Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-28 / 295. szám
12 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. október 28., szerda Az értelmiség felelőssége „Két világháborút követő kényszerpályák után... lépünk a nemzetközi versenypo- rondra Trianon, Auschwitz és ’56 egységet megosztó sebeivel, előítéleteivel” - olvasom már másodszor, más-más helyen megjelent nyomtatásban. Valami hiányzik ebből a mondatból. Ami benne van, az több évtizedes, ismert szólam, Trianon említése adja a változás látszatát. Ki írta az idézett sorokat? Egy nemzetközileg is elismert pécsi tudós. Nos, itt kell felvetni az értelmiség felelősségének kérdését. Egy profesz- szor megnyilatkozásai széles körben hatnak, személyének messzeható szellemi kisugárzása van. Megbocsátható, ha valaki élete derekán jócskán túl már nem tud megszabadulni attól, ami sejtjeibe ivódott, sőt meggyőződése tiszteletet is kivívhat. Csak ne akarjon új gúnyába bújva másnak látszani, mint ami valójában, mert az hamis és félrevezető. Igaz, jogosan említjük mindannyiszor a Trianon és Auschwitz okozta sebeket, de volt még emberi tragédia bőven azután is. Miért kell mindig szemérmesen elhallgatni a szovjet Gulag-rendszert, ártatlan honfitársaink kényszermunkatáborait és temetőit? Miért teszünk még ma is úgy, mintha nem létezett volna hasonló magyar földön is? Nem lehetne már végleg nyíltan elismerni a kommunizmus rémtetteit? Recsk, Kistarcsa, Vác emberi sorsai, és mennyi minden még, nem illeszthető a náci gaztettek mellé? És hogyan juthatnak valakinek ’56- ról csupán az egységet megosztó sebek és előítéletek az eszébe? Egyáltalán volt itt egység előtte, s ki és mi okozta ezeket a sebeket? Erről is szívesen hallgatnak egyesek, mint ahogy a további évtizedekről is, melyek tönkretették a hazát gazdaságilag és erkölcsében egyaránt. Ugyanilyen bűn az, amikor a tanár a képernyőről hirdeti értelmezés nélkül a történelmi tényeket. Nem értékel, nehogy valakit megsértsen. Mások a világnézetileg semlegesnek követelt iskolákban tartózkodnak a véleményformálástól, csak oktatnak, holott nevelniük is kellene. A marxista szemléletű közhelyek pedig, lám élnek és mérgeznek tovább. Mindez így, csakis így együtt a mi jelenünk, mellyel most a nemzetközi versenyporondra igyekszünk. Felelős az értelmiség: igenis legyen mindig a nagy emberi közösség, a nemzet érzékszerve és lelkiismerete. Léte nem merülhet ki a tudomány művelésében, a művészi alkotásban. Értelmiségi csak az, aki lát és láttatni is tud. Sajnos írástudóink jelentős része könnyen alárendelte magát a PÁRT irányvonalának, szellemi önállóságáról is lemondva. Tűrt, szolgált, s a zsarnokság támasza lett. Ne tovább! A múlt velünk él, üzenetének meghallgatása kötelessége annak, aki felelősnek érzi magát a máért és a holnapért. Schmidt Pál dr. Egészségügyiek reménye Nagy fában a fejsze... Azzal, hogy az FKgP az 1998- as választások során koalíciós párt lett, esélye van annak, hogy hosszú távon meghatározó szerephez jusson hazánk mezőgazdaságának irányításában. Óriási lehetőséget kapott dr. Torgyán József miniszter úr. Évtizedek elmúltával különböző túlkapásokkal megpróbálták hazánkat ipari országként elfogadtatni. Elérkezett az idő, hogy Magyarország agrárjellegét tényként kezeljük, ahogy az illik. Ötmillió hektár kiváló minőségű szántófölddel rendelkezünk, ehhez