Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-22 / 320. szám
1998. november ZZ. Magyarország - Dél-Dunántúl HR ^ ■HMMI |HHB. Pécs történelmi belvárosának nyugati fele - ahol a római korban Sopianae központja volt - 1952 óta régészetileg védett. Ez a Hunyadi út, Széchenyi tér, Ir- galmasok útja, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca, Nagy Lajos király út, Szabadság út, Rákóczi út, Kórház tér, Klimó György út, Aradi vértanúk útja által határolt terület. Ugyanígy védett a várfal, a tettyei palotarom, a Jakab-he- gyi őskori földvár és a középkori kolostor is. A múzeum most azt szorgalmazza a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, hogy a régészeti védettséget egyetemlegesen terjessze ki a pécsi történelmi városmag keleti részére is. Egyébiránt ott is akadnak olyan területek, amelyek már élvezik a régészeti védettséget. Például a börtön udvarán nemcsak az aknamunkás szökéssel kísérletező rabok járnának a tilosban, hanem bárki, ha régészeti szakhatósági hozzájárulás nélkül nyomná a földbe az ásóját - a virágtelepítéshez szükségesnél mélyebbre. Baranyában régészeti védettséget kapott még a nagy- harsányi római villa, az összes vár területe, a kővágószőlősi római és a bakonyai feltáratlan villa, a komló-körtvélyesi római kori, a babarci villa, a sátorhelyi történelmi emlékpark. És nem utolsósorban a kölkedi „Fekete kapu”, ahol a népvándorlás korának legjelentősebb település- és temetőleletei vannak az V- IX. századból. A régészeti védettségnek az értékmentő funkciója mellett jelentős anyagi vonzata is van, mégpedig vica versa. A nem védett területen folyó építés során talált régészeti lelet feltárása és mentése a múzeum költségvetéséből megy. Ellenben a régészetileg védett területen bármilyen építési munka előtt a beruházó költségére kell elvégezni a régészeti feltárást és a leletek dokumentálását, s csak ezek után kezdődhet meg a tényleges építkezés. Mindez pedig konkrétan nemcsak pénz-, hanem időveszteség is. Annak, hogy Pécsett mégsem kezdtek bele az igazságügyi palota építésébe, a szakminisztérium váltólázként 85 éve sűrűn visszatérő heveny pénztelensége volt a legfőbb oka. Ám az eredeti szándékot az is segítette kisiklatni, hogy kiderült: az építési telek - az ügyészség északi oldalánál - régészetileg védett. Beletelhetne három-négy ásatási idénybe (évbe) is a feltárása. Mégpedig az igazságügy költségén, amely egyébként információink szerint mintegy 20 ezer Ft/m áron jutott a telekhez. Amire aztán mégsem építkezik. Többnyire olcsóbb is nem bolygatni azt, ami a föld alatt van, ha nem feltétlenül muszáj. Az Ifjúsági Ház mellett feltárt római kori falmaradványok városképi és idegen- forgalmi hasznosításával sem tudott eddig valamit is kezdeni Pécs. Dunai I. Orvos - Mengele mellett Dr. Bonta János zalaegerszegi orvos volt, amikor 1944. július 8-án deportálták Auschwitz- Birkenauba. A kiválogatott orvosok „Pfleger”, vagyis ápoló beosztásban dolgoztak a gyengélkedőn, mintegy negyvenen. A ma 95 éves Bonta János az egyetlen élő magyar, aki naponta találkozott Josef Mengelével. A náci hóhért sokan, sokszor leírták már. Bonta János egy, megjelenésében fiatal, snájdig, mindig elegáns katonatisztre emlékezik, aki türelmetlen, szenvedélyes, kellemetlenül hangzó, felcsattanó hanghordozással beszélt. A viziteken számára referáló prágai Epstein profesz- szort figyelmesen meghallgatta, ám az ápolókkal már nem elegyedett szóba, és a „közös munka” sem ingatta meg abban, hogy hírhedt szelekcióit megrendezze. Ugyanakkor épp Bonta János mondhatja el magáról, hogy egyszer megmentette egy kollégája életét. Az egyik szelekció alkalmával volt pécsi egyetemi társát, dr. Pollák Imrét is kiválogatta Mengele, mire Bonta János eléje lépett és közölte vele: „Der ist ein Kollege!” Mengele éles hangon visszakérdezett: „Bist du ein Arzt?” (Orvos vagy?) Amikor a betegtől elhangzott egy gyenge „Ja”, sokszor leírt kézmozdulatával visszaküldte a helyére.