Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-11 / 279. szám

1998. október 11. Magyarország - Dél-Dunántúl Ötödik oldal Vita a történelemtanításról A NAT ez év szeptemberétől az általános iskolák első és hetedik osztályában indult, komoly vitákat okozva a történelemtanárok körében. f! A magyar iskolarendszer §j nemigen felel meg a NAT el­it várásainak, mondja i Gombomé Bírócsák Anna, a pécsi Egyetem utcai tagiskola történelemtanára, hiszen zömmel nyolcosztályos álta­lános iskolákban folyik az ok­tatás. A NAT pedig tíz osz- 11 tályban gondolkodik, előírá­sai szerint a történelmet a he­ll tedikben kell elkezdeni, s csak a 18. századig jut el a ta­nuló a nyolcadik végére. Ugyanakkor a mostani hete­dikesek már ötödikben és ha­ll todikban elkezdték a törté- || nelmi tanulmányaikat, mind- | ezt most elölről elkezdeni || nem volna értelme. Nem csupán azt kell látni, hogy a hetedikben elkezdett történelemtanítást nem lehet befejezni, mondja Dombiné Borsos Margit történelem szaktanácsadó, hanem azt is, hogy ugyanakkor a NAT jóval nagyobb teret biztosít a kész­ség- és képességfejlesztésnek az ötödik és hatodik osztály­ban, ahol a társadalmi isme­retek hatvan százaléka törté­nelem, helytörténet, honis­meret. Mivel tíz osztály köte­lező, a gyerek folytathatja a történelem megismerését ké­sőbb, de azzal az előnnyel, hogy az ismeretszerzés, a ki­fejezés és a problémamegol­dás képességét olyan szintre emelte az iskola, hogy sokkal hatékonyabban tud meg­birkózni többek között a tör- | ténelmi ismeretekkel. A JPTE | 1. sz. Gyakorló Általános Is- f kólájában, mint ahogyan pél- 1 dául a Szigetvár környéki is- | kólákban a NAT szellemében 1 folyik a történelemoktatás. | Fontos, hogy az általános is- | kola ne kis középiskola le­gyen, mondja, hanem olyan | alapokat biztosító tanintéz- J mény, amelyre ráépülhetnek | a középiskolák. S az ötödiktől I beépült hon- és népismeret­nek igen nagy a fontossága, | hiszen a helyi anyagok, | mindazok, amik körülveszik | a gyerekeket, megfoghatók. Az ifjú nemzedéket úgy lehel bevezetni a kultúrába, hogy | kötődések alakulnak ki, ame­lyek fontosak az ön- 1 azonosságtudat és önbizalom | kialakulásában. Cs. L. 1 Szexis holdfázisok és a nők hajlandósága lezés szerint a szervezet nedv­dús szövetei dagálykor, vagyis újholdkor és teliholdkor talán megduzzadnak, és nyomást gyakorolnak bizonyos idegköz­pontokra. Ez okozhatja a lát­szólag oktalan idegességet, az ingerlékenységet, a rossz köz­érzetet vagy éppen a felfokozott aktivitást és az erőszakot. Az emberek érzékenysége a holdjárás fázisaira igen eltérő mértékű: van, aki háztetőn jár­kál tőlük, másoknak csak fejfá­jást okoznak. Amerikai kutatá­sok szerint a legtöbb öngyilkos­ságot újholdkor és teliholdkor követik el. Egy másik felmérés szerint viszont , a férfiak nemi aktivitása is teliholdkor a legna­gyobb. A Hold fázisait a Hold Nap­hoz való viszonya határozza meg. Ám sok jel szerint a a nők szex iránti készsége is függ et­től a viszonytól. Statisztikai fel­mérések során 15 év alatt több, mint 10 ezer nőt kérdeztek meg erről a hatásról. A legna­gyobb arányban a nők úgy nyilatkoztak, illetve úgy emlékeztek: leginkább né­hány nappal telihold előtt éreznek arra késztetést, hogy engedjenek a férfi csá­bításának. Egy cseh orvos 30 éves kutatás után viszont azt lát­ta bizonyítottnak, hogy egy nő kezdeményező szexuális viselkedése vagy hajlandó­sága továbbá a fogamzóképessége akkor a legnagyobb, ha a holdfázis pontosan megegyezik az­zal, amilyen a nő születése­kor volt. A Don Jüanok számára ettől kezdve egyszerűnek tűnhet kiválasztani a hódí­tásra legalkalmasabb napot: meg kell keresni a hölgy szüle­tésnapjához tartozó holdfázist a csillagászati évkönyvekben, vagy a régi kalendáriumokban. Csakhogy ehhez a születési évszámot is kellene tudni. Ez pedig olykor nagyobb titok, mint a holdjárás hatása az em­beri viselkedésre. D. I. A Hold vonzereje összjátékban a Nappal és a Földdel rendsze­resen mozgásba hozza a tenge­rek vizét, egyes partoknál 10-15 méteres dagályhullámokat emel a magasba. De a száraz­föld egyes helyein a felső talaj­réteg is centiméterekkel emel­kedik meg telihold idején. A holdfüggőség hétna­pos ciklusait a növények vi­lágában, vagy az egysejtű- eknél éppúgy kimutatták, mint az embereknél. Az ősi kultúrák zömében a Hold női istenalak. Aligha véletlenül. Azt, hogy a nők havi ciklusa összefüggés­ben van a holdfázisokkal, már igen régen megfigyel­ték és igazolták, de magya­rázatára máig is csak feltéte­lezések vannak. A Hold hatással van a vér összetételére, a hormonok termelődésére és kiáramlá­sára, a testhőmérsékletre - különösen a nők esetében -, és az érzékszervek felfogó­képességére. Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a nők leggyak­rabban teliholdkor esnek teher­be. Erre az elméletre nincs bi­zonyíték, de sokan úgy vélik, hogy a férfiakra és a nőkre egy­aránt és ugyanúgy hat a Hold gravitációja. Az árapályhoz ha­sonló jelenségek játszódnak le az emberi testben is, hiszen an­nak 70 százaléka víz. A feltéte­A Fa testápoló a mai magyar közéletben kicsit is járatos polgárnak már nem csak a reklámbéli pucér hölgyet juttat­ja eszébe. Nagy darab, kopasz legények tartoznak e műve­leti eszközhöz, akik bérmunkában vernek. Természetesen Pécsett se hir­deti magát egy kft. vagy bt. sem, hogy náluk lehet befizet­ni verőlegényekre. De akinek szüksége lesz rájuk, megtalálja a kapcsolatot. Mint az a fiatal­ember is, aki saját belvárosi la­kását adta el - felesége bele­egyezésével - a család feje fölül, azért, hogy egy megbíz­ható régi ismerős néhány hét alatt megforgassa, megfialtas­sa a pénzt. Most albérletben laknak Uránvárosban, és a ma­ximálisan múlt idejűvé vált barát serkentésére már ő is baseball-ütővel kíván üzenni. Egy belvárosi étterem tulaja pedig akkor nyúlt a meg­győzés e draszti­kus eszkö­zéhez, mi­kor „védel­mi pénz” formájában óhajtották megcsapol­ni. Először csak elbe­szélgetett a fiúkkal az ajánlatról, ám a legkö­zelebb már a felbérelt legények vártak ha- sonszőrű társaikra - aztán már nem sok szó esett. Tájéko­zódásunk során a pia­ci árviszonyokról a következő­ket tudtuk meg. Egy alapos, ám még csak baráti figyelmez­tetésként kezelendő verés nagyjából 50 ezer forintot kós­tál, míg ennek a duplájáért már nagyon elhúzzák a fizetni vonakodó üzleti partnernek a nótáját. Bérgyilkosságról vi­szont egyáltalán nem szól a fá­ma, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy halott visszatejelt volna? Azonban nem árt figyel­ni a bumeráng- effektusra, hisz már arra is volt példa, hogy a verésre kiszemelt adós lepak- tált a kemény fiúkkal, vagyis kicsit ráígért a lóvéra, és végül az kapott a jóból, aki elindítot­ta útjukra a „postásokat”. A rendőrség részéről Felle­gi Norbert azt fűzte hozzá a fentiekhez, hogy sűrűsöd­nek az önbí­ráskodó pénz- behajtások flásd a múlt héten lebukott cselgáncs­edzők esetét), ám talán még mindez nem öltött szerve­zett kereteket. A nagy gond az, hogy sok eset marad lá­tens, hiszen mindig attól függ az esetle­ges feljelen­tés, mennyi vaj van az el- agyabugyált illető fején. Szinte gyakoribb az, hogy a „sér­tett” sokkal nagyobb gaz­ember, mint az, aki elvereti - mondta ki az újságriportok és televízió nyomán is so­kakban felsejlő igazságot a főrendőr. Méhes K. Zöld zóna az iszap ellen A Kultúr és Zöld Zóna Egyesület ez év tavaszán jött létre Szigetváron, első­sorban a vár mögötti elha­nyagolt csónakázótó meg­mentéséért, meg a térség kulturális életének fellendí­tése érdekében: kiállításo­kat szeretnének szervezni, és képzőművészeti alkotó­tábort a nyár folyamán. A tó az elmúlt tizenöt-húsz esz­tendőben erősen eliszapo­sodott, mondja a klub elnö­ke, Knrucz József, ezért elő­ször ennek kitisztításához kezdtek hozzá. Kétharmada el is készült, a hátralévő munkákat tavasszal fejezik be. Igen aprólékos munka a befolyóárok rendbetétele is, de a jövő év nyarára min­denképpen működik majd a vízátfolyás. Az önkormány­zattal való kapcsolat nem | volt éppen ideális, mondja, § de amióta sikerült az egye- | sületnek tíz évre megsze- J rezni a használati jogot, j most már csak rajtuk és az | eddig igen remekül segítő szponzorokon múlik a | siker. Cs. L. i MELTETT mmm. Drog, dohány és az „átkozott likőr” A rádió egyik telefonos műsorá­ban a hallgató azt mondja, na­gyon örül a készülő törvény­nek, amely az eddigi gyakorlat­tól eltérően nagyon szigorú büntetést helyez kilátásba a drogkereskedőkre, de „... sze­rintem azokat is büntetni kéne, akik drogfogyasztók, mert a ká­bítószer megszerzéséért min­denre képesek”. Ha valahol, hát az Egyesült Államokban évtize­dek óta kemény harcot vívnak a drogárusok ellen. Ez kiderül al­kalomadtán játékfilmekből is, amelyek azért nagyjából - mint minden film - valamit bemutat egy ország életéből, több-keve­sebb hitelességgel. De a tavasz- szal az amerikai rendőrség te­vékenységéről a magyar tévé is bemutatott egy riportsorozatot, amelyből kiderült, hogy a kábí­tószer-fogyasztót nem büntet­ték meg, legalábbis egyes szö­vetségi államokban. Csupán ki­faggatták, hogy ki a drogfelhaj­tó, ki a megbízó, kik azok, akik sok-sok milliót keresnek mások halálán. Mert előbb-utóbb ez a tragi­kus vég. Hazánkban több tíz­ezerre tehető a drogosok szá­ma, és figyelmeztető adatokkal szolgál a statisztika a halálese­tekről is. Ha megszigorítják a törvényt, azt csak üdvözölni le­het. De azt nem, hogy a szeren­csétlen kábszeres fogyasztót is bíróság elé citálják. Nem bűnö­zők ők, hanem betegek. Súlyos betegek. Az alkoholizmus több áldo­zatot szed, mint a drog. Egyelő­re. Meg kéne büntetni az alko­holistát? E fenti ötlet alapján akár őt is. De akkor büntetni kéne a felhajtót, a kereskedőt a kocsmárosokról nem is beszél­ve. Ez lehetetlen és igazságta­lan is. Pedig ugye, az alkoholos italok árusítása is egyik kimerít­hetetlen aranybánya a világon. Éppen az észak-amerikaiak hir­dették meg a századforduló ele­jén az alkohol elleni küzdel­met. Korabeli filmeken láthat­juk az egyenruhás zsarukat, amint csákánnyal verik szét a piás hordókat. A tiltott szesz­árusítás nagy dohányt hozott az alvilágnak. Ha pedig a dohánynál tar­tunk, hány embert pusztít el évente a dohányzás? Ha aka­rom, ez is egy kegyetlen drog, amelyről leszokni ugyan lehet - hála az égnek, sok példa ta­núsíthatja -, de a dohányosok zöme nem tud megszabadulni a cigarettától, jómagam sem, pedig gyakran eltűnődöm: ugyan mi jó van a dohányfüst­ben, hiszen a mellre szívott büdös dohányfüstről senki nem állíthatja, hogy kellemes ízű, zamatos csemege, amit szívesen „fogyaszt” az ember. A drogos legalább - a kábító­szer hatása alatt - jól érzi ma­gát, némelyiknek csodás láto­másai vannak, elfelejti búját- bánatát, vagyis egyszerűen boldog. De a nikotin és kátrány- főként, ha alkohollal párosul- rosszabb a mohácsi vésznél. És mégis rágyújtok, mert do­hányfüggő vagyok. Meg hülye. A rádiónak betelefonáló hallgató akár kiterjeszthetné ötletét a dohányosokra is. Meg lehet büntetni azt, aki rágyújt egy cigire - valamikor a Közel- Keleten halálbüntetés járt egy maroknyi dohány élvezetéért. Oda kell ültetni a vádlottak padjára, ahol ítéletre vár majd a trafikos, a dohánygyáros, de még a dohányt termesztő pa­raszt is. Szép kilátások. De azért várjuk csak meg a törvényalko­tók véleményét. Addig is rá­gyújtok. . .

Next

/
Thumbnails
Contents