Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-18 / 256. szám

1998. szeptember 18., péntek Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Családtervezés - világszínvonalon Beszélgetés dr. Czeizel Endre orvos-genetikussal Az egyik legismertebb orvos Magyarországon, tőle tanulhat­tunk meg olyan fogalmakat, mint a családtervezés, a terhesség előtti vizsgálat. A közelmúltban Pécsre látogatott egy tudomá­nyos konferenciára, amelynek főelőadójaként a fejlődési rend­ellenességekről beszélt népes orvosközönség előtt. Ismét könyvakció a Duna TV-ben 1995 decemberében ért vé­get a Duna Televízió mind- ezideig legnagyobb szabású jótékonysági akciója a „Könyvet - könyvért Kár­pátaljára” elnevezésű kez­deményezés, melynek kere­tében a Duna Televízió né­zőitől több mint 100 ezer könyvet gyűjtöttek össze. Ezzel az akcióval a leghát­rányosabb helyzetű magyar közösségeknek kívántak se­gíteni, s mintegy 90 iskolát 54 óvodát szereltek fel komplett könyvtárral. A könyveket beküldők között - stílusosan - frissen megjelent könyveket sorsol­tak ki. Ennek az akciónak a sikere adta az alapot egy ha­sonló gyűjtés megszervezé­séhez. Ezúttal a kárpátaljai mű­velődési intézmények mel­lett erdélyi, vajdasági és dél­baranyai (Horvátország) könyvtárak, iskolák könyv- állományának bővítése a cél. Külön hangsúlyt kap két lerombolt dél-baranyai falu, Szentlászló és Kórógy most épülő, illetve újjáépülő könyvtárának minél telje­sebb felszerelése. Az elképzelések szerint ezúttal a gyűjtés kétköz- pontú lesz: a Duna Televí­zión kívül Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala is fogadja a könyv­adományokat. Az akció si­keres lebonyolításához je­lentős segítséget ígért a Pro Hungaris Alapítvány, de a munkát támogatja a szegedi Arc Film, az MTV szegedi stúdiója, a Magyar Posta Budapesti Postacsomag Üzeme is. Azokkal a hatá­ron túli szervezetekkel, amelyek fogadják az ado­mányokat és gondoskodnak majd a szétosztásról, a Duna Televízió együttműködési megállapodást köt. Az akció része a Duna Televízió évek óta folyó ka­ritatív munkájának, ame­lyeknek keretében a köny­veken kívül gyógyszerek­kel, orvosi felszerelésekkel segítette a határon túli ma­gyar szervezetek munkáját. Az önzetlen adakozás mel­lett kimondatlan célja e munkának a nézőkkel való kapcsolat elmélyítése. A mostani akció eredménye - reményük szerint - hozzájá­rulhat az előttünk álló Pe- tőfi­év sikeréhez is. A Duna Televízió alel- nöke az akció elindításával és a későbbi koordinálási tevékenységgel dr. Csermák Zoltán kereskedelmi igazga­tót bízta meg. — Ön ma nemzetközileg is is­mert és elismert kutató, orvos­genetikus. De gondolom, gyer­mekkorában még nem arról álmodozott, hogy családterve­zéssel foglalkozik majd.- Lehet, hogy furcsa, de én nagyon sokáig futballista sze­rettem volna lenni, sokak sze­rint nem játszottam rosszul. Apám azonban ragaszkodott hozzá, hogy valami rendes „szakmát” is kitanuljak, így let­tem orvos.- S miként lett genetikus, hi­szen erről a tudományágról ko­rábban vajmi keveset lehetett hallani.-Az egye­temen 1959- ben nőgyó­gyászként vé­geztem. Ak­kor a genetika- szovjet nyomásra - még bűnös és üldözendő tu­dománynak számított, ezért nem is lehetett ta­nulni. 