- Tudom, hogy minden túlélőnek megvannak a maga élményei Mengeléről - mondta Bonta János -, de akárhányszor is idézzük fel őket, nem hiszem, hogy közelebb vinnének Mengele megértéséhez. Ő, remélhetőleg végképp, egyedül áll az emberiség történelmében! - fejezte be az egykori B-10490-es számú fogoly. Méhes Károly A Pécsi Orvostudományi Egyetemen kereken 70 éve végzett dr. Bonta János az Egyetemi Napok alkalmával vehette át rubin-diplomáját. Mint a jelenlévők doyenje, ő szólt az egykori hallgatók nevében, természetesen sajat életpályája alakulásának fényében. Ekkor idézte fel ismét a magyarországi egészségügyi sugár- védelem megszervezője, a minisztérium nyugdíjas főfelügyelője, hogy 1944-ben Auschwitz- Birkenauban Josef Mengele mellett teljesített szolgálatot - természetesen korántsem önszántából. Szerencséje volt, hogy túlélte az amúgy kiszámíthatatlan szelekciókat. Folyt a bor, állt a bál! Bort már a föníciaiak is ittak, hálózni is már Medici Katalin óta szeretnek a szebbik nem képviselői (persze az urak is), és a borrendek sem új keletű társaságok. Ám hogy borbarát hölgyek egyesülete borkóstolóval és -árveréssel egybekötött bált szervezzen, még új keletű esemény. Márpedig a pécsi Magyar Hölgyek Gasztronómiai és Borrendje éppen ezt tette szombaton a Palatínus Hotelben. Mint mondják, ők nem borász szakemberek; céljuk, hogy újjáélesszék és minél szélesebb körben terjesszék a kulturált polgári étel- és ital- fogyasztás hagyományait. Évente megválasztják a Magyar Hölgyek Borát, tegnap pedig látványos és ünnepélyes külsőségek között először avattak lányo- kat-asszonyokat a borrend tagjaivá. Robbantással fenyegettek. Négy órán belül rendőrkézre került az a két 17 éves fiú, akik ezzel a sajátos módszerrel akarták megúszni pénteken a dolgozatírást a szekszárdi Egészségügyi Szakiskolában. A rendőrség szerencséje az volt, hogy a hívást vette az ügyelet, és azonnal tudták, honnan telefonáltak. Az iskolát annak rendje és módja szerint kiürítették, de bombát nem találtak. A dolgozatírás ugyan elmaradt, de a fiúk akár két év börtönt is kaphatnak a csínytevésért. (Id) Jövőre, veletek, Bolognában. Szombaton Pécsett befejeződött az európai baloldal pártjainak konferenciája. A tanácskozáson a Cseh-Morva Kommunista Párt (KSCM), a német Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS), a kommunista Olasz Újjászületés Pártja, az Osztrák Kommunista Párt(KPÖ), valamint a Munkáspárt és a Magyar Szocialista Párt Baranya megyei és pécsi szervezeteinek képviselői vitatták meg a munkanélküliség, az idegengyűlölet és a bűnözés elleni hatékonyabb fellépés lehetőségeit. A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy jövőre a bolognai konferencián közös nyilatkozatba foglalják álláspontjukat. Gáz van Darányban. Tegnap adták át a Somogy megyei Darány községben azt a tartályrendszert, amelynek köszönhetően végre megoldódik a település gázellátása. A TOTÁLGÁZ Hungária Kft. és a darányi önkormányzat ennek örömére ünnepélyes állófogadást adott az általános iskola ebédlőjében. A pop-rock, a magyar nóta és az operett a legkedveltebb zenei műfajok hazánkban - állapította meg a GfK Hungária Piackutató Intézet. Ugyanakkor komolyzenei hangversenyen vagy operában a lakosság mindössze nyolc százaléka volt az elmúlt év során, s ezeket a „nehéz” műfajokat is jóval inkább a nők szeretik. A tizenévesek az átlag alatt látogatják a komolyzenei eseményeket, a nagyvárosban élők az átlag fölött. Figyelmet érdemel az, hogy a komolyzenei koncertek látogatóinak zöme egy év alatt csak egyszer-kétszer jutott el hangversenyre vagy operába. Az átlagtól való legnagyobb elmaradás a Dél-Dunán- túlon és Észak-Magyarországon tapasztalható. Dél-Dunántúl utolsó helye abból adódhat, mondja Várnagy Attila, a Filharmónia