Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-05 / 273. szám

4 Dunántúli Napló Baranyai Tükör 1998. október 5., hétfő Hírcsatorna A kultúrházat négy év alatt újította fel az átai ön- kormányzat. A szükséges há­rommillió forintot saját erő­ből teremtették elő. A meg­szépült létesítményben még idén kialakítják a könyvtárat és az ifjúsági klubot. Az ok­tóber 10-ei avatóra haza vár­ják a községből elszármazot­takat is. (cs) Kökényi Hírek néven Ka- jos Gyula és Tóth Frigyes kökényi polgárok lapot ala­pítottak - saját pénzen. A hamarosan megjelenő kiad­ványban egyebek között or­vosi, kistermelői, egyház- és helytörténeti rovat is lesz. Pár esztendeje már próbált a község egy tájékoztató füze­tet kiadni. (cs) Betemetett tó Sásdon. A helyi téglagyár területén le­engedtek és eldózeroltak egy felhagyott bányatavat. Ugyanis a tiltás ellenére gyakran fürödtek benne, és egy személy belefulladt. Emiatt is fontos, hogy az azóta keletkezett újabb tóra felügyeljenek. (cs) A faluházban alakított ki új fogászatot a bicsérdi ön- kormányzat, teljesen saját erőből. A megújult létesít­mény tágasabb mint a régi, és központi fűtéssel látták el. (cs) Nagybudmérban a pincék védelmére rendezték, be­tonnal megerősítették az ut­cai árkokat, utakat, hogy a csapadékvíz és a kifolyó háztartási szennylé ne ve­szélyeztesse a föld alatti lé­tesítmények, így a közmű­vek állagát. A völgyoldal­ban fekvő faluban némelyik utca között 4-5 méteres a szintkülönbség. (cs) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 384 cm, változatlan, őrtilos -32 cm, apadó, 14,0, Barcs 36 cm, apadó, 14,1, Dráva- szabolcs 154 cm, apadó, 14,7 fok. Nem mindenki mondja: akkor szüret SIKLÓS A várban vasárnap megren­dezett Siklósi ősz ünnepi programja is sok mindenben kapcsolódott a szürethez. Még szép, hiszen a város kör­nyéki domboldalakon a hét végén is szorgos kezek szed­ték a fürtöket, és törték a fe­jüket: mit csinálnak majd a rengeteg új borral? Mint a mesében: szikrázó nap, fehérre meszelt, tomácos pin­cék, messze nyúló, szépen kiab- lakolt szőlőtáblák. Csak az egyre másra keringőző traktorok rondítanak bele az idillbe, ér­keznek a ha­talmas, sző­lővel teli mű­anyag kádak. Jó munkát, komoly eredmé­nyeket hoz az idei év is, véli Daka Zsolt (kis képünkön), a helyi hegybíró, és például Té- senyi Róbert, a hegyközség 1200 gazdájának egyike egyet is ért vele: DRÁVASZABOLCS - PÉCS A drávaszabolcsi férfin keresz­tülhajtott a szippantóautó. A kissé tragikomikusán hangzó történetnek szörnyű vége is le­hetett volna, lába ugyanis olyan súlyosan roncsolódott, hogy az egyik városi kórházban úgy vélték, az egyetlen megoldás az amputálás.- Nagyon súlyos sérülései voltak, többszörös lábtörést szenvedett - tájékoztatta la­punkat az esetről Falusi István, helyi háziorvos. - Sajnos, akár maradandó károsodás is elkép­zelhető, úgy vélem azonban, az amputáció lehetőségének nem kellett volna felmerülnie. A kórházban úgy döntöttek, az a megnyugtató megoldás, ha levágják az eszméletlen álla­- Mikor legyen jó az ember hangulata, ha nem szüretkor? Igaz, istentelen dolog ilyenkor is hajtani, hiszen hét végén csak a papok dolgoznak, dehát nincs mese. Majdnem mindenkinek van valamilyen főállása, nyáron nem is voltunk szabadságon, mert tudtuk, hogy jön a szüret, és ez eltart három hétig is. Tes­sék, nézze meg! - mutatja fris­sen csepegett nektárba állított cukorfokmérőt. — 19 fokos. Ide már nem kell cukrot venni! Horváth Tyutyi József, az Akasztófa dűlőbe jött présel- tetni a chardonnay-ját. A szép termésnek örül, csak a gazda­sági lehetőségeknek nem.