1965- ben, Hrus­csov idején azonban en­gedélyezték. Engem azon­nal megfo­gott, több ok­ból is. Egy­részt nagy ki­hívásnak számított, en­nek az ágnak nem voltak nagy öregjei ha­zánkban, lehetett újat adni. Másrészt az világos, volt, hogy a divatos tudományágakban - leginkább az anyagiak miatt - nem tudunk versenyezni a nagy országokkal. Ezért kezdtem el kutatni a fejlődési rendellenes­ségeket.- Mégsem a valóban figye­lemreméltó kutatási eredmé­nyei, hanem televíziós szerep­lése miatt lett országosan is­mert. Miként élte meg ezt a si­kert?-Amikor ez a sorozat a té­vében beindult, még csak egy csatorna volt fogható, ráadásul főműsoridőben ment, úgyhogy tényleg sokan nézték. Hirtelen jött a népszerűség, de a lelkem mélyén azért jólesett. Többek között azért is, mert ennek kap­csán ismertem meg olyan em­bereket, mint Illyés Gyula, Ka­rinthy Ferenc vagy éppen Ör­kény István.- Mit szóltak az Ön „ berob­banásához” a kollégák? Nem súgtak össze a háta mögött egy- egy tévéadás után ?- Őszintén kimondva: rühell­tek érte. De volt is valami igaz­ság ebben a szakmai féltékeny­ségben, mert túl gyors és túl könnyű siker volt ez.- A hazai ismertség után nem vágyott világhírre? Az Ön tu­dásával nem lett volna túl ne­héz egyszer kintmaradni, és kül­földön dolgozni, kutatni sokkal több pénzért. . .- Egyszer komolyan meg­fordult a fejemben, hogy hosz- szabb időre az Egyesült Álla­mokba költözzek. 1982-ben kaptam egy meghívást, 8 évre szólt volna, és talán nem kell mondanom, az itteni fizetésem sokszorosát kínálták. Akkor azonban még kisebbek voltak a gyermekeim, és végiggondol­tam: ott járnak majd iskolába, ott lesznek barátaik, ott lesznek először szerelmesek. így talán végképp kintmaradnak, ezt pe­dig egyáltalán nem akartam. Ezért itthon maradtam, és arra gondoltam, megcsinálom majd valamikor itthon Amerikát. Úgy érzem, hogy a fővárosi családtervező központunkkal ez sikerült is. — Azt mindenki tudja, hogy évente rengeteg család keresi fel Önt, a tanácsait kérve. Mos­tanában azonban másféle láto­gatói is akadtak, sokkal kelle­metlenebb ügyben: jelenleg is bűncselekménnyel vádolják, azzal, hogy gyermekeket „köz­vetített ki” Amerikába.- Nos, ez így van, és azt kell mondanom, hogy végtelenül csalódott vagyok. Csalódtam a rendőrségben, azt hittem, hogy nekik az igazság kiderítése a fontos, de azt kellett látnom, hogy nem. A történet valójában úgy szólt, hogy engem a köz­pontunkban megkeresett egy­két édesanya, akik le akartak mondani a gyermekükről. Volt, amelyik azt mondta, ha nem adok neki tanácsot, öngyilkos lesz. Orvosként nem tehettem mást, segítettem nekik. Azt pe­dig az alkotmány sem tiltja, hogy valaki külföldre utazzon, gyámként a magzatról pedig a szülő rendelkezhet. Ehhez ké­pest a rendőrség hat esettel vá­dolt meg, ám az általuk bemuta­tott szülők közül hármat egyál­talán nem is ismerek. Azt hi­szem, a rendőrségnek már csak az a fontos, hogy az általuk igaznak vélt tényeket minden­képpen igazol­ják. — Miként fo­gadták a munka­társai és a páci­ensek a rendó'r- ségi vizsgálatot?- Vegyesen. Akadt olyan, aki felhívott és azt mondta, engem ezért nem vá­dolni kellene, hanem kitünte­tést kellene adni érte. Mellesleg kaptam elisme­rést a vizsgálat után is. Nemré­giben adták át a Gyermekekért Díjat, és a hatva­nadik születés­napomon a köz- társasági elnök úr is kitüntetett.