Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-21 / 319. szám
1998. november 21., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Csillag és kóla, cekkerben, hazafelé „Csillag, utcakő, sarló, kólásdoboz, nemzetiszín.” Ha ezeket a szavakat halljuk, Pinczehelyi Sándorra gondolunk. Pedig a szavak egymásutánja még nagyon is messze van attól a lényegtől, amit lassan már 30 éves alkotói munkássága rejt. Az első meghatározó élmények a Pécsi Művészeti Gimnáziumban érték.-A hatvanas évek eleje a kulturális eszmélés ideje volt — emlékezik. - Jó tanárok foglalkoztak velünk. Volt egy általános szellemi pezsgés Magyarországon és Pécsett is. A gimnáziumot a tanárképző főiskola követte, magyar-rajz szakon, majd grafikai restaurátorként került a Janus Pannonius Múzeumba.-Hárs Éva igazgatótól és Romváry Ferenciül sokat tanultam a műtárgyakról való gondoskodásról - mondta. - Kiállűásrendezóként pedig az akkori magyar avantgárd képviselőit is megismertem. A 70-es években, amikor még nem volt divat a nemzetközi munkásmozgalom jelképeivel játszadozni, s amikor a piros-fehér-zöld lobogót csak nemzeti ünnepen tűzték ki, ő már „Magyar kenyeret” festett, három színben. Később, amikor az ideák tárgyakká egyszerűsödtek, más tárgyak meg egy jobb minőségű élet felé tett lépéseinket szimbolizálták, a régi és az új fétisek egy helyre kerültek, mint az 1980-as „Makói tervekében, ahol a Csepel kerékpár kormányára akasztott necchálóban békésen megfért e századi vásárfiáink közül kettő: az ötágú vörös csillag meg a dobozos kóla. De saját világot építő képein még négy gyermeke is feltűnik. Hegyi Lóránd művészettörténész Pinczehelyi Sándorban olyan alkotót lát, aki személyes mitológiát, egyéni szimbólum- rendszert teremt, eközben azonban nem feledkezik meg arról, hogy a művészet a történelmi időbe ágyazott szociális jelenség is. És Pinczehelyi Sándor provokál is, ironikusan szembeállít, újraértelmez, miközben alkotásaiból egyfajta tanítói, felvilágosítói magatartás érződik. Ezt saját maga is megerősíti:- Bennem még mindig van egy népművelői véna: másoknak is meg akarom mutatni, ami nekem tetszik. Elszántság kell is egy olyan igazgatónak, aki 21 éve vezeti a Pécsi Galériát, s akit most újabb 5 évre megerősítettek posztján. Koncepciója és programja ugyan rövid volt, mégis tartalmazott minden fontosat: a helyi művészek legjobbjainak bemutatását, a színvonalas hazai és külföldi tárlatokat, és az új terveket arról, hogy a kiállításokat fesztiválok, konferenciák is kövessék: Szereplői akarnak lenni a művészeti könyvkiadásnak is.-A Pécsi Galéria fontos hely lett a magyar képzőművészeti életben. Ehhez a mi összeszokott társaságunk is kellett. Az is biztos, hogy vannak elképzeléseim, amelyekből nem akarok engedni. Úgy gondolja, végre tudomásul kellene venni, hogy a művészeti intézmények fontos helyek, még akkor is, ha a kultúra nem épül be eléggé hétköznapi életünkbe, s ha néha még egyetemista diákjait is parancsszóval kell egy-egy tárlatra elküldeni. Van, aki Pinczehelyi Sándort nehéz embernek tartja. Mások pontos értékítéleteit emelik ki vagy éppen képességét a finom dolgok élvezetére, akár ínyenc ételről, akár jó borról van szó. Művészi teljesítményét is elismerték, hiszen 1988-ban a Velencei Bienná- lén szerepelt, 1989-ben Mun- kácsy-díjat kapott, 1997-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend ldskeresztjét vehette át. Nemrég New York és Bécs közönsége találkozhatott képeivel, Győrben december közepén állít ki, itthon pedig még látható az Ismétlések című válogatás a Múzeum Galériában. Hodnik I. Gy. A modernség nem külsőség „A mérce pedig az: jó legyen!”, mondja Pelényi Margit tervező napjaink építészeti törekvéseinek jellemzésére - bizonyos elégedettséggel, hogy a merev hivatali előírások, az uniformizáltságra való törekvés, a gondolati és anyagbeli igénytelenség évtizedei után ma erősödik a törekvés a jó minőségre, kevesebb a kötelező és a tiltó megoldás. Igaz, ritkább a megrendelő is, mert az építkezést egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Ünnepi könyvkínálat Bár parlamenti döntés értelmében a tankönyvek a nullakulcsos adózási kategóriába kerültek, a fennmaradó 60-65 százaléknyi többi kiadvány is szívesen venné ezt a kedvező besorolást. Kellene is, mert bár a karácsonyi könyvvásáron a legolcsóbb kötetet 250 forintért vehetik meg az olvasók, a legdrágábbért 39 900 forintot kell áldozni. A megjelentetett munkák átlagára 2530 forint, közel 700 forinttal több, mint tavaly volt. A karácsonyi kínálatban idén 400-nál is több kiadvány szerepel, mondta el a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. Az újdonságok között helyet kaptak antológiák, a magyar és a külföldi li- teratúra alkotóinak művei, úti ajánlók, nyelvkönyvek, szótárak, életrajzi- és memoárkötetek, irodalomtörténeti, politikai és történelmi munkák, képzőművészeti albumok, valamint a gyermekek számára készült olvasmányok. Érdekesség, hogy a kínálatot nyújtó 68 kiadó köteteinek összára 783 ezer forint. Hodnik Ildikó Gy. A mérce persze az is, hogy szép legyen, hogy célszerű, hogy kifejezze a benne lakó egyéniségét. Ez Pelényi Margit tágas, szép otthonáról jut eszébe a látogatónak. A pécsi belváros egyik 18. századi polgárházának udvarán áll az a volt melléképület, amelyet tizenhat év aprólékos munkájával alakított ki magának a ház tervezője és lakója.- Hogyan választja az ember az építész-tervező' szakmát nő létére?- Vártam a kérdést. Általában férfiasnak tartják ezt a kreatív, határozott egyéniséget kívánó pályát - a nőknek, ugye, a belsőépítészet, a lakberendezés, a divattervezés való. Lehet benne valami: a végzett építészeknek majdnem fele nő, aztán nem maradnak meg a pályán. Én megteremtettem magamnak, hogy nő létemre komolyan vegyenek ebben a szakmában.- Hogy kezdődött?- Pápán A. Tóth Sándor festőművész szakkörébe jártam először mint modell, aztán én is elkezdtem mozdulatvázlatokat rajzolni. A bátyám műegyetemre járt, ma is tervező, engem igazában nem az építészet maga, hanem az életforma vonzott.-A pécsi építészeti kiállításon nem láttunk terveit.- Pécsett nincsenek látványos munkáim. A pályakezdő zalaegerszegi és szentlőrinci évek után a Baranyatervnél helyezkedtem el, és az akkori munkamegosztás szerint a miénk a vidék volt. Keszthelyen, Barcson, Dombóváronon áll telefonközpont, posta az én terveim szerint, Pécsváradon a Ju- liánus ház, a sportcsarnok, az erdészet irodaháza, Szentlőrin- cen a ravatalozó, amelyért díjat kaptam. Utolsó munkáim egyike a hátrányos helyzetű gyerekek mánfai lakóotthona: egy parasztház rekonstrukciója. A rendező elv a közösség, az emberi kapcsolatok voltak: hogy a ház minden része személyes és otthonos legyen. És ez az az eset, amikor az ember az anyagiak szűkösségét is el tudja fogadni.- Sok kompromisszumot kell kötnie a tervezőnek?- Sokat. Az első pillanattól kezdve. A legjobb megoldást kell keresnünk az adott feltételek között: alkalmazkodni a környezethez, az építtető személyéhez, akaratához és pénzéhez.- Hogyan változott az építészet az elmúlt harminc évben?- Két fontos paradigmaváltás zajlott le ez idő alatt: előbb a posztmodern megszületése, mostanában pedig egy letisztultabb és a belső térképzésre jobban figyelő építészet - szemben a homlokzatok díszítettségével. Ebben szerephez jutott a számítógépes gondolkodás megjelenése is. Korunk eklektikus, és ez a jó benne: minden stílust szeret. Valahogy megengedőbb lett: kevesebb benne a tiltás, és kevesebb, ami kötelező. Talán eljön az az idő is, amikor csak a megrendelő pénze és ízlése, az épület funkciója és a tervező tudása dönti el, milyen legyen az épület. A mérce pedig az: jó legyen. A modernség ma már nemcsak külsőség, hanem attitűd is, igényesség, kulturáltság, a minőségre való törekvés. Az igényesség pedig nem elsősorban az anyagok minőségét kell, hogy jelentse, hanem a gondolkodás minőségét.-A hétköznapi gondolkodás számára megfoghatóbban: hogyan változott városaink, falva- ink, családi házaink külseje- belseje ez idő alatt?- A hatvanas éveket a szigorú előírások jellemezték: megszabták, hol lehet sátortetőt, hol nyeregtetőt építeni. A hetvenes években nagy fellendülés következett sok gyenge építésszel, rosszul adaptált típustervekkel. Ez mégis előrelépés volt: a három szoba, hall, garázs, szuterén mégiscsak színvonalasabb életet tett lehetővé. Aztán következtek a tetőtérbeépítések - lásd felfúvódott parasztházak - és a régi faluszerkezettől teljesen függetlenül egyforma házak tömbje a település szélén.- És most?- Most? Vannak múló divatok egy-egy építész erőteljesebb egyénisége nyomán, de valójában majdnem minden stílus elfogadott. Ami az építtető- ket illeti: nincs középút. Ma minden korábbinál jobban a pénz határozza meg a lehetőségeket. A szegény ember azelőtt sem épített, de voltak szerény igényűek. Szerény igényű építtetők ma nincsenek - talán majd egyszer lesznek, de ma ők is szegények. Az elmúlt nyolctíz évben megszűnt az a középréteg is mint megrendelő, amelyre legjobban lehetett számítani. Ma vannak a gazdag építtetők és vannak még, bár egyre kevesebben az „oldjuk meg” kéréssel jellemezhetők.-A gazdagokról, a sok tízmilliós villákról rosszízű legendák keringenek.-Én örömmel látom, hogy létezik a gazdagok között is igényes ember, és az igényesek között is gazdag. G. T. Táncos siker - A Mecsek táncegyüttes mutatkozott be színes műsorával Pécsett, a Harmadik Színházban. Fellépésük igazi közönségsikert aratott. fotó: laufer László A Derék lovag énekei a Virágok házában Izgalmas szépirodalmi kezdeményezést mutattak be a minap a Művészetek Házában: vers- és prózakötetet, amelyhez hangverseket tartalmazó CD-t mellékeltek. Balogh Robert második kötete Egy hónap faun címmel látott napvilágot. A fiatal pécsi költő első kötete Helyi érdekű útvesztő címmel még 1995-ben jelent meg. A nyelv, a műfaj, a megszólalás keresésének könyve volt az, míg második könyvében már kiforrottabb hangon szólal meg. Műfajilag is sokrétű: a címadó ciklus egy félbemaradt eposz, a Virágok háta négy-nyolcsoros verskezdemények csokra. A nyomtatott formában olvasható versek érdekes szimbiózist alkotnak a CD-n meg- énekeltekkel. Ez utóbbiak a költő felhangosított látomásai, vannak közöttük részletek színházi előadásokból, de őzős- hümmögős montázs is a szerző rádiós riportjaiból. A legvitathatóbb rész talán a kötetet záró Jonathan Swift-át- irat. A Szerény javaslat, amelyet Balogh Robert kulináris kortesbeszédként definiál, már előadás formájában is harsány vitákat váltott ki, káposztával is megdobálták már az előadót. A leginkább bosszantó, helyenként dühítő írás több helyütt is átlépi a közízlés határait, de mindeközben egy kompakt egész, retorikája és nyelvezete élvezhető. Gy. Z. Kulturális ajánlatok A zene, mint ősi nyelv. Zeneterápiás foglalkozás indul ezzel a címmel a pécsi Művészetek Házában, november 22-én 17 órakor. A koncertek kedvelőit a Dominikánus Házban november 24-én 19 órakor Sárközi Gergely spanyolgitárestjére várják, míg a kórusmuzsika szerelmesei ma 19.30-kor hallgathatják meg a 40 éves Pécsi Kamarakórus ünnepi hangversenyét a Bazilikában. (ly) Kiállítások. Trischler Ferenc szobrászművész kiállítása nyílt meg tegnap a pécsi Lenau Házban. Az alkotó érzékeny világú munkáit február 15-éig tekintheti meg a közönség. A Pécsi Bazilika Kocsis László-termében november 14-től több héten át Mester Béla kaposvári festő tárlata látható. (ly-cs) Hangverseny Komlón. November 25-én, szerdán 18 órakor az Erkel Ferenc Zeneiskola pedagógusai Szent Cecília, a zenészek védőszentje tiszteletére tanári hangversenyt adnak a Színház- és Hangversenyteremben. A belépés díjtalan. (dg) Baranyai ízvilág. 1999 „A magyar gasztronómia és a bor éve” lett. Ennek keretében a megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ decemberben és januárban baranyai étel- és italreceptek gyűjtését kezdeményezi, egy gyűjtemény létrehozására. A recepteket a központ címére várják, Pécs, Pf.: 209. (ly) A > k t
