Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-17 / 285. szám

1998. október 17., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Agytól, asztaltól, lakástól Alkotmányellenes a Lakástörvény azon rendelkezése, amely szerint ha a bíróság a házasság fel­bontása során valamelyik felet saját elhelyezési kötelezettség kimondása nélkül kötelezi az ön- kormányzati lakás elhagyására, akkor az elhelyezéséről az önkormányzat gondoskodik - mondta ki a közelmúltban az Alkotmánybíróság. Mivel a tartalmában idézett rendelkezés nem biztosított az érintett önkormányzat tulajdonkorlátozásával szemben megfelelő ellenszolgálta­tást, az önkormányzati tulajdon alkotmányellenes korlátozását tette lehetővé. A döntés vastagon érintheti az elváltak lakáshoz jutási esélyeit. A bevezetőben vázolt rendel­kezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette, de 1999. szeptember 30-tól, hogy a tör­vényhozó mérlegelhesse, mi­lyen alkotmányos szabályozás­sal kívánja felváltani. Ha fenn kívánja tartani, nem hagyhatja figyelmen kívül a Lakástörvény azon rendelkezéseit, amelyek az önkormányzati lakás szociá­lis helyzet alapján történő bér­beadására vonatkoznak. Az önkormányzat számára általános elhelyezési kötele­zettséget előíró rendelkezés visszaállítása esetén pedig a törvényhozónak rendelkeznie kell a kötelezettség teljesítésé­nek feltételeiről, illetve megva­lósulási módjáról is. Ugyanis a Lakástörvény előtt hatályos rendelet szerint jóhiszemű, jog­cím nélküli személlyé vált volt bérlőtárs másik bérlakásra tart­hatott igényt. Tehát az olyan házastárs is, akinek akár ma­gántulajdonban, akár az ön- kormányzati (tanácsi) tulajdon­ban (kezelésben) fennállott bér­lőtársi jogviszonyát a bontóper során a bíróság megszüntette. A Lakástörvény hatályba lé­pése előtt például a 170 ezer la­kosú Pécs önkormányzatának a lakásgazdálkodási keretében évente 20-25 személyt kellett bírósági ítélet kötelezése miatt elhelyeznie. Az utóbbi években azonban már egyetlen ilyen ügy sem volt.- Mert már nem igazán élő az a jogi helyzet, amelyre vo­natkozó rendelkezést most al­kotmányellenesnek minősítet­tek - mondja dr. Banicz Erika, a Pécsi Városi Bíróság elnöke (kis képünkön), amikor házas­sági bontóperek és a lakáshasz­nálat összefüggéseiről beszél­gettük. A bírónő a hetvenes évek végén kezdte a pályát.- Akkoriban sokkal több va- gyonközösségi per volt. Ma már nem ez a döntő. Mostaná­ban a felek megpróbál­nak egymás­sal peren kí­vül meg­egyezni. A köznyelvi meghatáro­zásban közös megegyezé­sesnek nevezett válás esetére a törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyekről a bíró­ság előtt egyezséget kell kötni. A feltételek között van, hogy házastársak a közös gyermek elhelyezéséről és tartásáról, szülő és a gyermek kapcsolat- tartásáról, a házastársi közös lakás használatáról - az ingat­lanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének kivételével -, valamint a házastársi közös vagyon megosztásáról meg­egyeztek és az egyezséget a bí­róság jóváhagyta. A közös megegyezéses bontóperben mindegy, hogy önkormányzati lakás bérletén vagy közös tu­lajdonon alapuló a felek lakás- használata.-A közös megegyezéses vá­lásnak alapfeltétele, hogy mindkét fél kérje a házasság felbontását. De ha az egyik fél nem kéri?