Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-16 / 254. szám

6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. szeptember 16., szerda Kompromisszumok nélkül? SZDSZ: megyei útmutató A Milyen lesz Baranya az ez­redfordulón? Nos, ha a sza­baddemokratákon múlik, ak­kor a megyei közgyűlés lé­nyegesen hatékonyabban mű­ködik ezután, mint ahogy tette a szocialisták és a kisgazda- párt által vezetett elmúlt cik­lusban -jelentette ki dr. Wek­ler Ferenc (képünkön) az SZDSZ Baranya megyei el­nöke. Történt ez azon a sajtó- tájékoztatón, ahol a szabad- demokraták bemutatták azt a szakmai programfüzetüket, melyet a megyei önkormány­zati választásra készítettek. Mint a megyei pártelnök ki­fejtette, a céljuk az, hogy Ba­ranya a korábbi évtizedekben kivívott országos hírnevét, s a megyei rangsorban elért he­lyét visszaszerezze. A megvalósításhoz olyan szolgáltató jellegű megyei közgyűlést képzelnek el, ame­lyik a rászoruló településeket segíti, az erősebbeket pedig helyzetbe hozza. Elhangzott az is, hogy a megyei önkor­mányzat nem azért van, hogy politikai parkolóhelyül szol­gáljon, s nem is azért, hogy néhány pártkatona magas fi­zetést és autóhasználatot kap­jon, vagy hogy beutazza a vi­lágot az adófizetők pénzén, hanem azért, hogy politikai, szakmai hátterével támogassa a települési önkormányzatok munkáját. Érdemes még felsorolás jelleggel néhány gondolatot kiemelni a programból: Kéz-' deményezőbb, aktívabb me­gyei önkormányzatra van szükség, melynek vál­lalnia kell az érdekképvi­seleti, érde­kintegráló szerepet. Meg kell tenni bizo­nyos nem­zetközi modernizációs lépé­seket is, ilyen például az M6- os gyorsforgalmi út, a Duna- híd, a repülőtér ügye, stb. Együttes fellépés kell a me­gyében Orfű és térsége, Sik­lós—Harkány kiemelt idegen- forgalmi funkcióinak elisme­réséhez, a Mecsek-Villány térség kiemelt üdülőkörzetté nyilvánításához. Összesen hat fejezetben foglalja össze a legfontosabb teendőket az egészségügy helyzetétől a nemzetiségiek támogatásán át régiós kapcsolatok fejleszté­séig a programfüzet. A szabaddemokraták is­mertették két megyei listáju­kat is. A 10 ezer alatti lakosú települések szavazatai alap­ján az SZDSZ arra számít, hogy Baranyában 3-4 képvi­selőt állíthat majd. A 15-ös rangsor első négy helyén sor­rendben dr. Wekler Ferenc, Pörös Béla, Kovács Sándorné és Muskát Zoltán található. A 10 ezer lakosnál nagyobb vá­rosok voksaira kilenc szabad- demokrata pályázik, de saját bevallásuk szerint itt reális esélye csak a két élen állónak lehet: Pálné dr. Kovács Ilo­nának és Somogyi László­nak. M. B. E. Figyelem a híreket A politika helyi tör­ténéseit figye­lők bizonyára emlékeznek 1996. júniu­sára, amikor az addig a pé­csi Közgyű­lésben több­ségben lévő négypárti koalíció (MDF, FKgP, FIDESZ, SZDSZ) - az utóbbi párt kilépé­sével - elveszítette többségét és az SZDSZ-MSZP formáció vette át az irányítást a testület­ben. Nyilvánvaló, hogy min­denki szimpátiája és érzelmei alapján ítéli meg vagy minősíti az akkori történéseket, de ezt az utókor fogja megítélni, egysze­rűbb tehát a száraz tényéknél maradni. Az előállott fordulat furcsa helyzetbe hozta a Közgyűlés különböző szereplőit. A ko­rábbi többség nehezen találta Lesz-e baloldali összefogás Pécsett? Sok baloldali érzelmű válasz­tópolgár vélekedik úgy: ha a májusi országgyűlési képvi­selői választások második fordulójában tisztességes megállapodás jött volna létre a