hasonló nagyságrendű területtel bír például Japán. Dr. Torgyán József nem a legszerencsésebb időszakban kapta az agrártárca irányítását. Évről évre a gabonaprogram - elsősorban a kenyérnek való búza - okoz feszültséget. A helyzetet nehezíti a gabonamaffia jelenléte is. A problémák az ősz folyamán fokozottabban jelentkeznek majd, ugyanis a szőlő, a cukorrépa, a kukorica termésének értékesítése ismét gondot fog okozni. A problémák fő oka elsősorban a spontán termelés és a tájékozatlanság. A termelők nem jutnak megfelelő információhoz, így nem tudhatják, hogy az adott területen, az adott körülményeknek megfelelően milyen növényt mekkora nagyságrendben termeszszenek. Ebben a parlamenti ciklusban az évtizedek során felhalmozódott problémákat helyre kell tenni a mezőgazdaságban. Megoldáshoz vezethetne, ha dr. Torgyán József az ősz elején szakértőivel kielemeztetné, az egyes növényekből mennyit kell elvetni ahhoz, hogy jövőre a gondok ne ismétlődjenek meg. Hozzávetőleg arról is tájékoztatni kellene a termelőket, hogy mi mennyit fog érni a termés betakarításakor. Mindez azért is fontos, mert a várható jövedelem függvényében kellene a vetőgépeket elindítani. Nem könnyű feladat, de a miniszter úr tudja, mit akar. Az őszi vetés időszaka elkezdődött: „Ki mint vet, úgy arat”, mint tudjuk. Bánhidi János mg.-i szaktanácsadó FKgP Városi Szervezete, Pécs Szigetvári sikertörténetek A demokráciákban a polgárok önigazgatásának legközvetlenebb egysége az önkormányzat. Az önkormányzatiság biztosítja a helyi célok és érdekek megvalósulását. A képviselők pedig olyan személyek, akik fogékonyak saját környezetük problémái iránt, mernek és akarnak e problémák megoldásában közreműködni. A választások során a választópolgárok alternatívák közül választanak. Akik élnek alkotmány adta jogukkal , - ideális esetben - olyan képviselőjelöltekre adják voksukat, akikről úgy vélik, hogy érdekeiket a legjobban fogják szolgálni. A választásoknak azonban más szempontból is nagy a jelentőségük. A képviselőjelölt - ha már korábban is képviselő volt - ekkor kap értékelést munkájáról. Ha a választópolgárok úgy ítélik meg, hogy korábban jól választottak, újraválasztják, s ezzel ösztönzik is munkájának folytatására. Ha azonban csalódtak korábbi képviselőjükben, akkor leváltják. Az önkormányzást Szigetvár város közössége - az elmúlt négy év során - 17 főből álló képviselő-testület útján gyakorolta. Ők 17-en hoztak a város jelenét és jövőjét meghatározó döntéseket, melyek gyakran kerültek a választópolgárok bírálatainak kereszttűzébe. Mondván, a képviselők megfeledkeznek arról, hogy az önkormányzás nem a választott képviselők saját akaratának megnyilvánulása, hanem a helyi választópolgárok közvetett (olykor közvetlen) hatalom- gyakorlását kell(ene), hogy jelentse. Hiányolták az önmérsékletet, a példamutatást. S vágytak arra, hogy a korrupciónak még az árnyéka se vetődjék képviselőikre. A kritikák ellenére a 17 főből 15 személy ismét vállalta a megmérettetést. S közülük 11- et ismét bizalmukkal tiszteltek meg a választópolgárok, feledve a korábbi bírálatokat. Közvetlenül persze „csak” annak a 36 százaléknak a többsége szavazott ismét bizalmat, akik vették maguknak a „fáradságot” és éltek választójogukkal. A távolmaradó 64% közönyössége és nemtörődömsége pedig hozzájárult ahhoz, hogy Szigetvár „fejlesztése és fejlődése” a régi mederben folyjék tovább. Szigetvár polgárai a választásokon nem éltek alkotmány adta jogukkal, s nem szavaztak bizalmat egy fiatalabb, dinamikusabb generációnak. Akiknek még nem mindegy, hogy gyermekeik milyen Szigetvárban eszmélnek rá a világra. S akik koruknál fogva sem merik rövid távú érdekekért hosszú távon veszteséget hozó döntésekhez a szavazatukat adni. Szabó Attila A világgazdasági válság Sok különféle véleményt olvastam az ÚDN politikai vitafórumában, de hiányolom, hogy az egyre nagyobb kiteije- désű és mélységű világgazdasági válság körülményeiről eddig senki sem szólt. Pedig ez a gazdasági tornádó, nemcsak a világgazdaságot tépázza meg kegyetlenül, hanem a nemzet- gazdaságokat is szétveri. A gazdasági válságok velejárói a tőkés piaci rendszernek. Századunkban különösen felerősödtek, de az 1930-as években bekövetkezett világgazdasági összeomlást kivéve, eddig sikerült őket megfékezni. A piacgazdasági teoretikusok egy része a válságokat a gazdasági élet szükségszerű jelenségének tekinti. Szerintük a válságok a gazdasági fejlődés mozgatói. Az elméleti és gyakorlati szakemberek egy jelentős része azonban a jelentős gazdasági válságok kiküszöbölését szükségesnek és lehetségesnek tartják. Véleményük szerint a súlyos válságoknak az igazi oka a közérdek teljes figyelmen kívül hagyása, ugyanakkor a pénz-nagytőke érdekeinek maximális biztosítása. Hivatkozom e század elején működött nagyhatású amerikai közgazdász Thorstein Veblen, a századunk közepén a pécsi egyetemen tanító kiváló közgazdász, Abay Gyula profesz- szor és napjainkban a közgazdasági valóságot reálisan hirdető Dávid C. Korten álláspontjaira, valamint e század folyamán az egyesült államokbeli válság váltakozásának történetére. E szerint a gazdasági válságok akkor voltak, amikor a közérdeket mellőzték. A magyar nemzetgazdaságban is törvényszerűen gazdasági válság jelentkezett, mert az elmúlt 8 év gazdasági intézkedései nem a közérdeket, hanem a kiváltságosok maximális egyéni érdekeit szolgálták. Ezért vonta meg bizalmát népünk 1994-ben az MDF-től és az idén az MSZP-SZDSZ-es koalíciótól. Az állampolgárok most bíznak, hogy az Orbán- kormány a közérdeket fogja szolgálni. A jó kormányzati munka mellett szükséges az állampolgárok helytállása a munkában, esetenkénti áldozatvállalása, és a tényleges helyzet helyes megítélése. Éz utóbbi vonatkozásban érinteni szükséges a nyugdíj körüli vitát. Közgazdasági törvényszerűség, hogy a jövedelmek, a bérek, a nyugdíjak értékét nem a számszerű nagyságuk, hanem vásárlóerejük határozza meg. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a nyugdíjam számszerű növekedése ellenére egyre csökkent a vásárlóerőnk a jelzett inflációval szembeni tényleges infláció mellett. Most pedig a kormány 5-6%- os vásárlóerő-növelést határozott meg a nyugdíjasok részére az infláció tényleges leszorításának kitűzésével. Ez a lényeges nekünk, nyugdíjasoknak, de egész nemzetgazdaságunknak is. Dr. Vejkey Kálmán, az MSZDP Baranya megyei vezetőségi tagja Végre megértük, hogy már nemcsak a szakszervezetek, hanem az egészségügyi kormányzat is hirdeti: „Ä rendszerváltás óta jelentős terheket viseltek el az egészségügy munkavállalói!” Évek óta jelentős eltérés van egyes gazdasági ágazatok jövedelmei között. Sajnos az utóbbi négy év során ezek az arányok nem sokat változtak, talán még tovább romlottak. A közalkalmazotti szféra bérei jelentősen elmaradnak az úgynevezett versenyszféra béreitől. Az egészségügyi munkavállalók keresete éppen, hogy megközelíti a különböző pénzintézetek alkalmazottai bérének felét. Ilyen alulfinanszírozott keresetek mellett várják el az egészségügyi munkavállalóktól az empátiát, az áldozatkész munkát. Tudjuk, hogy a megfelelő bérezéshez jelentős anyagi bázis szükséges, ami a különböző okok miatt nincs meg az intézményeknél. A különböző „re- forrrí’-intézkedések nem hoztak javulást, míg a „Bokroscsomag áldása” csak tovább rontotta az anyagi helyzetet és a munkahangulatot. Az egészségügyi intézmények finanszírozása jelenleg több forrásból történik. Maga az intézmény működését - természetesen ezen belül a munkavállalók bérét is - betegforgalom alapján az egészségbiztosító finanszírozza. Míg a beruházásokat, fejlesztéseket, felújításokat stb. az intézmény tulajdonosának kell finanszíroznia. Országos adatok szerint a fekvőbeteg intézmények többségénél a tulajdonos (általában önkormányzat) ennek nem tesz eleget. Pedig az épületeket, műszereket fel kell újítani, új berendezéseket kell vásárolni. Mit tehet ilyen esetben az intézmény vezetése? - Onnan veszi el a pénzt, ahol van. A működésre biztosított pénzkeretet csapolja meg! Az elmúlt években ezért lett alacsonyabb az egészségügyi munkavállalók bére, mint amit a szakszervezetek és a kormány között történt megállapodás előír. Valószínű, ezért görget maga előtt jelentős adósságot az egészségügyi intézmények többsége. Ez a baranyai egészségügyi intézmények többségére is elmondható. Igaz ez a Baranya Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő Baranya Megyei Kórház esetében is, mivel az elmúlt négy év alatt az önkormányzat egy fillérrel sem támogatta az önkormányzat a legnagyobb intézményét. Amikor a szakszervezetek jelezték a problémákat, azokat figyelmen kívül hagyták, a szakszervezetekkel nem tárgyaltak. A Baranya Megyei Kórház munkavállalói remélik, hogy a Megyei Közgyűlés új tagjai jó gazda módjára nemcsak odafigyelnek, hanem anyagiakkal is támogatják a legnagyobb tulajdonukat. Ugyanakkor elfogadják a szakszervezetek véleményét, hogy a kórházakban nem csak betegek vannak. Dolgoznak ott emberek is! Perényi József Munkástanácsok Országos Szövetsége Szövetségi Tanács titkár Most a politikán a sor 1998. október 16-án telefont kaptam országunk ifjú miniszterelnökétől, Orbán Viktor úrtól, ami nagyon megtisztelő. Mivek a telefon kb. öt percig tartott, elgondolkodtam, vajon mennyibe kerülhet a telefon- számla országos szinten, ha minden ismerősöm azt meséli, ugyanilyen telefonhívást kapott ő is. És kérdezem, kinek a pénzéből fedezik ezt, hiszen a miniszterelnök úr szeremé a pazarlást megszüntetni, az elfolyó pénzek csapját elzárni. A miniszterelnök úr biztosan tud a sok-sok elesett embertársunkról. Sokan közülük becsülettel ledolgozták életük nagy részét, de kevés a jövedelmük, nem tudnak megélni belőle. Nekik csak a munka jutott. Most megszégyenítve igénybe vehetik a szociális segélyeket, megélni sajnos másképpen nem tudnak. Szemem előtt megjelentek azok a kisgyermekek is, akik az iskolában összeesnek az éhségtől, mert nem jut reggelire. Ők a jövendő. Milyen ember válik majd belőlük? Hogyan fogják bírni a munkát? Milliók folynak el négyévenként kampányolás címén. Utána minden marad a régiben, vagyis nem történik semmi, ami a jobb megélhetést biztosítaná. Kegyetlen dolog éhesen lefeküdni és reménykedni a holnapban, amely ugyanolyan rossz lesz, mint a tegnap volt. S a hajléktalanokról még nem is beszéltem. Közöttük is élnek szép számban olyanok, akiket a körülményeik tettek az utcára. Még nagyon sokáig sorolhatnám a gondokat. A problémák tehát adottak. Most a politikán a sor, hogy ezeket megoldja. De ne úgy, hogy az elpazarolt milliókat megszorításokkal akaija majd visszahozni. Kiss János Pécs, Körösi Cs. S. u. Válaszféle bírálóimnak Megtisztelő számomra, hogy olyan zsurnaliszták közé tartozónak vélhetem magamat, akik írásaikkal vitára serkentenek másokat. Egyezően az Új Dunántúli Napló Politikai vitafórum rovatának rendeltetésével; tudomásul véve, hogy azt a cikket még nem írták meg, amellyel mindenki egyetértett volna. Volt, aki a Kádár-rendszerbeli közírói munkálkodásomat is fölemlítvén' jelezte, hogy a „gulyáskommunizmus fenegyerekeként” folytatott tollnoki ténykedésem jobban imponált neki a mostaninál. Ez persze kinek-kinek a saját szíve joga. Valóban különbség van a két poütikai kurzusban elkövetett publikációim között. Azokban az években a pártberkekben, a gazdaság, a politika, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közélet színterein mester- kedők viselt dolgait, hatalmi visszaéléseit tettem nyilvánosan szóvá a rendszer következetes híveként. Most pedig a tőkés társadalmi viszonyok lényegéből fakadó visszásságokat, fizikai és lelki elnyomoro- dást kiváltó tényezőket tűzöm tollhegyre, a kevesek privilégiumát garantáló burzsoá állam tántoríthatatlan ellenlábasa gyanánt. E párhuzam is jelzi, hogy munkálkodásom indítékát az előző társadalmi érában félreértették. A hibák, bűnök és más emberi gyarlóságok bírálatát párt- és rendszerellenes aknamunkával azonosították; mégpedig jobbára olyanok, akiknek utóbb - a rendszerváltás keletkeztette jogi szabályozatlanságok következtében krőzusi vagyonokat sikerült „kaszálniuk”. A gyakorlat bizonyítja, hogy a szocializmus - bizonyos vezetői devianciák ellenére - a társadalom egészének potenciális felemelkedését tekintve egyedülálló alternatívája azon divatos társadalmi alakulatoknak, melyeket ma „humanizálható” kapitalizmusnak, illetve korlátlan lehetőségekkel kecsegtető polgári társadalomnak neveznek. Az egykori hibák, bűnök, visszaélések ellenére ezért vagyok továbbra szimpatizánsa a többség érdekeit képviselő korábbi politikai rendszernek. A korabeli destruktív cselekmények többségét emberek követték el, mégpedig az állam képviseletében. Kártételük politikai súlya leginkább ezért vált számottevővé. Dr. Südi Bertalan Párthírek Az Ifjúsági Demokrata Fórum 56-os választások, megemlékezés az október 23-i eseményekre címmel előadást tart október 28-án, szerdán 19 órai kezdettel az Ifjúsági Házban. A Magyar Út Mozgalom Pécsi Köre szervezésében Bene Ferenc, az Ausztráliai Magyarok Szövetségének alelnöke október 28-án (szerda) 18 órai kezdettel előadást tart Magyarország ausztrál szemmel címmel. A rendezvény helye Pécs, Széchenyi tér 16. MIEP iroda. A Független Kisgazdapárt Pécs Városi Helyi Szervezete következő taggyűlését november 9-én 17 órakor, megyei szervezetének tanácstermében (Pécs, Széchenyi tér 18.) tartja. i 4 i #
