Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-10 / 248. szám
1998. szeptember 10., csütörtök Háttér - Riport Dünántúli Napló 15 Színes Viiág Napóleon orvosi műhiba miatt halt meg? I. Napóleon a legújabb kutatások szerint nem gyomorrákban és nem is arzénmérgezésben halt meg, hanem halálát egy hányás elleni, magas higanytartalmú szer okozta - írta a brit Sunday Telegraph. Ezt a feltételezést egy kanadai és egy amerikai kutató vizsgálódásai támasztják alá. Napóleon halálával kapcsolatban több mérgezési elmélet is kering, a legkonokabb az arzénes változat, de akad hashajtó túl- adagolásos verzió is. Hercnle Poirot visszatér. Legalábbis nevével visszatér hazájába a világ egyik leghíresebb nyomozója, Hercule Poirot. A bpt Agatha Cristie alighanem örökéletű regényfigurájáról Belgiumban az idén díjat neveztek el, amelyet a legkiválóbb flamand detektív- regényírók nyerhetnek el. A díjat első ízben október 10- én ítélik oda. A leghosszabb arcszőr- lánc. Szakállas látványosságban volt részük a német- országi Pforzheim lakóinak és látogatóinak a hét végén: az ottani népünnepélyen 50 szakállas és bajszos - köztük tíz világ- és Európa-baj- nok - gyűlt össze, hogy a Guinness Rekordok Könyvébe kerüljön. A jelenlévők közül 21 szakállas összesen 15,37 méternyi szakállt tudott felmutatni, 25 bajszos arcszőrzete viszont egy kifeszített szántókötélhez egymás mellé csipeszelve 7,7 métert tett ki. A leghosszabb szőrzetet Ergin Hassan Dinh hozta a német- országi Brettenből: bajuszával, amelynek hossza az egyik végétől a másikig 196 centiméter, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a „szőrlánc” bekerülhessen a híres rekordgyűjteménybe. Claudia Schiffer kaszinót avat Jerikóban. Claudia Schiffer, a neves topmodell szeptember 15-én a ciszjordániai Jerikóban felavat egy jelentős idegenforgalmi komplexumot, amely otthont ad a palesztin autonóm területek első kaszinójának is - jelentette hétfőn a francia AFP hírügynökség. A Tel-Avivtól egyórányi, Jeruzsálemtől félórányi au- tóútra lévő kaszinónak főként izraeli látogatói lesznek, tekintettel arra, hogy Izraelben tilos a szerencse- játék - palesztinoknak pedig tilos lesz a belépés. Legyen átörökíthető a kultúra Beszélgetés dr. Hámori József kultuszminiszterrel Dr. Hámori József mindig régi tettek helyszínére tér vissza Pécsre. A Kulturális Örökség Minisztériumának vezetőjeként is. Ezért kérdeztük pécsi múltjáról és arról, vajon miniszterként rajta tartja-e a szemét ezen a mindenki által feldicsért, ám sokszor mindentől oly messze lévőnek tűnő városon. Ha az emberből miniszter lesz, hirtelen nagyon sok barátja és régi harcostársa akad, épp ezért Hámori József első kultuszminiszteri pécsi vizitje előtt jó előre egyeztettük az alábbi beszélgetés mikorját és mikéntjét. Aztán mikor hétfőn lezajlott a JPTE tanévnyitója, a néhány évvel ezelőtti szenátusi ülésekről ismert, már- már sürgetőnek tűnő céltudatossággal megejtett sajtótájékoztató után (illetve még közben) egy szem- öldökrándítás- sal jelezte: akkor vonuljunk félre beszélgetni.