Magyar Szocialista Párt és a Munkáspárt között, akkor a baloldali képviselőjelöltek nagyobb számú sikere után a FIDESZ-nek ma nem lenne meg az abszolút többsége a parlamentben. Most már nem érdemes feszegetni, hogy va­lójában melyik párt a hibás ezért. Érdemesebb előre te­kinteni, hiszen az önkor­mányzati választásokon sem kisebb a tét. A közelmúltban jelent meg a sajtóban az MSZP és a Munkáspárt önkormányzati választásokon indított jelölt­jeinek Pécs városi névsora. Bizonyára sokan felfigyeltek arra, hogy a 25 választási körzetből öt helyen a két pártnak közös jelöltje van. Ez nagy előrelépés a baloldali összefogás érdekében, me­lyet már most nem jó szem­mel figyel a jobboldal, ami teljesen érthető, hiszen a széthúzás az ő erejüket, tábo­rukat növeli. Azt is szóvá kell tenni, hogy ilyen jellegű megállapodás országosan nem jellemző és nincs még pontos ismeretünk arról sem, hogy a két párt vezető testü­leté erről miként vélekedik. Azonban kell lenni annyi el­szántságunknak, hogy a he­lyes döntésünktől ne tántorít­hasson el senki! Ez a választási megállapo­dás nem azt jelenti, hogy elfe­ledkezünk arról, hogy a tár­sadalmi és politikai helyzet megítélésében, a távolabbi célok és feladatok megfo­galmazásában bármelyik párt is feladta volna álláspontját, megszűntek volna a nézetel­térések, az érthető és jogos vi­ták. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a bal­oldali gondolkodású szava­zópolgárok, már korábban' megfogalmazott szándéka, egy részleges baloldali vá­lasztási összefogás ne való­sulhasson meg. Kommunista pártok világ­szerte léteznek, több fejlett kapitalista országban a par­lamentben, sőt a kormányban is részt vesznek, védik a munkából élők érdekeit. Ez nem árulás, hanem a helyzet­hez való alkalmazkodás. Ab­ban bízunk, hogy az önkor­mányzati választások előtt most kibontakozó baloldali összefogásnak a szavazások­ban is megmutatkoznak az eredményei. Kovács István Munkáspárt meg helyét az új „leosztást” követően, a polgármester ki­sebbségi pozícióba került, az új MSZP-SZDSZ többség - mint ez későbbiekben vilá­gossá vált - nem tudta az el­képzelt célokat többsége elle­nére sem maradéktalanul megvalósítani. Nekem, mint polgármester­nek, elsődleges célkitűzésem csak az lehetett, hogy a konflik­tust mielőbb elfelejtve és ma­gunk mögött hagyva, közösen teremtsünk nyugalmat és a Közgyűlés minden figyelmét a város problémái - főként költ­ségvetési problémái - felé for­dítsa. Ez a próbálkozás az idő előrehaladtával részben sikerült is. Mint polgármester, a meg­egyezéses politizálás felé igye­keztem terelni a szereplőket, kompromisszumos megoldá­sokkal operálva véltem áthidal- hatónak az érdekellentéteket a stabil kormányzás érdekében. Sajnálatos módon a ciklus vége felé meg kell állapítanom, hogy bár részeredményeket el tud­tunk érni, voltak közös sikere­ink, a legfőbb problémán, a költségvetés nehézségein nem sikerült úrrá lenni. Ez sem a közgyűlési többségnek (lásd in­tézményi átalakítások), sem a polgármesternek (lásd szakértői csapat javaslatainak elutasítása) nem sikerült. Ez a probléma-, csokor tehát az új testület nem könnyű öröksége lesz a válasz­tások után. Esély küzdelmekre, amelyek tő­lünk nyugatra a helyi ön- kormányzato­kat létrehozták a feudális ha­talmak ellené­ben, és még volt benne va­lami kurucos, meg nem alkuvó, ellenálló magyar hagyomány. Minden tanácsvébés vonás elle­nére pozitívum volt, hogy a helyi