- A tavalyi 60 hektoliter bo­romból megmaradt a fele. Most meg új műanyag tartályokat kell venni, hogy elférjen az új lé. Egy 2000 literes belekerült 36 ezer forintba. És még nem is én jártam a legrosszabbul, van, ahol 3 éves bor is akad még a pincékben. A nagytermelők jobban beragadtak. Abban minden gazda egyet­ért, hogy a területvédelmet nem szabadna csorbítania a szabad­kereskedelemnek. Siklóson csak siklósi bort lehessen kapni, ne pedig alföldit, amit pótban lévő férfi lábát. Hogy nem így történt, az csak a férfi feleségének ellenállásán múlt, aki nem fogadta el a véleményt és ragaszkodott hozzá, hogy sa­ját költségén egy pécsi klini­kára szállíthassa férjét. Pécsett más volt a szakemberek állás­pontja, és a műtét mellett dön­töttek. Egyelőre nem tudni, mennyire fog felépülni, az azonban bizonyos, hogy a lábát nem kell amputálni. Miután ilyen esetben nagy a veszélye a fertőzésnek, nem ritkán előfordul, hogy megmá­síthatatlan döntést kell hoznia egy-egy orvosnak. Dr. Deák Gábor, a Baranya Megyei Or­vosi Kamara szakmai bizottsá­gának elnöke szerint a döntés nem feltétlenül rossz, de vélhe­ráadásul a kocsmában egy ár­ban árulnak a helyivel - így ne­héz még a kiváló minőségű terméket is eladni. Szabóki József is napok óta szedi a termést, reggel fél hat­kor kezd és éjfél után zuhan az ágyba. Hét hektáron kell beta­karítania.- Olyan a szüret, mint a fize­tésnap - mondja. — Örül az em­tően bátortalan. Arról ugyanis, hogy valaki megkockáztassa a műtétet vagy amputáljon, gyak­ran igen rövid idő alatt kell dön­teni. Egy esetleges fertőzés ugyanis akár sokkal rosszabb következményekkel is járhat, mint egy igen fájdalmas ampu­táció. Azt azonban hozzáteszi az elnök, hogy megnyugtatóbb megoldásnak tűnt volna, ha a kórház dönt úgy, továbbküldi a beteget Pécsre. A fenti eset akkor sem minő­sült volna orvosi műhibának, ha mégis amputációra kerül sor, legföljebb egy nem kellően bá­tor orvosi döntés következmé­nyeivel kellett volna a férfinak egész életében együtt élnie. Lapunk úgy tudja, a megyé­ben volt olyan - a fentihez ha­sonló eset - amikor az első al­kalommal ügyeletben lévő or­vosnak kellett döntenie, s mivel nem mert konzultálni senkivel - mint utóbb kiderült - a rossz megoldás mellett döntött. Baranyában nagyon ritkán van példa arra, hogy valaki az­ber, hogy látja a munkája gyü­mölcsét, de közben fejben már azt számolgatja, mire lesz mindez elég, vissza tudja-e fi­zetni a kölcsönöket. Sokan azt nem értik meg, hogy a szőlővel harminc évre kell előre ter­vezni. Csak az öt évbe kerül, hogy termőre forduljon. Renge­teg vesződség, sok rizikóval. Egyszer a szárazság nagy, ha után forduljon a kamarához, miután végül szerencsésen végződött az esete. Az azonban sűrűbben előfordul, hogy a be­tegek akkor keresik igazukat a testületnél, ha úgy érzik, rossz orvosi döntések áldozatai. Idén ilyen ügyet szerencsére még nem tárgyalt sem a kamara eti­kai, sem szakmai bizottsága. Néha egy telefonnal is el lehet magyarázni a panaszosnak, mi lehetett a gond - teszi hozzá dr. Deák Gábor. Előfordulhat azonban, hogy a kamarához el sem jutnak az ügyek, hiszen a betegek minden további nélkül fordulhatnak egyenesen a bírósághoz is. Bár az utóbbi években csökkent a megyében a műhibaperek száma, egy-két esetet azért tár­gyalniuk kell a bíróságoknak. A kamara adott esetben eti­kai vagy szakmai eljárást foly­tathat a bepanaszolt orvos ellen, aminek a legsúlyosabb ered­ménye a testületből való kizá­rás lehet. Lendvai D. - Nyaka Sz. meg sok az eső, kimossa a sző­lőből a cukrosodást. Akadnak persze, akik a kor­mánytól várnak segítséget.- Nem lenne jó, ha a szőlő­vel is eljátszanák azt, amit a gabonával - véli Horváth Jó­zsef. - Elvégre kinek használ az, ha elveszik az emberek kedvét a munkától? Méhes K. A polgárira emlékeztek PÉCSVÁRAD A szokványostól kissé el­térő diáktalálkozóra ke­rült sor a városban. 50 éve szűnt meg egy iskolatípus - az elemi iskola és az érettségit adó középiskola között - a négyéves időtar­tamú állami polgári fiú és leányiskola, amely a to­vábbtanuláshoz, a közép­szintű elhelyezkedéshez is jó alapot nyújtott. 1948-ban nem csak a 32 diák hagyta maga mögött a polgári iskola falait, hanem egy iskolatípus megszűné­sének voltak résztvevői. 