Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-06 / 244. szám
Ki lehet szépségkirálynő? Ady Lédáját - már bocsánat érte - így utólag nem mondanám valamiféle különleges szépségnek. De Magyarország első szépségklrálynője, az 1933-ban győztes Lampel Ica sem egy Claudia Schiffer. Változnak a korok és változnak a szépségideálok; másért olvadtak nagyapáink és másért a mai ifjak. De vajon a szakember szerint milyen korunk vonzó asszonya? Szépségversenyek nélkül nincs már valamirevaló szórakoztató rendezvény; a szeptember végi Pécsi napok részeként is a város szépét keresik majd. Ám milyen szempontok alapján? Erről kérdeztük Ékes János fotóművészt, a „Bonton” divat- magazin főszerkesztőjét, aki a szakma nemzetközileg jegyzett egyénisége. Ékes János teamje a „Look of the Year” - az Év arca - hazai versenyen a közelmúltban például a pécsi Bajomi Évám lelt, aki a nemzetközi modellvilágba kapott ezzel belépőt. A főszerkesztő szerint a szépség új fogalom a mai világban, nem kötődik egy ideálhoz - archoz, alakhoz mint annak idején például az amerikai szex-szimbólum Marilyn Monroe-hoz. Sőt, még Madonna sem igazán követendő szépség. Hiszen ahány életstílus és életforma van, annyiféle a szépségideál. Másképpen jelenik meg a vállalkozói világ avagy az alkalmazotti réteg számára. Napjainkban nem az arc vagy az alak teszi a szép nőt. Az iránta való kíváncsiság, vonzalom vagy a felkorbácsolt érzékiség alapja természetesen az ápoltság. De nem elég a fiatalos megjelenés, a szép arc, a test harmóniája. Többre van szükség. Aki napjaink ideálja akar lenni, legyen könnyed és ambiciózus, határozott és célratörő, sugározzon jó kedvet, vidámságot. A ma életérzéseit tükrözze, abból is a vonzót, a követendőt; a testet-lelket melengetőt. S ha van százféle női típus is, ma mindegyik szépségkirálynővé válhat. Csak akarni kell. Kozma F. Ismerjük el: ami szép, az szép ILLUSZTRÁCIÓ: TÓTH L. Leváltott paksi földkiadó földeladók Ma még senki sem tudja, hogy a belterületi tagi résztulajdonok kiadása közül történtek-e törvénytelenségek. Ám a volt földkiadó bizottság két tagját, a Dunamenti Szövetkezet vezetőit rendkívüli közgyűlésen leváltották. A termelési elnökhelyettes és a felügyelőbizottság elnöke kényszerült távozni most - a jogtanácsos pedig korábban - hivatalából. Történt, hogy a város az ürgemezei strand nagyobbí- tására földet vásárolt, közel húszmillió forintért. A terület a Dunamenti Szövetkezeté, majd a tagi résztulajdon-kiadás után az előbb említett három felső vezetőé volt, akik egyébként a földkiadó bizottság tagjaiként dolgoztak. A vád az ellenük, hogy maguk felé hajlott a kezük. Tudták, hogy a város az Ürgemezőn vásárolni akar, így maguknak a megvásárolandó területet jelölték ki, amit idén tavasszal borsos áron értékesítettek. A szövetkezet igazgatóságának elnöke, Száraz István a rendkívüli közgyűlésen azt állította - s ezt elfogadta a tagság is -, hogy eredetileg ez a terület nem is szerepelt a földalapban. A hármak természetesen azt mondják, hogy az a föld senkinek sem kellett előtte, s ők nem tudtak arról, hogy a város ott építkezni akar. A volt jogtanácsos pedig azt állítja, hogy őt korábban az elnök bosszúból távolította el állásából. Az ügy egyébként nem lesz rövid, mivel a szövetkezet feljelentette a volt földkiadókat, a jogtanácsos pedig