-A vizsgálat előbb-utóbb le fog majd zá­rulni. Milyen tervei vannak még a jövetben kutatóként és orvos­ként?- Nemrégiben nyugdíjba mentem a Nemzeti Egészség- védelmi Intézetből, de szeren­csére a kutatást nem hagytam abba. Egy brüsszeli, az Európai Unió által finanszírozott prog­ram keretében foglalkozhatom itthon a terhesség alatt szedett gyógyszerek hatásaival, az eb­ből kialakuló fejlődési rendel­lenességekkel. A másik, amire nagyon büszke vagyok, egy tankönyv. A címe: Felkészülés a családi életre. Az országban már csaknem háromszáz közép­iskolában bevezettük ezt a tan­tárgyat, a célok között az szere­pel, hogy mindenhol megismer­jék ezt a diákok. Úgy érzem, fe­lelőtlenség úgy kiengedni a fia­talokat az életbe, hogy a családi életről, az egymáshoz való vi­szonyról szinte semmit sem tudnak. Nyaka Szabolcs Kozma Ferenc jegyzete A polgármester bosszúja Ritka az a település, ahol ne borzolná a közelgő választás a kedélyeket. Legfőbbképpen az, hogy ki legyen a polgár- mester? Hiszen nem mindegy, hogy (az öröklött családi kap­csolatok és viszályok mentén) ki kerül ki győztesen, ki ül be a falu első emberének kijáró székbe, s azt követően mi­képpen fogja a teendőket (a falu fekvését) meghatározni legkevesebb négy évig. Szá­míthatok-e rá • mindenben, avagy attól kell-e tartanom, hogy a nevem hallatán ami­ben csak tud, keresztbe tesz. Legyen az építési engedély, helyi iparűzési adó vagy bármi más, amiben a polgár- mesteri hivatalhoz illik for­dulni. A tét tehát borospohár avagy vasvilla, jó szó avagy vita és perlekedés. Nos, éppen ezért azt hi­szem igazuk lehet azoknak, akik szerint jobb, ha az ember kétszer is meggondolja, mi­előtt nyíltan véleményt mon­dana arról, hogy kit látna szí­vesen a falu polgármesteré­nek és kit nem. Taktikailag még hasznosabb, ha minden jelöltnek titkon odasúgja az ember egy alkalmas pillanat­ban, hogy reá voksol majd. Az urnába pedig úgyse lát bele senki. Mert a kopogtatócédulába - ha nagyon akar -, belelát­hat. Főleg, ha jóban van a jegyzővel. Titok ide, titok oda, a választási rendszerünk egyik rákfenéje - főleg az ap­rófalvakban, ahol mindenki ismer mindenkit -, hogy ha nagyon kíváncsi a hivatalban lévő polgármester (esetleg az ellenjelölt is), könnyen kitud­hatja, hogy miként gondolko­zik róla X vagy Y. Szereti-e úgy, ahogyan azt a fülébe súgta, avagy ellenlábasának a pártján áll? Hiszen a kopogta­tócédula végső soron a jegyző kezébe kerül (a választás he­lyi embereiről ne is beszél­jünk), akinek kötelessége fi­gyelmesen megnézni, hogy vajon annak rendje-módja szerint van-e az kitöltve, s azonnal kiderül, hogy ki-kit pártol. Mondják, hogy ma sokan inkább megeszik a kopogta­tócédulájukat, mintsem bár­kinek is odaadnák. Értéke van. Hiszen megment a le­endő polgármester esetleges bosszújától. Megörökítésre méltó fotó: tóth László Az igazság nem hajlékony Az igazságszolgáltatás új szerveként hozták létre a Fellebbvi- teli Főügyészségeket. A legfőbb ügyész a közelmúltban dr. Bernhardt Istvánnét, a Pécsi Városi Ügyészség helyettes veze­tőjét nevezte ki a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség vezetőjének. Dr. Bernhardt Istvánná 1974-ben végezte el a jogi egyetemet Pécsett, harmadéves korától a Legfőbb Ügyészség tanulmányi ösztöndíjasaként. Szakvizsgája után 1976 tavaszától a mohácsi, majd 1984 novemberétől a pécsi városi ügyészségen dolgozott, 1988-tól az utóbbi vezetőhelyettese. Pályázata alapján a Leg­főbb Ügyész 1998. augusztus 1-jétől kinevezte a pécsi Fellebb­viteli Főügyészség vezetőjének. A szervezet működése szemé­lyi és dologi feltételeinek megteremtésére öt hónap áll rendel­kezésére: a Táblabíróságokkal párhuzamosan a Pécsi Fellebbvi- telj Főügyészség a budapestivel és a szegedivel együtt 1999. ja­nuár 1 -jén kezdi meg működését.