakmában”. Tudja, mi a teendő, ha nem veszik fel. Elmondása szerint többen is követik a módszert, mely a következő: tetszőleges kollégiumban ismerősökhöz költöznek be. Matracon, kempingágyon alszanak, de egyébként is: mindig akad egy-két szabad hely. Jobb esetben a szobaköltséget elosztva fizetik, de ez sem mindig van így. A „csövezők” majdhogynem kiszűrhetetle- nek: elég csak okosan mozogniuk. Másfelől a kollégiumi igazolványok hamisítása sem túl komplikált feladat: élnek is vele néhányan. A Négy Kollégium Kft. végzi a JPTE kollégiumainak a fenntartási munkákat, az egyetem megbízásával. Bókay Endrével (kis képünkön), a kft. vezetőjével beszélgettünk. Együttműködésről, lehetőségekről esett szó: a kollégiumok fenntartása - mint látható lesz - nem feltétlenül hálás feladat.-Mit gondol, milyen lehetséges kapcsolódási pontok vannak a kollégisták és a kollégiumi vezetés között? Milyen a mindennapi élet?-Egyértelmű, igyekszünk a hallgatókkal, hallgatói szervezetekkel minél jobb kapcsolatot kiépíteni. A kollégiumok mindennapi életében úgyis a hallgatók, a kollégisták játsszák a vezető szerepet. Feladatunk elsősorban az alapszolgáltatások- lakás, víz, villany, portaszolgálat, adminisztráció, egyebek- biztosítása. Azt, hogy a továbbiakban egy kollégiumban mi történik, milyen programok vannak, a Kollégiumi Bizottságok alakítják ki. Folyamatos az egyeztetés, elmondhatom, jók a kapcsolatok. Az EHÖK-kel, a kollégiumi bizottságokkal, az egyetemmel. És bár a kolbizek integrálódnak lassan a HÖK- ökbe, azért elsődleges partnernek őket tekintjük. Ók élnek itt.-Az egyetem hogyan viszonyul Önökhöz?-Az egyetemtől hallgatónként fejkvótát kapunk, ebből kell gazdálkodni. Nyilván, mint mindenre, erre is kevés a pénz, de azért próbálunk mozogni. Mondok egy példát. Legutóbb az egyetemi vezetéssel így próbáltunk megállapodni: ha az egyetem elvégzi a Boszorkány utcai kollégium vizesblokkjainak korszerűsítését, mi felújítunk ennek megfelelő szobát.- Mi a helyzet akkor, ha a kollégista valamilyen kárt csinál, vagy nem fizet? Mi történik ekkor?- Nos, a helyzet az, hogy elvileg a beköltözéskor megkötött bentlakási szerződésben foglaltak szerint kellene eljárni, de ez gyakran lehetetlen. Néhány ezer forintos okozott kár esetén a behajtás úgyszólván képtelenség. A kollégista oldalán ez nem jelentkezik, a mi oldalunkon viszont igen. Összeadódik, komoly összegre rúghat. Másik ismerősöm Dániából hazaérvén újságolta: egyágyas, szépen berendezett szobáik mellett fürdőszobát, tévészobát, sőt zeneszobát is kialakítottak. Úgy gondolják az ottaniak: nem hajlandók más szokásai miatt feladni sajátjaikat. Ne zavarják egymást. Most, hogy alkalmazkodóképtelenek-e, vagy ez a helyes, nem tisztünk eldönteni, de annyi biztos: csak merészebb álmaikban mernek a hazaiak ilyesmire gondolni. A pécsi kollégiumi szobák általában kettő-négyágyasak. Egyesek talán még emlékeznek a JPTE Pacsirta utcai épületére: ott előfordult, hogy hatan is laktak együtt. Ha sorba vesszük a lehetőségeket, azt kell mondanunk: kollégiumonként - sőt akár kollégiumon belül is - nagy eltérések mutatkoznak az elhelyezés minőségét illetően. Jakabhegyi út: JPTE és POTE kollégiumok. Az előbbiben majd’ 800 hallgató lakik, főleg a természettudományi karról, négyágyas szobákban. Folyosónként! közös vizesblokk és konyha, szintenkénti tanulóhelyiségek nincsenek. A zuhanyozók koedukáltak, kialakult jelzési rendszerekkel. Egy biztos: legalább a teraszokról szép a kilátás. A POTE „B” kollégiuma a szomszédban 372 diáknak ad otthont. Kétágyasak a szobák, szintenként zuhanyozók itt is. Saját éttermük van, két tanulóhelyiség. Szántó: három- és kétágyas szobák, utóbbiak elsősorban pároknak. A JPTE legnagyobb kollégiuma, leginkább bölcsészek lakják, de akad jogász, közgazdász, vegyesen. Szintenként társalgók és tanulók vannak, bár használhatóságukról megoszlanak a vélemények. Az Universitas Kollégiumban jobban járnak a bentlakók: a szobák hármasával csoportokra, blokkokra osztottak, közös társalgóval, fürdővel. Talán az itt élő több mint ötszáz közgazdásznak és jogásznak a legrövidebb az út az egyetemig. A műszaki főiskolások Boszorkány utcai kollégiumával kapcsolatban: az egyik szem sír, a másik nevet. A kari arányokhoz képest nekik jut a legtöbb kollégiumi férőhely. De, és ez nagyon fontos: az épület tragikus állapotban van, a kétágyas szobák szinte lakhatatlanok. Károly Róbert, a Szántó Kollégium bizottságának elnöke szintén úgy véli: jó az összhang a kolbizek és a vezetés között, súrlódást csak a rendezvények, bulik jelentenek. A felelősség eldöntése nehéz kérdés: képlékeny a határvonal, hogy mi a vezetés, és mi a bizottság dolga - mondja. Úgy véli: egy kollégiumban emellett az tudja magát igazán jól érezni, aki szereti a társaságot, a mozgást, bulikat. Ez itt hozzátartozik a mindennapi élethez. A kollégiumi bulik belterjesek: mindenki választja a sajátját. Nincs hiány, általában mindenhol hetente történik valami. TKA, Univ, Szántó, Pote „B”: általános vélemény szerint le kell menni a társalgóba, aztán „megy a rakendroll hajnalig”. Az egyetemi klub is kollégium mellett található, egyesek nagy, másoknak nem annyira nagy örömére. Az viszont biztos: az okos kollégistának alkalmi tivornyái helyszínéről nem kell messzire hazamenni. És már ez is valami. Tibay G. Kozma Ferenc jegyzete Minden szentnek A minap példás ítéletben döntöttek a pécsi telekpanama- ügyben. Mint az köztudott, a közüzemi rt. egykori vezetői családtagjaik számára játszottak át olcsón kurrens ingatlanokat, s ezzel több mint tízmilliós kárt okoztak. Anyagi kárt. Az erkölcsi kárt fölmérni, megítélni nem a bíróságok kompetenciája, de vélem, az is megvan tízmillió. Kárt persze lehet okozni másképpen is. Időről időre változnak a helyi és az országos kormányzatok, s a négyévenkénti rotáció újabb és újabb csoportokat juttat hatalomhoz - és a köz javainak közelébe. A megválasztott vezetők hosszabb-rö- videbb idő alatt kiépítik saját csapataikat, kiválasztják mindazokat, akikre megbízatásuk idején mint munkatársakra számítanak. A feladatok kiosztása, a megbízható emberek kiválasztása nem egyszerű dolog, de nem is köny- nyű. Hiszen azt senki sem várhatja el egy polgármestertől - uram bocsá’ egy minisztertől -, hogy álláshirdetést adjon föl valamelyik napilapban. S az is köztudott, hogy a kiválasztásnál napjainkban a megbízhatóság, a hűség egy fokkal fontosabb a szakértelemnél is. Ekként aztán óhatatlan, hogy ki-ki a saját ismeretségi köréből merít; behívja a csapatba legközelebbi hozzátartozóit, barátait. Ezzel jó állást is biztosít számukra - némi extra jövedelmet —, kikövezi útjukat a további érvényesülés felé. Az önkormányzati választások sok településen felborították a korábbi rendet. Új lett a polgármester, s ezzel megváltozott a településeken kedvezményezettek köre is. Mindenki látja, tudja. Hasonlóképpen érződik ez a legfelsőbb szinteken, kimondva vagy kimondatlanul: így volt ez mindig, nincs min csodálkozni, ugye? Megszoktuk, s csak akkor csóválja meg az ember a fejét, ha nagyon szembeötlő a rokoni vonzalom, ha nagyon kilóg a lóláb. El kéne mondanom persze egy történetet is, ami nem biztos, hogy mindenki számára meggyőző. De reménykedem. Nos, Antall József miniszter- elnöksége idején az ország első emberének pécsi unoka- testvére munkanélküli lett. A bányabezárások kezdetekor elbocsátották — egyébként ma is kevesen tudják róla e közeli rokoni nexust -, s így meglehetősen hosszú ideig kószált állás nélkül a városban. Föl sem merült benne, hogy felhívja Jóskát telefonon, hogy intézkedjék, de ha hívta volna, se emelik be valamelyik minisztériumba, vagy akár a MALÉV igazgatótanácsába. Pedig mérnökember volt, s évekig tanított műszaki tantárgyakat közép- és felsőfokon. A mi emberünk Az átlagnál valamivel tehetősebb, városba szakadt férfi boldog, hisz a szülőfalujában maradt édesanyjának úgy tud segíteni a ház körüli munkában, hogy azt nem is ő végzi.