- Pécshez nagyon szép emlékek kötnek - szögezte le mindjárt az elején. - Rögtön azután, hogy az ELTE-n elvégeztem a biológia szakot, 1955- ben nagy szerencsémre Szent- ágothai János világhírű anatómiai intézetébe kerültem. Itt dolgoztam egészen addig, míg Szentágothai el nem ment Budapestre, tehát 1963-ig. Egyszóval nyolc évig éltünk Pécsett, itt született első két lányom is. Ez volt az első, a „POTE-s” korszakom. A második 1988/89-ben kezdődött, mikor meghívtak a JPTE-re tanítani, és végül úgy alakult, hogy 1992-ben, már egyetemi tanárként, megválasztottak rektornak, amit két évre vállaltam. Ám tekintettel arra, hogy Budakeszin lakunk, a további rek- torság eléggé elszakított volna otthonról. Nekem a családom sokat számít, úgyhogy ettől fogva csak oktatóként voltam jelen egészen a nyár elejéig, amikor is a miniszteri feladat miatt erről is le kellett mondjak.- Mennyire volt meglepetés, illetve aztán nehéz döntés ön számára, hogy miniszternek jelölték és ezt el is fogadta?- Meglepetés volt, hiszen inkább hátulról szerettem volna tippeket adni, hogy ki legyen a miniszter, és adtam is tippeket, de ezek sehogy sem jöttek be. Végül aztán Mádl Ferenc - aki ugyancsak nem vállalta - az egyik utolsó megbeszélésen azt mondta: „Te már sokat beszéltél, írtál is - most viszont tenni lehet, hát tegyél!” Ez volt a döntő érv. Egyébként a kormány által képviselt értékrend tőlem természetesen nem idegen. Az elmúlt két hónap persze jelentős változást hozott az életrendemben, ám ugyanakkor a kutatással sem hagytam fel, a SOTE-n évek óta működő akadémiai kutatócsoportomat továbbra is vezetem - máshogy el sem tudnám képzelni. Az ember lehet egyetemi tanár, lehet miniszter, lehet ez meg az, de ha egyszer kutató volt, akkor élete végéig azt csinálja.- Mestere, Szentágothai professzor mondta nekem 1992- ben, hogy tapasztalata szerint a tudomány és a művészet párhuzamosan fut. Az ön életében milyen szerepet játszott a művészet a tudományos élet mellett?- Valaha hegedülni tanultam, és a zene aktívan és pasz- szívan is mindig nagyon érdekelt. Azt mondhatom, hogy a képzőművészet is érdekel - olvasni pedig mindig szerettem. Az olvasás amúgy is a művészethez való hozzájutás egyik leghatékonyabb módja. De természetesen a művészetben, eltekintve az említett rövid periódustól, tevékenyen nem vettem részt.-A Kulturális Örökség Minisztériumának nevéből hadd emeljem ki most az „örökséget”, vagyis az átörökítést. A kulturális reprodukcióhoz megfelelő emberek kellenek. Milyen szerepet szán a nevelésnek?- Ha már a definíciónál tartunk: az örökség egy permanens folyamat. Tehát nem csak a múltnak a romjait vagy az értékeit lehet átörökíteni, hanem amit most produkálunk, az is örökség, a jövő öröksége. Valóban kérdés, kik örökítik át? A Németh László-i gondolaton alapulva szerintem az értelmiség. Az úgynevezett középosztály egyik fő funkciója ez kellene hogy legyen. Ám sajnos ma Magyarországon nagyon sokan nem férnek hozzá nemhogy örökséghez, de kultúrához sem. Hacsak a televíziót nem vesszük kultúrahordozónak - és csak nagyon ritkán vehetjük annak. A nemrégiben újjáalakult népfőiskolák még nem erősödtek meg (nem úgy, mint pl. Dániában), de vannak még művelődési házaink, könyvtárak, múzeumok, és akik ott dolgoznak, valóban hősies munkát végeznek nagyon alacsony bérért: őket szeretnénk kicsit jobb helyzetbe hozni.- Valaha Thomas Mann „Tonio Kroger”-jéről azt tanultuk, hogy a műben a polgárművész ellentét szólal meg. A mai Magyarországon a polgári kormány milyen kapcsolatot kíván kialakítani művészeivel?