- Ha a felperes továbbra is kéri, akkor kettéválik az ügy. Ha van gyerek, a felperes nyil­ván kérni fogja a gyermek elhe­lyezését és tartását is. A kötelék felbontását követően kérheti a lakáshasználatot is. Ám a gyermek elhelyezéséről és gyermektartásról keresetkére­lem nélkül is dönthet a bíróság. Ha nem „közös megegyezéses” a válás, akkor a felek eldöntik, hogy érvényesítik-e a bontó­perben a lakás használatával kapcsolatos igényüket: tudnak-e a másikkal egy fedél alatt élni? Megosztható-e a lakás szubjek­tív és objektív okok alapján. Mert lehet, hogy objektíve meg lehetne osztani, mert több szoba is van, de már olyan a felek közötti viszony, hogy a közös fedél alatt maradni sze­rencsétlen állapot lenne. Ekkor kéri a felperes a kizárólagos la­káshasználatot. Elhidegülés- A közös lakástulajdon mennyiben változtat ezen?- Á bíróságnak nagyon ki­rívó tényállássorozatot kell megállapítania ahhoz, hogy a tulajdoni illetőségéből is ki le­hessen lökni valakit. Többnyire tehát megosztott lakáshasznála­tot állapít meg a bíróság. Ezt majd a közös tulajdon meg­szüntetésekor rendezzék el egymás között a felek. A bíró­ság ugyanis nem állapíthat meg közös értékesítést. Csak az le­het, hogy az egyik fél magához váltja a másik tulajdoni hánya­dát. Olyan megszüntetési mó­dot pedig nem lehet megállapí­tani, amely ellen mindegyik fél tiltakozik. Akkor csak az árve­rés marad megoldásként, ám az a végrehajtással együtt megle­hetősen hosszadalmas eljárás.- A bontópereket kik indítják inkább: a nők vagy férfiak?- Azt tapasztalom, hogy férfi többnyire akkor szerepel felpe­resként, amikor a felek valójá­ban már eldöntötték egymás között a válást, de mégis a férfi adja be a keresetet. Egyéb eset­ben jellemzően a nők a felpere­sek. A nőkre a házasságban az emancipáció ellenére még min­dig több teher hárul. A jó érte­lemben vett karrier gondjai, az önmegvalósítás, és olyan „gyű­rődések”, mint a férfi sikerte­lensége, elhidegülése, zsarnok­sága, iszákossága, brutalitása, házastársi hűtlensége. Az asz- szonynak dolgoznia kell, gye­reket kell nevelnie, háztartást kell vezetnie. El kell látnia a munkahelyi és az otthoni fel­adatokat, és közben van egy ember mellette, aki nem társa.- Ámbár, ha emancipáció van, akkor a férfinak is lehetnek jó értelemben vett karrier­gondjai, önmegvalósítási tö­rekvései, és el kell viselnie a fe­lesége esetleges szakmai siker­telenségét. Vannak munkahelyi feladatai, ilyen-olyan mérték­ben otthoniak is. Az sem ritka­ság, hogy a gyermeknevelésből is kiveszi a részét. Es persze olyanról is hallottunk már, hogy a férfi szenvedi el a házas­társi elhidegülést vagy hűtlen­séget, és ő tapasztalja, hogy nincs mellette társ.-Természetesen ez a válto­zat is létezik. A nők érzéke­nyebben reagálnak arra, hogy kiürül a házastársi kapcsolat. Rájuk jellemző az az aktivitás, hogy kimondják: már nem bí­rom tovább.- Ismeretségi körből és ügy­védektől hallottak alapján arra következtetek, hogy a férfi ak­kor adja be a bontóperi kerese­tet, ha már van hova és van ki­hez mennie. Es itt szoros össze­függés lehet a lakáshelyzettel.-Hogyne. A bíró részben tudja, vagy legalábbis sejti is ezt. Ahogy már mondtam, az esetek legnagyobb részében akkor a férfi a felperes, ha gya­korlatilag megegyezés van a felek között. A személyes meg­hallgatás során pedig szinte mindig az derül ki, hogy van már élettársi kapcsolata: meg­van a biztosnak látszó pont a házasságból való kihátráláshoz.-A férfiak annyiban hátrá­nyos helyzetűek, hogy a gyer­mekelhelyezési döntések java része a nők számára kedvezőbb. Es ez szorosan kapcsolódik a lakáshasználattal is. Szinte mindenkinek van olyan férfi is­merőse, aki nem is egyszer volt már kénytelen vesztesként né­hány bőrönddel evakuálni a ko­rábbi otthonából.