erők a központi ellenében ková- csolódtak össze, vívták szabad­ságharcukat, határozták meg magukat. És kínáltak megtisztu­lást az elmúlt szocializmus káde­reinek, akik éltek is az ellenzéki­ség mítoszteremtő erejével... És 1994-ben a helyhatósá­gokban megizmosodott, meg­újult politikusok vették át az or­szág vezetését, s közben az ön- kormányzatokban is megőrizték pozíciójukat. Megvalósult az álom: szóéinak szoci lett az el­lenzéke, megszűntek, eltűntek a Amennyi­ben a jelzett törvénymódo­sítás valósulna meg, úgy vár­hatóan csak 14%-os nyug­díjemelésre számíthatnak a nyugdíjasok, ami havi 3740 Ft-ot tenne ki. így az átlagnyugdíjast 1600 Ft/hó veszteség éri, ami éves viszony­latban 19 200 forintot jelent. Egy 15 000 forint nyugdíj mellett egy kisnyugdíjas a 20 és 14% közötti eltérés miatt nyug­Tanulság a történtekből bő­ségesen meríthető, a legfonto­sabb tán mégis az, hogy akár lesz megfelelő többség (ez a jobbik lehetőség), akár nem (ez a rosszabbik) a testületben, az új polgármesternek - akinek meggyőződésem, hogy minden energiájával az új feladatra kell koncentrálnia, tehát csak főál­lásban képzelhető el - csakis oly módon, jó szakértő csapatra támaszkodva és nagyon ke­mény kézzel irányítva kell a vá­rost ebből a költségvetési hely­zetből kivezetnie. Pécs nagyváros, ezernyi ér­dek szála szövi át, ezek mind­egyikét figyelembe venni, az újabb meg újabb kompromisz- szumos megoldásokat felku­tatni félek, hogy túlzottan idő­igényes lenne és az újabb idő- veszteségek súlyos következ­ményekkel járhatnak. Dr. Páva Zsolt polgármester, Fidesz Figyelem a hí­reket. Másról sem lehet hal­lani, minthogy fideszeseket figyeltek meg, anno,abban az előző bukott kormány alatti rendszerben. Törvénytelenül és titkosan. Ter­mészetesen részleteket nem lehet tudni, de azt igen, - az egyik fő fideszes elmondása szerint - hogy az MSZP-nek állt érdeké­ben az adatgyűjtés. Bennem azonban két gondolat vetődött fel. Egyrészt a mai információk alapján előfordulhat, hogy éppen a Meszeseknek állt érdekében megfigyeltetni saját magukat - makulátlannak beállítva min­denkit - majd ezt nyilvánosságra hozni, mint orvtámadást, befeke­títve ezzel politikai ellenfeleiket. Másrészt de ja vue érzésem volt, mintha effélét már valamikor hallottam volna. Apám mesélte 1956-ról azt a történetet, hogy az akkori győz­tesek Nagykanizsán hogyan pró­bálták magukat az „ellenforrada­lom” mártírjainak beállítani. „Halállistát” gyártottak, és azon (fejléc nélküli papíron) írógéppel írt nevek sorakoztak. Ez a papír lett volna az egyik bizonyíték néhány helyi ember elleni per­ben. A dologra úgy derült fény, hogy akik nem kerültek fel a lis­tára reklamáltak, majd az egészet nagy veszekedés követte. A fél város röhögött a dolgon, már amennyiben lehetett akkoriban röhögni. Röhöghetünk mi is kínunk­ban, mert ide torkollott ez a mai demokrácia: lélekben minden magyarok ifjú miniszterelnöke arra kényszerül rövid 50 napos fungálás után, hogy listákkal ro­hangáljon megvédendő saját maga és pártja tekintélyét amit saját dölyfe kezdett ki azáltal, hogy kinevezte egykori kollégi­umi szobatársát az APEH elnö­kévé. Attól természetesen, hogy egykori szobatárs a fő adóbe­hajtó, még nem lenne baj, mint ahogy azzal sincs semmi gond, hogy egykori kollégiumi igazga­tójából a Miniszterelnöki Hivatal vezetője lett, egykori kollégiumi tanára pedig ma a titkosszolgála­tokat felügyelő miniszter. Orbán már csak ilyen. Akivel együtt volt kollégista, annak juttat va­lamit. Ám Simicska kicsit más. Más, mert pártpénztámokként eladott egy jogtalanul az MDF- fel együtt kapott ingatlant, majd később saját megunt cégeit egy beosztottjának adta el, aki vi­szont egy nap alatt adott rajtuk túl nem létező személyekkel kö­tött üzletek által. Ez egy kicsit zsenánt. Ezért kellett egy lista, amely szépen eltereli a figyelmet a simlis ügyekről. Ügyes - mondhatnánk. Ám a fegyver visszafelé is elsülhet. Ugyanis, ha a kormányfő felsül, akkor nem csak Magyarországon, de külföldön is lejáratja magát - az országról nem is beszélve. Már­pedig a világ figyel, sőt megfi­gyel, utána pedig értékel! ítélete pedig dollármilliárdokkal mér­hető. Meixner András MSZP V éleményem szerint jó esé­lyünk van arra, hogy októ­ber 18. után nagyot lépjünk az önkormányzatiság irányába. A magyarországi önkormány­zatok jelene nem kapaszkodik történelmi előzményekbe, ha­nem a rendszerváltoztató politi­kai akarat hozta létre nyugati minták másolásával. Minden­esetre kezdettől nagyon hiányoz­tak az önszerveződés előzmé­nyei, s ennek következtében a példaképkereső képzelet a meg­előző korszak tanácsvébés, ha­talmi centrumként működő, mindenki által ismert mintáihoz fordult. Követte vagy tagadta, de nem tudott nélküle élni. A rendszerváltozás első par­lamenti választását - mondjuk így - megnyerték a konzervatív erők, s az inga nagyon gyorsan visszalendült, fél év múltán a helyhatósági választásokat az el­lenzék nyerte. Olyan kettős hata­lom jött létre, amelynek tagjai szembefordultak egymással, a helyhatóság beállt azok sorába, akik a szembenállásban határoz­ták meg lényegüket a kormány­nyal szemben. A szituáció emlé­keztetett azokra az évszázados Mit is ígér valójában a kormány? A miniszterelnök győri beszédé­ben, valamint rádió- és tv-nyilat- kozatában olyan tájékoztatást adott, mely szerint a nyugdíjak reálértéke 1999-ben 2-3%-kal fog növekedni. Miután ez az ér­vényben lévő törvénytől jelentő­sen eltér, így számításokat vé­geztünk a tervezett módosítás ha­tásáról. Az országban 1998-ban az át­lag nyugdíj 26 700 Ft/hó. Ha a törvény szerinti emelést kapja meg a jogosult, úgy 1999-ben a várható évi 20%-os nettó bérnö­vekedés mellett havi 5340 forin­tos emelésre számíthat. Hogyan válasszunk? Sajnos ritkán fogalmazódik meg a címben feltett kérdés még így az őszi helyhatósági választások előtt is, pedig lehet, hogy hasz­nos lenne foglalkozni vele. A kit, vagy me­lyik pártot válasszuk kérdésre az emberek többsége gyorsan tud dönteni, ki érzelmi ala­pon, ki ésszerűségi szempontok alapján, egyéniségének megfelelően. A hogyan kér­désére két megközelítésből válaszolhatunk: az egyik általános szempontokat tartalmaz a másik a jogi - technikai választ jelenti. Az ál­talános szempontok között említhetjük azt, hogy ha túl szép az illető jelölt vagy párt saját magáról festett képe, az általában nem igaz. Ugyanez a helyzet a túlzott ígéretek, és a nagy ívű programok esetében is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy jelöltnek vagy párt­nak ne íegyenek konkrét elképzelései, de a megvalósíthatatlan kívánságlistákkal leg­alább annyira vigyáznunk kell, mint a túlzott általánosságokkal. Meg kell szólaljon a vész­csengőnk akkor is, ha valami politikamente­set, valami civilt ígérnek nekünk. Vegyük észre, hogy a jelenlegi alkotmányos és jog­szabályi berendezkedés szerint ma Magyar- országon - lehet, hogy nem jó - de 3200 „mini parlament” (önkormányzat) működik, amelyek elsősorban politikai döntéshozó - végrehajtó szervek. Éhben a helyzetben párt- semlegességet vagy politikamentességet ígérni csaknem egyenlő a választók megté­vesztésével. Fontos szempont a már ismert jelöltek és pártok eddigi működéséből levon­ható tanulságok is. A másik válasz lehetőség a hogyan kérdésre a jogi-technikai feltétele­ket összegzi. Csak a legfontosabbak rögzí­tése a célom. A választópolgárok lakóhelyük­től függően három vagy négy szavazólapot kapnak. Külön-külön lap szolgál a polgár- mester, az önkormányzati képviselő, a ki­sebbség jelöltre, és a megyei közgyűlés tag­jának megválasztására. Ajelöltek közül a legtöbb érvényes szava­zatot bíró személy lesz polgármester, illetve egyéni választókerületben képviselő. A hí­rekkel ellentétben azonban nem igaz, hogy elvesznek az egyéniben nem bejutott képvi­selőjelöltre adott szavazatok, hanem a párt kompenzációs listáján mind egy szálig haszno­sulva juttatják mandá­tumhoz ajelölő szerveze­tet. A 10 000 főnél keve­sebb lakosú települése­ken ún. kislistás válasz­tási rendszer van. Ennek a lényege az, hogy annyi jelölt jut mandátumhoz - a szavazatok arányában - ahány fős az adott település képviselő-testülete lehet. A megyei közgyűlés tagjaira a megyeszékhely (pl. Pécs) lakóinak kivételével külön szavazóla­pon szavazhatnak a választópolgárok, oly módon, hogy az adott párt vagy pártok listá­ját bejelölve mandátumhoz juttatják a listán szereplő jelölteket. Reméljük, a felsorolt szempontok alapján sokak döntését sikerült megkönnyíteni. A MDÉP a saját polgármesterjelölt-állításról a jobboldal közös jelöltjének sikere érdekében lemondott, de Pécs valamennyi választókerü­letében esélyes képviselőjelölteket indít, akik remélhetőleg nagy számban nyerik el a vá­lasztók szavazatok formájában is megnyilvá­nuló bizalmát. Dr. Deák Péter - MIÉP protestáló, bíráló, kritizáló han­gok, az önkormányzatok mint apró műholdak keringtek a nagy szociálliberális planéta vonzásá­ban determinált pályán, és szét- moshatatlanul kezdett összera­gadni az országos korrupció a helyivel, a privatizáció utolsó fá­zisa a barátok megjutalmazásá- val, a környezetvédelem a vod­kagyártással. A helyi tanács vég­rehajtotta, amit a központban el­döntötték. 1998-ban megnyílott az esély, hogy befejezzük a rendszervál­toztatást. Az önkormányzatnak nem ellenzékként és nem a kor­mány kihelyezett szerveként kell működnie, a két friss hagyo­mánytól egyformán távol tartva magát egy olyan útra kell lépnie, amely természstesen nem füg­getlen az országos nagypolitiká­tól, de a maga útját járja, az auto­nómiát célozza, a helyi erőket egyesíti, és nem utolsósorban: kiveti magából azokat az embe­reket, akik hatalmi, gazdasági pozíciók megszerzésére akarják fölhasználni a helyi politikát. Esélyünk van. Rajtunk múlik október 18-án. Krebsz János MDF díjemelésnél havonta 900 forint­tal kapna kevesebbet, ami évi 10 800 Ft-ot tesz ki a létmini­mum alatt élők hátrányára. Szövetségünk a leghatározot­tabban tiltakozik a törvény mó­dosítása ellen. Ez a törvény - megalkotása előtt társadalmi vi­tára lett bocsátva és sorozatos, á legmagasabb szintű tárgyalások eredményeként született. Önké­nyes megváltoztatása egy komp­romisszumokkal kialakított közmegegyezést borítana fel. Üszögi-Bleyer Jenő az Országos Nyugdíjas Szövetség elnöke )

Next

/
Thumbnails
Contents