- Egyre kevesebb a szabadidőm a gyilkos hajsza miatt, de idős édesanyámat nem hagyhatom magára a temérdek, a ház körül nap mint nap elvégzendő tennivalóval. Anyámmal megegyeztünk, ha szüksége van segítségre, egy-egy napszámra fogadja fel a munkanélküli közös ismerősünket, a munkadíját én állom. Azóta egy rossz szavunk sem lehet a mi emberünkre. Helyettem igencsak kitesz magáért. Ha anyám munkára kéri, nem lóg, derekasan dolgozik, elégedett a fizetségével, hálás a meleg ebédért és a borért is, amit csak a munka végeztével ereszt le a torkán, így mindhárman elégedettek lehetünk - meséli megnyugodva. Munkanélküliek Az előbbivel homlokegyeT nest ellentétes esetét meséli egy másik férfi.- Beteges apám még mindig ereje teljében lévő fiatalnak érzi magát. Ha a ház körüli teendőkről és a szőlőről van szó, nem tud belenyugodni, hogy egyedül már képtelen megbirkózni a temérdek tennivalóval. A szüret előtt ismét ágynak dőlt. A kordonokon már majd' szétrobbantak a fürtök, nem várhattunk tovább. Gondoltam, felfogadok munkanélkülieket tisztességesen megfizetett napszámba, szüretelni. Apám annyi erőt érzett magában, hogy a munkát a helyszínen irányítani tudja.- Biztosan annyi napszámos jött volna, hogy nem győztél köztük válogatni - jegyeztem meg naivan.- Ne nézz már ilyen mázlistának! A kocsma teraszán ülve kedélyesen sörözgettek, mint mi annak idején a napi munka után. Láttad volna, hogy az ajánlatomra milyen fancsali képet vágtak. Még a beígért, tisztességesnek mondott napszám bérétől sem váltak lelkessé. Az egyik az eget kémlelte, a másik a napot, amint épp elbújt a felhőfoszlányok mögé, a harmadik a korsójába bámult... Az egyik végre megszólalt: „Hagyjon minket sörözni.” Azt hittem, rájuk döntöm az asztalt. A semmiért kapják a kocsmára a pénzt, egy kis munka és pluszbevétel hallatán a szemük sem rebbent.- Szüreteltél?- Nem hagyhattam oda a termést. Belegebedtem némi rokoni, szomszédi segítséggel. Ha azóta a munkanélküliek nyomoráról hallok, kiver a veríték. Béralku- Meghozták végre a tüzelőnek való ölfát. Lógott az eső lába, a fiam napokra kiküldetésben volt, gondoltam, szerzek segítséget a hasogatáshoz és a behordáshoz. Kapóra jött egy alkalmi munkásnak is felfogadható falumbeli férfi, aki kötélnek állt - kezdte történetét egy középkorú ismerősöm.- Csak elintézted a télire valót a fiad nélkül is - mondtam elismerően. Erre ő jót nevetve folytatta:- Egy óra alatt végeztünk. Ő hasogatott, és közben jókat húzott az elé tett üvegből, én meg cipekedtem. Amikor megkérdeztem, mivel tartozom, közölte: kétezerrel. Elöntött a méreg, mikor keresek én egyórás melóval kétezret? Aztán rájöttem, év voltam a balfácán, mert a bérben előre meg kellett volna vele alkudnom. Én ezer forintra gondoltam. Mi mást tehettem, kifizettem a kétezret, de esküszöm, legközelebb már béralkuval kezdek. B. Murányi László Ikea ágynak estek Még a hűvös norvégokat is forrófejű tülekedőkké tudja változtatni egy bolti akció: több száz fős tömeg valóságos ostromot intézett egy új Ikea áruház ellen, hogy ezerkoronás ajándékutalványra tehessen szert. Az akció keretében az első száz vásárlónak ígért csaknem 30 ezer magyar forintnak megfelelő összegű utalványt az áruház, és több tucatnyian a hideg ellenére már a nyitás előtti éjszakát a bejárat előtt töltötték. Másnap azután tűkön állva várták, hogy Oslo polgármestere befejezze „nyitóbeszédét”, s a tömeg mindent elsöpörve özönlött az áruházba. Bár csak néhányan sebesültek meg, és ők is csupán köny- nyebben, szemtanúk drámainak értékelték a „piaci versenyt”. MTI Szálkák FOTÓ: WÉBER TAMÁS „Tevésiet”
