Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-07 / 305. szám
1998. november 7., szombat Háttér - Riport Dtinántúli Napló 7 A honvédelmi miniszter pénzügyi fegyelmet ígér „Mi befogadó ország vagyunk” Dr. Szabó János 1941-ben született Füzesabonyban. Jogi diplomát 1965-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett, később a Pest megyei Galgavölgye MgTSZ-ben, majd a Sasad Kertészeti MgTSZ-ben dolgozott vezető jogtanácsosként. 1994 és 1996 között az FKgP országos főtitkára, 1994-től fővárosi önkormányzati képviselő, a kisgazda frakció vezetője. 1997 decembere óta országgyűlési képviselő. Az 1998-as választásokon az országos listán jutott parlamenti mandátumhoz, ma a Orbán-kabinet honvédelmi minisztere.- Miniszter úr, mennyire volt meglepetés az ön számára, amikor felkérték a tárca vezetésére?- Nagyon váratlan volt a felkérés. Június tizenötödiki beszélgetésünk során Torgyán József, a Független Kisgazda Párt elnöke kért fel arra, hogy vállaljam el a honvédelmi tárca vezetését. Azt mondta, rám gondoltak, mint miniszterre, mivel úgy értékelték, hogy képes leszek ezt a feladatot is ellátni. Talán az elmúlt három hónap is bizonyítja, hogy ez nem volt rossz választás a részéről, ő mindig jól dönt, amikor fontos és nagy jelentőségű témáról van szó. Három hetem volt, hogy felkészüljek. Persze ennyi idő alatt semmit sem lehet igazán megismerni, de fő vonalakban azért már látszik, hogy hol vannak problémák.- Mekkora fordulatot jelent az ön szakmai karrierjében az, hogy végül igent mondott?- Én nem foglalkoztam előtte honvédelemmel, de politikusként már korábban is az átlag állampolgárnál jobb rálátásom volt a honvédelmi, külpolitikai, gazdasági ügyekre. Mint gyakorló jogász és mint gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéd sok olyan problémával találkoztam már, ami feszítette a társadalmat. Ezért is léptem politikusi pályára 1992 végén.- Egyetért azzal, hogy az elmúlt négy év meghatározó jelentőségű volt a Magyar Honvédség jövőjét illetően?- Igen. Az elmúlt négy évben jelentős átszervezések voltak, értem ezen főleg a létszám- leépítést. Az 1990-es 153 ezer főről 65 500-ra csökkent a létszám, és ez több eresztékében rázta meg a honvédséget. A hatásait még mindig érezzük.-A NATO-csatlakozásra tekintettel miként kell átfogalmazni a Magyar Honvédség feladatrendszerét az eddigi elképzelésekhez képest?-Egészen másképp kell látnunk a helyzetet. Megváltozik a honvédség szerkezete, hiszen már más igényekkel lépnek fel velünk szemben. Már vannak olyan . egységeink, melyek NATO-kompatibilisek, vagyis a NATO vezérkarának értékelése szerint is alkalmasak a csatlakozásra. Ilyen például a tatai és a hódmezővásárhelyi két lövészdandár.-Befejeződött a honvédség mennyiségi átalakítása. Mit kell érteni pontosan a minőségi átalakításon?- A kiképzés színvonalát emelni kell, ez mindennapos feladat. Ezen túl a hadra foghatóság, a gyakorlatoztatás feltételeit kell megteremtenünk, mert ez nagyon hiányos a mostani viszonyaink között, és ennek sajnos anyagi okai vannak. Nem lehet úgy hadra fogható honvédséget kiképezni, hogy állandóan azt figyeljük, menynyibe kerül egy lőszer, menynyibe kerül egy rakéta. A piac- gazdaság benyomulása a honvédségbe pedig ilyen kedvezőtlen folyamatokat is beindított. Teljesen elanyagiasodott a szemlélet, holott a honvédséggel szemben más elvárások is vannak, mint a gazdaságosság. Vannak olyan feladatok, melyeket mindenféle anyagi korlátok nélkül végre kell hajtanunk. A honvédelem ügye mint nemzeti ügy ezt követeli meg tőlünk. Amikor felmerül az, hogy mennyi egy hadgyakorlat költségi igénye, akkor én mindig ideges vagyok. Azt kell nézni, végre eljutottunk odáig, hogy egy egység képes egy hadgyakorlatot végrehajtani és ott olyan felkészültségről tesz tanúságot, ami meggyőző erejű.-A volt külügyminiszter levelében biztosította a NATO főtitkárát arról, Magyarország kész arra, hogy megfelelő költségvetési forrásokkal támogassa a szövetségi tagságból eredő feladatok végrehajtását. Ön milyen garanciákat lát erre?