Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-18 / 316. szám

1998. november 18., szerda Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán H jx 3 ■422 J Gazdahírek íj gyümölcs. Több ter­melő új gyümölcs megho­nosításával kísérletezik Ma­gyarországon. A papau az amerikai kontinensről szár­mazik, ma már több európai országban is előfordul. A bab alakú, 2-3 zöld diónyi nagyságú gyümölcs állaga a banánéhoz hasonló. (k) Borlepárlás. A túlterme­lésből és a minőségi prob­lémákból adódó gondok le­küzdésére a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisz­térium intervenciós támoga­tást nyújt borlepárlásra. A juttatás a jogosult üzemeken át kerül a termelőkhöz, (k) Slagbörze. Zöldség- és gyógynövény-kiállítás, konzultáció és szakkönyv­vásár kíséri november 28-án a budapesti Kertészeti Egye­temen reggel 8 órakor kez­dődő Magbörzét. A tájéko­zódni szándékozó látogatók szakmai előadásokat is hall­hatnak. (k) Hasznos cím. Kistermelők körében is hasznos informá­ciókkal szolgálhat a Buda­pesten működő Biokultúra Egyesület. A szervezet pon­tos címe: 1024 Bp. Kitaibel Pál utca 4. (k) A szőlő védelme. A kárte­vőkre, betegségekre érzé­keny növény teljes védelmét felölelő tanulmányt tartal­maz a napokban megjelent A szőlő növényvédelme című könyv. A szerzők nem a mindenáron való permete­zést, hanem a környezetba­rát, kímélő védekezési for­mát helyezik előtérbe. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) A fagyai és a metszés. A sövénynek előszeretettel ül­tetett növény rosszul tűri a rendszeres, erőteljes met­szést. A visszavágott bokor legyengül, lombját veszti, megtámadják a kártevők. A fagyaltripsz ellen növényi vagy paraffinolajjal lehet védekezni. (k) Kert - Szőlő - Balkon Borkészítés bio-módon (2.) A szőlőtelepítés előtt, a nyár folyamán a már megművelt hegy­oldalon a zöldtrágyát kétszer kell lekaszálni. A nyesedéket nem fontos bedolgozni, elegendő ha ott hagyjuk talajtakaróként. Az első szántás után egy évvel, ősszel harminc-harmincöt cen­timéter mélyen kultivátorral kell fellazítani a talajt. A zöld­takarót feltétlenül szükséges komposztlével keverni, hogy a bedolgozott növényi részek gyors lebomlása megtörténjen. Az így keletkező baktériumtö­meg élővé varázsolja a szőlő al­talaját. A vegyszerekkel terhelt talajt ugyanilyen módszerrel lehet feleleveníteni, hét-tíz évi ki­tartó mulcsozással. Azok a tala­jok, melyeken visszaállt a bio­lógiai egyensúly, a kultúrnövé­nyek rendkívül ellenállóvá vál­nak a gombabetegségekkel, ro­varkártevőkkel és baktériumos fertőzésekkel szemben. Ennek az a magyará­zata, hogy a növényben kellő arány­ban halmo­zódnak fel a szükséges mikroelemek és tápanya­gok. A szőlőre jellemző, hogy igényli a mérsékelt rügykeze­lést, a gondos zöldmunkát, a művelési mód helyes megvá­lasztását, a nyár végi fürtzóna szellőssé tételét. A bio szemlé­letű gazdák ezért rendszerint az egyes függöny művelését ré­szesítik előnyben, azért, mert a növény lombjával leárnyékolja a talajt (megvéd a tűző naptól és a kiszáradástól), ellenben a fürtzóna szabadon marad. A legtöbb biogazda nem csonkoz, hogy ne okozzon túl sok sérülést a vegetációban. Tudniillik, a sérült csonkokon keresztül a gombabetegségek