- Úgy tudom, többen is aspi­ráltak a beosztásra. Mi volt az Ön megítélése szerint pályáza­tában a nyerő gondolat?- Semmi különöset sem tu­dok mondani, meglehetősen szűkszavú volt a pályázatom, számos kérdésre egyelőre nem is lehetett volna kitérni. Csak a szakmai múltamra hivatkozha­tok, lassan negyedszázada lesz, hogy az ügyészi pályán vagyok.- És ami az ügyészi szerveze­tet érinti, éppen egy újabb vita közepén: a kormány alá kerül­jön-e az ügyészség.- Ez nem szakmai kérdés, hanem kifejezetten politikai. Az országgyűlés majd eldönti, de ettől a lényeg nem változik: az ügyészség a törvények alap­ján dolgozik, végrehajtó szer­vezet, ebben nem lesz változás. A vita sem új, mert 1872-ben már ugyanerről folyt a disputa a magyar parlamentben.- Volt már a Fellebbviteli Főügyészséghez hasonló szer­vezet a magyar igazságszolgál­tatás rendszerében?- Táblabíróságok voltak, en­nek megfelelően az azonos fo­kozatú főügyészségek is mű­ködtek. Most is ez volt létreho­zásuk alapja, s ettől azt lehet remélni, hogy az igazságszol­gáltatás szakszerűbb, gyorsabb lesz, s a társadalmi elvárások­nak jobban megfelel majd. Ab­ban is bízhatunk, hogy az ítél­kezési gya­korlat egysé­gesebb lesz.-Az embe­rek szigort várnak, sokan a halálbünte­tés visszaállí­tása mellett érvelnek.- A halálbüntetés nem jelent olyan eszközt, amely az elköve­tőket visszarettentené. Arról nem is beszélve, hogy a kisza­bása esetén az esetleges téve­dést már nem lehet kijavítani. Sokkal erősebb a megelőző ha­tása annak, hogy az igazság­szolgáltatás működésének eredményeként azt tudják, érzik az érintettek: a felelősségrevo- nást nem lehet megúszni.- Végül is mi indokolta a Fellebbviteli Főügyészségek létrehozását?-Az igazságügyi reform ré­szeként létrehozott Táblabíró­ságok mellett ügyészi szerveze­tet kellett létrehozni, azoknak a feladatoknak az ellátására, ame­lyek az azonos szintű bíróság tevékenységéhez kapcsolód­nak.- Mennyiben jelent szakmai kihívást kinevezése?- Annak érzem, döntően há­rom ok miatt is. Létre kell hozni' egy apparátust, működé­sének rendjét kialakítani. Má­sodsorban a Fellebbviteli Fő­ügyészséggel szemben nagyon magasak a szakmai elvárások. Harmadsorban pedig a pécsi főügyészség tevékenysége há­rom megye - Baranya, Somogy és Tolna - területét öleli fel, ez fokozott munkatempót igényel.-Az Önök munkáját is tör­vények fogják keretbe. A törvé­nyek pedig a hatalom „termé­kei”. Az emberek a jogszolgá­lattól az igazság kiderítését várják. A törvény és az igazság azonban nem azonos kategó­riák.-Törvények alapján és kö­zepette dolgozunk, ez tény. A törvények valóban változhat­nak, de nekem meggyőződé­sem, hogy az igazság nem haj­lékony, független marad a ha­talmi érdekek szülte, megvál­toztatható jogszabályoktól. Mészáros A. It

Next

/
Thumbnails
Contents