-A GDP, vagyis a nemzeti össztermék 1,41 százalékát kell a következő évben honvédelemre fordítanunk, ami 162,5 milliárd forintot jelent, negyven milliárddal többet mint idén. Ezt a kormány biztosítani fogja. Ebben már a NATO-hoz való csatlakozás többletköltsége is benne van. Viszont éppen a szolgálati törvényből ered egy kötelezettségünk, miszerint a katonatisztek, tiszthelyettesek illetményét száz százalékra kell felvinnünk, és ez a következő évben csaknem tízmilliárd forint többletigénnyel jár, vagyis a 40 milliárd egynegyedét elviszi. Vannak egyéb előre determinált tételek, melyek összesen 32 milliárdot tesznek ki a 40- ből. Nagyon takarékos gazdálkodást kell folytatnunk. Megígérhetem, hogy mindennapos lesz a költségvetési pénzek fel- használásának figyelemmel kísérése, ellenőrzése. Nagyon fontos, hogy hova, milyen célokra osztjuk fel ezeket az ösz- szegeket. Én azt is megnézetem a minisztériumban, hogy az idei 122 milliárdot mire, hogyan költötték el, milyen beszerzéseket finanszíroztunk, szerencsések voltak-e ezek, vagy éppen kedvezőtlenek, mert ilyen is van.- Hogyan értékeli szakmai szempontból a Honvédelmi Törvényt?-Vannak hiányosságai, és a törvény több része átdolgozásra Dr. Szabó János szorul. A NATO csatlakozásból eredően mind az Alkotmányt, mind pedig a Honvédelmi Törvényt módosítani kell. De módosítani kell a törvényt a honvédelmi vezérkar integrálását célzó intézkedések kapcsán is. Most a jogi helyzet az, hogy a minisztériumot és a honvédséget a miniszter irányítja, de a honvédséget a vezérkari főnök vezeti. Egyértelműsíteni kell a fogalmakat. Ha integráció van, akkor mindenki egyértelműen a honvédelmi miniszter irányítása alá tartozik, és a vezérkar ilyen jellegű belső integrálását csak a Honvédelmi Törvény módosításával lehet végrehajtani. Egyértelműen kell meghatározni a miniszter jogkörét, és a vezérkari főnöknek a honvédség vezetésével kapcsolatos feladatait. Fontos, hogy a kettősségeket kiküszöböljük.- Van-e arra reális veszély, hogy Magyarországot katonai szempontból érintse a koszovói konfliktus és ha van, akkor a magyar honvédség van-e olyan kondícióban, hogy biztosítsa az ország védelmét?- Véleményem szerint nincs reális veszélye annak, hogy Jugoszlávia részéről támadás érje az országot. Másról van szó. Koszovóban az albánok közösségi jogai rendezetlenek, az autonómia felé való törekvésüket pedig támogatni kell úgy, ahogy ezt az ENSZ-határozat kimondja. Mi ezt a határozatot tekintjük mérvadónak. Ezt akkor is meg kellene tennünk, ha nem lennénk NATO partner ország. Amikor százezreket űznek el az otthonukból, akkor minden népnek elsőrendű humanitárius kötelessége, hogy ezt az áldatlan helyzetet felszámolja. Nem lehet időtlen időkig várni, amikor százezrek pusztulhatnak el embertelen körülmények között. Az az ország, amelyik ezt előidézte, ne számítson Európárá. Ma már megszűnt az a világ, amikor a hegyek közé nem lehetett belátni. Magyarország egyébként is befogadó ország már Szent István óta. Soha nem űzött el népeket az évszázados lakóhelyükről. Amikor megengedtük a légterünk használatát, akkor is egy nemes cél érdekében tettük ezt meg. A NATO főtitkártól egyébként garanciát kaptunk arra, hogy a partnerországokat is úgy kezelik, mint a teljes jogú tagokat, és ha támadás érné Magyarországot, akkor Jugoszláviának számolnia kell a következményekkel. Pillanatok alatt lehet a NATO segítségét kérni konkrét célpontok, tárgyak megjelölésével. Természetesen mi is a tárgyalóasztal melletti döntéseket támogatjuk. Schneider Gábor Már vannak olyan egységek, amelyek alkalmasak a NATO feladataihoz is FOTÓK: lauferl. Dunai Imre jegyzete Távcső és lóláb A szónoknak sikerült meghökkentenie, de ezzel elrontotta az ünnep áhítatát. A hajdani események részeseként minden joga megvolt arra, hogy személyes hangot üssön meg. Akár beleeshetett volna abba a hibába is, amiről Jókai írt a márciusi ifjúkoránál egy emberöltővel idősebben: „A forradalmi ce- lebritások megfeledkeznek arról, hogy a csillagászati távcső nemcsak nagyít, de egyben fordítva is mutat”. Importált szónokunk azonban a távcsővel láttatás hibáját nem a saját javára, hanem a történelem kárára követte el. De vajon miért kell a