-Valaha más volt a polgár definíciója. Thomas Mann-nál a művész mindenekfelett állt, míg a polgár afféle pénzcsináló társaság volt. A mai felfogásunk szerint a polgár sokkal szélesebb réteget jelent. Nevezetesen a polgár az, aki nem alattvaló. Es aki nem alattvaló, az lehet művész, lehet nem művész, lehet gazda, aki földjén dolgozik, de polgári módon, önállóan megteremtve az egzisztenciáját, amiben képes hozzájutni mindahhoz, mihez egyébként joga van - például a kultúrához. Ilyen szempontból a művész természetesen része a polgárságnak.- És akkor végül megint Pécs. Tud-e működni majd a „pécsi vonal”?- Természetesen tud. Tudom, hogy milyen értékeket támogatunk. Az őskeresztény emlékektől az első magyar egyetem alapjainak kiállításáig sok a feladat, és ugyanilyen fontos, hogy a belváros a Világörökség részévé váljon. Azt ígérhetem, hogy amit lehet, megteszek! Méhes Károly Dunai Imre jegyzete Lekerekített világ A magyar mesék erdője kerek. Miként a világ is. Ez már akkor is így volt, amikor még mindenki szentül hitte, hogy valahol lehet róla lógatni a lábunkat a nagy semmibe. Őseink előszeretettel lekerekítették a fogalmakat. Az évek tömegét is olyan mutatósán kötötték csokorba, hogy tízzel, huszonöttel, százzal vagy ezerrel oszthatóak legyenek. Az ilyen kötegekkel való szónoki dobálózás nemzeti sportunknak számít. Persze más népek fiai is értek el ezen a téren kiugró eredményeket - például ezeréves birodalmak ígérgetésével -, de azért ez a „sport” nekünk határozottan fekszik. Nálunk akkor is ezeréves alkotmányt emlegettek a hajdani közélet bajnokai, amikor még a honfoglalásunk viszonylag pontos évszámát sem ismerték, és az alaptörvény rangját a nemesség bibliájává vált szokásjogi gyűjtemény birtokolta. Ám ennek a sportágnak nemcsak nagy múltja van nálunk - miként a focinak -, hanem jelene is. A jövőjéről nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mert csak úgy járhatnék vele, mint az a legújabb sütetű hadügyi politikusunk, aki nemrég szónoklatban jelentette be: Magyarországon még ezer évig lesz általános hadkötelezettség, lesznek sorkatonák! Mivel én sem vagyok szakértője a témának, nem kívánok hozzászólni ahhoz, hogy miféle haderő lenne a leginkább célszerű. Engem a retorikai szabadosság bosszant és ijeszt. Ezt a kijelentést olyan ellenvéleménnyel nem számoló magabiztossággal dobta elénk, mint a szerencséjére büszke kártyás teríti le az asztalra a piros húsz-száz ulti durchmarsot. Pedig mi minden fért bele az elmúlt ezer évbe is hadseregváltozatokból, amíg a 17. század legvégére a haderők „tömegesítésének” európai divatja szerint a sorkatonaságig eljutottunk. És akkor jön valaki, aki négyéves garanciájú mandátummal mindent tudóan ezer esztendőre szólva merné megszabni nemzeti sorsunk egyik szeletét, pedig nemhogy előre nem láthat ennyi időre, de a múltat sem képes a változások folyamataként érzékelni, ismerni. Csak ül lekerekített világa szélén és beszél. Nem tudom, a Tisztelt Olvasó miként van ezzel, de én ki nem állhatom, ha - önálló gondolkodásra képtelenként - semmibe vesznek akár ezer, de akárcsak négy évre is. Monopolhelyzet Az egyik baranyai cég műszaki vezetője képtelen beletörődni a kiszolgáltatott helyzetbe. A nekik beszállítóval egyéves keretszerződést kötöttek. Az előírta a limitet, azaz, hogy az általuk kért és a szerződésben rögzített meny- nyiségtől esetenként legfeljebb hány százalékkal térhetnek csak el.