50 év után a régi iskolájukban osztálytalálkozót tartottak, hogy a polgári iskolának utolsó végzett diákjaiként emlékezzenek, egy törté­nelmi korszakot is fel­idézve. Szombaton délelőtt az egykori tanteremben Zilahi Lajos öregdiák osztályjelen­tésénél sajnos már nem volt teljes a létszám. Félévszá­zad elmúltával már tízzel kevesebben számoltak be életük alakulásáról. Sántha L. Nem minősülhetett volna műhibának Egy bátortalan orvosi döntés miatt majdnem elvesztette a lábát Az egyik városi kórházban le akarták vágni a lábát, míg a pécsi klinikán megmentették - nagyjából így summázható annak a drávaszabolcsi férfinak az esete, akit a közelmúltban ért súlyos baleset. A férfin egy szippantóautó ment keresztül. Ha ampu­tálták volna is a lábát, az semmiképp sem számítana orvosi műhibának, csupán egy rossz, bátortalan döntésnek. Az eset nem egyedülálló, de szerencsére egyre ritkább a hasonló ügy. PORTRÉ Újra csöndes siker lett a könyv Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere ma adja át a pécsi Fókusz Könyvesboltnak a tárca által alapított Hermész-díjat. Az évtized eleji mélypont után oda jutott ismét a világ, hogy egy könyvesboltra is oda lehet figyelni.-Ez a bolt az első munkahelye. Mi minden változott meg a 80- as évek közepe óta?- Akkoriban kezdett oldódni a politikai légkör, és sok min­den addig tiltott mű megjelen­hetett, még állami dotációval, magas példányszámban. Tehát ez egy nagy virágkor volt. Az­tán jött a nagy váltás, 1990— 1991 volt az a két év, amit túl kellett élni. Anyagilag is, no meg a megjelenő utcai ponyva­árusítás dömpingje miatt. Mára azt látjuk, hogy az értékrend kezd visszaállni, hiszen ismét keresettek a nagy nevek, Mar­quez, Kundera, Hrabal, Pi­linszky. És még ünnepekkor, ajándék gya­kodunk róla, hogy még a kis példányszámú művekből is egy-két darab eljusson Pécsre. Nagyjából 14 ezer cím szere­pel állandóan a megvásárol­ható könyvek között. Sőt - ez fontos, a Hermész-pályázat ki­írásában is feltétel volt -, ren­nánt sem vesznek any- nyi lektűrt, mint néhány évvel ezelőtt.- Mit tud ma egy jó könyvesbolt?- A cél az, hogy szinte min­den megtalálható legyen. Mi majdnem ezer könyvkiadóval állunk kapcsolatban, gondos­Pavlovicsné Markvart Renáta Pécsett született. A Leőwey Klára Gimnázium könyvtárosi szakán tanult, majd a Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett Budapesten. Az 1984-ben nyílott Zrínyi Könyvesboltban kezdett dolgozni, ahol 1993. október 1. óta vezetőként tevékenykedik delni is lehet nálunk, tehát ha a kiadónál még létezik az adott könyv, mi meghozatjuk.- Azaz a kilátástalanság évei után megint megéri könyvkereskedőnek lenni?-Megéri, persze, de most sem az utcai árusítás anyagi hasznára apellálva. Ide betér egy átlagos napon 150 vásárló, erre lehet számítani, és ez egy csöndes, kis profitot hoz. De ez már olyan hely­zet, hogy látjuk a jövőt, tervezhet­jük a bolt bővíté­sét, mert már alig férünk el.- A valahai kedvezményes vásárok viszont megszűntek. Miért?-Ha a kiadóktól nem ka­punk „maradék” könyveket, akkor nem nagyon van rá mód. De még így sem mehetünk a beszerzési ár alá, tehát azok a régi, nagy 50 meg 80 százalé­kos leárazások megszűntek.-Ésa Hermész-díj?- Ez természetesen „csu­pán” erkölcsi elismerés, egy kis tábla a bolt falán. De na­gyon büszkék vagyunk rá, hi­szen ezért dolgoztunk együtt öt éven át! Méhes Károly (Must)gáz van! MARÁZA A faluban szombaton must- gázmérgezést szenvedett férjén akart segíteni egy asszony, azonban eközben ő is rosszul lett. Életmentés ügyében riasz­tották a tűzoltókat, ám mire a helyszínre érkeztek, a szom­szédok kihozták a házaspárt a pincéből. A szakorvos szerint „klasz- szikus” az eset, ugyanis az a jel­lemző, hogy a széndioxiddal fé­lig telt helyiségben valaki leha­jol, ahol a talajközelben tömény a gáz, és rosszul lesz. A segít­ségére siető szintén lehajol a földön fekvőhöz, és ekkor lé- legzi be a gázt. Biztos figyel­meztető a pincékben ilyenkor az égő gyertya, mely már 10 százalékos széndioxid-koncent­rációnál elalszik. M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents