Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-24 / 262. szám
8 Dünántúli Napló Hitélet 1998. szeptember 24., csütörtök Emlékeztető Ünnepel a kórus. Húsz évvel ezelőtt alakult újjá Pécsett a Pi- usz templom énekkara. Ebből az alkalomból a szombaton 18.30- kor kezdődő szentmisén dr. Bán Endrére emlékeznek, aki kezdeményezte a kórus újjá alakulását. Vasárnap fél 10-kor hittanos évnyitó istentisztelet lesz a pécs-kertvárosi református templomban. Szeretettel várják a szülőket és a gyermekeket. Tóth Miklós perui missziós atya szombaton délután 4 órakor vetített képes előadást tart a Szent Ágoston plébánia nagytermében. Aranymiséjét vasárnap este 6 órakor mutatja be az Ágoston téri templomban. Hősök emléktábláját avatja Eilenden szeptember 30-án, szerdán 16.30-kor Mayer Mihály megyés püspök. Vasárnap idősek és betegek miséje lesz a hagyományoknak megfelelően 10 órakor Máriagyűdön. Növekedés és gyógyulás a Szentiélekben. Szeptember 26-án a budapesti sportcsarnokban megrendezésre kerülő VII. országos karizmatikus találkozó zenei vezetésére a pécsi ifjúsági közösséget kérték fel. Vezetőjük: Röhmer Károly. A Katolikus Ifjúsági Iroda átköltözött a püspöki palotába (Pécs, Szent István tér), vezetője, Komáromi László délelőttönként ott várja az érdeklődőket. Telefon: 72/314-224. A Szeretetláng imacsoport tagjai szeptember 26-án éjjel a pécsi Zárda-templomban vir- rasztanak. Ünnep Kemsén. Az elmúlt vasárnap hálaadó istentisztelettel vették birtokukba a hívők az újjávarázsolt kemsei református templomot. Bóka András esperes prédikált. Presbiteri csendes nap kezdődik október 3-án délelőtt 9 órakor Villányban, a helyi református imateremben. Hit és terápia. A Bethánia Rehabilitációs Otthon Alapítvány hétvégi tudományos konferenciáját a máriagyűdi református templomban Peterdi Dániel lelkész, a kuratórium elnöke nyitja meg szombaton délelőtt 10 órakor. A konferencián szó lesz a terápiás otthon eddigi működésének eredményeiről. Egyetemi venisancte. A tanév első pálos miséje szeptember 29-én 19 órakor kezdődik, melyre a pécsi felsőoktatási intézmények is meghívót kaptak. A misét Mayer Mihály megyés püspök celebrálja. Emléktábla a nagy humanistának Janus Pannonius, a költő-püspök élete pályája a Zágráb melletti Medve várban ért véget. Néhai Tóth Istán tanár, nyelvművelő, lapunk egykori munkatársa vetette fel első ízben, hogy e szellemóriásnak ott is illene emléktáblát állítani, a mai zágrábi karmelitakolostor területén, talán éppen a Remetetemplom falán. Álma ebben a hónapban megvalósul. PÉCS-ZÁGRÁB Jóval a rendszerváltás előtt alakult meg Pécsett a Janus Pannonius Társaság, a civil szervezetek sorában az elsők között. A társaság titkára, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának tanára dr. Olasz István lapunk számára elmondta, hogy egy jubileumi megemlékezés-sorozat méltó zárása lesz szeptember 29-én a zágrábi emléktábla-avatás, melyen részt vesz a zágrábi egyházi és városi vezetőkön kívül egy népes pécsi küldöttség, élükön Mayer Mihály megyés püspök, dr. Tóth Sándor, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere. Az emléktábla avatása nemzetközileg is figyelemre méltó esemény; magvas üzenetet hordoz a ma embere számára is. Mint azt Olasz István megfogalmazta: ma, amikor a nyelv és a szülőföld problémája olyan végletes ellentéteket képes produkálni, nem árt emlékezni. Janus Pannonius és humanista kortársai számára a haza a szülőföld fogalmával volt azonos. Talán éppen ezért nem nevezte magát magyarnak, sem horvátnak - mert nevében a Pannóniára tett utalás magát a tájat, a földet jelenti, amelyen született, élt és végül meghalt. A költő-püspöknek nem voltak megosztó szempontjai- ő még őszintén tudott az ember egyetemes fogalmában gondolkodni. Ezt emeli ki majd ünnepi beszédében a pécsi Janus Pannonius Társaság titkára, megfogalmazva, hogy A költő szobra Pécsett a Barbakánban FOTÓ: laufer l. a világot értelmező ember műveltségvágya tette Janust a pannon tájon a filozófiai gondolkodás első jelentős képviselőjévé is. Pécsett az egykori püspökkertben mandulafák között áll Janus Pannonius szobra. A szobrot 1972-ben, halálának 500. évfordulóján állították tiszteletére. Azóta ismét eltelt egy negyed évszázad, s az elmúlt évben ismét rangos, tudományos konferencián eshetett szó a megemlékezések kapcsán a humanista irodalmi hagyományokról. A szervezők úgy gondolták, hogy a megemlékezés akkor lesz csak teljes és valóban méltó mind a magyar, mind a horvát kultúra által számon tartott költő-püspök emlékéhez, ha azt a Pécsett és Baranyában élő horvá- tokkal együtt teszik. (Janus Pannonius apja feltehetőleg horvát kisnemes volt.) Másrészt az évfordulós megemlékezések jól szolgálták Pécs regionális arculatának ügyét a horvát-magyar kapcsolatok tekintetében is, hiszen itt jártak az eszéki és a zágrábi egyetem Janus-kutatói is. Battista Guarino úgy emlékezett meg Janus püspökké szentelésének időszakáról, hogy „bírta az egyházmegyéje híveinek bizalmát”. Nem zárta be kapuit a vendégek előtt, fülét a könyörgők előtt, senkit sem gyalázattal, sem kárral nem illetett, mindenkivel szemben jóindulatú, kegyes, jótékony, szelíd lelkületű volt. Janus Pannonius a pécsi egyházmegye 26. püspöke volt. A magas művészet első európai jelentőségű alakja e térségből, Magyarországról, ugyanakkor küldetéstudattal eljáró lelkipásztor is. A keresztény hit védelmére kért segítséget Mátyás törökellenes harcához, királya főpapi diplomatájaként, követségben a pápánál. A szeptember 29-i zágrábi emléktábla avatási program délelőtt 10 órakor kezdődik. Az ünnepi beszédek után Mayer Mihály megyés püspök (az egyházmegye 84. püspöke) áldja meg elődje emléktábláját, majd sor kerül a két város egyházi és világi vezetőinek találkozójára és konzultációra is. K. F. Levél a szülőknek „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mt 10,14) Iskolai hitoktatóként közel 10 éve próbálom elvezetni a gyermekeket Jézus ismeretére és szeretetére. Szomorú tapasztalatom az, hogy lelkes hittanosaim maradnak el az órákról azért, mert szüleik eltiltják őket a hittanról és a szentmisére járásról. Gyakran még azok a szülők is, akik egyházi házasságot kötöttek és megkereszteltették gyermeküket! Talán elfelejtették az eskető pap előtt tett nyilatkozatukat: „Elfogadom a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságunkat és Krisztusnak, valamint az Ő Egyházának törvényei szerint nevelem őket” Később, mikor gyermekük számára a kereszt- séget kérték, ismét megígérték, hogy biztosítják számára a keresztény nevelést. Létezésének kezdetétől fogva a kisgyermek szüleihez kapcsolódik, gondoskodásukban az Isten gondviselő szere- tete csillan meg. Kicsi kortól kezdve törődniük kell a szülőknek gyermekük vallásos nevelésével, hogy lelkileg is formálódjanak katolikus vallásunk elvei szerint. Szóval és példával tanítsák őket, hogy Krisztus-hívők módjára éljenek. Imádkozzanak mindennap - lehetőleg közösen -, járassák őket hitoktatásra, beszélgessenek el otthon a tanultakról, vasárnapi programjukból pedig ne maradjon ki a szentmise. Az új tanév kezdetén kérek minden jó szándékú szülőt, keresse meg gyermeke számára a megfelelő hittancsoportot - az iskolában vagy a plébániákon -, segítse gyermekét, hogy a keresztségben kapott kegyelem ne sorvadjon el bennük, mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja.” (Mt 16,26) Tihanyi Józsefné, a Székesegyház és a Szent Ágoston Plébánia hitoktatója Egy százalék Az bizony nem sok. Száz emberből egy, száz forintból egy. De ha sok száz ember, meg sok száz forint? Akkor a sok kicsi sokra megy. De nem ment sokra se ez, se az. Tudniillik az egyházaknak felajánlható személyi jövedelemadó egy százaléka. Mert csak felajánlható volt szemben más volt hozzájárulásokkal és tagdíjakkal. Igaz, a tagság „önkéntes" volt, csak a fizetés nem. Az egyháznál viszont (legalább is a reformátusban) a tagság is és a fizetés is önkéntes. Megvallom, engem egy cseppet sem lepett meg a soványka eredmény, hogy ti. milyen kevesen nyilatkoztak adójuk egy százalékáról a történelmi egyházak mellett (talán egy felekezetet kivéve). Okok? A református egyház sohase volt gazdag, de történelmi volt, értve ezalatt hogy a magyarság történetével együtt élt, s ha rövid időre el is hagyta népe sorsát (legjobbjaiban akkor sem), visszatalált az igéhez és a néphez. Ezt pedig nemigen szokták dotálni. A másik ok általánosabb: aminek nem látjuk az értékét, azért nem adunk pénzt. S ez az ok kettéágazik egy össztársadalmi, s egy egyházi tanulsággal: nem látjuk az értékét, mert értéktelennek, ósdinak, nemegyszer államellenesnek kiáltatott ki. Pedig azt már An- csel Éva is megmondotta volt, hogy „értéket nem lehet leváltani és kinevezni”. Nálunk itt Kelettájt mégis ez történt. Hogy mekkora kárral járt, abból vajon levonta-e társadalmunk a tanulságot? Az egyházi tanulság pedig: nem látható az érték, mert nem jól, nem hitelesen képviseljük mi (hogy a saját házam eló'tt sepreges- sek), a református egyház. Értsük pontosan: nem az érték a kérdéses. Az az Isten élő igéje, Jézus Krisztus. Csakhogy a képviselet... Lehetne és kellene sokkal jobban. S ha kevesen is tennék, mondjuk, egy százalékkal többen, akkor annak óriási hatása lenne. A Jó Pásztor ugyanis az egy százalék elveszett juhot ment el keresni, s a betakarított száz magot az egy százalék termette (Lukács 15:4, Máté 13:8). Mert Istennél egy kicsit másként van az egy százalék. Szénási János Mitől családi a Családi Délután? A Pécsi Székesegyház Nagy- családos Egyesülete már ötödik éve rendezi a Sétatéren a Pécsi Napok keretén belül a Családi Délutánt, melyre szeretettel várjuk Pécs kis és nagy családjait szeptember 27-én délután 3 és 6 óra között. Miért szeretünk mi itt együtt lenni a város családjaival? Valljuk, hogy a játék nemcsak szórakoztat, hanem összehoz, nyíltabbá tesz, barátságokat mélyít. A játékos felek mind egyenrangúak és egyenjogúak, legyenek bár fiatalok vagy idősebbek, gazdagok vagy szegényebbek. Ha egy család együtt tud játszani, gyűjtögetheti a közös élményeket, melyek átsegíthetik a nehezebb időszakokon. Ez vonatkozik a városra is, mint egy nagy családra. Elmélyítheti toleranciánkat, szeretetünket egymás iránt. Ezen a délutánon semmit sem lehet pénzért kapni, csak ajándékba. Itt mindenki egyformán jól érezheti magát, aki önfeledten tud játszani, örülni. Mivel ez az öröm nemcsak a gyerekek joga, különösen a családi vetélkedőkben a felnőttekre is számítunk! Nem a megvásárolt dolgok sokasága tesz minket igazán boldoggá, hanem az egymásnak ajándékozott létünk és időnk. A mottónk: „A világ akkor jó, ha otthon vagyunk benne. Ehhez az is kell, hogy embergyűjteményünk legyen. Persze nem albumba ragasztva, hanem életünkben, ismerőseinkben.” Köszönjük azoknak, akik segítik a program megvalósulását. Farkasné Székely Kamilla A jezsuita nevelés Megjelent a jezsuita nevelés korszerűsített alapdokumentumának magyar fordítása „A jezsuita nevelés jellemzői és az ignáci pedagógia” címen. A jezsuiták 68 országban 191 egyetemet és főiskolát, 477 középiskolát, 30 szakközépiskolát, 405 elemit és 98 óvodát, valamint 124 iskolán kívüli nevelőközpontot tartanak fenn. Ezekben 80 247 tanár, tanító és nevelő foglalkozik körülbelül 1 250 000 fiatallal. A tanárok közül csak 8% jézsuita, 92% pedig civil vagy más szerzetes családhoz tartozó nő és férfi. A szerzők művüket mindazoknak ajánlják, akik érdeklődnek az ignáci pedagógia iránt. Ismerni, érteni Mielőtt valami nagy dologba kezdünk, terveket készítünk. A megvalósítás közben magunk is formálódunk, gyarapszanak ismereteink és tapasztalataink. Lassacskán aztán rájövünk, hogy nem mindig valósul meg a kitűzött cél, új erőfeszítéseket kell tennünk elérése érdekében, így az ember élete a feladatok, és a felmerülő nehézségek közötti folyamatos küzdelem. Sokan a törvényeket - ha nem is a mindennapokban - hanem inkább a vallásokban, egyházakban a szabadság megkötésének, akadályának tartják. Pedig ezek csak látszólag korlátozzák szabadságunkat. Sőt éppen hogy azt védik. Minden előírás hátterében van egy pozitív cél, amely az ember érdekeit szolgálja. Ha nem így lenne, rossz lenne a törvény. Érvényessége és hatályossága garantálja az ember méltóságát és értékei megbecsülését. így ad keretet legmélyebb törekvéseinek kibontakozásához. A mai fiatalokra jellemző szeretet- és szabadságigény nem mond ellent a törvénynek, legalábbis nem kell hogy ellent- mondjon. Legtöbbször csak azért szegik meg a törvényeket, mert azok törvények, vagyis előírnak, szabályoznak valamit. ,.Nekem ne írjon elő senki semmit, én szabad akarok lenni!” Pedig nem az a szabadság, ha az ember a jó és a rossz közül a rosszat is választhatja. Hanem az, amikor az ember félretéve érdekeit és önzését a sokszor nehezebben megvalósítható és értelmetlennek tűnő jót tudja és akarja választani. Rozs Szilvia A lovászhetényiek kálváriája A népi vallásosság szép emlékét állították helyre a kitelepített lovászhetényiek támogatásával. Klubot is alakítottak német földön, és elnökül Kungl Henriket választották, aki legutóbbi látogatásakor bemutatta a restaurált kálváriát. A stációk képeit is ő készítette, mint pár éve a két világháború áldozatainak tábláját a templom falára, meg a renovált Szentháromság-szobor galambját - mindezt köszö- nömért, az elhagyott szülőföld iránti szeretetből.- Gazdag, virágzó falu volt valamikor Lovászhetény. Főként állattartással foglalkoztunk. Nem sokat tudtunk a világról - a nácizmusról sem, és annak szervezeteiről, amelyekhez népi németekként sokan csatlakoztunk a faluból. Nagymérvű kitelepítés lett a következménye. Szüléimét azért vitte el a korai halál, mert ők is Lo- vászhe- tényt tekintették a szülőföldjüknek. Jómagam ipart tanultam, és hétvégeken a festészetnek, eredeti szenvedélyemnek hódoltam. Három fiam is követi példámat. Aztán jött a hír, romlik a templomtorony. Akármilyen messze is kerültünk, nem feledjük, hogy ezt a templomot az őseink építették. Itt kereszteltek bennünket. Elhatároztuk, hogy megmentjük a templomot, és összegyűjtöttünk e célra 10 000 márkát. Jómagam egy restaurálásért kapott 5000 márkát is erre szenteltem valamint a rottenburgi székes- egyháztól kért támogatásból 7500-at. Aztán a falubeliek fölállították az 1948 után politikai okokból ledöntött kálvária kőtömbjeit. Egy-egy család készíttetett minden stációt, s azon gót betűkkel ott a család neve, meg a kép aláírása. Teljesen elpusztultak a keresztét képei. Kungl Henrik festette meg valamennyit, és gondoskodott földfestékről, hogy az óvja a romlástól a kőtáblákat.- Visszahonosított magyar állampolgár vagyok. A kárpótlásnál visszaszereztem a régi földjeinket - nekem nem üres szó, hogy szeretem Lovászhe- tényt, a szülőföldemet. G. O. i k k i
