Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-21 / 319. szám
1998. november 21., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Gépkocsival a város körül laknia. Terjesztik róla, hogy az autójában alszik, de ez nem igaz. Kaptam másoktól is információt, s e szerint úgy ítélem meg, hogy neki nem az édesanyám kell - ha látná szegényt, maga sem mondana mást -, hanem a lakás. (Az unoka szerint Kovács úr időről idó're átrendezte a nagymama lakását, eltüntette a régi családi képeket, s helyükre más, idegen arcokat tett be. A meglehetősen beteg nagyinak pedig már halvány fogalma sincs, hogy mi történik körülötte.) Természetesen megkerestem a fiú ügyvédjét, dr. E. Z-t is, aki elmondta, hogy egyáltalán nem érti Kovács József viselkedését. Hiszen június hónapban ügyfele - miután az édesanyját a kórházba vitte -, annak beleegyezésével felszólította Kovács Józsefet, hogy költözzék ki a lakásból; holmijait a következő hónap végéig szedje össze és vigye el. Azaz: a szívességi lakáshasználatát megvonja. Kovács József akkor ezt a felszólítást elfogadta, amit később megerősíteni látszott az is, hogy az ideiglenes gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos gyámhatósági leltár felvétele alkalmával, sem a hivatalos személyek, sem más nem találtak életvitelszerűen ott- tartózkodásra utaló jeleket. Nem volt friss élelem a hűtőben, nem volt pékáru a tartóban és a fürdőszobában sem találtak arra utaló nyomot, hogy valaki állandó jelleggel ott lakna. Ezért jutottak arra a következtetésre, hogy Kovács úr a felszólításnak eleget tett. Dr. E. Z. ügyvéd mindezekre való tekintettel rendkívüli módon furcsállja, hogy mindezen magatartások után Kovács úr jogi segítségért fordul a hatóságokhoz, s „birtokháborítási” procedúrát kezdeményez. Ebből csak arra tud következtetni, hogy egyetlen célja, a lakás megszerzése. Nos, valószínűleg más sem tudja pontosan, hogy mi is történik. Jelen sorok írója avval adja át az esetet - önökre bízva a megoldást -, hogy sokak szerint hasonlókkal szembesülhetünk nap mint nap. Vagy a hozzátartozók várják ki az alkalmas pillanatot, amikor a szellemileg leépült, idős hozzátartozójuk „barátját” kitessékelhetik a birtokból és gyorsan eladhatják feje fölül a lakást, házat, vagy az idős, magatehetetlen embertől próbálja valaki fondorlatosán a lakását és értékeit megszerezni. A pörlekedők-veszekedők többnyire mindkét esetben a bíróság előtt kötnek ki, ahol ugyan igazságot tudnak szolgáltatni, de nem a megtört lel- kekre gyógyírt. Kozma Ferenc Időnként történnek olyan dolgok a világban, amelyek csak első látásra tűnnek egyszerűnek. Egy ilyen történetet szeretnék elmondani, egy délvidéki polgár, nevezetesen Kovács József történetét. Bonyolult családi ügy, még bonyolultabb végkifejlettel. Illetve, hol van még a vége? Nem is lesz soha. Hát éppen ez az, amiért úgy gondoltam, hogy nem fogom a közigazgatási és a bírósági eljárások évekig is eltartó menetét kivárni; megosztom Önökkel e furcsa történetet. És persze kérem, ne ítéljenek előre, ahogy - szándékaim szerint - én sem teszem. Előbb egy telefont kaptam, H.-né, dr. Cs. A. komlói ügyvédnő kért meg arra, hogy hadd keressen meg egy ügyfele. Egyébként mint elmondta, gyors segítségre volna szükség, s ezért fordulnak a sajtó nyilvánosságához. Hiszen az említett ügyfél - Kovács József, egykori eszéki menekült -, fedél nélkül maradt, s kénytelen autóban tölteni az éjszakáit. S mivel egyre hidegebbek az éjszakák, akár katasztrófa is bekövetkezhet. Ugyanis eleddig Kovács úr Pécsett az élettársánál lakott, de az élettársának - amúgy a vele nem jó viszonyban élő - fia a mamát szociális otthonba rakta és amíg Kovács úr Eszéken tartózkodott, a lakást is eladta. férje volna, nemhogy élettársa, mint Kovács József. Klubtársunk és igazolni tudjuk, hogy milyen rendes tag és dicsérem, hogy így a gondját viseli az élettársának. Mert szereti. Feleségének tekinti és haza akarja hozni a szociális otthonból. Dóka Margit reméli, hogy a bíróság majd igazságot szolgáltat Kovács Józsefnek. Ők is, mások is megfogalmazták: vajon miért kellett az illető asz- szonyt gondnokság alá helyezni? Szűcs Valéria a Gyámhatóság vezetője. Jól ismeri az ügyet maga is, van róla egyéni véleménye, de azt nincs joga elmondani. A gondnokság alá Ugyanis tűrhetetlen ami ott folyik.- Legutóbb - mondotta - éppen a fia etette az édesanyját, amikor Kovács úr betoppant, s a szemem láttára provokált veszekedést. Az idó'seknek lett volna aznap valamiféle ünnepe, s oda vitte volna az asszonyt, s az bántotta, hogy miért nincs még felöltözve. Az eleddig is szomorú történetnek azonban van egy másik verziója is. Az idős asszony fia családjával egy negyedik emeleti panelben él, s hallgattassák meg az ő álláspontjuk is. Hozzájuk is ellátogattam tehát. Elmondták, hogy Kovács József tulajdonképpen az ő révüKovács József maga is idős ember, hetvenen felüli. Szembeötlő vitalitása okán, azonban korából jó pár esztendőt letagadhat.- Mi is történt önnel?- Hoppon maradtam. Ugyanis, amíg Eszéken jártam, hogy az ottani házamat tataroz- tassam, az élettársamat a családja bevitette a Malomvölgyi Szociális Otthonba, lakását pedig eladták. Amikor be akartam menni, vettem észre, hogy ki van cserélve a zár, s kiderült, hogy teljesen üres. Az is látható volt, hogy az új tulajdonosa már végzi is a felújítást.-Feltehetően jogosan adták el, ha eladták.- Én nem értek az itteni joghoz, de valami van a dolgok mögött. Ugyanis élettársamat a fia gondnokság alá helyeztette, és utána történt minden. Előbb Szigetvárra vitték a szegény asszonyt, majd onnan kilopták és úgy került be a szociális otthonba. Idős már, kicsit feledékeny is, de nem hinném, hogy én nem tudnám ellátni - mint ahogyan addig is. Nézze, én szeretem azt a nőt. Szerettem volna vele élni az életem. Most se ő, se a lakás.- Hány éve ismerte?- Legalább tíz éve. Azért nem jött csak hozzám, mert nem akarta, hogy a nevét megváltoztassa, különben hivatalosan is összeházasodtunk volna.- Az otthonban meglátogatta már?- Szinte mindig nála vagyok. De hát kérdem én: élet-e így az élet? Kovács József meglehetősen megkeseredett ember. Elmesélte, hogy 1956 után a magyar menekülteknek segített, s ezt mindenki tudja róla. Amikor neki kellett menekülnie Jugoszláviából a déli háború miatt, éppen pécsiek karolták föl. Dr. Berényi István neves pécsi jogtanácsos segítette akkor - éppen a Dunántúli Naplóban téve közzé egy felhívást. (Most Berényi úrnak hasonló üzenetét vette jelen sorok írója: szerinte minden segítséget megérdemel ma is Kovács József, akit úgy tűnik, kisemmiztek.) A pécsi „Őszidők” nyugdíjasklub vezetője Dóka Margit. Hosszú levelet írt a szerkesztőségbe, amelyben leszögezte: ez már nem magánügy, hanem közügy. Egyébként mindketten a klub tagjai voltak, jól ismerte és szerette őket. A leírtakat szóban is megerősítette. Mint mondotta, Kovács urat fondorlatos módon elválasztották élete társától.-Az is ritka - fogalmazta meg -, hogy bárkinek ilyen Egyedül maradt, akár egy magányos fa ILLUSZTRÁCIÓ: LÄUFER L. helyezési kérelemre lépniük kellett és orvosi javaslat alapján rendelték el - az illető idős hölgy ideiglenes gondnokság alá helyezését. Természetes, hogy a hölgy fiát jelölték ki ideiglenes gondnoknak, hiszen Kovács József külföldi állampolgár, s a hazai jog szerint nem magyar állampolgár nem lehet még ideiglenes gyám sem. (A végleges gondnokság alá helyezést bíróság mondja ki!) A gyámhatóságon megtudtuk azt is, hogy az említett lakást csak gyámhatósági engedéllyel lehetett volna eladni, de ilyen engedélyt nem kért senki. A Malomvölgyi Szociális Otthon vezetője Czike Zoltán. Az idős hölgy körüli állandó torzsalkodásokról tud: legutóbb éppen néhány napja vesztek össze az ágya fölött, ami nem tesz jót sem a beteg hölgynek, sem a szobatársainak. Mint említette, ők a szociális otthonba csak az arra rászorult embert veszik fel, s nem önhatalmúlag. A népjóléti iroda javasol. Rózsár Csabáné az otthon ápolási igazgatója. Megítélése szerint (bár diagnózist nem állapíthat meg és nem mondhat), az említett hölgy számára ez az otthoni elhelyezés szükséges. Rászorul. Egyébként csak sajnálja, hogy rendszeres vita zajlik fölötte. Ezért megkérte mind Kovács urat, mind a hölgy hozzátartozóit, beszéljék meg, hogy ki, mikor fog látogatni. kön ismerkedett meg az idős hölggyel, s nemigen tulajdonítottak a dolognak eleinte nagy jelentőséget. Sőt örültek is, hogy a tőlük nem messze lakó asszonynak (szintén Kertváros) eggyel több ismerőse lett. Igen ám, de az édesanya egyre betegebb lett, s úgy gondolták, hogy segíteni kéne őt, másrészt sejtették, hogy mivel vége a háborúnak, Kovács úr hazatér Eszékre. Ezért vitték előbb kórházba az asszonyt - azt mondják, hogy súlyos Alzheimer-kórban szenved -, majd jobb megoldás híján a szociális otthonba tették, jó kezekbe. A lakást nem adták el: nem is tehették. De mivel fenntartani sem tudják, előszerződést kötöttek egy potenciális vevővel, ügyvéd előtt. Mutatták is: ebben külön pontban az áll, hogy az adásvételi szerződéshez a gyámhatóság hozzájárulása szükséges. Kovács úr holmiját pedig lista szerint egy csomagba tették, s többször is megpróbálták neki eljuttatni, de nem vette át. Még Dóka Margitnak, a pécsi nyugdíjasklub vezetőjének is elküldték, de ő sem vette át. Az asszony fia (javakorabeli férfiember, szintén tele gonddal) a következőket mondotta:- Nem tudom, hogy miért ez a támadás ellenünk, s miért nem megy haza Kovács úr, hiszen Eszéken állítólag van hol Szűcs Zsolt jegyzete Taní-tani Az öreg kandallókészítő (szőnyegszövő, nyereggyártó, faműves és még vagy tíz igazi kézműves-) mester nagyot sóhajtott, talán kortyolt egyet kedvenc borából, majd egyre jobban bepárásodó szemmel fáradsággal és buktatókkal teli, mégis boldog, alkotó élete eddigi háromnegyed évszázadát idézte emlékezetébe. Kezdve a keserves inasévektől az ifjú iparos önállósodásának kezdeti nehézségein át, amelyben munkás, szorgos, olykor monoton hétköznapok ezrei sorakoztak egymás után, egészen addig, míg már mesterként kezdték emlegetni, s „neve” lett, tudták róla, hogy rá bizton hagyhatják a nehezét is, hiszen már a zsigereiben vannak a mozdulatok, és ha valaki, hát ő ismeri a szakma minden csínját-bínját. S miközben élete filmje le- pörgött a szeme előtt, rájött, hogy csúnyán becsapta az élet. Rosszkor született. Hiszen az a tudás, amihez neki egykoron kemény inasévek, végtelen gyakorlatok, tanítómestere állandó útmutatása s intelmei, munkával eltöltött esztendők kellettek, a ma ifjúsága számára sokkal köny- nyebben elérhető. Ha mostanság született volna, s 1998-ban kellene pályát, szakmát választania, netán a szorító munkanélküliség kényszerétől vezéreltetve módosítania, kevesebb keservvel lenne kikövezve az útja. Csak befizetné a tandíjat a jeles fővárosi oktatási intézmény folyószámlájára - annak fényében, hogy OKJ- képzésben részesül, amiről ugyan sejtelme sincs, mit jelent, de nagyon tudományosan hangzik, az az ötvenezer nem is tűnik olyan soknak, igaz, anyagköltség és vizsgadíj nélkül. Utána legföljebb azért kell majd rimánkodnia, hogy rajta kívül legalább kilencen érez- zenek magukban hasonló késztetést, különben a szak nem indul. Aztán már csak a hétvégéit kell valahogy szabaddá tennie némi konzultáció kedvéért, hogy hamarosan megvilágosodott elmével, minden fontos tudás birtokában iparengedély váltásáért folyamodhasson, és kis-, majd nagyvállalkozó válhasson belőle. Ő is olvasta ugyanis az egyik budapesti napilapban megjelent felhívást, amelyben a bevezetőben emlegetett mesterségek képzését hirdette meg az intézet - levelezőn. Karácsonyi vásárlási láz az interneten Az idén karácsonyi vásárlási láz kerítette hatalmába az internetet is. Karácsonyi hangulatot árasztó web-oldalak kínálnak megvételre számítógépeket, ágyneműt, karácsonyfadíszeket, könyveket vagy ékszereket. A forgalmazott árumennyiség ugyan még viszonylag csekély, de a növekedés így is óriási az internet-kereskedelemben. A frankfurti központú Neckermann AG például arra számít, hogy internetes karácsonyi forgalma idén megháromszorozódik. Hasonlóan derűlátó a Quelle, és példának hozza fel, hogy egyre többen adják fel megrendeléseiket online módon. A világszerte ismert mamutvállalkozás azt tervezi, hogy öt-tíz. éven belül 500 millió márka értékű árut forgalmaz az interneten. A karácsonyi vásárlások internetes lebonyolításának előnyei közé sorolják, hogy nem kell parkolóhelyet keresni az autónak, ülve végezhető a bevásárlás, igen nagy a választék és aprólékos tanácsadás vehető igénybe. Médiaszakértők szerint ezzel együtt még „tanulóidejét” tölti az internet, ami a karácsonyi vásárt illeti. Haladás tapasztalható, de az igazi „boltot” még mindig az áruházak jelentik, jóllehet, az internetes vásárlás az év eleje óta jelentősen megnőtt.
