Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-05 / 243. szám
1998. szeptember 5., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Nem a földön lépegetnek Néhány fiatal nagyon szeretett táncolni. Akadt egy lelkes fiatalember is, aki tanította őket. Tizenöt éve kezdték, ma már nemzetközi hírük van. E hét végén külföldi vendégeikkel együtt ünnepelnek. SZIGETVÁR- Nem, a törzsnek nem szabad mozognia - rázza a fejét Kap- ronczai József (képünkön) - ezeket az elegáns mozdulatokat csak a nagyon profi táncosok engedhetik meg maguknak, kezdőknek nem tanítjuk. Tanár lévén nem is elégszik meg azzal, hogy csak elmagyarázza, miről van szó, felpattan és be is mutatja. Fekvő „s” betűt rajzol a derekával villámgyorsan. Az ember képzeletben rögtön frakkban látja. Viselte jó- néhányszor. Pedig amikor 14 éves fejjel először lépte át a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ küszöbét, aligha hitte, hogy ő egyszer versenytáncos lesz, mi több, másokat fog tanítani. Egy évtizeddel később ugyanezt kérdezte ő is több szigetvári fiataltól, akik tánciskolába jártak, így kezdődött a szigetvári SZIGÓ Társastánc Klub története, amely egybeforrt Kap- ronczai József nevével. Az egykori bányaipari technikus minden szabadidejét táncolásra és tánctanításra fordította.-Ebből az időből gyökerezik a nevünk, a SZIGÓ - emlékezett. - Váradi Karcsi barátom próbált nekünk segíteni. A cipőgyárban dolgozott, amely akkor már a SZIGÓ nevet viselte. Támogatás gyanánt cipőket kaptunk tőlük, jó műanyag talpú lábbeliket, amelyekben járni lehetett, de táncolni nem, ám mi nem ezt néztük. Sokkal fontosabb volt, hogy segíteni akart, s a gyár példája nyomán egyre több támogatóra találtunk. Először hazai versenyekre jártak, aztán gondoltak egy nagyot és itthon nemzetközi versenyt hirdettek. Jöttek a párok a környező országokból és a viszont meghívás sem maradt el. Két éve szövetkeztek barcsi és szentlőrinci táncosokkal együtt, azóta ADRIA-SZIGÓ Táncegyesületként szerepelnek s közös tánctábort rendeznek. Igaz, nem itthon, hanem Zala- szántón. A hévíziek mindig meghívják őket a Tündérrózsa fesztiváljukra.- Páratlan élmény együtt dolgozni ezekkel a fiatalokkal - állítja a ma már őszülő hajú tánctanár. - A tanulás, a nyelvtudás, legalább olyan fontos nekik, mint a tánc. Mások a lehetőségeik, s többet is akarnak, mint mi! T. É. Táncversenyeken is jó eredménnyel indulnak Az utolsó ormánsági szövőasszony Már csak ritkán tud a szövőszéke mellé ülni fotó: wéber tamás Magyarul magyarán Vonzatok Új évad előtt a Bóbita A pécsi Bóbita Bábszínház szeptember 27-én, vasárnap 11 órakor Petőfi klasszikus örökzöldjével, a közkedvelt „János vitéz” bemutatásával nyitja előadásainak sorát. Formabontás helyett igyekeznek híven visszaadni Petőfi szellemét, és nagy érdeklődés előzi meg a pécsi „Arco”-trió fellépését is, amely a műhöz élőzenét játszik. Szeptember 29-én 10 órakor a közelmúltban megalakult pécsi Titiri színpad, Rozs Tamás és Bartal Kis Rita lép fel a „Piroska és a farkas”, valamint a Jancsi és Juliska” előadásával a Bóbita kamaratermében. A felújított terem befogadó színpad lesz az új évadban. A második jelentősebb bemutató november 25-én lesz, ahol a közönség „A medve és a szántóvető” című tárgyanimációs összeállítást láthatja, amely bolgár népmeséket gyűjt csokorba. A harmadik, s egyben az évad utolsó bemutatójára február 7-én kerül sor, s ez a „Sárkányölő Szent Miklós” előadása lesz. Október 5-én ismét indul a Bóbita Színház animációs színpada, amelyre 17-30 éves fiatalok jelentkezését várják. Budapesten jövőre ismét lesz bábszínész szak a főiskolán, ezért az animációs színpad igény szerint ennek a felvételijére is felkészítik mindazokat, akik a hivatás iránt komolyan érdeklődnek. B. R. Zömök, erőteljes asszonynak látszik Soós Pálné most, hetvenöt évesen is. Csak később árulja el, hogy köldöksérvvel operálták. „Állandóan oda kell hajulni a hasalófára.” Az ereje is fogy - mondja. Orvoshoz jár. Margitka néni csendes mosollyal simítja ki elém szőtteseit a télikonyha asztalán. A szaporcai asszonyt nem sokan láthatták a szövőszéknél. Magányos mesterséggé vált. Azt is csak elképzelni lehet, hogyan görnyedt a ma