Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-03 / 271. szám
1998. október 3., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Népzenénk bölcsője: Kelet A pécsi zenetanár és zenekutató, Csajághy Görgy most megjelent könyveiben majd’ két évtizedes kutatómunkájának eredményeként meggyőződéssel állítja, hogy a korábbi felfogással ellentétben a magyar népzene bölcsője Közép-Ázsiában és Távol-Keleten ringott. A negyvennyolc éves zenekutatót a dédnagyapjától és a nagyapjától örökölt klarinét vitte zenei pályára harminckét éve. A régi népi hangszerek iránti érdeklődését egy tárogatónak köszönheti.- Olyan csodálatosan szép volt a hangja, hogy foglalkoztatni kezdett a hangszer eredete, egyben a magyar őstörténet zenei szálai is érdekelni kezdtek. Azok mind-mind Közép- és Belső-Azsia felé mutatnak - mondja Csajághy György.-A szakirodalom szerint az európai hangszerek keleti eredetűek, de eleink mégis Európából vették át azokat?-Ez tévedés. Mint az is, hogy a magyarság eredete finnugor irányba mutat, hisz elsősorban csak nyelvrokonságról beszélhetünk. Nem mi vettük át Európától a hangszereket, hanem őseink is nyilván ismerték és használták a keleti hegedű- és lantféléket, a különféle sípokat, dudákat és a sokféle ritmushangszert, mert hiszen a keleti lovasnépek nagy családjába tartoztak, s e hangszereket már Ázsiában ismerniük kellett. Kiselőadásba fog a Kínában élő sárga ujgurok népzenéjéről, ami dallamban és a zeneelméleti elemzések szerint is komoly párhuzamot mutatnak a miénkkel. Bekapcsolja a magnót. Kürtművész felesége, Duha Julianna énekli a Hej, Dunáról fúj a szél című népdalt, azt követően majdnem ugyanaz a dallam csendül fel sárga ujgur nyelven. Valóban szédületes a hasonlóság.- Feleségem a jobbkezem, a segítsége nélkül nem győzném a kutatást, az írást, az előadások tartását, a gyűjtőmunkát - mondja. A Keletet megjárt barátait említi, akik hangfelvételekkel, szakirodalommal, hangszerekkel kedveskedtek neki. Legtöbbet Bárdi László pécsi Kína-kutató barátjának, László Gyula régész profesz- szomak és Kiszely István antropológusnak köszönhet. Levesz a polcról egy emberfejet formáló, körte alakú okarinát, melynek az eredetijét honfoglalás kori leletként tárták fel Tatán. Kifejti, a szak- irodalom mégis azt sugallja, hogy az okarina (körtemuzsika) a XVIII. században élt Donáti olasz hangszerkészítő által feltalált cserépsíp származéka volna. Hasonlóképpen van ez a többi népi hangszerünkkel is, például a későavar- előmagyar kettős sípok esetében is. B. M. L. A régi hangszereket nem könnyű megszólaltatni Magyarul magyarán Szótévesztés Gyakori jelenség. Nemcsak a mindennapok nyelvhasználatában, hanem a jótollú újságírók gyakorlatában is. A sietős munka sodrában nem mindig találják meg a legmegfelelőbb szót, a szövegbe illő nyelvi jer let. Minden szó az érzékelhető (látható, hallható) forma és a tudatunkban, gondolatunkban meglévő tartalom állandósult, egymást kölcsönösen felidéző kapcsolata, bonyolult rendszer. Akár az egyikben (forma), akár a másikban (tartalom) vagyunk bizonytalanok, bekövetkezhet a címben jelölt hiba. A rádióban hangzott el a a következő mondat: ,A svájci kormány tudatával tevékenykedtek á szövetséges hatalmak hírszerzői Svájcban”; „Öt emberéletet követő szerencsétlenség történt Létavértesnél” - Ölvasva azonnal nyilvánvaló a "tévedés.' A tudatával, ill. a követelő a szövegbe illő szó. Az elhangzó beszédben valamivel nehezebb észrevenni, s hajlamosak vagyunk bakinak minősíteni. Gyakori a hasonló alakú, hangzású szópárok fölcserélése. A nyelvművelő irodalomban sokan és sokszor tették szóvá, hogy az egyhangúan és az egyhangúlag nem ugyanazt jelenti. Az első: ásítás közepette, érdektelenül; a második: egyetértőén, egyetértéssel jelentésű. Nem mindegy tehát, hogy az indítványt a bizottság hogyan fogadja el: egyhangúan vagy egyhangúlag. Az első egyeduralkodóvá kezd válni. Ehhez hasonló az az idejében és az idejekorán összetévesz- tése. „Tehát úgy gondolja, hogy ez még idejekorán volt?”