munkaügyi bírósághoz fordult. Egy mindenesetre biztos: a földet a város megvette, és a volt földkiadók adták el, milliókat téve zsebre. Hazafi József A postás kutya Felsőegerszegen két kutya futár- és postai szolgálatot teljesít a falubeli porta és a présház közti három kilométeres úton. Az egyik még kissé lassú amikor újságot, írásos üzenetet, sőt aprópénzt is visz a nyakában - becsomagolva. Teljesítményük gazdájuk, Kati néni számára így Is nagy öröm. sosem csenget HÍRCSOKOR A tánc az örök szerelmük. Az idén tizenöt éves fennállását ünneplő SZIGÓ Társastánc Klub ma délután négy órakor nemzetközi jubileumi gálát rendez Szigetváron, a gimnázium tornacsarnokában. A meghívott díszvendég Arnold Mihály, a VPOP országos parancsnoka. (Id) Rendőrségi közlemény. A Dombóvári Rendőrkapitányság nyomozást folytat két ismeretlen ellen, akik nyáron Dombóvár-Guna- rasfürdő területén több nyaralóba betörtek, s főként elektronikai holmikat, valamint valutát loptak. Kérik azok jelentkezését a 74/465-300-as telefonszámon, akik információt tudnak adni a 20-25 év közötti, 170 és 175 cm magas férfiakról. Egyikük rendszerint fehér pólót és piszkosszürke szabadidőalsót viselt, a másik gyanúsított pedig sötétkék pólót, fekete selyem szabadidőalsóval. Gothár Józsefné magányosan él, néha meglátogatja Pécsről a leánya, Jolika, aki ilyenkor a szőlőhegyen dolgozik. A kutyusok ekkor teljesítik a futárszolgálati feladatukat. Amikor látogatást tettünk a portán, a háziakkal alig tudtunk szót váltani, mert a kedvencek: Csöpike és Fickó mindig elvárták, hogy velük foglalkozzanak. Egyet vakkan- tottak, lehajtották a fejüket, aprót kapartak, jelezve, hogy itt ők a legfontosabb lények. Megtehetik, még akkor is, ha fél évtized alatt sajátították el a küldönci teendőket. Ahányszor sikerült egy gyakorlat, és a hegybe kikutyagoltak, majd onnan vissza- caplattak, jutalmul nem kockacukrot kaptak, hanem megsimogatták és hosszasan dicsérték őket. A törődést azóta is igénylik, és elszomorodnak, ha betanítójuk épp beteg vagy megviselt. Minden hegyi küldetés teljesítése után lábhoz bújnak, ölbe ugranak, pacsit és puszit adnak, és elég nekik a becézés. Tőlem és fotós kollégámtól mindvégig tartottak, keserves unszolásra néztek csak a lencsébe. Hol az égnek vetették, hol a földnek szegezték a fejüket. - Elvárják, hogy beszéljek hozzájuk, méghozzá hangosan - mondta a háziasszony. - Kérhetek, parancsolhatok, de most ez a fényképészkedés összezavarta őket. Sose voltak ennyire szégyenlősek és gátlásosak. Hirtelen feltűnik hét cica, tisztes távolban. Felsorakoznak, mint a testőrök, morcosak. Nem a kutyáktól, hanem tőlünk tartanak. Túró, Pöty- työs, Pötyi, Kormi, Picur, Panna, Szerénke kerülik az idegeneket, főként a férfiakat. Pedig mindegyik érti, ha nevén szólítják, de csak a gazdájuknak engedelmeskednek. Egyszerre esznek, a kézből is fogyasztanak elesé- get, és eközben sose marakodnak: - Ha mégis, akkor elég, ha nézek, csóválom a fejem, dünnyögök felemelt mutatóujjal, máris helyre áll a rend. Akár a jól nevelt gyerekek. Mókásak is a csodaebek, hiszen reggel pontban hétkor farkukkal verdesik a konyhaajtót, hogy ébresszék a lakókat. Aztán ők még visszabújnak kis házukba, szunyókálni. Megvárják, míg reggelihez szólítják őket. Csuti J. ____________Rádió mellett______________________ Fa lfirka - grillcsirkével A napi buszozások alkalmával az ember unalmas perceket él át, nézegetni lehet persze, belebámulni a testközelben kapaszkodó utastársam arcába, századszor elolvasni az ablakra ragasztott reklámszöveget, rálátni a busz mellett elmaradó öreg házak ablakaira, napszítta függönyeire, kopott kapukra. Már megszoktam a legrafináltabb cégfeliratot is, amely egy kis sarokház boltjának bejárata fölött olvasható: „Irregulátor”. Ez egy üzlet. Valamit árusítanak, csak nem tudom, mit. Gondolom: irregulátort. Bemegy a vevő és kér egyet... igen, az árcímkét tessék levenni róla, mert ajándéknak lesz ... ha lehet becsomagolni, nagyon hálás lennék ... Fizet, ennyi meg ennyi, plusz áfa, az annyi mint ... Viszlát! Ha kimérve árusítják, elég kétszer másfél kiló, a hűtőben eláll egy ideig. Az is lehet, hogy valami pia. Palackozva és kimérve is, „utcán át!” De soha nem derül ki számomra, hogy mi az irregulátor. Kolléganőm mondta: „Tusfürdő. Meg sampon.” Másik kolléganőm föltárcsázza a lakását, lányát kéri, ott van a fürdőszobában egy flakon hajbalzsam, mond csak be a nevét. Ez sem az. Szobatársam - jó öreg Pali szerkesztő - derűs arccal mondja: „Talán irrigátor, nem? Azt ismerem ...” Híres horgászbajnok barátom már hallott róla: „Ez valami új - azt hiszem amerikai - csali a halaknak.” Aztán elbizonytalanodik. Mégsem az. Pedig egyszerű: nem kéne felszállnom a buszra, megyek egy megállót gyalog, be a boltba, kideríteni a titkot. De hát egészséges életmód ide vagy oda, a jó fene, aki gyalogol. Sok esztendővel ezelőtt Pécsett több házfalon olvashattuk a festékszóróval írt szöveget: „Szombaton a szabadtérin fellépnek a csirkedarálók...” „Gyertek..!!!” Ellenzéki szöveg: „Kifelé a csirkegyilkosokkal. ..!” Mesélték, hogy a gitáregyüttes - a hatás kedvéért, hogy a csápoló és őrjöngő tinik jól érezzék magukat a koncerten - a nyílt színen egy élő csirkét ledaráltak húsdarálón. Most a hét egyik reggelén a tévében megjelentek a fiúk, kissé már ősz hajjal-bajusszal, élükön Nagy Feróval, és a riporter kérdésére hangosan hahotáztak: „Soha nem daráltunk csirkét, de az országos hírről annak idején mi is hallottunk.” A franciák kiadtak falfirkákból egy gyűjteményt, a magyarra fordított szemelvényeket én is olvastam hazai folyóiratban. Épületes volt. Egy vadmagyar folklorista azt vallotta, hogy a falfirka tulajdonképpen a városi nép által költött „népdal-sűrítmény”, huszadik századunk urbánus tükre. „Meg kell becsülnünk!” - tette hozzá. Bizony. Az Ifjúság úti bérház tűzfalára óriási betűkkel fújták fel sprével: „Mikkamakkka.” Mit jelent ez? - kérdi tőlem az ABC-ből hazafele, házunk egyik tini-lánya. „Nem tudod?” - kérdem méltatlankodva. „Nem!” Magyarázom neki, a Kossuth-díjas meseírónk, Lázár Ervin egyik kedves alakja. „Maga ismerte az írót?” Fölényesen válaszoltam: „Hát persze! Egyszer együtt léptem be vele a Kossuth utcai nagy-Csemegébe!” A kis lányka kétkedve és irigykedve kullogott velem hazafele. Amikor a közelmúltban - belőlem is sajnálatot kiváltva - égett a pécsi Fema, napok múlva kimentem megnézni, mi maradt ebből a kereskedelmi objektumból. Elszomorító volt az összeolvadt üvegkupola, a butikok elpusztult sora, ám vigasztalásképpen az ABC élelmiszer-osztályát nem érte kár. A bejáratnál lógott egy kartonpapír: „Grillcsirke kapható!” Azt elhiszem.