Dél-Dunántúli Kht. vezetője, hogy az előd, a Nemzeti Filharmónia Kaposváron, pénzhiányra hivatkozva, évekig nem rendezett hangversenyeket. Szekszárdon pedig - például - egy Jandó Je- ‘ nő- koncertre 18-an vettek jegyet. A kht. most, a nulláról indulva, változtatni szeretne ezen a helyzeten. Amit időben felismertek. Cs. L LÜu ílilti Tisztességben és gyűlöletben Látszólag - de csak látszólag - piti az ügy. A húsboltban elrakom a vásárolt portékát, a tálcáról besöpröm a visz- szajáró összeget, elnéző mosollyal kérem a számlát. Azt a számlát, amelyet a pénztárgép kiadott, és amelyet csatolni kellett volna a visszajáró pénzhez. Vagyis ahogy ez szokás. „Odaadtam!” - mondja kurtán a hölgy. „Pedig nem kaptam meg” - felelem, és a mögöttem sorra váró két asszony is bólintásukkal tanúsítja igazamat. Az eladónő hajthatatlan: „Ne mondja nekem, hogy nem adtam oda a számlát!” Hangja rendreutasí- tó, visszavonhatatlan, még a korábban finom arca is megkeményedik, mintha vésővel faragták volna rá a gyűlölet jegyeit. Meghazudtol, megaláz, s ha ki nem mondta is, de azzal vádol, hogy be akarom csapni. Az egész látvány és szöveg riasztó. Fel sem fogja, hogy eszem ágában sincs becsapni őt; különben is, mit nyernék azzal, hogy letagadom a számlát, hiszen az árut átvettem , kifizettem, visszaadott, és kész. Feltételezi rólam, hogy reggeli ébredésem idején mindjárt elhatároztam: ma belekötök valakibe, mondjuk a húsos eladópénztárosnőbe, letagadom a számlát, amire csak azért van szükségem, mert napi kiadásaimat feljegyzem, már a dohány jobb beosztása érdekében is. Nem tudom, mi másra gondoljak? A nyár elején egy belvárosi zöldségesnél egy kiló almát kértem. A sovány, barna - morcos tekintetű - fiatalember fokhegyről rám mordult: „Adja ide azt a szatyrot..Mondom neki, könyvek és néhány hivatalos papír van a reklámszatyorban, nem akarom az utca porától szennyezett gyümölcsöt csak úgy elrakni, ezért kérek hozzá egy nejlonzacskót, amelyből kötegnyi lóg a szögön. „Ha van szatyra, nem jár zacskó!” - válaszolt flegmán, a sajátságos eladói törvényt azonnal realizálva. Nem jár zacskó? Talán nem olvasok újságot? Elkerülte a figyelmemet a parlamenti tudósítás, miszerint a képviselők egyhangúlag ellenzik a kótyavetyét, miszerint a zacskókat csak úgy osztogatják a jámbor vásárlónak országszerte, hogy a nyavalyás almáját belerakja? Vagy önkormányzati szabály született? Már-már ott tartok, hogy általánosítok. De szerencsére a kereskedők zöme - és ezt nem udvariasságból mondom - érdekes módon nem gyűlöli a vásárlót. Isten bizony. Egy nagy belvárosi élelmiszer-áruházban, amely mindig zsúfolt, a nap bármely órájában az áruval felpakolt gondolák között fehérköpenyes eladók figyelik a forgalmat. Ha valami fogytán van a polcon, azonnal feltöltik, sürgölődnek, forgolódnak, végzik napi munkájukat. De csak fordulni kell hozzájuk, ha valami portékát keresel, mert nem tudod a helyét - és meglepődsz: az eladó - akár nő, akár férfi - olyan készséges és udvarias, amelyre sok helyütt még nincs példa. Mosolyogva vezet el az óhajtott árucikkig, és ha az netán nincs, akkor is közli veled, mikor érkezik szállítmány, a hét melyik napján „ . . .nézzen be uram, ha netán erre jár . . Egy másik élelmiszer-áruházban elég jelentős összeggel többet számlázott a pénztárosnő. Otthon jöttem rá, hogy többet fizettem, visszavittem a blokkot. Másodpercek alatt átvizsgálta, majd visszaadta a négyszáznyolcvan forintot. Nem nyájas- kodott, hanem valóban őszintén elnézést kért. Vigasztaltam: „Előfordul ilyesmi, senki sem tökéletes a világon.” Mondom neki, és megköszönte a vigaszt. Tetszik érteni? Megköszönte. Hát így élünk mi, szűkebb kis hazánkban, tiszta emberekkel körülvéve, igazságban és becsületben. Míg mások - szerencsére kevesebben - indulatokkal fűtött gyűlöletben. Találkozunk velük a népség minden szintjén. Szánalmasak. )
