Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-12 / 250. szám
12 Dünántúli Napló Háttér - Riport 1998. szeptember 12., szombat Bomba robbant Királyegyházán így kezdődik egy feljegyzés: Bomba robban Királyegyházán. És a további rész belőle: „Az intézkedés példátlan! Az elmúlt negyven évben ilyen büntetést még Királyegyházán állampolgárra nem szabtak ki. Ilyen zsarnok uralkodó a községben még nem volt, de tudjuk azt, hogy minden zsarnokoskodásnak egyszer így vagy úgy, de vége lesz. Reméljük, hogy a zsarnok jobb belátásra tér vagy valaki jobb belátásra téríti.” A feljegyzés nyomában indultam el és megpróbáltam kideríteni, hogy vajon miért szabott ki bírságot a helyi jegyzőnő néhány helybeli vállalkozóra. Mi lehet a dolgok mögött? A szabin nők városa A községházán a sokakat sokkoló intézkedésről beszélgetünk. Nagy András polgármester többnyire csak hallgat: a téma érintettje inkább a helyi jegyzőnő, Stefánné, dr. Bíró Csilla. Lényegében arról van szó, hogy a megszabott határidőre nem adta le iparűzési adóbevallását néhány vállalkozó, s ezért a jegyzőnő 30 000 illetve 50 000 forintos mulasztási bírsággal sújtotta őket. Intézkedése jogszerű, a bírság elleni fellebbezést a Megyei Köz- igazgatási Hivatal elutasította. Bíró Csilla hangjában némi megkeseredettséget érzek. Hiszen tősgyökös királyegyházi, s már 8 éve dolgozik e poszton. Annak idején örömmel fogadta a felkérést, dolgozni a községért és az itt lakókért. Szinte azonnal sorolja a tételeket, hogy mikor mihez hány millió forintot sikerült különféle pályázatok útján megszerezni. A bírságokról kérdem:- Miért döntött úgy, hogy megbírságolja a mulasztókat?- Úgy gondoltam, hogy egyszer már végre szigorral kell fellépni mindazok ellen, akik nem tartják be a törvényt. Alig van pénzünk, sóhajból várat építeni nem lehet. Éppen ezért döntöttem úgy - törvényesen -, hogy az egyéni vállalkozókra harmincezer forint, a gazdasági társaságokra pedig ötvenezer forint bírságot szabunk ki. Egyébként a felső határ százezer forint lehetett volna.- Olyan világot élünk, amikor meglehetősen nagy a szegénység, s amikor az ember szinte minden fillért a fogához ver. Ilyenkor természetes reakciónak tűnik a szememben, hogy az intézkedés azonnal indulatokat kavar. Főleg, ha ilyen hirtelen és váratlanul éri az embert.-Mi van abban hirtelen, ha kapok az adóhatóságtól egy felszólítást, hogy szíveskedjem május 31-éig az iparűzési tevékenységemből származó jövedelmemet bevallani. Ez feke- tén-fehéren így történt. Annál, aki nem úgy gondolkodik, hogy „Mit nekem, önkormányzat!”, hanem leül és megírja a bevallást, beadja és szevasz tavasz. Huszonkilenc helyi, iparűzési adót fizető polgár él a község területén és kivétel nélkül mindenki megkapta a bírságot, aki nem teljesítette a kötelezettségét. S nem arról van szó, hogy nem határidőre teljesítette, hanem utána még harminc napon belül sem.- Köztük egy önkormányzati képviselő is.-Hát ez a szomorú! Neki kéne a törvények tiszteletében példával elöl járni. S kérdem én: hogy jön ahhoz egy képviselő-testületi tag, hogy összeszedje a panaszosokat és ne azt mondja, hogy ,jegyző, akkor beszéljük meg, hogy mit lehet csinálni”, hanem éppen az ellenkezőjét.-Ön - ha a képviselő-testület tagjára gondolok -, képletesen szólva, a munkáltatóját büntette meg. Kósa Ti- hamérral - mert róla van szó - sokszor találkozik, beszélgetnek. Nem lett volna okosabb megmondani neki, hogy adja már be végre az adóbevallását?- Nem akartam kivételt tenni.