Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-24 / 262. szám
14 DUnántúli Napló Gyerekekről - Felnőtteknek Is 1998. szeptember 24., csütörtök Szövegelő Remek választás. Kilencéves unokahúgom parfümöt hozott ajándékba. - Ez az egyik kedvencem - mondtam neki. - Honnan tudtad, hogy melyiket válaszd? - Az eladó bácsi segített - felelte. - Biztos megkérdezte, milyen vagyok, hány éves vagyok. - Dehogy. Azt kérdezte, mennyi pénzem van. Csak testvériesen. Mindig csodáltam nővéremet, Zsuzsát az önzetlenségéért. Négyéves korában fogott két banánt, és azt mondta: - Itt van két banán, az egyik a tiéd, a legnagyobb pedig az enyém. Ez Is kártyajáték!. Családi vacsora közben ötéves unokahűgom, Mónika oda- állt elém egy pakli kártyával. - Megkevernéd nekem? - Szívesen - bólintottam. - Mit fogsz játszani? - Kártyavárat építek. Szófogadó gyermek. Tamás unokaöcsém hazahozta első osztályképét és megmutatta az édesanyjának. - Tomikám, hát nem megmondtam, hogy vedd le a dzsekidet, mielőtt fényképeznek benneteket? - zúgolódott a mama. - És még csak nem is mosolyogtál. Sőt úgy fest, épp mondtál valamit, amikor a kép készült. - Igen mama - felelte Tomi. - Épp azt mondtam, hogy az anyukám a lel- kemre kötötte, vegyem le a dzsekimet fényképezés előtt. Bölcs előrelátás. Egy este vacsora közben a család azt vitatta meg, kire háruljon a mosogatás feladata. - Ha felnövök, én biztos, ami biztos, veszek mosogatógépet - jegyezte meg nyolcéves fiúnk —, hátha a feleségemnek meg nekem nem lesz gyerekünk. Hátrányos helyzet. Egy időben apám börtönlelkész volt, anyám pedig önkéntes munkát végzett egy jótékonysági szervezetnek, mely egy zárdában tartotta összejöveteleit. Egyszer, amikor a szüleim éppen dolgoztak, csöngött a telefon. Öcsém vette fel, és közölte: - Egyedül vagyunk. A papa a börtönben van, a mama meg a zárdába ment. Iskola tantermek nélkül Váratlan, mondhatni megoldhatatlannak tűnő helyzet elé került a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont a szeptemberi iskolakezdéskor. Az önkormányzattól július elsején visszakapott Papnövelde utcai épületrészük felújítása nem fejeződött be és csak október első felére kerül átadható állapotba. így a hiányzó 18 tanterem nélkül kellett elkezdeni a tanítást. PÉCS- A legkézenfekvőbb megoldás azt lett volna, ha később kezdjük el magát az iskolaévet. De ezt az ötletet azonnal elvetettük, hiszen akkor később jelentkeznének problémák. Tanítási napokat vesztünk, hét végén is lenne tanítás, és egy hónappal tovább tartana a tanév, amit amúgy is meghosszabbítottak - mondja Uzsalyné Pécsi Rita igazgató. A felújítók nem ígértek időpontot az átadásra, de úgy tűnt és mindenki reménykedett, hogy elkészülnek szeptemberre. Azonban váratlan munkák is adódtak. Nem számítottak arra, hogy néhol még a vezetékeket és a vizesblokkokat is ki kell cserélni. Vagyis egy öreg, tönkrement épületet kell rendbe hozni. Másrészt egyes helyeken freskók kerültek napvilágra, restaurálásuk, elhelyezésük szintén sok időt vett igénybe. Nem lehetett arról szó, hogy ezeket a munkákat összecsapják, vagy esetleg az előírásokat figyelembe sem veszik, hiszen az épület műemlék jellege ezt nem engedné meg. Ezért döntöttek úgy, ha már egyszer elkezdték a felújítást, akkor azt nemhogy