- hangzott el a kétértelmű riporteri kérdés. A szövegösszefüggés alapján azt kívánta kifejezni, hogy jókor, kellő időben. Az idejekorán viszont azt jelenti, hogy idő előtt, elsietve. Ilyen összecserélt szópár az egészségi és az egészségügyi. „Jelenleg az ország egészség- ügyi állapota katasztrofális. Ezért tervezzük az egészség- ügyi alapellátás és szakellátás szerkezetének teljes átalakítását” - Nem nehéz megállapítani, hogy az első mondatba az egészségi szó illik. Megszámlálhatatlan a visz- szaélés a divatossá vált alternatíva szavunkkal. Arról folyt a szenvedélyes vita, hogy van alternatíva vagy nincs. Jelentése: két lehetőség, változat. A két alternatíva tehát négy lehetőség. Nem lehet bármelyiket választani, hanem egy-egy párból valamelyiket. Újságban közölt kép aláírása: .Athénban menekül a tűzoltó a lángok martaléka elól” - Túlságosan tömörítő fogalmazás. Azért menekül, mert nem akar a lángok martalékává válni. A labdarúgás bírálataként írta le a tudósító a következőket: „... kinéznek a partjelzőre, és megállnak (a lesállás megítéléseként), ahelyett, hogy mentenék a gólveszélyt” - A veszélyt a pályán is elhárítani szokták, vagy menteni a veszélyes helyzetet. A bizonytalan nyelvérzékű hallgató vagy olvasó számára a hivatásosok szóhasználata akarva-akaratlanul minta, amely gyakran hallva vagy olvasva rögzül. Ebben is megnyilvánul az írástudók felelőssége. Rónai Béla Fixírben áztatott múlt idő A Janus Pannonius Múzeum műhelyeinek egyike, a fotósoké, szerényen húzódik meg a Modern Magyar Képtár Káptalan utca 4. sz. alatti épületében. Feladata annál fontosabb a tárgyi értékek dokumentálásában. A múzeum fotólaboratóriuma először a néprajzi, majd 1979- ig a régészeti osztályon működött - mondta kalauzom, Fűzi István, akinek kollégájával, Kőhegyi Zoltánnal együtt az a feladata, hogy a múzeum osztályai által megrendelt fotókat elkészítsék. A munkában Golu- bicsné Velenczei Gabriella laboráns és Király Józsefné adminisztrátor van a segítségükre.- Heti váltással, vetésforgószerűen látjuk el a négy múzeumi osztályt - a néprajzit, a művészettörténetit, a régészetit és a helytörténetit. Ez utóbbi közismertebben a Várostörténeti Múzeum - folytatta Fűzi István. Főként műtermi munkát, múzeumi tárgyak dokumentálását jelenti. Most például főkötőkről készülnek új „nézőképek” - éves azonosító számmal ellátva - a néprajzi osztály számára. A következő héten Baranya templomait járjuk majd és harangokat fotózunk, lehetőség szerint a rajta lévő évszámmal, emblémával. A helytörténet ugyanis a pécsi harangöntő műhely múltját kutatja. De ha sürgős a munka, ha új leletet, ritkaságot találnak, természetesen azonnal a helyszínre megyünk. Mint megtudom, van gyűjteményük cégérekről, épületekről, s csak a Zsolnay-tár- gyak, a levelek, s egyéb anyagok nélkül is közel tízezer fényképes dokumentációt jelentenek. A régészek számára „tábla”-fotók készülnek, amelyeken a kerámiatöredékeknek vagy a fellelt fémtárgyaknak meghatározott rendben kell sorakozniuk. De Kőhegyi Zoltán fotózott koponyákat antropológus megrendelésére is, míg a tavalyi, a cigányok életét bemutató tárlatra Fűzi készített szociofotókat.- A Zsolnay gyári emlékszoba tárgyairól a betörés előtt készültek képek - említi Fűzi -, és a rendőrség kérésére elküldtük a tárgyak fotóit nagyítva is. De nagy szerepe van a festmények restaurálásánál is, amikor a vászon és a festék roncsolt felületéről készül nagyítás, közelkép. Most nyújtottak be pályázatot számítógépre, hogy a fotókat maradandóan megőrizhessék, mert a tárolásuk - a negatívoké is - állandó minőségromlással jár. Az anyag a sorolt osztályokon van elhelyezve, míg a fővárosi múzeumok fotóműhelyeinek már számítógépes a raktározásuk. A jövőt, az igazán elegáns megoldást a számukra egyelőre nagyon drága digitális fotómasina beszerzése jelentené. B. R. A múzeumi tárgyak dokumentálása a legfontosabb feladatuk FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Hírcsatorna Kegyeletadás Komlón. Október 4-én az aradi vértanúkra emlékeznek Komlón. A Május 1. Művelődési Házban 17 órakor Erdélyről szóló filmet mutatnak be, 18 órakor műsorral tisztelegnek a Kopjafánál. Szervezői a Komlói Erdélyi Kör, a helyi kulturális egyesület és a Kodály Általános Iskola. Kollázs a Pécsi Kisgalériában. Október 8-án 17 órakor Erdős János, Kazinczy Gábor, Molnár Tamás, Rigó István és Tóth István pécsi képzőművészek munkáiból nyílik tárlat a Pécsi Kisgalériában „Kollázs” címen. A hónap végéig látogatható kiállításon dr. Újvári Jenő alpolgármester és Mekis D. János irodalomtörténész mond bevezetőt. Falunap Majson. Október 3-án Majson, a Művelődési Házban egész napos szüreti mulatság lesz főzőversennyel, vásárral. 13 órától az Áltinum Egyesület kézművesbemutatója, szamara- golási és lovasverseny szerepel a programban. A szüreti felvonulást 15 óra 30-tól a Majsi Fúvószenekar muzsikája kíséri és 16 órától fellép a Bólyi Nemzetiségi Tánccsoport is. Tehetségkutató galéria. Pécsett, a Művészetek Háza Tehetségkutató Galériájában október 6-án 18 óra 30-kor Kiss Ferenc munkáiból nyílik tárlat dr. Aknai Tamás művészettörténész bevezető szavaival. A kiállítás a hónap végéig látogatható. Kórházból a premierre A Pécsi Nemzeti Színház A lovakat lelövik, ugye? című zenés játék bemutatójára készül. Harry, a tengerész szerepét Németh János játssza. A művész egy hónapos próba után súlyos lábpanaszokkal került kórházba.- Örömmel készülődtem Harry szerepére, hiszen a Noé című musical óta nem énekeltem ezen a színpadon, s most két szép számom is van. S persze, itt is készülök: magammal hoztam a szövegkönyvet. A klinika dolgozói mindent megtettek értem, a kéthetes intenzív kezelésnek köszönhetően a premier előtt ismét bekapcsolódhatok a próbafolyamatba. Táncolok is, hiszen Harry a táncverseny egyik résztvevője. A bemutató október 9-én lesz A betegágyon is készül a szerepre fotó: wéber tamás Megjelent az ECHO Az ECHO, a pécsi kritikai szemle október első hetében megjelenő új száma a nyár és a kora ősz művészeti eseményeiből válogatva ad közre kritikai tanulmányokat. A lap az építészet és táncművészet problémáit állítja ezúttal középpontba. A pécsi építészeti kiállításokkal, Pécs városépítésének és műemléki helyzetének kérdéseivel foglalkoznak Vámossy Ferenc, Sonkoly Károly írásai és olvasható a lapban egy kerekasz- tal-beszélgetés anyaga is, amit pécsi építészek, kritikusok és városlakók folytattak a modem építészet helyi, nemzetközi gondjairól. Az építés és fotózás kapcsolatáról faggatta Cseri László az építészeket egy interjúban. A Horvát Színház Anna utcai bemutatójáról készített kritikát Lőrinc Katalin, aki ebben a számban még közread egy műhelybeszélgetést Uhrik Dórával, valamint Lovas Pállal. Koszits Attila egy - a színpadtól távolabb készült - portréban mutatja be Uhrik Dórát. Müller Péter tollából talál olvasnivalót az érdeklődő a pécsi nyár „utcai eseményeiről”, a zenélésről, színházról, lakmározásról . . . A Nemzetközi Bábfesztivál eseményeit elemzi cikkében Balogh Róbert. Gönczy László „Emelkedőben” című cikke a pécsi muzsikusok ez évi helytállásainak kínál tükröt, Kut- nyánszky Csaba pedig Bolognában folytatott régizene kutatásairól ad számot. A XV. országos kerámia- biennálé után Sárkány József művészettörténész értékeli a mai magyar kerámiaművészet folyamatait, konfliktusait. A kritika rovatban Maty- tyasovszky Zsolnay László, Tolnay Imre, Tóth István kiállítását, a nyári Siklósi Szalont értékelik a lap munkatársai. Az utolsó oldalakon a „millenniumi Pécs panteonjáról”, Szirtes Gábor könyvéről, a Nemez együttes ír-breton-skót népzenét bemutató kazettájáról olvashatók kritikák. A 4 l k