- Ha a megállapodott meny- nyiségnél kevesebbet kérek, mert úgy jön ki a lépés, büntetést kell fizetnünk. Ha ezért- azért a tervezettnél többet igényelnénk, akkor vagy egyáltalán ki sem szolgálnak, vagy ugyan megkapjuk tőlük a többletmennyiséget is, de csak jelentős felárral. A legjobban az dühít, hogy az évi 50 millió forintos megrendelésünkkel szinte semmit se számítunk a monopolhelyzetével szerintem jócskán visszaélő beszállítónknak - kesereg a műszaki főnök. Aztán nevetve meséli, hogy ő sem esett ám a feje lágyára. Legutóbb kíváncsiságból osztrák céggel kötött szerződést. Meglepődve vette tudomásul, hogy a tőlük ma megrendelt áru másnap már megérkezett, és az osztrák szállító nem idegesítette semmiféle limitszerződéssel. Annyit szállítottak le nekik, amennyit kértek, s mindazt felár és/vagy büntetőpénz nélkül.- Annyiszor hallani manapság, hogy egyes cégek visszaélnek a monopolhelyzetükkel. Mi lesz velük, ha a miénkhez hasonló többi cég is rájön, hogyan védheti ki e megalázó helyzetet? - kérdezi. Tankolás Hazafelé jövet beállók az egyik töltőállomásra tankolni. Egyedül vagyok, kényelmesen színültig töltöm a kocsim tankját. Beáll mögém egy autó. Furcsállom, hogy miért épp mögém, amikor a többi töltőhely üres. Ő türelmesen várja a sorát. Félszemmel körbenézek és végképp nem értem, miért nem választotta magának a sok üres kút közül bármelyiket, hiszen mindegyik ugyanazokat a benzineket kínálja, mint az, amelyiknél épp tankolok. De hát ez legyen az ő baja. Úgy látszik nagyon ráér. Az üzemanyagtankom megtelt, indulok fizetni, visszafelé a kocsiba ülve még előveszem a kis füzetkét, hogy a kocsi fogyasztásának kiszámításához felírjam a kilométeróra állását, amikor a mögöttem álló autó éktelen dudálásba kezd. A frászt hozza rám. Mégsem ér rá annyira? Akkor miért nem állt be bármelyik üres kúthoz? Már rég megtankolhatott volna. Buszok Barátom képtelen megbarátkozni a helyi járatú buszokkal, pedig azokon közlekedik nap mint nap.- Az új buszok kivételével szinte valamennyinek sötét belül az utastere, itt-ott pislákol a mennyezetükön egy-egy pilács. Ha van ülőhely, a hosszú úton szeretek olvasni, de próbáld csak ki, még a nagybetűket se igen látni - kesereg. Nyugtatgatnám, de nem vagyok meggyőző. Erre ő tovább sorolja buszos panaszait: újabban már a hátsó szélvédőket is beborítják a ráragasztott reklámok, ha átszállnék, nem látom, jön-e mögöttem a megfelelő számozású busz. Ráadásul az elöl lévő járatszámot jelző táblák zöme este kivilágítatlan, fogalma sincs az emberfiának, hogy épp melyik busz közelít.- És a szétszaggatott ülések? - kérdem tőle. Erre elönti a méreg, és a műanyagszaggató vandálokkal szemben ki nem fogy a szitkokból. Ebben is igaza van. B. Murányi László Itt a szintetikus gyöngyház A nagyszilárdságú anyagokat kutató intézeteket hosszabb ideje foglalkoztatja már a kagyló- és csigaházakat belülről burkoló szép, szivárványo- san csillogó különös anyag. Ez a gyöngyház, vagy más néven aragonit (CaCO3), amely kétszer olyan kemény és ezerszer olyan szilárd, mint alkotóelemei külön-külön. Az amerikai New Mexico egyetem kutatóinak nemrég sikerült kidolgozniuk egy eljárást, amellyel létrehozható a kagyló- és csigaházakat bélelő szuperkemény anyag. A szuperkemény és teljesen átlátszó bevonatok iránt máris rendkívüli az érdeklődés, leginkább az autógyártásban és az optikai iparban látnak nagy lehetőségeket az új anyagban. Szálkák r t RablóiI esztő FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ
