Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-01 / 299. szám

1998. november 1. Reggelente fél órákat ácsorog- nak a zuhany alatt, nem tudnak elszakadni a tükörtől, tanácsta­lanul téblábolnak a ruhásszek­rény előtt, különböző tévécsa­tornák időjárásjóslatait hallgat­va latolgatják, hogy vigyenek-e magukkal esernyőt. A buszról, vonatról állandóan ők marad­nak le, a találkozókon rendre rájuk kell várni, minden érte­kezletre ők érkeznek a kezdés után tíz perccel. Ők a notórius elkésők. A jelenség több mint bosz- szantó. Házasságok, barátsá­gok, szakmai karrierek mehet­nek tönkre a folytonos késés mi­att. Az Egyesült Államokban ter­mészetesen erre is vannak spe­cialisták. Egy New York-i klini­kai pszichológus állítja, hogy a késők magatartása meglehetős rombolást visz végbe az emberi kapcsolatokban. A pszichológus három külön­böző típust írt le: vannak, akik nem tudnak gazdálkodni az idő­vel, vannak, akik képtelenek rendbe szedni az életüket - ezeknél a harag és a bűntudat alkot gyakran ördögi kört a késés miatti bosszúságok és kényelmetlen helyze­tek miatt -, és vannak, akik a szokásokkal való szembeszegülésnek tekintik folytonos ké­sésüket. Számukra a pontatlanság valósá­gos élvezet. A hata­lom érzésével tölti el őket, ha várakoztat­hatnak másokat. Egyes amerikai házas­sági tanácsadók egye­nesen kijelentik: an­XVIII. L^jos francia uralkodó mondása szerint a pontosság a királyok udvariassága. A világ azonban feie van olyanokkal, akik még a koronázásukról is lekésnének azért. hof& így éreztessék a többiekkel uralkodásra ter- mettségüket, hatalmukat. nak van nagyobb hatalma a kap­csolatban, aki gyakrabban ké­sik. Magatartási pszichoterápiát dolgoznak ki pácienseik számá­ra, hogy azok leszokjanak a ké­sésről. Kimutatást kell például készíteniük a napi, heti időbe­osztásukról, és azok teljesítésé­ről. Az időmegtakarításért juta­lompontokat kapnak. Dr. Stark András pszichiáter, a Baranya Megyei Kórház Mentálhygiénés Intézetének ve­zető főorvosa reklámízű túlzás­nak tartja e jelenség fentiekben vázolt felfogását és kezelését:- A pácienseimnél nem ta­pasztaltam, hogy az elkésés a betegség része lehetne. Legfel­jebb a neurotikus viselkedésnek lehet olyan eleme, hogy valaki késéssel jelzi a szorongását. Én személyiségi problémának lá­tom, ha valaki képtelen az időt ....................... betartani: a me gbízhatóság­ra, az intellektu­ális készség szintjére utal. Hajlamos va­gyok morálisan is megítélni: aki késik, az más gonoszságra is képes. A kom­munikáció része lehet késéssel fi­noman érzékeltetni a hatalmi pozíciót: a másik vegye észre, ki áll vele szemben. Tisztességes kapcsolatokban azonban az ef­féle szimbolikus jelzéseket mel­lőzni kellene. D. I. 7aklatia a siklósi „királynőt” Néhány nap múlva két esztendeje lesz, hogy Siklóson őrző-védő szolgálat vigyáz­za a köztereken a turisták és a polgárok pénztárcáját. Az ötlet onnan ered, hogy 1996-ban a horvát sajtóban rossz hírét keltették Siklósnak. Azt ál­lították, hogy ebben a városban zavartalanul kifosztják a turistákat az utcán. A rendőrség lét­száma ennek megakadályozására kevés. Ezért a polgármesteri hivatal merészet lépett. Felkérte a turizmusban érdekelt vállalkozókat: adakozza­nak egy őrző-védő szolgálat félfogadására. A kriminológusok kétkedéssel fogadták az ötletet: olybá tűnhet, hogy az önkormányzat szed védelmi pénzt. A siklósi megoldás azon­ban csakhamar a bűnmegelőzés jó példája lett. A szegedieknek is megtetszett az ötlet, ám a vá­ros kiterjedése miatt ott a közparkokat óvja a rongálóktól egy őrző-védő szolgálat. Mivel kicsi a világ, a szegedi példa a pécsi városüzemeltető­ket ragadta meg. Ebből támadt az ötlet, hogy legalább a Szent István téren vissza kellene állí­tani a parkőri szolgálatot. A siklósi városházán inkább azt tartják a megoldás életrevalósága igazolásának, hogy maga a zsebtolvajok feltételezett „királynője” ment a polgármesterhez panaszkodni, hogy a város emberei zaklatják, mert mindenhova kí­sérik az utcán és üzletekben. Ebben a szakmá­ban az ilyesmi valóban kínos lehet. D. I. Ez a Charlie nem az a Charlie Az udvari énekes Ez a Charlie persze nem az a Charlie. Bár Horváth Károlyban és Klaus Eric Kariban annyi közös biztosan van, hogy mindketten énekesek, és mind­ketten e művésznéven adják ki sorra lemezeiket. Az immár hetvenedik életévét taposó és civilben termé- g:'\ szetgyógyász Charlie két hónapja költözött Udvarra, Magyarországon pedig először három éve járt. Azt mondja, szerelem volt ez első látásra. Magyar barát­nője van, aki ugyan fiatalabb nála (54 gtá éves), viszont egy ^ árva szót sem be­szél németül. Charlie is csak a kezdeti pró­bálkozásoknál tart a magyarral, de ígéri, előbb-utóbb menni fog. Addig is énekel. Német nép- és mű­dalokat, a legtöb­bet maga is írja. Az egyik legfris­sebb szerzemé­nyének címe így hangzik: Magyaror­szág, drága hazám. Jobban szeret ná­lunk élni, mint Németországban, Karlsruhe mellett. A nekünk kissé fur­csán hangzó kijelentést azzal indokol­ja, hogy itt sokkal barátságosabbak az emberek. Házat vett Mohácson és azóta ingá­zik, de a hét napból ötöt biztosan hazánkban tölt. Nemrég jelent meg a hatodik CD-je, és további­akra készül. Közben heti rend­szerességgel német nyelvű műsort vezet a mohácsi rádióban, és igen gyak­ran lép föl dalaival. Azt mondja, azok is szere­tik, akik nem is tudnak németül. És hogy miért kez­dett el énekelni? Nos, az orosz hadifogságban ez mentette meg az életét. A szovjet parancsnoknak annyira megtetszett a hang- | ja, hogy nem engedte, Charlie-t a munkatáborba vinni, ehelyett rendszere­sen szórakoztatta a legénysé­get. Talán mglepő, de a mi Charlie-nkat még nem hallot­ta énekelni. Azonban megígérte, hama­rosan vesz egy CD-t és leteszteli a kon­kurenciát. L. D. Rablót hajszolnak Somogybán. Egy 30-35 év körüli 180 cm ma­gas, erős testalkatú, mély, rekedtes hangú férfit köröz a So­mogy Megyei Rendőr-főkapitányság. A férfi alaposan gyanú­sítható azzal, hogy kirabolta az egyik kaposvári postai kézbe­sítőt. A négyszázezer forinttal elmenekülő támadó zöld kato­nai gyakorlóruhát, edzőcipőt és a szemeknél kivágott barna sísapkát viselt. (dj) Földrajztudósok találkozója Pécsett. A bayreuth-i, a maribori, a pilzeni és a pécsi egyetemek földrajztudósai tanácskoztak a hét végén a globalizáció és a regionalizáció egymással pár­huzamosan haladó folyamatának hatásairól Az európai kuta­tási ötszögnek nevezett Bayreuth - Pilzen - Pozsony - Pécs - Maribor egyetemi együttműködés keretében szervezett nem­zetközi fórum résztvevői tanulmányi kirándulást is tettek Baranyában. (d) Hódok a Gemencben. A Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci táj­egységére minap érkezett két fiatal hóddal harminckettőre nőtt az állatfaj Ausztriából idetelepített egyedeinek száma. Az utóbbi akcióval - amelyhez anyagi segítséget nyújtott a ter­mészetvédelmi világszervezet magyarországi képviselete is - a gemenci program befejeződött. (d) A legforróbb vonal (Folytatás az 1. oldalról) A hölgyek jelenleg nyolcán van­nak, 12 óránként váltják egy­mást, és bizony többnyire végig kell beszélniük ezt a fél napot „lágy, selymes és kacér” hangju­kon. A gyerek- és állatszex téma tilos, ám minden egyéb a lá­nyok fantáziájára van bízva, no meg színészi képességeikre. És a telefonálók? - kérdezhetik. Férfiak és nők vegyesen, bizony ám! Van, aki valójában beszél­get, előadja kéréseit, ám a több­ség úgynevezett passzív hívó, csak hallgatni szeret, még álne­vet sem mond be. Még egy szót a bérekről: úriemberek, ugye, pénzről nem beszélnek, de - mondjuk - az egészségügyi közalkalmazottinak a többszö­rösét viszik haza a szép hangú telefonos kisasszonyok. Éva augusztus óta mondja a magáét, vagyis amit kérnek tő­le:- Más, mint amit elképzel­tem, hogy majd valami mese­szerű, romantikus szöveget le­het nyomni. Nem, itt minden csak a szexre irányul. Elmesél- tetik, hogy nézek ki; van, aki azt kéri, hogy beszéljek vele durván; akad persze olyan is, ami már-már meghaladja a ké­pességeimet, itt főleg a pisi- és egyéb szexre gondolok. Nők ese­tében egyébként ugyanez a helyzet. Tény, hogy mindez né­ha fárasztóvá válik, de úgy ér­zem, jelenleg még bírom fantá­ziával. Sőt, van, hogy nevetsé­ges is, de ilyenkor egy nagyot kell sóhajtani, és komolynak maradni. Arra a kérdésre, hogy volt-e ennek a munkának hatása a mindennapjaira, Éva így felelt:- Otthon felpörgött a szexuá­lis életem, azóta többet kezde­ményezek én is. És persze nyíl­tabban tudok mindenről beszél­ni, ami, úgy érzem, jó dolog, akár másoknak is segíthet a gondjaikon. Méhes K. Dj kórházra gyűjtenek Pakson Messze földön híres volt a hat­vanas-hetvenes években a pak­si szülőotthon és annak vezető­je, dr. Csók Sándor. Aztán jött az akkor szokásos átszervezés és megszűnt a gólyafészekkel díszített intézmény. A városban azóta sem szűnt meg az igény arra, hogy legyen ismét kórház. A közelmúlt le­építései azonban nem nagyon kedveztek az igény benyújtásá­nak. Ennek ellenére alapítványt hoztak létre a városban arra, hogy legalább az épületet tető alá hozzák, majd a testvérváro­sok segítségével és természete­sen az állam hozzájárulásával kórház létesüljön a városban. Félelmük azért van, mert a mai helyzetben kórházat építeni mégiscsak felér egy kamikaze- akcióval. Azonban közölték: ha az atomerőmű vezetősége vala­mit akar, az sikerülni is szokott. Az atomerőmű mai vezetői pe­dig akarják a kórházat. Hazafi J. Zuhanó áiak, mókáslányok, önzetlen férfiak Most, hogy már készül (t) a dohányzás elleni törvény - talán még nem késő - hozzájárulnék a szigorítás érdekében egy remek ötlettel. Már az is örömet szerzett, hogy a rendelet szerint lassan már csak adójeggyel ellátott cigis dobo­zokat vásárolhatunk, amelyeken hivata­losan is feltüntetik a cigaretta árát, akár­hol is vásárolja az ember. Nincs többé kecmec: vége a jó világnak, amikor még boltja válogatta, annyiért adták a ciga­rettát, amennyiért akarták, azaz, a- mennyit nem szégyelltek. Hanem - míg annak idején - a zárjegyet a tabakgyár a doboz tetejére ragasztotta, most az adó­jegy új helyet kapott: a doboz keskeny, illetve széles oldalán, átragasztva. Kö­vetkezésképpen hiába szedem le azt a vékony kis szalagocskát, amelynek hiá­nyában most már a doboz teteje felnyit­ható, nem megy a művelet. Azért, mert az adójegy feszesen fogva tartja a fede­lét. Két lehetőség van: kis bicskával fel­vágom vagy letépem. Ettől aztán olyan ronda lesz, rojtos és szakadt, mint a szé­kelygatya. Jobb helyeken - mert mint is­meretes, csak ilyen körökben forgoló­dom - elő sem merem venni a dobozt. Nos, az ötletem: a dohánygyárak ra­gasszák ismét az adójegyet a régi helyé­re, elvégre az ő érdekük is, hogy a világ csúfságára ne szaggassam darabokra a szép kivitelű dobozkát, kipiszkálandó napi első cigarettámat, ami amúgy is ká­ros az egészségre. Sajnos néha - de csak néha! - hiányt szenvedek remek ötletekből. A nap leg­izgalmasabb pillanata, amikor a lépcső­házi postaládámat kinyitom, és kiömlik a különböző méretű és színű reklámok kétmaroknyi kötege. Ezekből már a lift­ben kiderül, milyen telefonszámon ren­delhetem meg a legjobb pizzákat - ház­hoz szállítva! - potom hatszáz-nyolc- száz-ezerkétszáz forintért. Részemről a kínálat az idén még „okafogyott hogy a közéleti nyelv legújabb csodabo­garát alkalmazzam - ám jövőre már az emelt nyugdíjból könnyedén leadom a rendelést . . . (Csak „több kenyérről” volt szó és nem pizzáról! A szerk. meg­jegyzése). A reklámröplapok arról is ér­tesítenek, melyik nagy élelmiszercég kí­nálja portékáját nyomott, vagy zuhanó, sőt, csodálatosan alacsony árakon. A napokban eléggé szegényes kivite­lű, ám fölöttébb sokat ígérő papírfecnit találtam a paksamétában. Van rajz is: ronda boszorkány ül egy kis asztalnál, előtte „varázsgömb”, vele szemben a naivan csodálkozó pasas, mint páciens a másik széken. „Megtalálod az igazit” - suttogja a boszorka. Jó, de hogyan?” - kérdi a fószer. Az öreglány folytatja: „Vannak nők, akik az ujjuk köré tudják csavarni bármelyik férfit, és akad olyan férfi, akiért döglenek a nők, pedig...” A jámbor zokni türelmetlenül vág közbe: „Mi a titok?” Anyóka válaszol: „Ha kí­váncsi, hívja az Igazi Kapcsolatteremtő Szolgálatot . . .” és közli a telefonszá­mot. Eltekintve a röplap helyesírási hi­báitól, nem hagy nyugodni a gondolat: tényleg, mi a titok? Közbevetőleg, ter­mészetesen utánam is döglenek a nők, ez már ősi családi tulajdonság nálunk, de mit jelent ez a kis szerény szavacska, hogy „pedig,,! Lehet, hogy női címeket kapok? Mondjuk a 6- os úü kollekció­ból? Végül is aranyosak a kis mókáslá­nyok! Vagy talán házassági ajánlatot? Mondjuk, ez sem lenne baj, már úgy is utálom a porszívózást, a mosogatóba felpúpozott koszos edényekről nem is beszélve, és a kávéfőző is mindig tele van beleszáradt zaccal, amikor kávét in­nék ... Szóval, van elég bajom. Mégis­csak fel kéne hívnom a számot és talán prezentálnának nekem egy fiatal, szép és teltkarcsú hölgyet, aki tele van do­hánnyal, ez esetben a nevére is vehetne. Nem lennék garasos, az akkor már kö­zös vagyonból hetente adnék neki mondjuk kétszáz - nem! - mondjuk százötven forintot, hogy a névnapomon minden évben megtiszteljen egy sze­rény ajándékkal.

Next

/
Thumbnails
Contents