-Azt hiszem, hogy valóban a nő unja meg hamarabb a há­zasság kudarcát, a mindenna­pok terheit, azt, ha nem társa a másik. Egy idő után az mondja: megvagyok én nélküle is. A férfiakra jellemzőbb a pasz- szívvá válás. Ezt nagyon meg lehet unni. A praxisom során nagyon sok olyan harminc­vagy negyvenéves elgyötört asszonnyal találkoztam, akik úgy döntöttek, hogy inkább egyedül nevelnek fel két ka­masz gyereket, de a házasságot nem tartják fenn. Például volt olyan eset előttem, hogy a munkanélkülivé vált férfi ott­hon volt egész nap, és legfő­képpen a demizsonnal foglal­kozott. Mire az asszony haza­tért a munkából, a férfi kiette a hűtőszekrényt és részeg volt. A kamasz gyerekkel folyton kö­tekedett. Nem volt tőle nyu­galmuk. Erre mondta a nő, hogy akkor inkább nem kell a házasság. Többre jut egyedül, mert hiszen így most a gyerme­kének kell tekintenie még a fér­jét is, aki iránt viszont már nem érez olyan kötelességet, hogy el kellene őt is tartania.-Az a tapasztalat, hogy az esetek többségében a lakás- használatról és a gyermek elhe­lyezéséről egy „csomagban" és a nőjavára dönt a bíróság.- Ilyen gyakorlat nincs. Mindig a tényállástól függ a döntés. Nagyon sok szélsőséges eset került már elém, noha az nagyon ritka, amikor az egyik fél angyal, a másik meg maga az ördög. Az ilyen fehér-fekete esetekben a legkönnyebb a dön­tés. Egyébként nem előny és nem hátrány férfinak vagy nő­nek lenni a bíróság előtt a la­káshasználat és a gyermekelhe­lyezés kérdésében sem. Helyez­tem én el kétéves gyermeket is apánál. Négyéves kislányt is. Egyenlőek az esélyek.- Es ha nem férfi és nő kate­góriát használok, hanem azt, hogy anya és apa?-Láttam én már anyaszívű apát - olyan apát, akinek hely­zete miatt a torkom összeszo­rult -, és láttam elborzasztóan kősziklaszívű anyát is. A leg­magasabb érték a gyerek ér­deke. Mindig a konkrét eset alapján lehet dönteni, mert a gyermekelhelyezésnél mellé­nyúlni rettenetes hiba.- Nem az érzelmi kötődé­sekre gondoltam, hanem arra a mérlegelési lehetőségre, hogy a bizonyos életkorú gyermekről való gondoskodásban általá­ban a nőknek van nagyobb készségük a több évezredes köz­felfogás szerint.- Ez mindenképpen előny. Akinél a gyermeket elhelyezi a bíróság, annak van nyilván na­gyobb esélye ahhoz is, hogy a lakás használatához hozzájus­son. Ha van egy háromszobás panellakás, meg lehet azt ítélni, hogy a két nagy szoba az asz- szonyé és a két gyereké, a ki­sebbik pedig a férfié legyen. A felek készítenek egy informatív vázrajzot, és ha nem merül fel aggály, a bíróság ennek alapján osztja meg a lakáshasználatot. Az a társadalmi hagyomány va­lóban erős még, hogy az asz- szonyhoz tartoznak a gyerekek. Nem is nagyon ágálnak ellene a férfiak. Inkább azt tapasztalom, hogy a kapcsolattartás kibőví­tése és a közös szülői felügyelet válik mostarlában érdekessé: „Rendben. Tiéd a lakás, legyen nálad a gyerek, neveld te, de én találkozhassam vele, amikor csak akarok.” Intelligens szü­lők, ha túl tudják tenni magukat az egymás iránti gyűlöleten, el­lenszenven, haragon, akkor kö­zösen próbálják rendezni a gyermek jövőjét, nevelését, tar­tását, és pedig az ő érdekeinek megfelelően, hogy a család fel­bomlása miatti vesztesége mi­nél kisebb legyen. Részint örvendetes, részint pedig nagyon is szomorú, hogy a bírónő tapasztalatai szerint ennek a magatartásnak semmi köze nincs az iskolai végzett­séghez. Dunai Imre ILLUSZTRÁCIÓ: MÜLLER ANDREA Kozma Ferenc jegyzete Csend Nem tudom, hogy mennyire érzékelhető, de végre csend van. Kampánycsend. Ha elő­veszik a mai napilapokat, be­kapcsolják a tévét vagy a rá­diót - esetleg kíváncsiak a belpolitika rezdüléseire (?) -, nem fognak semmi olyat ol­vasni és hallani, ami bárkit is idegesítene. Akár balról, akár jobbról léptek (lépnek) le az év 365 napjában ágyról, végre itt egy nyugodt, pártszínektől mentes hétvége, amjje a me­teorológusok előrejelzése sze­rint még az időjárás is - talán utoljára az idén - rá fog moso­lyogni felhőtlen éggel és nap­sugárral. Őszi szép hétvége van, al­kalom tehát a benső békesség megteremtésére és az amúgy falak közé teremtett ember számára, hogy kimenjen a szabad levegőre, a termé­szetbe. Erdőbe, rétre, kis­kertbe, hétvégi házba, vagy ha valakinek az van, nyara­lóba. Emitt tüdő-telítő túrára (sétára), amott pedig a téliesí- tésre és a lassan avarrá da­gadó falevelek összegereb- lyézésére és elégetésére nyílik mód és lehetőség, esetleg gyertyavégen leballagni a pincébe, s megnézni a musli­cák röptét, ahogyan forr a must, ahogy készül az új bor. Nagyapám emlékezete az ilyen őszi hétvége. Nem tu­dom, hogy ettek-e már dióle­vél-égetés közben véletlenül a rakásba pottyant, megfüstö- lődött és a parázson megfőtt dióból? Amikor puha, bőrét levedli magától is, s ha nem is olyan az íze, mint a sültgesz­tenyének, azért kipróbálásra ajánlható. Kóstolják meg egy­szer, ha tehetik. Nagyapám bontott ilyen pörkölt-égett dióburkot valaha, s tőle tu­dom, hogy ritkán fellelhető, sajátos íze ez is a világnak. Mint oly sok minden, a vál­tozások és állandóságok kö­zepette. A főtt dió nem termé­szetgyógyászati mirákulum, nem is árt, de nem is használ különösképpen az embernek. Emlékeket lobbant fel, olt ki az udvar közepére felhalmo­zott, füstösen-égő, senyvedő avarban. ' És ezért különleges a maga nemében, akár ez a hétvége. Privatizálják az amerikai űrrepüléseket A Boeing és a Lockheed partnereket keres A NASA, az Amerikai Űr­hajózási Hivatal az elmúlt évben hárommilliárd dol­lárt költött az űrrepülőgé­pek hét útjára. A-költségek óriásiak, s ezért szó van ar­ról, hogy az űrhajózást to­vább privatizálják, és lehe­tővé teszik a magánszektor bekapcsolódását a gépek repüléseibe. Tizenkét évvel ezelőtt, ami­kor röviddel elindítása után felrobbant a Challanger űrre­pülőgép, Reagan elnök meg­tiltotta felhasználásukat üzleti jellegű célokra. Emellett nem mondtak le arról, hogy ösztö­nözzék a magángazdaság be­kapcsolódását az űrkutatásba. Két óriáscég, a Boeing és a Lockheed Martin, amely ezen az üzleti bázison a NASA megbízásából az űrrepülőgé­peket jelenleg karbantartja, most az szeretné, ha kereske­delmi célú mesterséges hol­dakat állíthatna pályára az űr­ben, kifejezetten üzleti jelleg- gel. A kereslet ugyanis igen nagy, jóval több műholdat kellene feljuttatni, mint amekkora a rendelkezésre álló rakétakapacitás. A gond csak az, hogy az emberi sze­mélyzettel startoló űrrepülő­gépek útjai jóval drágábbak, mint a rakéták. A Boeing és társa éppen ezért próbálkozik másfelé is. Megvan ugyanis a legelső űr­repülőgép, a Columbia, amely alkalmatlan arra, hogy bekap­csolják a nemzetközi űrállo­más építésébe. De sok minden másra fel lehetne használni, ha volnának befektetők ... „Feldobta a talpát” fotó: Müller andrea

Next

/
Thumbnails
Contents