behatolnak, elterjedhet egy-egy nagyobb méretű fertőzés. A csonkozás mérséklésével a növényvédelem is kevesebb gondot okoz. Műtrágya helyett a bio szemléletű szőlősgazdák érett komposztot szórnak a ve­getációban levő szőlőültetvé­nyek altalajára. Mivel a kom­poszt drága, maguk készítik el a halmokat nyesedékből, lomb­trágyából, hulló gyümölcsből és megfelelő gyógynövények­ből, illetve szerves trágyákból összeállított oltóanyagból (komposztstarterből). ( Folytatjuk) Király László Növényvédők normagyűjteménye Számos vád érte az elmúlt hónapokban a növényvédőszer- gyártókat, hogy elavult, a környezetet súlyosan károsító ké­szítményeket forgalmaznak. A most megalkotott Etikai Kódex­től azt remélik, hogy azzal a jövőben megelőzhetőek a legtöbb esetben megalapozatlan támadások. A Magyarországon forgalomba kerülő növényvédő szerekre vo­natkozó szabályok sok esetben szigorúbbak, mint az EU-ban. Ezt bizonyítja az is, hogy a ké­szítmények 70%-a csak növény­védő szakmérnökök felügyeleté­vel használható. A hazai piacon a világ jelentősebb cégei vannak jelen termékeikkel. A növény­védő szerek összforgalma a me­zőgazdaság jövedelmezőségé­nek csökkenése miatt jelentősen visszaesett. Vélemények szerint az elmúlt években kialakult túl­kínálati piac szülte a számos köz­ismert, nem kívánatos jelenséget. Ez késztette arra a cégeket, hogy megalkossák etikai kódexüket. A normagyűjteményben a gyártók deklarálják felelősségü­ket a forgalmazott készítménye­kért, azok minőségéért. Vállal­ják, hogy. a szereket az előírások szerint gyártják, tárolják és for­galmazzák, és a felhasználási ja­vaslatokon korrekt tájékoztatást adnak a vásárlóknak. Gondosan ügyelnek rá, hogy az értékesítés­sel foglalkozó személyek megfe­lelően képzettek legyenek, s fele­lősségteljesen intézzék a vevők reklamációit. Végül, de nem utolsósorban: az önként vállalt kötelezettségek - etikai normák - megszegői felelősségre vonha­tók, illetve kizárhatók a szövet­ség tagjainak sorából. Jó lenne, ha a gyártók törek­véseit a kereskedők is követnék, akkor talán nem fordulhatna elő, hogy lejárt szavatosságú, isme­retlen eredetű termékeket árusí­tanak. Újvári Gizella BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Tartok tőle, hogy az árvíz utóhatása már kevesebb fi­gyelmet fog kapni, pedig a má­sod- és harmadrendű vízleve­zető árkok, csatornák gondo­zása, a nádirtás, a víz lefolyását akadályozó feltöltődés meg­szüntetése a mezőgazdasági termelés szempontjából elke­rülhetetlen. Igaz, mindez már jórészt a földet használók köte­lessége, de ez nem csökkenti a feladat fontosságát. Számolni kell ugyanis azzal, hogy tavasz- szal a belvizek levezetése fog nagy gondot okozni, ami csak akkor kerülhető el, ha a tetemes társadalmi költséggel létreho­zott vízrendezési létesítmények rendeltetésszerűen működnek. Az őszi munkák javarésze befejeződött. Most akad egy kis idő arra, hogy a kert talajállapo­tával is törődjünk. Mert a talaj roppant érzékeny termelőesz­köze a gazdának; állandóan vál­tozik, romlik vagy javul, de mindenképpen tápanyag-után­pótlásra van szüksége ahhoz, hogy a terményekkel kivont anyagokat visszatápláljuk a földbe. A talajvizsgálat nyomán a tápanyag-visszapótlás tudatos