már 120 éves, kőrisből készült mechanika fölé tízéves korában. És hogyan váltotta fel az édesanyját a négy lánytestvér közül igazán csak ő. Azt is nehezen képzelheti el az avatatlan, hogy nehéz karjaival, amikkel telt zsákokat lódított a vállára fiatalasszony korában, és bőgős kezeivel, melyekkel majd tíz évig teheneket fejt a Majlát- pusztai Állami Gazdaság telepén, miként is lehet a vetélőt forgatni, a szálakat kihúzni, egymáson átfűzni? És Margitka néni szeme hogyan „látja bele” azt a sok csodás mintát a húrként feszülő szálakba a dioptriás szemüveg mögül? Hogy Ormánság utolsó szövőasszonya késve, most augusztus 20-a alkalmával kapta meg a „Népművészet Mestere” kitüntető címet, azon eltűnődhetünk. Mindenesetre a címet már elnyert szászvári Bálint Petemével és a zengővárkonyi Tó'ttös Sándorral együtt egy kihaló mesterség utolsó, művészi erejű képviselője.-Nézze, ez a macskanyo- mos, emez a darázslépes selymes. Ez azsúros. A tövisrózsás piros az újabbak közül való. - Sűrű szövésű, tömött abroszok, konyhakendők vetnek hullámot Margit néni kezében. - Ha a két vastag szál közt üresen hagyjuk a bordát az a belezna. Az igés- ben a sárgás pamuk meg a len váltják egymást. De mindent számolni kell, hogy a minták kijöjjenek. Négyrétegű anyagok mind, 16-18 nyüsttel lehet kialakítani. Mi úgy mondjuk, a 18-as bordára 9 húsz fér. S hogy a gyönyörű munkáknak mi az áruk, lehet-e velük keresni, arra elmosolyodik.- Lassan halad ez. Óránként ha tíz centit. A gyűrűs gyorsabb. Nem lehet rajta keresni, hanem csak szeretni... A fejős, a munka után is ahogy hazajöttem, nekiültem és csináltam, amíg rá nem buktam.- Édesanyámtól tanultam, de ez akkor még nem volt mesterség. Majdnem minden háznál volt szövőszék. Ruhát, gatyát - mindent magunk szőttünk. A lepedőt vastagabból, de a legvastagabb a zsák volt kender- kócból. Én még rozmaringmintát is raktam rá. A cséplőgép alá meg erős vásznat, lazs- nakot terítettünk. A halálos lepedő mindig tiszta fehér volt.- Ezt a díszeset nem sokan tudták. Édesanyámhoz is jöttek, „szedje” fel, mert a mintakészítéshez már nem értettek. A háború után jött a gépi szövés, sokan elégették a szövőszéket, jó, ha Szaporcán még kettőt találni ezen a négyen kívül. Húsz éve még előadást tartottam a kézi szövésről, de olyan, aki elmélyült volna ebben, nem akadt. B. R. A hivatásos beszélők és írók is feledni látszanak, vagy nem is tudják azt az alapszabályt, hogy a szöveg, a beszédmű nem találomra egymás mellé sorolt szavakból, hanem két vagy több szóból alkotott alkalmi, illetve állandósult kapcsolatból, szerkezetből áll. Ezek a vonzatok.. A modem nyelvtanítás vezérlő elve is ez. Vonzatközpontú nyelvtanulásnak - nyelvtanításnak nevezik. Sokan vétenek ellene. „így aztán azok, akiknek valamilyen lelkiismereti problémájuk lehetett volna ebben az ügyben, az egészre spon- gyát iparkodtak borítani” - olvasható az elmarasztaló vélemény. A közismert spongy át rá! járhatott az író eszében. Akkor szokták mondani, ha valamilyen kényes ügyet nagyvonalúan kívánnak elintézni. Jelentése: felejtsük el, ne foglalkozzunk tovább vele! Helyesen így lett volna: fátylat borít vagy vet rá. A spongya közismert jelentése: törlő eszköz, szivacs, amely- lyel a táblára írt szöveget eltávolítják. A hatalom gyakorlóinak szánt tanács: „Inkább dolgozzon a kormány saját ízlése szerint azzal a tudattal, hogy a ciklus leteltével üthet az igazság pillanata” - Üt valaminek az órája, azt jelenti szóképpel szólva, hogy valaminek itt az ideje. Ez is hallható: ütött a végsó' órája, egyszerűen szókép nélkül: meghalt. Az igazság pillanata sem valóságosan, sem átvitt értelemben nem üt. (Vö. A tavasz 17 pillanata c. filmsorozattal!) „Az az ár, amit a kormányzó kifizetett érte, . . . annyi volt, amennyit az abesszin rabnő nyomott a latban” - Az író fölcserélte a konkrét jelentést a képessel, így helyes: valaki vagy valami súlyosan esik (a) latba, azaz nagyon fontos. Ebben a szövegben viszont a rabnő testsúlyának megfelelő aranyat jelent. Ezzel függ össze a latol, fontol szavunk mint a lat, font régi súlymértékkel való mérés képes értelemben. Mai változatuk a mérlegel. Képzavar a javából a következő nyilatkozat: „A terhek megosztásakor bíztunk abban, hogy a békát nemcsak a szakszervezeteknek kell lenyelniük, legalább egy combot a munkáltatók is kapnak.” A békát lenyelni képes kifejezés azt jelenti, hogy a sorsunkat hátrányosan befolyásoló döntést, határozatot tudomásul vesszük. Gyakran előfordul, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor a béka teljes egészében megakad a torkunkon, és fulladást is okozhat, vagy ha lecsúszik is nagy keservesen, nem tudjuk megemészteni. A békacomb viszont a valóságban ínyenc falat, amit a mondóka szerint az elsőnek érkező nagy élvezettel ropogtat, a késedelmesnek viszont az egészből csak a füle jut. Egyszóval: a különböző jelentéssíkokat legalább egy mondaton belül célszerű elkülöníteni egymástól. Különben teljes lesz a (kép)zavar. Rónai Béla Kulturális Ajánlatok Az Ifjúsági Ház programjaiból. Gazdag kínálattal várja a pécsi Ifjúsági Ház a közönségét a nyári szünet után. A legközelebbi programra 13-án kerül sor, amikor 10 és 15 óra között Az ózon világnapja alkalmából filmvetítések, előadások lesznek, felnőtteknek és nagyobb gyermekeknek. A legkisebbeknek játszóházat, rajzversenyt szerveznek. (ly) Csepürágók hétvégéje. Ismert színművészekkel lehet fény- képezkedni azon az óbudai színészkameválon, melyet Csepü- rágó fesztivál néven rendeznek szeptember 12-én és 13-án, de emellett lesz bábszínház, zenés színházi előadás, koncert, táncház is. A tér egyik pontján a színészek főzőtudományukat mutatják be, máshol sanzonokat énekelnek, sportversenyeken küzdenek, vagy éppen verset mondanak egyetlen nézőnek. (ly) Tárlat. A Pécsi Ifjú Művészek Egyesületének nyílik kiállítása szeptember 8-án 18 órakor a Nevelők Háza Gebauer Galériájában Pécsett. Botos Klára, Erdő Klára és Zseni Andrea munkái elé dr. Aknai Tamás művészettörténész mond bevezetőt, (ly) Irodalmi kávézó. A pécsi Lenau-házban szeptember 11-én 15 órától németül író alkotók találkoznak, 17 órakor pedig Sziebert Ferenc görcsönydobokai szerző „Unzuverlässig?” című kötetét mutatják be. A műhely 12-én 9-kor folytatódik. (ly) A titokzatos magyar nyelv Az elmúlt héten a magyar mondatok nyelvtani szerkezete volt a témája annak a nemzetközi kongresszusnak, melyet angol nyelven tartottak a Pécsi Akadémiai Bizottság Jurisich úti székházában. A résztvevők közül Pléh Csaba pszichológust kértük arra, foglalja össze röviden a találkozó jelentőségét.- Ez a pécsi kongresszus Bloomington, Szeged és Amszterdam után a negyedik volt a találkozók sorában, amely a nyelvünkkel foglalkozik.-A magyar más nyelveknél jobban idomul a görög idó'mér- tékhez, a magán- és mássalhangzók arányát tekintve temperamentuma a franciákéhoz hasonlítható. Szigetnyelvként kicsit egzotikus.- Megkérdezhetné azt is, hogy a kongresszus nyelve miért angol. Ugyanis az utóbbi húsz évben a magyar nyelv a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Egyik oka ennek az agglutináció - tehát a toldalékolás módja, a másik a szórendünk és általában nyelvünk finomsága, hajlékonysága. Ez a hajlékonyság a nagy indoeurópai nyelvekből hiányzik, de - ebből a szempontból - hasonló a finn, a török nyelv vagy számos indián nyelv is. Az érdeklődés következményeként ma már elég sokan tanulnak magyarul vagy már beszélik is, így jobban bekerül a nemzetközi vérkeringésbe. És egy ilyen elméleti konferencia azért köszönhető annak is, hogy a magyar nyelvészek felkészültsége igen jó.- Tulajdonképpen mivel foglalkoznak ezek az elemzések?- Ezen a konferencián magának a nyelvnek a szerkezetére irányulnak. Számos előadás hangzik el kisgyerek nyelvéről is, például mikor ismeri fel az ige és igekötő különbségét egyéni nyelvfejlődése során. Jómagam az ELTE Általános Pszichológiai Tanszékén tanítok. Pszicholingvisztikával foglalkozom, azon belül a gyermeki gondolkodás éis a nyelv kialakulását kutatom. Például azt, hogy előbb létezik-e a nyelvi rendszer amikor megtapasztalunk valamit a valóságban, vagy fordítva. Máshogyan sajátítja el a nyelvet egy kisgyerek és máshogyan egy húszéves - az elemzések a magyar oktatásához is adalékokat adnak. De más nyelvekéhez is, hiszen a magyarság „nyelvközi” helyzetben van - egyharmada kétnyelvű világban él. B. R. i 1, 4