-Sokak szerint - és Ön is azt mondja -, Kósa úr és barátai politikai tőkét akarnak kovácsolni a dologból. -Nem ez a lényeg. Aki vállal egy köztisztséget, az utána ne higgye azt, hogy ezzel vége a kötelezettségeinek és csak jogai vannak. A községben az emberek nem óhajtanak a dologról véleményt mondani. Amikor az említett képviselővel, Kósa Tihamérral beszélgettem, a presszó hamar kiürült. (Kósa Tihamér mezőgazdasági vállalkozó, a presszót édesanyja - a szintén bírságolt - Kósa Elemérné üzemelteti.) Még a dologban kívülálló Vincze László helybeli tanár, a képviselő-testület tagja sem óhajtott „egyéb ismeretek híján” lapunknak nyilatkozni. Informálódik, s talán utána - mondta. Egyébként érthető magatartás, hiszen más dolgáról van szó, s valószínűleg magam is ezt tenném egy ilyen közösségben ahol mindenki mindenkit ismer, s ahol a másik emberrel való jó viszony a mindennapok békéjének záloga. Annyit persze sikerült megtudni, hogy a megbírságoltak egy részének köze van a nemrégiben megalakított helybeli kisgazdapárthoz, s még a párt megyei ügyészénél is panaszt tettek. Kézenfekvő volt, hogy megkérdezzem dr. Ács Imrét, az FKgP megyei ügyészét:-Már ne haragudjon meg, de Önnek mi köze a Királyegyházán történtekhez?-Tulajdonképpen semmi, s előre leszögezem, a jegyzőnő a törvény biztosította jogával, törvényes keretek között hozta meg a végzését. Ez ellen nincs apelláta. Én a kérésre, csak az eset körülményei felől szerettem volna érdeklődni.- Tehát nem valamiféle presszióról van szó?- Egyáltalán. A határozat megszületett. De mivel magam is egy kisközség polgármestere vagyok, ismervén a helyi viszonyokat, kétlem, hogy egy ilyen intézkedéssel - büntetéssel - szabad-e egyáltalán élni. A hivatal a polgárokért van, s inkább kétszer szólok, vagy háromszor a bírság helyett. A jó szót nem pótólja semmi. A véleményét több polgár- mester (más települések) osztották, kérve, hogy a konkrét esetet nem ismerve, ne kelljen ítéletet mondaniuk. Mindenesetre maguk is furcsállták a bírságot - a párbeszéd helyett. Kósa Tihamér vállalkozót, helyi képviselőt kérdem:-Nem érzi azt, hogy Önnek kellett volna jó példával elöl járni?- Bizonyos értelemben igen. De hogy valaki ilyen messzire menjen? Harmincezer forint büntetés egy évi öt-hatezer forintnyi iparűzési adóhoz azért nem kis pénz.- Hogy érte Önt?- Váratlanul. Végeztük a tavaszi munkákat, s teljesen megfeledkeztem a dologról. Pedig szinte már ott hordtam a bevallást a zsebemben, csak be kellett volna adnom. És nem mondom, hogy nem jogos amit csinált a jegyzőnő. Jó, büntessen meg. De ne ekkora összeggel. Ez méltánytalan. Az eddigi évek gyakorlata az volt, hogy nem számított nagyon, hogy mikor adtuk be az adóbevallást, de ami fontosabb, az adót mindig befizettük.- A büntetést befizetik?- Nem hinném. Szeretnénk elérni, hogy mérsékeljék és adjanak részletfizetési lehetőséget. A megbüntetett vállalkozók többsége kényszer-vállalkozó, alig élnek meg. Érdeklődtem, sehol a környéken nem hallottak ilyesmiről, hogy az önkormányzat ilyen mértékű büntetést rótt volna ki saját polgárára.- A képviselő-testület?-Nem mondtak véleményt és nem álltak mellém. Kósa Elemémé szerint (bár az indulatok régóta megvannak), akkor robbant a bomba, amikor a presszóját odaadta a kisgazdapárt helyi szervezetének, hogy itt tartsák az alakuló gyűlést. Hiszen azok a vállalkozók vannak megbüntetve, akik akkor itt voltak. Természetes, hogy ellenjelölt polgármestert állítanak és az szeretnék, hogy a jegyzőnő helyét is más vegye át. A községben pontosan 1088- an élnek, nem könnyen. A falu jelenlegi vezetői ügyes pályázatok segítségével a kábeltelevízióra 3,5 milliót, a víztisztítóra 30 milliót, a belvízrendezésre 5,5 milliót, a gázra közel 100 milliót, forráskiegészítésre pedig többször több milliót szereztek. Sokakat a polgármesteri hivatal segíti: jelenleg húsz főt foglalkoztatnak közhasznú munkán, próbálnak megélhetést adni. Többen segélyért állnak sorba, de nem képesek az igényekkel lépést tartani. Nagy András polgármester szerint mivel mindenkinek nem jut, sőt nehéz egyforma mércével mérni, könnyű az embereket ellenük - a polgármester és a jegyző ellen - hangolni.- Nálunk a jogok és a kötelezettségek nem mindenben találkoztak még, s a baj talán az, hogy még nemigen értik az emberek a demokráciát! Nem az utcán gyártjuk a törvényeket, s ezt tudnia kell egy képviselőnek. — Tehát Ön nem avatkozik bele a dologba?- Nincs hozzá jogosultságom, nem tehetem. De - bár a választás közelegvén, lehet, hogy magam ellen beszélek -, nem is javasolnám. Most már vigyük végig a dolgot. Ä jegyzőnőt kérdem:- A bírságot befizette már valaki?- Még senki.- Akkor mi a teendő?- Következik a végrehajtás. Megjegyzem, hogy a legutóbbi testületi ülésen Kósa Tihamér képviselő úr a téma kapcsán megemlítette, hogy nem érem meg az eljárás végét ebben a pozícióban. Ez a sértés benne van a jegyzőkönyvben. Elküldöm a közigazgatási hivatalhoz és megkérem őket, hogy az eljárás végrehajtási részéből zárjanak ki, elfogultság miatt, s jelöljenek ki mást helyettem. Amilyen széles e szép baranyai kisközség főutcája, olyan indulatok feszülnek a település néhány hangadó polgárának lelkében. Tulajdonképpen én sem szeretném tovább korbácsolni ezeket az indulatokat, ezért nem próbálok döntőbíró lenni, s nem óhajtok állást foglalni. Csupán a történteket próbáltam elmondani, mindannyiunknak. Ha van ilyen: tanulságképpen. Kozma Ferenc Az olasz állam megvásárolta és rövidesen régészeti parkként nyitja meg azt a rommezőt, ahol hajdan a legendás szabin nők városa emelkedett. Az egyik legősibb latiumi település, Crustumerium lakói a mítosz szerint fellázadtak a Romulus vezette Róma ellen, hogy kiszabadítsák elrabolt asszonyaikat. A mai Rómától mintegy 20 kilométerre északra, a via Sala- ria mentén fekvő hatvan hektáros terület - a sors furcsa fintoraként 1977-ben szintén elrabolt és soha vissza nem tért - Massimilano Grazioli herceg vadászbirtokának részét képezte. A számtalan művészi feldolgozásból ismert történet helyszínét 1976-ban azonosította Stefánia Gigli régész, akit sírrablók által kiásott cseréptöredékek vezettek nyomra. A „hivatalos” régészeti feltárás titokban indult meg, mert a herceg nem engedélyezte az ásatást. Idővel felszínre kerültek az ősi város hatalmas védmű- vei - egy 900 méter hosszú, 30 méter széles és 12-13 méter mély árok valamint a nekro- polisz. A szabin nők elrablása a római hagyomány egyik legismertebb története. Á legenda szerint Romulus úgy szerzett asszonyokat Róma aránytalanul megnövekedett férfilakossága számára, hogy ünnepi játékok ürügyén a városba csalta a szabinokat, majd foglyul ejtette azok asszonyait. Crustumerium férfilakossága azonban fellázadt Róma ellen, hogy kiszabadítsa az elrabolt nőket. MÁR KAPHATÓ AZ ÜZLETEKBEN ✓ •• Épp olyan, mint az On mindennapi kenyere Ugyanakkor védelmet nyújt a magzatnak, véd a szív és érrendszeri betegségek ellen. A CÍMKÉJÉRŐL ISMERI FEL! KONZUMBANK ARANYDIÓ BETÉTJEGY Ne törje a fejét! A Konzumbank Aranydió betétjegye bemutatóra szóló, könnyen kezelhető, biztonságos megtakarítási forma, amely fix kamatot fizet. Váltható 3 és 6 hónapos lekötési idővel 10.000, 100.000 és 500.000 forintos címletekben a Konzumbank fiókjaiban. Meglepetés az Aranydióban! Első ötszáz Aranydió betétjegyet váltó ügyfelünknek - Konzumbanknál nyitott Családi Bankszámlájához - VISA Electron bankkártyát adunk ajándékba. r Lekötési lehetőség Éves kamat EBKM 1 3 hó 15,75% 15,75% ^ 6 hó 16,00% 16,00% J KONZUMBANK Üzleti körben - Családi körben Pécs, Rákóczi u. 46. Tel.: (72) 232-188 Ferencesek u. 6. Tel.: (72) 336-022 AZ (jlMFB BANKCSOPORT TAGJA Stefánné dr. Bíró Csilla: „Most már a végrehajtás következik .. ” Látszólag a nyugalom szigete a község fotók: laufer László Kósa Tihamér: „Nem fizetünk. Gyakoroljanak méltányosságot!” i ) >