és célirányos lehet! Ha a kert talaja az egész terü­leten egyforma (ami elég ritkán fordul elő!), akkor elegendő egy talajmintát venni. Ha azon­ban a talaj változatos, akkor több mintavételre van szükség. Mintát legalább három talajré­tegből vegyünk: a felső 0-20, a 30-40, és a 60-70 centiméteres talajmélységből. Ezeket az egykilós mintákat külön-külön kívánatos elemeztetni, hiszen mindegyik más növénycsoport ellátását szolgálja. A laboratóriumi talajvizsgá­lat választ ad arra a kérdésre, hogy milyen tápelemekből van hiány, milyen a talaj humusz­készlete, fizikai, kémiai és bio­lógiai állapota. A szakvéle­mény kitér arra is, hogy milyen növényeket lehet a leggazdasá­gosabban termelni. Talajvizsgálatot a megyei növény-egészségügyi és talaj- védelmi állomások laboratóri­umain kívül számos agrárin­tézményben is végeznek. Az erre fordított költség - higgyék el - többszörösen megtérül. Dünántúli Napló 9 Készítsünk adventi koszorút Advent a keresztény egy­házi év karácsonyt meg­előző négy hete, az Üdvö- zítő-várás, a születést meg­előző felkészülés időszaka. A 4-es szám kifejezi a négy évszakot, az időpont pedig a nap újjászületése, a legrövi­debb nap előtti időszak. A gyertya a világosság jel­képe, a világosságé, amely épp oly nélkülözhetetlen az ember életében, mint a nap él­tető fénye. A koszorú a végte­lenséget, a visszatérést, meg­újulást, örökkévalóságot jel­képezi. Ezért készítünk ad­venti koszorút, amelynek jel­legzetessége a négy gyertya. Ünnepélyes és vidám legyen. Már előre vetíti a karácsony hangulatát is, ezért színes sza­lagokkal, szántott virágokkal, színes termésekkel, tobozzal díszíthetjük. A koszorútest készülhet szalmából, hungarocellből mohával bevonva, vagy fo­nott vesszőből is. Az adventi koszorút készíthetjük asz­talra, vagy függesztve meny- nyezetre, csillárra. A négy gyertyát elhelyezhetjük sza­bályosan elosztva, vagy cso­portosítva. Ügyeljünk a gyer­tyák jó rögzítésére. A vastag gyertya talpába láng felett felmelegített drótot szúrunk - kettőt vagy hármat -, amit a koszorútestbe nyo­munk. Vékony gyertyának a tövét hegyezett kis pálcához, vagy meghajlított dróthoz rögzítjük, annak segítségével tűzzük a koszorútestbe. Arra ügyeljünk, hogy a gyertya fölé ne hajoljon díszítés, vagy szalag, ami meggyulladhat. Függesztett koszorút a ko­szorútesten szabályosan négy ponton elhe­lyezett zsi­nórral vagy szalagcso­korral kötjük és egy pon­ton össze­fogva füg­gesztjük. Ha a kötés helye nem szabályos, a koszorútest félrebillenhet. A szalagot, zsinórt a gyertyák között kös­sük meg, hogy a láng ne érje. A díszítéshez lucfenyőt ne használjunk, mert lakás­ban hamar hullik. Helyette selyemfenyő vagy erdei fe­nyő gallyait tűzzük. Muta­tós a zuzmó, a kisméretű száraz lemezes lepketapló, az apró vörösfenyőtoboz, az égerfa tobozszerű ter­mése is. Szép színű a szántott szal­marózsa, sóvirág, gubóvirág, kisebb cickafarkvirág. Ezeket saját szárukkal, vagy vékony drótra fűzve rögzítjük a ko­szorútestre. Színes terméseket - vadrózsa, tűztövis - Jakkal lefújva használjuk, mert la­kásban fényüket elvesztve töppednek. A rögzítéshez használt drótot mohával, zuzmóval fedjük el. Búzás László Régi kertészeti fogások Régi, jól bevált, de