érdemes, hanem rendesen és alaposan kell megcsinálni. Igen ám, de elérkezett a szeptember, és villámgyorsan megoldást kellett találni, hogyan lehetne elkezdeni a tanítást. Pedagógusok, szülők fogtak ösz- sze, és kidolgozták az elkövetkezendő egy hónapra a négy alsótagozat, a nyolcosztályos amúgy is elszokott nebulók hasznosnak érezték ezt az előkészítést. A második héttől a felsőtagozatosok erdei iskolába jártak Cserkútra, ahol főleg a szabadban folytak a környezetismeret és biológiaórák. A rossz idő miatt azonban ezt nem lehetett folytatni. Jelenleg az iskola Hunyadi úti épületében minden létező Mindenki megtalálta a helyét a Hunyadi úti épületben gimnázium, a zeneiskola és a napközi órarendjét, programját. Külön gondot jelentett az osztott óráknak (mint pl. a nyelv, technika és testnevelésóra) helyet találni, hiszen ilyenkor az osztályok két csoportra oszlanak, így még több helyre van szükség. És megszólalt az első becsengetés. Augusztus utolsó hetében minden tanár tanulásmódszertani továbbképzésen vett részt, és az első héten ezt a tudásukat adták tovább a gyerekeknek. A vakáció idején a tanulástól helyen folyik a tanítás: az ebédlőben és az igazgató irodájában is. A nyolcadikosok a Csont- váry Múzeum négy dísztermében tanulnak. Nincs rendetlenség. Tanárok, diákok egyaránt vándorolnak és cipekednek. De helytállnak, és alkalmazkodnak a rendkívüli helyzethez. Pécsi Rita úgy véli: kellenek a jó körülmények, de egy összetartó tanári testület képes arra, hogy a jobb megoldás reményében vállalja a nehézségeket. Ha jó az irány, a cél, érdemes többet tenni érte. Beleérezni a lelkivilágába Meglepő, mennyi mindenhez ért a mai ember, akár falun, akár városon. Az autószereléstől az atomszerkezetig alig van olyan kérdés, amihez ne tudna hozzászólni. Csak éppen gyermekünkhöz értünk elszomorí- tóan keveset. Akkor nem hökkennénk meg ettől a kérdéstől: kicsoda a gyermek? Kicsoda? Megszületett és van! Nem elég ez? Nem! Sorozatunkban erre a kérdésre igyekszünk válaszolni. Tudnunk kell azt, hogy a gyermek fejlődésben lévő ember, nem pedig tökéletlen felnőtt. Legyen csecsemő, kisgyerek vagy kamasz, mindig ember, és nem kényünkre, kedvünkre kiszolgáltatott tárgyi tulajdon, „amivel” azt csinálhatunk, amit akarunk. Ugyanakkor a gyermek: gyermek. Sőt mindig másféle, korának, fejlődésének megfelelően. Még soha nem volt felnőtt, de mi már voltunk gyerekek, ezért nekünk kell beleéreznünk magunkat gyermekünk lelkivilágába. Elég, ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunk félelmére, fájdalmaira, aprócska örömeire. Csak így - és csak mi lehetünk megértők. Ez talán majd évtizedek múlva rezdül vissza, amikor gyermekeink velünk szemben lesznek megértőek, velünk, öregekkel. A gyermek tehát gyermek, és nem „husikám”, nem is „apukám” vagy „anyukám”. Szülei és ősei sokféle átöröklést hozó kromoszómáit hordozó ember. Merjük nem olyannak látni gyermekünket, amilyen, hanem olyannak, akivé lehet. A nevelés terén pedig mindent el kell követnünk, hogy gyermekünk pozitív adottságai kibontakozhassanak. Nem kis mértékben rajtunk, szülőkön múlik, hogy kibontakoznak-e. Nevelésünk célja az legyen, hogy gyermekünk szociálisan kulturált, harmonikus személyiséggé váljon. De ez nem elég. Váijuk el tőle, hogy:-Tudjon szeretni, mert jó az, ami a szeretetben valósul meg.-Tudjon másokért élni - legyen olyan belső mértéke, amely szabaddá teszi, hogy szolgai módon ne azt tegye, amit „mindenki”, ha az nincs összhangban önmagával.- Tudjon és merjen csodálkozni ott, ahol mások közömbösek.- Gondolkozni akkor, amikor a legtöbb ember csak utánozza a másikat. ' - Nyitott maradni akkor is minden és mindenki iránt, amikor mások becsukódnak.- Tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, az értékest az értéktelentől. (A dolgok felszínén és tárgyszerűségén túl lássa meg azok belső lényegét és valódi értékét, mert minden dolog több mint egy dolog, ahogy minden élet több, mint egy élet. Egy 100 éves diófa nem csak értékes faanyag, hanem szépség, történelem is, vagy éppen egy alatta született irodalmi remekmű tanúja.) Tudjuk, nagy a feszültség e nevelési célok és megvalósításuk között. Mégis kell lennie iránynak és célnak, ami az utat mutatja: hová is, merre is?! De nehéz az iskolatáska! Nem csupán egészségtelen a gyermek testsúlyának tizedénél súlyosabb iskolatáska, hanem akadályozza is a nebulót a szabad mozgásában. A kislányok, kisfiúk túlterhelése miatt először rossz testtartás, súlyosabb esetben gerincferdülés, járáshiba, lábsérülés alakulhat ki. Orvosok és biztosítási szakértők felhívják a szülők figyelmét arra, hogy az üres iskolatáska se legyen nehezebb 1-1,2 kilónál. Felesleges dolgokat (pl. játékot) ne cipeljen gyerekünk a hátán, kezében. A kisgyereket tilos a saját testtömegének tizedénél nagyobb súllyal terhelni! Könnyítendő a gyerekek fizikai megterhelésén - izmaikat, testüket nem a táskacipe- léssel, hanem tornaórán kell fejleszteni! - a tanítók közöljék a szülőkkel, hogy mely könyveket, irkákat, tanszereket lehet eleve az iskolában, a padban vagy a szekrényben hagyni. A kisiskolás csak azt hordja, vigye, amire feltétlenül otthon is szüksége van. Visszatérve a közlekedésre: mind több gyereket személy- gépkocsival visznek szüleik az iskolába. Ne feledkezzék meg a jármű vezetője arról, hogy gyereknek szigorúan a hátsó ülésen a helye, és lehetőség szerint ott is kapcsolja be a biztonsági övét. Tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy csak a járda felőli (jobb) oldalon szállhat ki a járműből. Különösen óvatosan hajtsanak a gépkocsivezetők a gyermekeket szállító buszok útvonalán. Főleg vidéken, falvakban gyerekek tízezrei kerékpáron járnak iskolába. Még a biztonsággal kerekező lánykát, fiúcskát is rendszeresen figyelmeztetni, oktatni kell a közlekedési szabályokra, különösen a balra kanyarodás veszélyeire, a féktávolság megtartására. A felnőtt dolga legyen, hogy naponta ellenőrizze a bicikli műszaki állapotát, a világítást is! Lehetőség szerint 10 évesnél kisebb gyerek ne jáijon kerékpárral az iskolába. Ferenczy Europress Bizony bepisil Amire nincs recept: vannak gyerekek, akik már kétévesen szobatiszták, mások még az iskoláskor küszöbén sem. Egy müncheni orvos pontokba szedte az ezzel kapcsolatos jó tanácsokat: 1. A szobatisztaság és a kicsik idegállapota között szoros az összefüggés. Ezért sem szabad őket szidással vagy fenyegetéssel szoktatni. Sőt: minden száraz éjszaka után dicséret jár. 2. Nyáron különösen fontos: a gyerekről azonnal húzzuk le a vizes úszódresszt, nem szabad, hogy megszokja bőrén az állandó nedvességet. Ügyelni kell arra, hogy ne mászkáljon hideg lábbal, és ne igyon jéghideg folyadékot sem. 3. Ha a gyermek már szobatiszta volt, és egy idő után ismét visszaesik, kérjük ki az orvos tanácsát. 4. Ez esetben is fennáll a lelki indíték. Ilyen lehet a kistestvér születése, az első nap az óvodában stb. Ilyenkor különösen türelmesen kell eljárni. 5. Gyakran apró ötletek is segítségünkre lehetnek: helyezzük a bilit közvetlenül az ágy mellé, hogy a gyereknek ne kelljen a vécéig menni. Egy-egy kislámpát, esetenként világító játékállatkát tehetünk az éjjeliszekrényre, ez is megnyugtató hatású, csökkenti a sötétségtől való félelmet. 6. Ne kínálgassuk a gyereket esténként folyadékkal. Ezzel előidézhető, hogy a gyermek éjjel felriad a telítettség érzésétől. Mérgezés 15 perc után A legtöbb gyerek, ha cigarettát vesz a szájába, mindjárt ki is köpi. De nem mindegyikük! - Egy kisebb gyermeknél egyetlen cigaretta vagy három csikk is mérgezést okozhat - mondja dr. Chris Keyes, a Texasi Egyetem Orvosközpontja toxikológiai osztályának vezetője. Már 15 perccel azután, hogy a gyerek lenyelt valamilyen dohányárut, megjelennek a mérgezési tünetek. Bár a gyerekek többsége a hányást követően jobban lesz, némelyiküknél súlyos mérgezés alakul ki, mely görcsrohamokat és szívritmuszavarokat okoz. Ha a szülőnek tudomására jut, hogy gyermeke dohányárut nyelt, azonnal értesítse a gyermekorvosi ügyeletet, vagy vigye a gyereket kórházba. Van-e „gyerekbarát” válás? A legtöbben úgy vélik, hogy a válás szörnyű következményekkel jár a gyerekek számára. Abigail Stewart pszichológusnő viszont azt állítja, hogy „sok esetben a házasság maga a katasztrófa”. A pszichológusnő 160 családot vont be a felmérésbe, s hat hónappal a válás után, majd egy évvel később beszélgetett velük. A legtöbben 30 és 50 év közöttiek voltak. Abigail Stewart vizsgálódásai azt mutatták, hogy a legtöbb gyerek képes feldolgozni a válást. Természetesen ők is szomorúak, s időre van szükségük ahhoz, hogy megszokják az új állapotot. Hat hónappal a válás után öt gyerek közül négy szomorú volt. A fiúk az iskolában adták ki magukból a dühüket, a lányok betegeskedni kezdtek. De már egy évvel később nem lehetett különbséget fölfedezni köztük és a „normális” családban élők között. Az elvált szülők gyerekeinek 15 százalékánál feltűnő érzelmi problémák jelentkeztek. Csakhogy a beszélgetések során kiderült, hogy sok gyerek már a válás előtt is küszködött ezekkel a nehézségekkel. Ha a szülők tovább veszekedtek a válás után is, ez még inkább elkeserítette a gyerekeket, mert mindkét civódó fél lojalitást várt tőlük. De ha jó viszonyt alakítanak ki az elvált szülők egymással, akkor a gyerekek könnyebben hozzászoknak az új helyzethez. A pszichológusnő azt tapasztalta, hogy a legtöbb szülő túl soká kitart a rossz házasság mellett - éppen a gyerek kedvéért. Pedig a változás nem föltétlenül rossz hatású. Ami a láthatást illeti, csak a kisebb, kilenc év alatti gyerekek számára pozitív, ha gyakran, rendszeresen látogatja őket a külön élő édesapjuk. A tizenévesek, különösen a lányok sokkal inkább többre tartják, ha ritkábban, spontánabbá találkoznak, nem pedig állandó napokon, állandó órákban. FEB