nagyon nagyítani, amikor ez már csak úgy „lehetséges”, ha a riválisokat kiiktatjuk a história könyvéből. Sőt a Himnuszból is. „Hányszor támadt tenfiad'/ Szép hazám, kebledre,/ S lettél magzatod miatt/ Magzatod hamvvedre!", írta 1823-ban Kölcsey. A szónok azonban 1998-ban azt állította, hogy soha nem volt olyan polgár- háborús szembenállás egész történelmünkben, mint amilyent a kommunista diktatúra idézett elő az ötvenes években. Soha? A keresztény hitre térítés, Koppány lázadása, Aba Sámuel és Péter király harca, Vata pogányfelkelése, Dózsa parasztháborúja, Fer- dinánd és Zápolya kettős királysága, a katolikusok és protestánsok viszálya, a kuruc- labanc világ kora vajon hány dekával kisebb súlyú polgár- háborús helyzet volt? Ugyan hol van ehhez mérleg? Ám mindez csak felvezetés volt a jelen időszerű honfiúi feladataira való buzdításához. Állami ünnepünkön, a forradalom évfordulóján, a szabadság és a demokrácia hőskölteményének utószavaként a liberalizmus elleni küzdelemre szólított fel a szónok. (Jaj, Kossuth, Deák, Széchenyi, Batthyány, Wesselényi!) Aztán a német földre szakadt és ott befogadott emigráns ráadásként az Európai Uniótól is óvta a nemzetet: „Nem lesz jó nekünk abban az akolban; megnyímak csak bennünket, mint a birkát.” Nekem azonban nem a gyapjúhalmok képét juttatták eszembe szavai, hanem a „függöny mögül” kilógó ördögi lólábat: a közös európai mércének meg nem felelő an- tiliberális szabadságeszmény szabadalmát. Már megint sikerült valakinek fából vaskarikát csinálnia ezzel a recepttel. De miért kellett belekeverni a jobb sorsra érdemes évfordulót? Neveljük a főnököt! Az Európai Unió adatai szerint a munkavállalók 60 százaléka elégedetlen feletteseivel. „A főnök is ember - nem pedig félisten” - véli tanulmányában dr. Sonja Felicia Weiss müncheni pszichológusnő. A magasban trónoló „uralkodót” a nagyvállalat termeli ki, ezen a terepen válik a főnök megközelíthetetlen, tévedhetetlen despotává. A főnökökkel való bánásmód kidolgozásához - a szerző szerint - ismerni kell az alaptípusokat. A magányos farkas. Ő az, aki meg van győződve arról, hogy mindent magának kell intéznie, ha bele is rokkan. Ez a típus csak úgy kezelhető, ha kész koncepciót terjesztünk elé, amit kellő tapintattal kell vele elfogadtatni. A tökéletes. Ez a fajta vezető mindent 150 százalékra akar teljesíteni. A munkatársait sem embernek, csupán egy gépezet apró csavarjának tekinti. Itt sokat segíthet, ha a füle hallatára dicsérjük az elért eredményeket, így tudatosítva, hogy törekvéseit mások is értékelik. Az edző. Ez a típus büszke a csapatára, és azt akarja, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából. Ezért aztán mindig újabb és újabb eredmények elérésére sarkallja embereit. Értésére kell adni, hogy a mércét olykor irreálisan magasra helyezi, és okosabb lenne az ügyek megfelelő intézésére kellő időt biztosítani a munkatársainak. A varázsló. Az ilyen főnök eredményeivel mindenkit el akar kápráztatni, állandó elismerésre, tapsra áhítozva. A bánásmód: csodáljuk meg kellőképp a produkciót, de igyekezzünk jó tanácsokkal befolyásolni, hogy ne tekintsen mindenkit bűvészmutatványai tárgyának. A haver. Ő az, aki közvetlenségével tüntet, mert úgy gondolja, így ösztönözheti beosztottait jobb munkára. A vele való bánásmód viszonylag egyszerű: ne tűrjük az állandó - szimbolikus - vállve- regetést. Ránevelhető a kellő távolságtartásra. A király. Az abszolút uralkodó típusa, minduntalan a személye iránti hódolatot követelve meg „alattvalóitól”. A használati utasítás: ötleteinket próbáljuk meg vele oly módon elfogadtatni, mintha azokat ő találta volna ki. Vigyázni kell vele: véleményét igen gyakran változtatja. Ezért ajánlatos pontos feljegyzéseket készíteni, amelyekkel később is bizonyítani tudjuk, hogy minden az ő kívánsága szerint történt. Dr. Weiss megkérdezett beosztottakat arról, mi a legeredményesebb védekezés a főnökök ellen? A leggyakoribb válasz ez volt: „A humorunk”. FEB csöve Bemutatkozik az új Opel Astra lépcsőshátú változata, pel Astra Sedan, amelyet november 7-8-án akár Ön is kipróbálhat az Opel márkakereskedésekben.
