Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-24 / 262. szám

14 DUnántúli Napló Gyerekekről - Felnőtteknek Is 1998. szeptember 24., csütörtök Szövegelő Remek választás. Kilenc­éves unokahúgom parfümöt hozott ajándékba. - Ez az egyik kedvencem - mondtam neki. - Honnan tudtad, hogy melyiket válaszd? - Az eladó bácsi segített - felelte. - Biz­tos megkérdezte, milyen va­gyok, hány éves vagyok. - Dehogy. Azt kérdezte, mennyi pénzem van. Csak testvériesen. Mindig csodáltam nővéremet, Zsu­zsát az önzetlenségéért. Négyéves korában fogott két banánt, és azt mondta: - Itt van két banán, az egyik a tiéd, a legnagyobb pedig az enyém. Ez Is kártyajáték!. Csa­ládi vacsora közben ötéves unokahűgom, Mónika oda- állt elém egy pakli kártyá­val. - Megkevernéd nekem? - Szívesen - bólintottam. - Mit fogsz játszani? - Kár­tyavárat építek. Szófogadó gyermek. Ta­más unokaöcsém hazahozta első osztályképét és megmu­tatta az édesanyjának. - To­mikám, hát nem megmond­tam, hogy vedd le a dzseki­det, mielőtt fényképeznek benneteket? - zúgolódott a mama. - És még csak nem is mosolyogtál. Sőt úgy fest, épp mondtál valamit, amikor a kép készült. - Igen mama - felelte Tomi. - Épp azt mond­tam, hogy az anyukám a lel- kemre kötötte, vegyem le a dzsekimet fényképezés előtt. Bölcs előrelátás. Egy este vacsora közben a család azt vitatta meg, kire háruljon a mosogatás feladata. - Ha fel­növök, én biztos, ami biztos, veszek mosogatógépet - je­gyezte meg nyolcéves fiúnk —, hátha a feleségemnek meg nekem nem lesz gyerekünk. Hátrányos helyzet. Egy időben apám börtönlelkész volt, anyám pedig önkéntes munkát végzett egy jóté­konysági szervezetnek, mely egy zárdában tartotta összejöveteleit. Egyszer, amikor a szüleim éppen dolgoztak, csöngött a tele­fon. Öcsém vette fel, és kö­zölte: - Egyedül vagyunk. A papa a börtönben van, a mama meg a zárdába ment. Iskola tantermek nélkül Váratlan, mondhatni megoldhatatlannak tűnő helyzet elé ke­rült a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont a szeptemberi isko­lakezdéskor. Az önkormányzattól július elsején visszakapott Papnövelde utcai épületrészük felújítása nem fejeződött be és csak október első felére kerül átadható állapotba. így a hiányzó 18 tanterem nélkül kellett elkezdeni a tanítást. PÉCS- A legkézenfekvőbb megoldás azt lett volna, ha később kezdjük el magát az iskolaévet. De ezt az ötletet azonnal elvetettük, hiszen akkor később jelentkeznének problémák. Tanítási napokat vesztünk, hét végén is lenne ta­nítás, és egy hónappal tovább tartana a tanév, amit amúgy is meghosszabbítottak - mondja Uzsalyné Pécsi Rita igazgató. A felújítók nem ígértek idő­pontot az átadásra, de úgy tűnt és mindenki reménykedett, hogy elkészülnek szeptem­berre. Azonban váratlan munkák is adódtak. Nem számítottak arra, hogy néhol még a vezetékeket és a vizesblokkokat is ki kell cserélni. Vagyis egy öreg, tönk­rement épületet kell rendbe hozni. Másrészt egyes helyeken freskók kerültek napvilágra, restaurálásuk, elhelyezésük szintén sok időt vett igénybe. Nem lehetett arról szó, hogy ezeket a munkákat összecsap­ják, vagy esetleg az előírásokat figyelembe sem veszik, hiszen az épület műemlék jellege ezt nem engedné meg. Ezért dön­töttek úgy, ha már egyszer el­kezdték a felújítást, akkor azt nemhogy érdemes, hanem ren­desen és alaposan kell megcsi­nálni. Igen ám, de elérkezett a szep­tember, és villámgyorsan meg­oldást kellett találni, hogyan le­hetne elkezdeni a tanítást. Pe­dagógusok, szülők fogtak ösz- sze, és kidolgozták az elkövet­kezendő egy hónapra a négy al­sótagozat, a nyolcosztályos amúgy is elszokott nebulók hasznosnak érezték ezt az elő­készítést. A második héttől a felsőtagozatosok erdei iskolába jártak Cserkútra, ahol főleg a szabadban folytak a környezet­ismeret és biológiaórák. A rossz idő miatt azonban ezt nem lehetett folytatni. Jelenleg az iskola Hunyadi úti épületében minden létező Mindenki megtalálta a helyét a Hunyadi úti épületben gimnázium, a zeneiskola és a napközi órarendjét, programját. Külön gondot jelentett az osz­tott óráknak (mint pl. a nyelv, technika és testnevelésóra) he­lyet találni, hiszen ilyenkor az osztályok két csoportra oszla­nak, így még több helyre van szükség. És megszólalt az első becsengetés. Augusztus utolsó hetében minden tanár tanulásmódszer­tani továbbképzésen vett részt, és az első héten ezt a tudásukat adták tovább a gyerekeknek. A vakáció idején a tanulástól helyen folyik a tanítás: az ebéd­lőben és az igazgató irodájában is. A nyolcadikosok a Csont- váry Múzeum négy dísztermé­ben tanulnak. Nincs rendetlen­ség. Tanárok, diákok egyaránt vándorolnak és cipekednek. De helytállnak, és alkalmazkodnak a rendkívüli helyzethez. Pécsi Rita úgy véli: kellenek a jó körülmények, de egy össze­tartó tanári testület képes arra, hogy a jobb megoldás remé­nyében vállalja a nehézségeket. Ha jó az irány, a cél, érdemes többet tenni érte. Beleérezni a lelkivilágába Meglepő, mennyi minden­hez ért a mai ember, akár falun, akár városon. Az au­tószereléstől az atomszerke­zetig alig van olyan kérdés, amihez ne tudna hozzá­szólni. Csak éppen gyerme­künkhöz értünk elszomorí- tóan keveset. Akkor nem hökkennénk meg ettől a kérdéstől: kicsoda a gyer­mek? Kicsoda? Megszüle­tett és van! Nem elég ez? Nem! Sorozatunkban erre a kérdésre igyekszünk vála­szolni. Tudnunk kell azt, hogy a gyermek fejlődésben lévő ember, nem pedig tökéletlen felnőtt. Legyen csecsemő, kisgyerek vagy kamasz, min­dig ember, és nem kényünkre, kedvünkre kiszolgáltatott tár­gyi tulajdon, „amivel” azt csinálhatunk, amit akarunk. Ugyanakkor a gyermek: gyermek. Sőt mindig másféle, korának, fejlődésének megfe­lelően. Még soha nem volt felnőtt, de mi már voltunk gyerekek, ezért nekünk kell beleéreznünk magunkat gyermekünk lelkivilágába. Elég, ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunk félel­mére, fájdalmaira, aprócska örömeire. Csak így - és csak mi lehetünk megértők. Ez ta­lán majd évtizedek múlva rezdül vissza, amikor gyer­mekeink velünk szemben lesznek megértőek, velünk, öregekkel. A gyermek tehát gyermek, és nem „husikám”, nem is „apukám” vagy „anyukám”. Szülei és ősei sokféle átörök­lést hozó kromoszómáit hor­dozó ember. Merjük nem olyannak látni gyermekünket, amilyen, ha­nem olyannak, akivé lehet. A nevelés terén pedig mindent el kell követnünk, hogy gyermekünk pozitív adottsá­gai kibontakozhassanak. Nem kis mértékben rajtunk, szülő­kön múlik, hogy kibontakoz­nak-e. Nevelésünk célja az legyen, hogy gyermekünk szociálisan kulturált, harmonikus szemé­lyiséggé váljon. De ez nem elég. Váijuk el tőle, hogy:-Tudjon szeretni, mert jó az, ami a szeretetben valósul meg.-Tudjon másokért élni - legyen olyan belső mértéke, amely szabaddá teszi, hogy szolgai módon ne azt tegye, amit „mindenki”, ha az nincs összhangban önmagával.- Tudjon és merjen csodál­kozni ott, ahol mások közöm­bösek.- Gondolkozni akkor, ami­kor a legtöbb ember csak utá­nozza a másikat. ' - Nyitott maradni akkor is minden és mindenki iránt, amikor mások becsukódnak.- Tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, az értékest az értéktelentől. (A dolgok felszínén és tárgy­szerűségén túl lássa meg azok belső lényegét és valódi érté­két, mert minden dolog több mint egy dolog, ahogy min­den élet több, mint egy élet. Egy 100 éves diófa nem csak értékes faanyag, hanem szép­ség, történelem is, vagy éppen egy alatta született irodalmi remekmű tanúja.) Tudjuk, nagy a feszültség e nevelési célok és megvalósítá­suk között. Mégis kell lennie iránynak és célnak, ami az utat mutatja: hová is, merre is?! De nehéz az iskolatáska! Nem csupán egészségtelen a gyermek testsúlyának tizedé­nél súlyosabb iskolatáska, ha­nem akadályozza is a nebulót a szabad mozgásában. A kis­lányok, kisfiúk túlterhelése miatt először rossz testtartás, súlyosabb esetben gerincfer­dülés, járáshiba, lábsérülés alakulhat ki. Orvosok és biztosítási szakértők felhívják a szülők figyelmét arra, hogy az üres iskolatáska se legyen nehe­zebb 1-1,2 kilónál. Felesleges dolgokat (pl. játékot) ne cipel­jen gyerekünk a hátán, kezé­ben. A kisgyereket tilos a sa­ját testtömegének tizedénél nagyobb súllyal terhelni! Könnyítendő a gyerekek fi­zikai megterhelésén - izmai­kat, testüket nem a táskacipe- léssel, hanem tornaórán kell fejleszteni! - a tanítók közöl­jék a szülőkkel, hogy mely könyveket, irkákat, tanszere­ket lehet eleve az iskolában, a padban vagy a szekrényben hagyni. A kisiskolás csak azt hordja, vigye, amire feltétle­nül otthon is szüksége van. Visszatérve a közlekedésre: mind több gyereket személy- gépkocsival visznek szüleik az iskolába. Ne feledkezzék meg a jármű vezetője arról, hogy gyereknek szigorúan a hátsó ülésen a helye, és lehe­tőség szerint ott is kapcsolja be a biztonsági övét. Tudato­sítsuk gyermekeinkben, hogy csak a járda felőli (jobb) olda­lon szállhat ki a járműből. Kü­lönösen óvatosan hajtsanak a gépkocsivezetők a gyermeke­ket szállító buszok útvonalán. Főleg vidéken, falvakban gyerekek tízezrei kerékpáron járnak iskolába. Még a bizton­sággal kerekező lánykát, fiúcs­kát is rendszeresen figyelmez­tetni, oktatni kell a közlekedési szabályokra, különösen a balra kanyarodás veszélyeire, a féktá­volság megtartására. A felnőtt dolga legyen, hogy naponta el­lenőrizze a bicikli műszaki álla­potát, a világítást is! Lehetőség szerint 10 évesnél kisebb gyerek ne jáijon kerékpárral az isko­lába. Ferenczy Europress Bizony bepisil Amire nincs recept: vannak gyerekek, akik már kétévesen szobatiszták, mások még az iskoláskor küszöbén sem. Egy müncheni orvos pontokba szedte az ezzel kapcsolatos jó tanácsokat: 1. A szobatisztaság és a ki­csik idegállapota között szo­ros az összefüggés. Ezért sem szabad őket szidással vagy fenyegetéssel szoktatni. Sőt: minden száraz éjszaka után dicséret jár. 2. Nyáron különösen fon­tos: a gyerekről azonnal húz­zuk le a vizes úszódresszt, nem szabad, hogy megszokja bőrén az állandó nedvességet. Ügyelni kell arra, hogy ne mászkáljon hideg lábbal, és ne igyon jéghideg folyadékot sem. 3. Ha a gyermek már szo­batiszta volt, és egy idő után ismét visszaesik, kérjük ki az orvos tanácsát. 4. Ez esetben is fennáll a lelki indíték. Ilyen lehet a kis­testvér születése, az első nap az óvodában stb. Ilyenkor kü­lönösen türelmesen kell el­járni. 5. Gyakran apró ötletek is segítségünkre lehetnek: he­lyezzük a bilit közvetlenül az ágy mellé, hogy a gyereknek ne kelljen a vécéig menni. Egy-egy kislámpát, esetenként világító játékállatkát tehetünk az éjjeliszekrényre, ez is meg­nyugtató hatású, csökkenti a sötétségtől való félelmet. 6. Ne kínálgassuk a gyere­ket esténként folyadékkal. Ez­zel előidézhető, hogy a gyer­mek éjjel felriad a telítettség érzésétől. Mérgezés 15 perc után A legtöbb gyerek, ha cigarettát vesz a szájába, mindjárt ki is köpi. De nem mindegyikük! - Egy kisebb gyermeknél egyet­len cigaretta vagy három csikk is mérgezést okozhat - mondja dr. Chris Keyes, a Texasi Egye­tem Orvosközpontja toxikoló­giai osztályának vezetője. Már 15 perccel azután, hogy a gyerek lenyelt valamilyen dohányárut, megjelennek a mérgezési tünetek. Bár a gye­rekek többsége a hányást köve­tően jobban lesz, némelyikük­nél súlyos mérgezés alakul ki, mely görcsrohamokat és szív­ritmuszavarokat okoz. Ha a szülőnek tudomására jut, hogy gyermeke dohányárut nyelt, azonnal értesítse a gyermekor­vosi ügyeletet, vagy vigye a gyereket kórházba. Van-e „gyerekbarát” válás? A legtöbben úgy vélik, hogy a válás szörnyű következ­ményekkel jár a gyerekek számára. Abigail Stewart pszichológusnő viszont azt állítja, hogy „sok esetben a házasság maga a katasztrófa”. A pszichológusnő 160 családot vont be a felmérésbe, s hat hó­nappal a válás után, majd egy évvel később beszélgetett ve­lük. A legtöbben 30 és 50 év közöttiek voltak. Abigail Stewart vizsgálódá­sai azt mutatták, hogy a leg­több gyerek képes feldolgozni a válást. Természetesen ők is szomorúak, s időre van szük­ségük ahhoz, hogy megszok­ják az új állapotot. Hat hónappal a válás után öt gyerek közül négy szomorú volt. A fiúk az iskolában adták ki magukból a dühüket, a lá­nyok betegeskedni kezdtek. De már egy évvel később nem lehetett különbséget fölfe­dezni köztük és a „normális” családban élők között. Az elvált szülők gyerekei­nek 15 százalékánál feltűnő ér­zelmi problémák jelentkeztek. Csakhogy a beszélgetések so­rán kiderült, hogy sok gyerek már a válás előtt is küszködött ezekkel a nehézségekkel. Ha a szülők tovább veszekedtek a válás után is, ez még inkább elkeserítette a gyerekeket, mert mindkét civódó fél lojali­tást várt tőlük. De ha jó vi­szonyt alakítanak ki az elvált szülők egymással, akkor a gyerekek könnyebben hozzá­szoknak az új helyzethez. A pszichológusnő azt ta­pasztalta, hogy a legtöbb szülő túl soká kitart a rossz házasság mellett - éppen a gyerek ked­véért. Pedig a változás nem föltétlenül rossz hatású. Ami a láthatást illeti, csak a kisebb, kilenc év alatti gyere­kek számára pozitív, ha gyak­ran, rendszeresen látogatja őket a külön élő édesapjuk. A tizenévesek, különösen a lá­nyok sokkal inkább többre tartják, ha ritkábban, spontá­nabbá találkoznak, nem pedig állandó napokon, állandó órákban. FEB

Next

/
Thumbnails
Contents