kissé már feledésbe merült kertészeti fo­gás a kényszerérett karfiol mes­terséges gyarapítása. Ha az első fagyokig a karfiol nem nőtt meg a várt méretre, egyszerűen fejezzük le. A szárából hagy­junk meg egy keveset, vigyük le a pincébe és ágyazzuk ned­ves homokba. Rövidesen ta­pasztalni fogjuk, hogy a karfiol feje tovább nő. Bár a karfiol a káposztafélék családjához tartozik, érdekes ■ módon ugyanez az utólagos növekedés nem következik be a fejes káposztánál. A vörös- és kelkáposzta fejének utónövelé­sével ne próbálkozzunk. Annál inkább ajánljuk azok­nak, akik télen is szívesen fo­gyasztanak kelkáposzta-főzelé­ket, hogy a növényt gyökerestől szedjék fel a földből, és fejjel lefelé aggassák fel szellős, ár­nyékos helyen. Lehetőleg olyan kamrát vagy pajtát válasszunk, amelyet nem jár át a kemény fagy. Egyetlen zöldségfélénk bírja még ki a -20 fokot is kint, a szabadföldben. Ez a bimbóskel. Általában a diónyi kelbimbókat szokás leszedegetni a hosszú szárról. Az apróbbak a tél fo­lyamán még megnőnek. Növe­kedésük ugyanis csak a mínusz 2-5 fok alatti hőmérsékleten szünetel. Amint felmelegedik a le­vegő, a nedvkeringés a nö­vényben ismét beindul. Amennyiben a bimbók növe­kedése leáll, nyugodtan vágjuk le a növény káposztára emlé­keztető csúcsát. Ettől még nem pusztul el, sőt a száron még több bimbó érik be. K. L. Ne várjunk a fagyra, dérre Most szedjük a naspolyát! Még a kerttulajdonosok nagy része is téved, mikor azt hi­szi, hogy a naspolya termését azután kell leszedni a bokor­ról, amikor már a dér kissé megcsípte, és még az ágakon „szotyo- sodni” kezd a gyümölcs. Ilyen­kor a teljes termés egyszerre puhul meg, válik fo­gyasztásra éretté, ennélfogva biztos, hogy nagy há­nyada tönkre fog menni. A naspolya ter­mésének helyes betakarítása az, amikor még az őszi fagyok, dér­csípések előtt leszedjük a gyümölcsöket akkor, amikor színük sárgás-világosbarnás árnyalatú, és a húsa még ke­mény, felvágva fehér színű. Az ilyen érési állapotban le­szedett termést tároljuk lehe­tőleg lapos műanyag reke­szekben. A tárolás alatt a gyümölcs fokozatosan fog érni, bebar- nul, húsa puha és szintén barna lesz, „szotyossá” válik. Az utóérés alatt szépen kiala­kul a naspolya semmivel össze nem hasonlítható zamat­anyaga, illata. Ezzel a módszerrel elkerül­hetjük azt, hogy a termés teljes mennyisége egyszerre érjen ránk, az utóérés alatt fo­gyaszthatóvá vált gyümölcsö­ket fokozatosan ehetjük meg, vagy vihetjük értékesítésre. Szállítása a puha állaga mi­att nehézkes. Buzássy Lajos Gyors döntés a palackozóról PÉCS Pinceszövetkezet, illetve borpa­lackozó vállalkozás létrehozá­sáról döntöttek a Pécs Vidéke Hegyközség felhívására létre­jött fórumon a térség termelői és borászati szakemberei. A 2-3000 hektoliteres pince sző­lőfeldolgozóval és palackozó­val 70-100 millió forintos be­ruházást igényel, amit részben önkormányzati és kormányzati támogatásból, részben pedig banki forrásból finanszírozná­nak. A pinceszövetkezet nem­csak a borértékesítési gondo­kon segíthetne, de hozzájárul­hat a hagyományos mecsekaljai borok hírnevének újra felállítá­sához, a pécsi borvidék arcula­tának kialakításához is. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents