Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-28 / 326. szám
1998. november 28., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Amikor felröppent a nyíl Bárdi Lászlóról bizonyára sokan tudják Pécsett, hogy orientalista, s hogy Kína a második otthona. Pontosabban mondva: ha egy kínai a nagyvilágban igaz barátot keres, Bárdi László biztos ott van, de neki is sok jó embere akad e távoli országban. Ahol Chifeng tartományi történelmi kutatóintézetének különleges státusú kutatója, Dunhaungban az Akadémia tagja (Kínai Társadalomtudományi Akadémia), s Xinjiang-Ujgur Tartomány „Selyem Út” kutatóintézetében az igazgatótanács tagja. Több kínai egyetemen oktat - az egyik egyetemen docens minősítéssel -, s azon kevesek közé tartozik, aki ha angolul kezdi tudományos értekezését egy kínai szimpóziumon, előbb-utóbb a vendéglátók nyelvén folytatja, s fejezi be. Legutóbbi találkozásunkkor egy olyan nyílról beszélgettünk, melynek hegyét különös módon formálták, s melyet ha fellőtt a vezér a magasba, surrogó hangot adott, jelezve ezzel a többieknek. E korabeli, sajátos „mobiltelefont” valahonnan a messzi Takla Makán sivatagból (egy ásatásról) hozta magával ' Bárdi László, s ha igaz, vagy háromezer évvel ezelőtt használták. Meglehetős meghatottsággal vette először a kezébe, arra gondolva, hogy vajon ki lehetett az a proto-xi- ongnu (elő-hun, korai hun) mester, aki készítette. Bárdi László szülei Erdélyből valók, többszörös menekültek. A fogarasi vár egyik tornyának bádogtetejét a dédapja csinálta, mint szász-lengyel származású iparosember. O valahol útközben,- Mosonmagyaróváron született 1932-ben, de iskoláinak nagy részét Számos- újváron végezte, s ezért kötődése ahhoz a tájhoz, vidékhez érthető. Egyetemistaként már Budapesten az Eötvösre jár, s mivel meglehetősen szegény sorsú fiatalember, a hétvégék nagy részét is a kollégiumban tölti, ahol akad néhány kínai diák, akik a dolgok természetéből fakadóan szintén nem tudnak a hétvégeken hazautazni. A barátkozásból orientáció lesz: felveszi fakultatív tárgyként a modem kínai nyelvet, s elkezd közelebb kerülni e távoli országhoz. Ennyi ahhoz talán elég, hogy hihető legyen: elég egyszer körbetekinteni Bárdi László lakásában, s azonnal visszaköszön ez a múlt. Az előszobában köröndi kerámia, a nagyszobában kínai porcelán. A falon két nagyobb méretű festmény: az egyiken öt székely legény, a másikon öt kínai fiú. A könyvespolcok egyikén végig Erdély emlékezete, a másikon kínai könyvek; tudomány, irodalom és utazási bédekkerek. Az asztalon Lao-ce formájú kerámiafigurája italosüveg, amiből szokatlanul illatos, fűszeres itóka kerül a poharainkba.- Mit is iszunk most, Laci?- A Mao-tajt.-Akár a mi Mecseki itókánk, de jóval több fűszer lehet benne.- Olyasmi. Nemzeti ital, amelyről az az anekdota járja, hogy az ötvenes években a kínaiak benevezték egy nemzetközi italfesztiválra, de az elő- zsűri véleménye az volt, hogy a kiszerelés meglehetősen otromba és nincs rá szükség. Az itókásüveg azonban véletlenül a földre esett és összetört, mire ez az általad is érezhető csodálatos illat töltötte be a termet. A zsűri természetesen azonnal megmásította ítéletét. Nos, az igazi Mao-tajt több mint húszszor párolják le, fogadásokon csak akkor illik inni, ha külföldi vendég is van. Egyébként rendkívül drága.- Te hányszor és merre jártál már Kínában ?- Nagyon sokszor és sokfelé. Szinte nincs is olyan tája ennek a hatalmas országnak, ahol meg ne fordultam volna, ahol több hetes, hónapos tudományos munkára ne hívtak volna meg. Északtól délig, kelettől nyugatig. Az idén kétszer utaztam ki: délen egy konferencián jártam a JPTE rektorával, Tóth Józseffel, s egy igen izgalmas expedícióban is részt vehettem északon, Belső-Mongóliában, egyetlen európaiként. Fantasztikus térsége a világnak ez utóbbi is.-Állítólag itt a sivatagban olyan oázisra leltek néhány éve, amelynek lakói azt sem tudták, hogy milyen országban élnek.-Ez így igaz. Kínában az ilyesmi nem csoda, előfordult, hogy hegyi emberek „előjőve” megkérdezték, hogy jó egészségnek örvend-e a császár, s nem tudták, hogy jövőre éppen ötven éve már népköztársaság van, és sehol az uralkodó. Persze ennél is izgalmasabb dolgok is megestek itt.- Mire gondolsz?-Nem tudom, hallottál-e a xinjiangi sírleletekről? Száznál is több olyan holttestet ástak ki a kínai régészek az elmúlt 16 év során, melyek mindegyike megdöbbentően jó állapotban őrződött meg. Ezek a mumifi- kálódott tetemek a történelem előtti időből valók, úgy három- ezer-háromezerkétszáz évvel ezelőttről, s úgy néznek ki, mintha tegnap haltak volna meg. A forró homok szárította ki, s őrizte meg őket, úgy, hogy még a tetoválás is látszik a bőrükön. Ők a Kelet „egyiptomi múmiái”. Csakhogy nem uralkodók, hanem közemberek voltak és sokkalta jobb állapotban maradtak meg, mint az egyiptomi bebalzsamozott tetemek. Fantasztikus dolog ez. Épen maradtak öltözetük, eszközeik, edényeik.- Számunkra, magyarok számára ezek miért különösen becsesek?- Ezek az emberek nem kínaiak, sőt egynémelyike szőke, magas, s van köztük, aki szembetűnően kaukázusi arcvonással bír. Én állítom, hogy Közép- Európában él egy nép, mely fajilag nagyon hasonlít az ősi xinjiangi lakossághoz. S ezek a magyarok. Wu En professzor, a Kínai Régészeti Intézet igazgatója megjegyezte, hogy ez a „felső-xinjiangi kultúra” feltehetően elő-hun, korai ázsiai hun kultúra, s a vidék, ahol ezek a feltárt és még feltárásra váró temetők - óriási megapoliszok - és szálláshelyek sorakoznak, az ősi nomádok szálláshelye volt. Nos, arról a vidékről érkeztek a hunok a magyar alföldre, majd jöttek utánuk ugyancsak Észak-Kíná- ból az avarok, majd később - Keletről - a magyarok.- A magyarok keleti eredeténél tartunk, ami téged gyermekkorodtól érdekelt, s összekötötted sinológusi, jobban mondva orientalista kutatásaiddal. Nem lezárt ezek szerint még a magyar múlt?-Egyáltalán nem. Bár csak feltevéseink akadnak, hiszem azt, hogy néhány év múlva a magyar őstörténetről - honnan is jöttünk mi? - sokkalta többet fogunk tudni. Igazából még mindig csak éppen hogy megnyílt Kína a külföldiek előtt, de például ásatásokat külhoniak nemigen végezhettek, nemigen vezethettek. A következő évszázad óriási titkokról lebbenti majd fel a fátylat.- Milyen emberek a kínaiak?- Ahány, anynyiféle ember létezik ott is, tehát egymilliárd-két- százötvenmillió kínai van. Egyébként tényleg nagyon zárkózott világ, ahol meglehetősen bizalmatlanul tekintenek - sokszor jogosan - az idegenre. De ha az ember nem gazdag amerikai turistaként jelenik meg, aki mindent meg akar venni, akkor nagyobb az esélye, hogy befogadják. S főleg, ha megszólal a nyelvükön. Ha nem kell tolmács. Ez egy külön kapu a kínai emberhez, de - gondolom - minden nemzethez és néphez közelebb kerülhetsz, ha megszólalsz a nyelvükön.- Tudok egy anekdotáról is, hogy te tanítottad a kínaiakat kínaira.- A hatalmas országban több tucat nép és nyelv keveredik: tulajdonképpen az írásjelek kötik őket össze. Másképp mondják ugyanazt a szót délen, mint északon, s a különbözőségben nemcsak a nyelvjárásokról, hanem egészen más nyelvről van szó. Néhány éve Hongkongban vacsoráztam barátaimmal, s arról beszélgettünk, hogy a térség rövidesen visszakerül Kínához. Ők különféle szavakat mondtak, s őrült nagy derültséget okozott, amikor én rávágtam, hogy miképpen ejtik majd ugyanazt a szót az egyesülés után. De akad például olyan kínai ember, aki nem is tud kínaiul.-Akkor ezek szerint akad olyan kínai, akinél te jobban beszélsz?- Ezek szerint igen.-Ez a közeli nexus, ez a tájékozottság és ismeretség sok mindenben kamatozik. Mondanál példát?-Jövőre ünnepük a Kínai Népköztársaság fennállásának ötvenedik évfordulóját, amire nagyon készülnek. Többek között csinálnak egy ötvenhat részből álló filmet - ötvenhat nép él ott -, s készítenének egy olyan változatot is, ami a korai nomád népek - a magyar nép - szempontjából is fontos. Csak egyet kértek tőlem - s ez a felajánlás őrült nagy dolog, hiszen nagyon nehéz egy külföldi számára Kínában bekapcsolódni bármibe is - , hogy legyek szíves, vessem már papírra Belső-Azsiának, Kínának a nomád népekkel kapcsolatos dolgait, mert ez különösen jó volna számukra. Tegnap például ezt a munkát fejeztem be. Arról írtam egy összefoglalót, hogy a különböző térségekből és nemzetiségekből milyen régészeti leleteket, néprajzi, népzenei vonatkozásokat tartok fontosnak.- Ott nem akadt volna olyan tudós, aki ezt jobban tudja?- Érdekes, de a kínaiak a korai, főleg a nomád népekkel való kapcsolatok történetét nem igen ismerik és főleg nem tanítják. Az is meglehetősen sok, amit a maguk történelmében meg lehet tanulni, s ezért kimaradnak a hunok, az avarok, a türkök, s a többi nomád nép, amelyek tulajdonképpen ellenségeik voltak. Kétszer is oktattam már kínai egyetemen erről; előbb tanárokat, majd diákokat is. Kínaiaknak a kínai történelmet. A nansangi egyetemen a doktori fokozatra készülő egyetemistákat hozzám osztották be konzultációra. Legutóbb pedig az egyik intézetemben - így illik mondanom, mert kutatói státusban vagyok -, nekem kellett megfogalmaznom, hogy miképp, milyen irányba folytassák tovább a tudományos kutatásokat.- Kínát imádod tehát.-Nagyon. S talán érdekesnek tűnik ha elmondom, tíz éve járok rendszeresen oda, s nem találkoztam egyetlen kínaival még a professzorok között sem, aki a felét bejárta volna azoknak a tartományoknak, amelyeket én.-Kaptál felkérést arra is, hogy írjál Tibetről egy könyvet.- Megírtam. De mind-mind a szerencse dolga ez. Ahogyan megannyi zárt térségbe való beutazásra is kaptam már engedélyt. Mandzsúriától Belső Mongóliáig, Pekingtől Tibetig. A meglehetősen elfogult Brit Akadémia Stein Aurélról elnevezett felfedező-díját első - és eleddig egyetlen magyarként - nekem ítélték meg. Tasgarban például megtaláltam az Ázsia- kutató első expedícióknak a szálláshelyét - itt járt többek között Stein Aurél is. Több hónapos utak is vannak már mögöttem, köztük olyan nagy utazás, amikor a Bajkál-tótól mentünk le egészen Dél-Kínáig és keletről nyugatra, terepjárókkal, úttalan utakon közlekedve fedeztem fel az ottani kies és kietlen vidékeket.- Mit tanultál Kínától?- Sok mindent. Békét és bölcsességet, hogy tudjam: nem én vagyok a világ közepe. A keleti filozófiák egyik legfontosabbja a harmónia; hogy tudjak harmóniában lenni a környezetemmel, az emberekkel és a természettel. Nem a vagyon, a hatalom, s nem a pénz a legfontosabb a világban, hanem a lélek békéje. Ha például két kínai írásjelet - az egyik a kés, a másik pedig a szív - egymásba csúsztatsz, akkor a türelem szót kapod cserébe. Nálunk egészen másképpen megjelenő betűkről van szó, de ha egy kínai rátekint a kés és a szív kettős rajzolatára, akkor ez azt jelképzi számára, hogy ha élni akarok ebben az embertengerben, még késsel a szívemben sem szabad önmagam belső békéjét föladni.- S te mit gondoltál, amikor kezedbe vetted azt a nyílvesz- szó't? Hogy talán az egyik genetikai ősöd lőtte fel?-Valami olyat. Hogy évezredekkel ezelőtt egy hasonló ember kezében volt, megfeszítette a húrt az íjon, s bámulta az eget, amikor felröppent a nyíl. Talán arra is gondolva, hogy egyszer biztosan megtalálja valaki. Kozma Ferenc Dr. Szalai István jegyzete Pertu Jön szembe egy autó. A vezető eltorzult arcán látszik, hogy van mondanivalója. Már mondja is aznapi ajánlatát, melynek lényege ... anyád. - Az ön kedves édesanyja - válaszolok. Nem nagyon érti. - Mi van az édesanyámmal? - kérdi. - Fáj a dereka, mondom - tegyen rá melegített sós zsákot. - Az használ? - Hogyne. - Kösz.. . Már indulna, de eszébe jut valami. Mondja, mi az az „Ön”? - Az olyan mint a „maga” csak még udvariasabb. - Ezt is megköszöni, integetve távozik. A tanpéldából kitűnik, hogy nem szabad visszategezni, gorombáskodni, hanem választékos modorban valami érdemeset kell mondani. A magyar sértegetés alapszava az „anyád” és valamilyen állat (ez lehet a trójai faló is), melynél a sértegető mint alkalmi házasságközvetítő szerepel, természetesen kortól, nemtől függetlenül tegezve bárkit. Az állati ajánlat elég szegényes, zömében háztáji (kecske, patkány, tetű), vagy nem is jelölik meg a fajtáját. Például: te baromállat (egybeírva). Sok - mondom. - Mi sok? - kérdezi. így egyben, meg felesleges is. Ugyanis a barom mindenképpen állat. Elég ha csak azt mondja: Te barom. Aztán jön egy másik ember, annak meg azt mondja: te állat. így kettőt tud sértegetni ebben a spórolós világban. - Milyen igaza van - mondja. (Vállon vereget.) Érzékeny búcsút veszünk. A szegényes állatnév-kínálatot érdemes színesíteni. Példa hölgyek számára. - Te hülye tyúk. - Ön pedig egy kacsacsőrű emlős - így a válasz. - Hát az meg mi? — Kacsacsőre van, tojást tojik, szoptat és melltartót hord. - Jé, ez igaz? - Bizony igaz. - Látszik, hogy tűnődik rajta, és tévedésből rükvercben indul. Természetes, nincs mindig jó hangulata az embernek és karon fogás, koccintás és puszi nélkül visszategez. Ilyenkor is ajánlatos valami meglepőt mondani, adok-kapok alapon. - Bányarém! - Te kriptaszökevény! - Kalácsképű anyádat! - A tiédet, azt a hernyótalpast! - Micsoda! A te tüdőfejű nénikédet! - A tiédet, azt a farmotorost. - Farmotoros? Tűnődik. Hát az milyen? - Olyan, mint a régi Ikarus 55-ös autóbusz. — Nahát, ez jó, haha. Hát szervusz. - Szia. Az öreg fegyverkovács most poroltót tervez Mihail Kalasnyikov, minden idők egyik legsikeresebb „fegyverkovácsa” öreg napjaira békés találmánnyal szeretné megajándékozni a világot: hordozható tűzoltókészülék kidolgozásán fáradozik, s találmányát hamarosan bemutatja Moszkvában. A róla elnevezett, hihetetlen példányszámban elkelt géppisztoly a ma 79 éves, apró termetű feltalálója moszkvai sajtójelentések szerint elmondta: „Nagy megelégedéssel tölt el, hogy végre olyan fegyverrel is szolgálhatok az emberiségnek, amely nem öl, hanem emberéletek megmentésére hivatott”. Félcipő FOTÓ: WÉBER TAMÁS
